E-ezt nem hiszem el.. Kérem, mondja, ez csupán egy beteg vicc. Valójában maga telefonbetyár és ezzel a rossz tréfával szórakozik! - Bárcsak így lenne Miss Renáta. Kérem, jöjjön be azonosítani a.. - Nem akarom ezt hallani..- Reni, kivel beszélsz? - Várjál! Legyen kedves ismételje el. Rendben. Igen. Körülbelül egy óra múlva érkezünk!
...

Életem legnehezebb pillanatát éltem át. Elveszítettem a szüleim és én vagyok a testvéreim egyetlen támasza. Miért kellett nekik elmenni arra az útra! Miért nem küldték Kornél bácsikánkat! Leültem öcsikéimmel szembe az asztalhoz. Először nem tudtam mit és hogyan mondjak bármit. Összeszedtem magam, elmondtam anyáék halálhírét. Ahogy sejtettem, Bence tört össze a legjobban. Arnoldból fájdalom és düh áramlott. Meg tudtam érteni. Bence az érzékenyebb, nagyon szerette anyut és aput, főleg anyával volt szorosabb kapcsolata. Szörnyű volt hallani amilyen keservesen sírt. Leírni nem tudom, mintha plusz egy kést szúrtak volna így is sebzett mellkasomba, mely szívem mellett, lelkem is átdöfte. Hárman egymást öleltük, magamban tartottam fájdalmam, amennyire tudtam, de a könnyeim szeretett testvéreim állapotát nézve, előtört patakként folyva le arcomon. Tíz perc elteltével átöltöztünk és elindultunk a kórházba. Útközben beszéltem Kornéllal, ott vár minket. Elintézte az azonosítást, mivel ő közvetlenül anya testvére és menedzsere, ügyvédje, titkára, ahogy apának is. Átvállalta, így nekünk ezt nem kellett átélni; Saját szüleink holtestét azonosítani. Ő segített nekik lebonyolítani az üzleteket. Mivel én vagyok a rangidős testvér, ezért én vagyok a Redas cég örököse, de a testvéreim tanulmányaik befejeztével csatlakozhatnak s dolgozhatnak a cégben. Nem készültem fel, de értük mindent meg kell tennem! Szerencsémre Andor bácsikánk mindenben segíteni fog. Elmélkedésem félbeszakította GPS. Következő kanyar után Grinveld Kórház parkolójába vezet. Kornél bejáratnál mozdulatlanul várt. Elvitt minket, ahol ők vannak. Minden lépéssel egyre közelebb kerültünk a rideg valósághoz, látván élettelen arcukat,  lélek gyilkos pillanat. Összetörtünk! Leírni se lehet azt, amit éreztünk. Egyszerűen felfoghatatlan hogy egy rohadt autóbaleset.. Regina! Erősnek kell lenned, igen! Értük, magadért! Minden erőmet összeszedtem, támasszá váltam! Testvéreim pillére, akire mindig számíthatnak, míg élek! Hazavittem őket, Kornéllal megbeszéltük, amíg én a családot, barátokat értesítem eme tragédiáról, ő a cégnél intézkedik. Bence teljesen összetört. Andor vele akart maradni, ám inkább egyedül felment és bezárkózott. Rémes! Egyikük bezárkózik, érzései lassan temetkeznek mély vizek alá; Másikuk forrong a dühtől, fájdalomtól, gyásztól. Borzasztó időszakot élünk át, de együtt képesek leszünk túlélni; Egymásért!
...

Rosszul vagyok. Azt se tudom mi tévő legyek.. Egyedül, könnyező szemeimmel bevonultam a szobámba; Andor velem tartott volna, ám egyedüllétre van szükségem. Különleges kapcsolatunknak köszönhetően egymás fájdalmát, örömét,  érezzük. Jelenleg azt érzem, belepusztulok! Anya.. Apa.. Nincs többé. Andor másik országban találta meg az útját, Regi családfőként próbált helyt állni, azt tenni amit anyáék mondanak. Ezidáig. Mindez azért hogy nekünk legyen választásunk, mit szeretnénk elérni az életben. Ezzel háttérbe szorult saját szabadsága. Jelenünk s jövőnk szerint Andor Amerikában telepszik le, Regi cégünk vezérigazgatója, én pedig itt maradtam egyedül. Anya, apa! Annyira egyedül érzem most magam! Miért kellett itt hagynotok minket?! MIÉRT? Nem tudom kezelni ezeket az érzéseket! Magány, szomorúság, fájdalom, gyász.. Én ezt nem akarom! Gyertek vissza, kérlek! Újra legyünk együtt, mint egy nagy család! Ahogyan évekkel ezelőtt, mielőtt túlságosan is lefoglalt volna titeket a munka! Csak mi öten.. Hiába sírok keservesen, tudom, nem hozhatom vissza őket! De akkor mit csináljak? E-ezt nem lehet csak úgy bezárni egy dobozba és tudomást se venni róla! Nem bírom! Miért kell ekkora terhet cipelni mindannyiunknak? Bárcsak, bárcsak én lehetnék helyettük halott és ők élnének!
...

Felfoghatatlan hogy ez megtörtént. Nagyon bosszant és fáj! Normális hogy haragot érzek irántuk? Amiért itt hagytak? Amiért szenvedünk? Miért kellett ennek így lennie?! Pont velük! Annyi embernek segítettek, önzetlenül! Adakoztak, gyűjtöttek, nekünk is a lehető legtöbbet nyújtották! Tiszta szívű, jó emberek voltak! És mi lett a végén?! Egy hülye autóbalesetben haltak meg! Bence magába fordult, Regi.. Mint nagytestvér fog rólunk gondoskodni. Hiába tudunk magunkra vigyázni, minket helyez előre. Nem akarok itt lenni, de vissza se szeretnék menni. Pedig muszáj lesz! Távolság fogja gyógyítani szívem; Bárcsak Bence velem jöhetne, de ő anyáék mellett marad, hiába.. nincsennek  többé.
...

A temetésre mindenki eljött; rokonság, cégtől alkalmazottjaink s a felső vezetőség is tiszteletét teszi. Nagyon szerették s tisztelték anyáékat. Lelkiismeretesen bántak dolgozóikkal, ahogyan munkájukkal. Rengeteg szegény családnak adtak munkát s ebből adódóan biztosítottak nekik szállást egyes ingatlanoknál. Biztosították a tüzelőanyagokat is, ha szükség kívánta, teljesen ingyen! Felnéztek rájuk.. Ahogyan Andor, Regi és én tesszük most is. Közeli barátaink is eljöttek, közöttük Gábor és családja. Amint megláttam Zita nénit, még jobban könnyeztem, de hangot már nem tudtam kiadni, helyettem Andor beszélt. Teljesen szét vagyok esve; Nekem is kötelességem tartani magam, de erőtlen vagyok. 4 nap telt el csupán s már temetjük őket. Zita néni pótanyukának is mondható, bár anyával sokat viccelődtek azzal hogy majd Gabi felesége leszek, így a családban marad a két cég. Az ő családjuk a Blue Forrás céget alapította, túlzás nélkül lehet állítani, az ő forrásukból a legtisztább az ivóvíz minősége. Világszerte szállítják palackozott vizüket, illetve nagy hal piaccal is rendelkeznek külföldön, már itthon is megtalálhatóak a tengeri fogásaik; Pár év elteltével Blue Crystal néven nyitottak éttermet, ami a legforgalmasabb helynek számít itthon. Férjétől Zsolti bácsitól is egy nagy ölelést kaptam, majd testvéreim felé vették az irányt. Gabi velem maradt. Mióta külön gimiben tanultunk, nagyon ritkán találkoztunk, ő se gondolta, ez hoz minket újra közel egymáshoz. Egyenesen apáék nyitott koporsóira meredt feketekarikás, kisírt, pirosló szemeim. Leült mellém, kezével magához húzta élettelennek tűnő testem. Fejem vállára tettem, bámulva tovább eltávozott szüleimre.
....

Kornél, Renáta, Andor! Őszinte részvétünk! - Köszönjük szépen hogy eljöttetek. Nagyon sokat számít ez nekünk! - Drágám, szüleiddel mély, baráti kapcsolatunk van. Az, hogy ma.. Felfoghatatlan! Akármire szükségetek van, ne habozzatok szólni! - Köszönjük Zita, a céggel kapcsolatos dolgokat majd később beszéljük meg. - Ne aggódj Kornél, várhat a cég, két nagyon fontos, pozitív energiákkal teli embereket veszített az emberiség! - Bárcsak ne ilyen helyzetben találkoztunk volna újra; Köszönünk mindent! De ne haragudjatok, nekem muszáj három hívást lebonyolítanom, mielőtt a testvérem végső útjára megy. - Muszáj ezt? Legalább Bence végett várhatna a rohadt cég.. - Andor! - Semmi baj Reni, érthető a dühe. Nem tudnám mihez kezdenék, ha én lennék a helyzetetekben. Bencéről most Gábor gondoskodik, nem hinném hogy észre fogja venni ha kisurransz. - Köszönöm Zoli, akkor.. Bocsássatok meg, nemsokára visszatérek.
...

Bárcsak ne most találkoztunk volna hosszú idő után újra. - Bence.. - Nem kell mondanod semmit. Két külön suli, új barátok, tanulás, akkor a barátnőd.. Teljesen megértem. - Kingával már egy éve szakítottam. De téged sose hagytalak egyedül. - Gabi, ne mondd ezt, kérlek. Nagyon jól esik hogy itt vagy, de most légyszíves hagyj magamra. Nincs több erőm beszélni.. - Akkor csendben maradok itt, melletted. - Tudom hogy Kornél telefonál céges ügyekben, tudom hogy azért vagy itt hogy ne figyeljek oda.. Hidd el, cseppet se érdekel. Menj a testvéreimhez, hadd legyek utoljára egyedül a szüleimmel. - Nem akarlak egyedül hagyni. - Kérlek, ne nehezítsd ezt meg. Könyörgök, hagyj egyedül most!
...

Miért jöttél el Bencétől? - Egyedül akart lenni? - Igen. - Ne vedd magadra, velünk se beszél otthon. Csoda, hogy eddig tudtál vele maradni egy térben. - Kérésére senki nem megy oda, amíg nem pillant felénk. Ez a jel arra, mindenki leróhatja tiszteletét. - Napsugaram.. Mikor látjuk újra mosolyogni? - Nehéz mindenkinek. A családban ő volt a mosoly.
...

Bence hátra tekintett, majd vissza szegezte tekintetét a koporsókra. Vettük a jelzést, leróttuk tiszteletünket Vörös Mária és Vörös József felé. Sírásók felkapták s végső nyughelyükre vitték szüleiket. Kornél kezdte a sort, majd Andor Renivel, Bence velem, szüleim és bátyám Zoli, majd a többiek. Mindenki vörös rózsát dobott rájuk, egyedül Bence nem. Ő már mindkettejük mellé tett egy-egy szál virágot a koporsó belsejébe. Rettenetes érzés őt így látnom! Ennyire megtörtnek soha nem akartam látni; Nem tudom miért, késztetést érzek arra hogy szorosan magamhoz öleljem és elfelejtessem vele ezt a szörnyű élményt! Elképzelni se tudom, mennyire fáj neki, de gyötör, amilyen erőtlennek látom.
Véget ért a búcsúztató, a halotti tor közepette, mindannyian megosztottuk egymással azokat a dolgokat, amiket Mária nénivel és József bácsival éltünk át. Poénok, vicces bakik, utazási élmények. Rengeteg dolgokat meséltünk. Szomorú és vidám hangulat vett minket körbe. Mégis, egyedül szemeim az én Bencémet figyelte. Kint ült egyedül a sötétben.
...

Miért ülsz itt kint egyedül? - Nincs kedvem hallgatni ahogy odabent mesélik anyáékról századjára is ugyanazt a történetet. Unalmas! Lennének kreatívak, találjanak ki valami újat. - Ne légy ilyen.. - Milyennek kéne lennem? Örülnöm és mosolyognom kellene, mert anyáék meghaltak egy autóbalesetben? Nincs erőm se kiabálni se sírni se veszekedni. Elfáradtam Gabi! - Bencus, nyugodj meg.. - És te miért jöttél ki hozzánk Andor? Mint ahogy halhatod, normál hangerővel beszélek, véletlenül se hozzak szégyent a vállalat dolgozóira és főnökeire; Illetve nehogy az a pletyka menjen végig hogy én vagyok az a testvér, akit pátyolgatni, egyenesen babusgatni kell, mert anyu és apu elment. - Oké Bence, most már tényleg fejezd be! - Mert különben mi lesz? Erőszakot alkalmazol? Andor, ez nem rád vall! - Ez nem te vagy.. Tudom hogy fáj.. - Fáj? Már nem érzek semmit. - Ne csináld ezt.. - Te itt hagysz, hétvégén repülsz vissza, Reni 2 nap múlva kezdi a feladatait ellátni a cégen belül, én pedig mit csinálok? A sötétben megyek egyetemre, ahol egyikőtök se lesz mellettem. Kérdezem, mikor leszünk újra együtt? Soha? Azért majd az én temetésemnél is legyetek ott, ha persze ide tudsz majd repülni, Reni pedig nem kész túlságosan elfoglalt, mert apa és anya hatalmas terhet rakott a vállára! - Fejezd be ezt az önsajnálattal teli dumádat! Jézusom, fel fogod miről beszélsz? "Mi lesz szegény Bencikéval"? Mi lenne?! Ugyanúgy itt vagyunk melletted, de te vagy, aki eltávolodik, kizár az életéből! Amióta.. - Mondd ki! Meghaltak. - Nekem ez a legjobb. Te elmész, így nem kell látnom az arcodon megjelenő szánakozást, Renáta arcáról szintén ez süt le, megfűszerezve egy kis aggodalommal, mert "életképtelen" vagyok. Nem igaz? -  Andor, Bence! Miért harcoltok? - A legjobbkor Svájc. Ezúttal mit..
...

Átölelt minket. Szorosan, könnyeket engedve útjára, suttogta - "Sajnálom hogy ilyen érzések veszik körbe a lelked. Ígérem, nem hagylak el titeket! Mindig számíthattok rám! Nem leszek olyan elfoglalt mint Anya és Apa! Itt vagyok és leszek! Hárman, együtt! Közösen túl fogunk jutni ezen!" - Sikerült minden elfojtott érzéseimet felszínre hoznia és újra elkezdtem sírni. A fájdalomtól sajnos ordítani kezdtem, ahogy Andor is sírt a vállamon. Mindenki felfigyelt arra hogy mi hárman kint az udvarban térdre roggyanva ölelkezve sírunk, a többiek egy-egy darab mécsest tartva a kezükben kijöttek és fél térdre ereszkedve hajtottak fejet, néma csönd vette körbe kínokkal teli hangunkat. Nagyon megható volt tettük, amitől kimerültségig sírtam magam. Többre nem emlékszek, csak arra hogy valaki karjaiban cipel a szobámba, betakar s mellém fekszik, szorosan átölelve segít eljutnom az álmok birodalmába.

Sziasztok! Köszönöm hogy
elolvastátok ezt a részt is! ❤️❤️ Nem gondoltam volna hogy ezt
a részt sikerülni fog teljesen
megírni, de sikerült. 😁🥰
Remélem tetszik nektek is;
Nemsokára hozom az új részt is,
ahol már gyorsabbak lesznek az események. (😵‍💫 Ha nem öl meg
addigra a tél.😅😂)
Hamarosan találkozunk a
következő részben, addig
is Puszii
❣️❣️
❤️‍🔥