New Orleans

— Mi történt vele? — kérdezte Derek és Layla-ra nézett.

— Semmi. — rázta a fejét a lány, majd leült tó széléhez. — Álmában hunyt el. — suttogta, mire Derek bólintott egyet. — Két éve...

Emlékszik, hogy Lincoln hányszor fenyegette meg, hogyha megbántja Lizzie-t ő maga fogja kiherélni, és a többi ehhez hasonló fenyegetésekre... Jó ember volt. Jó alfa és jó nagyapa. Ő mesélt nekik arról, hogy milyen is igazán ha egy farkasnak van egy társa. Sokat köszönhetett neki...

— És te? Veled mi történt? — kérdezte Derek és Layla mellé ült.

— Megtanultam amit kellett. Aktiváltam az átkom így már én is farkas vagyok. Sokan elmentek az évek alatt, de azért maradtak páran. — nézett körbe Layla.

— És Maria? — kérdezte Derek, mire Layla elmosolyodott és az egyik sátor felé biccentett.

— Ő sosem fog már elmenni. Ez az otthona. — mosolygott Layla. — Na gyere. — húzta fel a férfit ültéből és Maria-hoz kezdtek sétálni.

Miután Derek mindenkivel találkozott egy kicsit versengeni akart, ezért Layla-val különböző feladatokat csináltak, de kétség kívűl a fiatal lány nyerte meg mindegyiket.

— Derek? — kérdezte Layla amikor a stég végén ültek egymás mellett.

— Hm? — adott egy egyszerű választ Derek, de még mindig a víz felszínét bámulta.

— Veled mi történt? Megérte mindez? — kérdezte Layla mert őszintén kíváncsi volt, hogy az alfája párjávál mik történtek az elmúlt években.

— Amikor Lizzie megigézett visszamentem Beacon Hills-be és éltem az életem addig amíg kaptam tőle egy levelet. Ezután nemsokkal később Freya és Davina eljöttek a városba. Mágia segítségével megtörték az agyamban a gátat ami nem engedte, hogy emlékezzek bármire is a Mikaelson-okkal kapcsolatban. — ecsetelte Derek és az ég felé emelte a tekintetét. — Döntést hoztam. Otthagytam a falkám, a húgom, egy lány miatt, aki az életét áldozta azért, hogy megmenekülhessek sok-sok emberrel együtt. — mesélte Derek, majd Layla felé fordította a fejét. — Mielőtt eldöntöttem, hogy mit fogok tenni csak azon járt az eszem, hogy vajon helyesen cselekszem-e...? Mármint, hogy ő is ezt akarná-e? Érted, ugye? — kérdezte Derek, mire Layla bólintott.

— Teljes mértékben Hayley lánya. Le sem tagadhatná. Mind a ketten készek voltak feláldozni magukat egy nagyobb és jobb ügy érdekében. — mondta Layla, majd elmosolyodott. — Amióta Lizzie az életembe került mindig is ő volt a példaképem. Erős és bátor... Mindig hűséges maradt a családjához a falkájához és mindig segített akinek csak tudott. Csak azt remélem még találkozok vele. — mosolyodott el halványan Layla.

—•—•—•—•—𖣔✫𖣔—•—•—•—•—

A Mikaelson-ok úgy döntöttek, hogy most az egyszer hallgatnak az anyjukra és testvérükre. Leszedték a bilincseket és kiengedték a sókörből őket, hisz nem volt más választásuk. A Beacon Hills-i falka értesítve lett mindenről, de nekik is volt most elég bajuk a városukban ezért nem tudtak idejönni, de senki sem bánta. Így legalább ők biztonságban voltak a New Orleans-i problémáktól.

— Szóval képes vagy megmondani, hogy hol a teste? — ráncolta a szemöldökét Freya, miközben a nappaliban állt az egész család, Esther pedig Lizzie egyik nyakláncát tartotta a kezében amit még Derek adott neki.

— Ha elég erős a mágia amit a teste bocsát ki, akkor megtudom találni. — bólintott Esther, majd elkezdett kántálni, miközben a nyakláncra koncentrált és annak tulajdonosára.