New Orleans

Nemsokkal később Liz éppen a régi szobájában ült és a karját bámulta. Tudta, hogy nem halhat meg hiszen babát várt. Derek még nem tudott róla és őszintén megmondva rettegett a tudattól, hogy előbb vagy utóbb, de el kell neki mondania. Hirtelen valaki kopogott, mire Lizzie felkapta a fejét.

— Tessék. — mondta, mire az ajtó nyílt és az egész Mikaelson család belépett.

— Úgy gondolom találtam valamit, New Orleans határánál. Elmegyünk megnézni, addig rendben leszel? — kérdezte Freya, mire Liz bólintott.

— Semmi "Megyek veletek és úgyse tudtok vissztartani" szöveg? — kérdezte Kol és furcsán méregette az unokahúgát.

— Megleszek itt. — bólintott Liz ignorálva a nagybáttyát.

Mindenki csöndben figyelte az eseményeket, majd mindenki kivonult. Mikor a család az előtérbe ért ami még mindig fel volt díszítve Derek-nek bevillant egy kép az előbbről. A nézést Liz és Peter között, de úgy volt vele, hogy ezt most nem firtatja hanem vár még egy kicsit, amikor majd kettesben lesznek.

— Máskor már jött volna azonnal "hogy biztos nem maradok itt"... — mondta Rebekah, mire Klaus sóhajtott.

— Nem tudhatjuk hogyan érinti a testét a fertőzés. Úgyhogy indulhatnánk? — kérdezte Klaus idegesen.

— Itt maradunk ha bármi történne. — mondta Peter és az unokaöccsére nézett, aki bólintott egyet.

— Vigyázzatok! — szólalt meg Derek. mire az ősiek bólintottak, majd elhagyták a kúriát. — Mi volt az a nézés? — ragadta meg Peter karját Derek.

— Milyen nézés? — kérdezett vissza Peter értetlenül.

— Miért néztetek úgy össze Lizzie-vel? — kérdezte, mire Peter az unokaöccse felé kapta a fejét.

— Várj, te nem tudod? — kérdezte, mire Derek összeráncolta a szemöldökét. — Gyere! — fogta meg Derek karját, majd a Mikaelson lány szobája felé kezdte húzni.

Az ajtót halkan nyitották ki, hogy a bent lévő Lizzie-nek ne okozzanak nagy feltűnést. Bár a tribrid lány az ágyon feküdt és láthatóan aludt szóval nem hallhatta, hogy valaki belépett a szobájába. Peter nem mondott semmit, mire Derek értetlenül nézett rá.

— Nos...? — kérdezte és a nagybáttyára nézett.

— Te használod egyáltalán a hallásod? — sóhajtott az idősebbik Hale. — Hallgass Derek. — intett a fejével a lány fele.

Az első szívverés, ez volt Peter-é, aztán egy másik ez az övé volt, majd a harmadik, az Lizzie-é. És... És, mégegy? Ekkor Derek gondolatai teljesen elkalandoztak... Hogy hogy nem vettem észre eddig? Ő- édes Istenem...ő terhes. És Peter tudott róla. Miért tudott róla előbb Peter?

Peter látván unokaöccse elkalandozását egy utolsó pillantás után kisétált a szobából míg Derek Lizzie mellé ült az ágyra. Aztán megint koncentrált a szívverésekre. Három... Lizzie-é, az övé és mégvalakié... Mikor a lány kinyitotta a szemét látta, hogy Derek ül mellette miközben maga elé meredt és a gondolataiba volt merülve.

— Tudom, hogy tudod. — szólalt meg, mire Derek sóhajtott egyet.

— Miért nem mondtad el? — kérdezte Derek, miközben érezte a torkában a szorító érzést.

— Ne-nem tudom. Nem tudtam mit tegyek. Mivn ha nem vagy kész? — kezdett bele Lizzie és felült az ágyon, hátát pedig a háttámlának vetette. — Őszintén, nem tudom hogy én készen állok-e. És most megint ittvan a Sivár és most úgy néz ki haldoklom. És így nem akarok babát... és technikailag nem is lehetne babám. — halkult el a mondat végére, a könnyei utat törtek maguknak. — És... — kezdett bele, de Derek egy csókkal belefojtotta a szót.

— Én kész vagyok ha te is. — súgta Derek az ajkaira. — Jó leszel ebben. — mosolygott, mire Lizzie lehajtotta a fejét.

— Már ha túlélem... — húzta el a száját és kezét a hasára simította. — Már ha túléljük...

— Hé! Túl fogod! Mind a ketten túl fogjátok élni! — mordult fel Derek.

— Túl fogjuk... — suttogta vissza. — Szóval... akkor, szülők leszünk? — kérdezte, mire Derek mosolyogva bólintott.

— Szülök leszünk. — mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.