New Orleans

— Nem fogjuk megölni őt! — kiáltott fel idegesen Klaus, majd a koporsó felé pillantott.

— Mindent megteszünk azért, hogy ne kelljen. — mondta Freya, mire mindenki bólintott.

— Csak ébreszd fel! — szólalt meg Klaus, mire Freya bólintott és Derek koporsójához lépett.

— Legyen... — mondta, majd biccentett egyet Davina-nak.

Davina Freya mellé lépett, majd miután megfogták egymást kezét kántálni kezdtek hosszú-hosszú percekig. Egyszercsak Derek nagy levegőt vett, majd hirtelen felült. Értetlenül nézett körbe, mire Klaus mellé lépett és szorosan magához ölelte.

— Üdv újra itt! — suttogta, majd elengedte a kissé megszeppent férfit.

— Mi történt? — köszörülte a torkát Derek. A kérdés után mindenki lehajtotta a fejét, ő pedig maga mellé nézett ahol egy üres koporsót látott.

— Itt az ideje szembenézni a démonjainkkal, és nekünk, Mikaelson-oknak van egy pár. — sóhajtott Klaus, majd kisegítette a koporsóból Derek-et és elkezdték beavatni az öt év történéseibe amíg aludt.

—•—•—•—•—𖣔✫𖣔—•—•—•—•—

— Szóval... Akkor hol van ő? — kérdezte Derek, miközben egy tányér étel volt előtte és abból csipegetett.

— Hát ezaz. Mi sem tudjuk. — mormolta Elijah, miközben Rebekah Kol-ra nézett aki biccentett egyet.

— Beszéltünk anyánkkal és fivérünkkel, és valami fontosat tudtunk meg. — szólalt fel Rebekah, mire mindenki felé kapta a fejét.

— Azt mondták, hogy az Ősök nehezen, de bejutottak Lizzi fejébe, de nem találtak semmit. Semmi emléket semmi érzelmet semmi... emberit. — mormogta Kol, miközben maga elé bámult.

— Azt akarod mondani, hogy az unokahúgunk lelke el van választva a testétől? — kérdezte Freya, mire Kol bólintott.

— Nagyon úgy néz ki. És talán ez lesz ami megmenti őt. — válaszolta Kol.

— Van egy ötletem, de seninek sem fog tetszeni. — húzta el a száját Davina. — De ez inkább amolyan... Végső dolog.

— Nyitottak vagyunk... — motyogta Keelin és az egyik falra akasztott képet bámulta, amin Hope és Lizzie szerepelt.

*tudom borzalmas lettxd, nézzétek el nekem*

— Meg kell győződnünk arról, hogy Lizzie lelke egészen biztosan nincs a testében, és ha ez ígyvan akkor feláldozhatnánk a testét a Sivárral együtt, majd később "újraalkothatnánk" a Sivár halálának erejével. — vázolta fel az ötletét Davina. — De ez csak a végső megoldás...

— Nem! — dörmögte Derek, majd felállt és kiviharzott a házból.

Hét év elteltével még mindig csak arra tudott gondolni, hogy Lizze-t biztonságban tudja. Lassan a nyakához nyúlt és megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, hisz a nyaklánc amit hét éve kapott a levéllel együtt most is a nyakában lógott.

A mocsárhoz érve Derek kissé nosztalgikusan nézett szét. Szép emlékek kötötték ide, de azért voltak szomorúak is. Itt ismerkedett meg Lincoln-nal és Layla-val meg a falka összes többi tagjával. Itt töltötte Lizzie-vel az első közös éjszakájukat és itt volt amikor véglegesen is társakká váltak.

— Ki vagy te? — kérdezte egy ismerős női hang, mire Derek megfordult és azonnal el is mosolyodott.

— Layla, Derek vagyok. — mosolygott a férfi, mire Layla kitágult pupillákkal nézett a Hale férfi felé.

— Derek? — suttogta könnyes szemekkel, majd a férfi nyakába ugrott és úgy szorította mintha bármelyik percben eltűnhetne.

— Nézzenek oda, igazi nő lett belőled. — motyogta Derek, miközben végignézett a tizenhét éves lányon. — Amikor utoljára láttalak tizenegy és fél évesen rohangáltál itt a mocsárban. — nevetett fel Derek, majd körbenézett, de a szeme megaladt egy fán és a mosolya azonnal lehervadt az arcáról.

A fa... amelyik az elesett vezetők nevét viselte. A fontos személyekét... Eddig három név volt ott, mostmár egyel több.

Jackson Kenner
☾
Mary Dumas
☽
Hayley Marshall
☽
Lincoln Butler
☾