New Orleans

— Mit tudnak az ősök amit mi nem? — tette fel a kérdést Vincent és nekidőlt a falnak.

— Sok mindent régens. — vetette oda Esther.

— Nem vagyok már régens... — morogta Vincent.

— Tudom, de a hatalmad még mindig megvan hozzá. — válaszolt az Esther. — Közös az ellenségünk. Az utóbbi időben valami történt, de még a másik oldalról sem tudtuk megfejteni mi volt az. Valaki akkora mágiát bocsátott ki hirtelen, amire még sohasem volt példa. — magyarázta Esther, mire Freya feltette a kezeit.

— Várjunk csak... Pár nappal ezelőtt, éreztem valamit de azt hittem csak a képzeletem játszadozik velem. — nézett az anyjára Freya.

— Felkeltette az érdeklődését az Ősöknek is hiszen nem tudtunk rájönni mi lehetett. Hét éve, amióta Elizabeth feláldozta magát nem volt egy ellenség sem. Az a gyermek egy kincs. Megmentett mindenkit és nem csak az élők között, de a másik oldalon is. — magyarázta Esther.

— Ez még mindig nem magyarázza fivérünk ittlétét. — szólt közbe Elijah, végigmérve Finn-t.

— Várjunk, hadd találjam ki. Téged ideküldtek az Ősök, hogy derítsd ki mi történt, te pedig visszajöttél a halálból és hoztad a kiskedvenced is. — mosolygott Kol.

— Az Ősök ideküldtek minket, hogy akadályozzuk meg a világ pusztulását. — mordult fel Finn, mire mindenki értetlenül pillantott rá. — Ez már nem csak New Orleans-ról vagy a Mikaelson-okról szól. Itt most az egész világ a pusztulásáról van szó. És csak mi menthetjük meg. — folytatta Finn, mire Esther bólintott.

— Ennyien nem leszünk elegek. — nézett körbe Keelin.

— Ennyien nem. De van még segítségünk. — pillantott Elijah Derek teste felé.

— Fel kell ébresztenünk őt és szólnunk kell a falkának is. — mondta Vincent és kezével végigszántotta az arcát.

Hét év alatt nem sokat változott, de az idő egy kicsit rajta is meglátszott. Markánsabb lett az arcvonala, de a szemében még mindig ottvan a fény amit a szerettei felé táplál.

— Azt akarjátok mondani, hogy felkeltjük Derek-et? — lépett előrébb Marcel.

— Szükségünk van rá. — szólalt meg Klaus. — Lizzie-nek szüksége van rá. És nekem is. — mondta Klaus, mire mindenki szíve meglágyult.

Amikor Derek eldöntötte, hogy New Orleans-ba jön Klaus szívesen fogadta őt. Majdnem másfél évet töltött a családdal és Derek olyan lett mint egykoron Marcel amikor megismerkedett a Mikaelson családdal. Klaus a fiaként tekintett rá, és lehet, hogy Hale-nek született, de mindenki számára egy Mikaelson lett.

— Freya! — szólalt fel Elijah. — Ébreszd fel Derek-et, Niklaus te pedig hívd fel a falkát. — adta ki Elijah.

— Én még elmegyek a mocsárba a félhold farkasokhoz. — mondta Klaus, mire mindenki bólintott.

Amikor mindenki elment az útjára egyedül Kol maradt lent húga Rebekah társaságában.

— Honnan tudták az Ősök, hogy valami baj van? — fonta össze kezeit Rebekah a mellkasa előtt.

— Az Ősök nemrégiben összeültek és nehezen, de beférkőztek Elizabeth fejébe, de egy bökkenő volt. — magyarázta Esther.

— Miféle bökkenő? — kérdezte Kol.

— Nem láttak semmilyen emléket és nem éreztek semmit. Mintha a lelke nem is lenne a testében. Csak sötétség volt és a bizonyos kék fény. — folytatta Finn.

— A Sivár. — mondta Rebekah és Kol.

— Igen. És szerintem Elizabeth lelke ép, tiszta és épségben van, csak azt nem tudom hol, de valaki tudja. — nézett Derek koporsója felé Esther.

— Miről beszélsz? Mi köze ehhez Derek-nek? Tudjuk, hogy társak, de... Miért kell hozzá egy "egyszerű farkas"? — értetlenkedett Rebekah.

— Ne... ne... ne. Csak ezt ne. — motyogta Kol.

— Úgylátom rájöttél. — bólintott Esther.

— Derek-nek meg kell halnia, hogy beteljesüljön a sorsuk, és csak így találhatjuk meg Lizzie-t. Az igazi Lizzie-t...