lizzie;

Azonnal Elijah keresésére indultam, hiszen időközben a telefonomra kapott üzenet által megtudtam, hogy megtalálták Marcel-lel a két másik csontot. Az út nem volt hosszú, de nagyon ideges voltam, hogy valakinek baja fog esni.

— Utoljára mondom... Adjátok át amit akarok! — szólalt meg valaki, akinek túlságosan ismerős volt a hangja.

— Miért nem veszed el? — hallottam Elijah hangját is.

— Legyen... Amíg készen álltok a halálra! — válaszolt, majd suhintott kettőt a kezével és a két vámpír a falnak csapódott. — Most véget ér a játék. — mondta miközben meglátta a csontot a földön. Ám ekkor nekem döbbenet futott át az arcomon a felismeréssel együtt. Sofia...

— Még nem! — teremtem hirtelen előtte, mire kissé meglepődött, de hamar rendezte arcvonásait. Gyorsan megvágtam a kezem a késemmel, majd a véres tárggyal a hasába vágtam, mire nyögve összegörnyedt. — Fáj mi? A vérem? — kérdeztem tőle miközben hátrébbléptem egy-két lépést. Elnevette magát, de mire visszafordulhattam volna térdre kényszerített mágia segítségével.

— Bárki is mondta, hogy ölj meg, az kihagyott egy részletet. Ahhoz, hogy csapdába ejts erőnek kell felszabadulnia. — sziszegte a fogai között, majd ökölbeszorította a kezét, mire egy fájdalomhullám járta végig a testem minden pontját. — Amit akkor kapsz meg, ha feláldozol egy halhatatlant. Mond el, ki fog belehalni abba, hogy megállítson? — kérdezte tőlem miközben hátrébb lépett, majd megint ökölbe szorította a kezét amitől felnyögtem.

— Ma senki sem hal meg. — hörögte Marcel.

— Akkor itt végeztünk is. — rántott vállat a Sivár/Sofia vagy ki és felkapta a csontot majd eltűnt. Elijah azonnal mellém lépett, majd felsegített és kezét a vállaimra simította.

— Jól vagy? — kérdezte tőlem aggódva.

— Szerintem valaki meg fog halni. — mondtam vészjóslóan, mire mind a ketten rámkapták a fejüket. — Ivy-val van apa...

— Várj... Ivy? — kérdezte, mire bólintottam neki egyet. — Az Ősöknek áldozat kell, hogy örökre elintézzék a Sivárt. — nézett rám Marcel, mire elsápadtam.

— Ivy nem fog hezitálni. — mondta Elijah.

Azonnal mind a hárman elindultunk a Szent Anna templomba, hogy megmentsük apát, de nekem még haza kellett mennem előtte.

— Lizzie? — nézett rám Peter meglepetten amikor berohantam a házba, ám nem foglalkozva vele elrohantam mellette.

— Liz! Várj már! — kiabáltak a többiek is, miközben berohantam a szobámba és elvettem a nyakláncom amire szükségem lesz.

— Lizzie, mi történt? — kérdezte Cora és megragadta a vállam.

— Ivy... Ivy fel akarja áldozni apát azért, hogy legyőzhessük a Sivárt. — mondtam, majd kitéptem magam a szorításából és elkezdtem rohanni a templomhoz a falkával a nyomomban. Amikor odaértünk Ivy állt apám felett és Marcel fogaiból szerezte ki a mérget amit apám sebébe akart juttatni.

— Állj! Megígérted, hogy segítesz, de nem azt teszed. Bántasz minket és ezt nem hagyom! — mondtam. majd a nyakláncomat elővéve eltöröltem a sókört, Ivy-t pedig visszaküldtem a másikoldalra. Marcel és Elijah hálásan néztek rám míg én az ébredező apámhoz futottam és szorosan megöleltem.

***

Másnap reggel szintén Derek mellett ébredtem. Mosolyogva adtam csókot az arcára, majd kimásztam az ágyból és elkészültem majd lementem.

— Jó reggelt apa! — mentem le a lépcsőn hozzá és láttam, hogy egy egész asztalnyi édesség volt lent. — Ez meg mire fel? — nevettem el magam mire vállat vont.

— Miért ne? — kérdezett vissza, mire mosolyogva bólintottam és elvettem egy fánkot.

— Nem tudod hol van. Elijah? — kérdeztem tőle. mire megrázta a fejét. — Tegnap este óta nem láttam. — mondtam, mire az arca azonnal komor lett.

-A Meg tudod találni? — kérdezte, mire bólintottam egyet. — Akkor találd meg. — mondta, majd a lépcső felé fordult. — Freya! — kiabálta el magát én pedig elmentem a hozzávalókért amik a varázslathoz kell.

Miután mindent összeszedtem és lementem mindenkit ott találtam. Odaléptem az asztalhoz majd leraktam a dolgokat miközben Freya rám nézett.

— Kész vagy? — kérdezte, mire bólintottam. majd odaálltam az asztalhoz és elkezdtem a varázsigét. — Jalgida minu blóo mitt. Jalgida minu blóo mitt. — mormoltam, de a vér nem mozdult a térképen. — Varázslattal van elrejtve. Érzem. — mondtam, mire Freya egyetértően bólintott.

Mikor hangokat hallottam oda kaptam a fejem a másik asztalra és láttam, hogy Inadu vagyis a Sivár egyik csontja mozgott a sókörön belül.

— Mi ez? — kérdezte Lydia én pedig közelebb léptem az asztalhoz.

— Ez ő. A Sivár. — mondta Vincent miközben besétált a helységbe. — Nála van Elijah és a csontot akarja. — nézett körbe, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.

— Elijah-ért cserébe? — kérdezte Isaac, mire Vincent megrázta a fejét.

— Nem, nem értitek. Nem lesz semmiféle csere! — emelte meg a hangját miközben hozzánk beszélt. — Elijah-nak meg kell halnia, hogy az áldozatból ő újjá születhessen. Már megmérgezte a rózsatövissel. Naplementéig akarja a csontot. Ha nem kapja meg, akkor eljön és ő fogja elvenni. — magyarázta, mondta mire felmordultam. — És ha megkapja, az egész várost porig fogja égetni.

— Hogy állíthatjuk meg? — kérdezte Derek, miközben mellém lépett és a derekamnál fogva magához húzott, karjait pedig a hasamon kulcsolta össze.

— Ha támadni akartok, a következő lesz; A meglepetés ereje. Marcel átadja a csontot, majd leszúrja a Sivárt Lizzie vérével. — nézett ránk.

— Miért pont Marcel? — nézett körbe Malia.

— Sofia miatt. — biccentett Marcel.

— Utána pedig elföldelem egy varázslattal. — fejezte be a mondandóját Vincent.

— Az Ősök varázslatához áldozat szükséges. — mondta Keelin elgondolkozva majd felnézett Vincent-re. — Egy ősi vámpírnak meg kell halnia.

— Igen, és a Sivár most Elijah halálával fog visszatérni, de lesz egy rés. Így a feláldozásnál visszatehetem a sírjába. — mondta Vincent, mire apám felpattant a kanapéról.

— Már elnézést, de elég nyílvánvaló, hogy a terved sehogysem menti meg a bátyámat. — mondta idegesen. — Sőt az egész a halálán múlik! — kiabált.

— Nyugalom. Csak segíteni próbál. — pattant fel Marcel is.

— Klaus, Elijah már halott. Most csak annyit tehetünk, hogy kitaláljuk, a halála érni fog-e valamit vagy sem. — mondta, mire megráztam a fejem és elé léptem.

— Ez nem a mi döntésünk. — mondtam, majd felvillantottam a szemeimet. — Főleg nem a tied! — mordultam rá, mire elfordította a fejét Freya néni pedig mellém lépett és elhúzott onnan.

— Freya nálad van még az ellenszer Marcel harapására? — kérdezte apa a nénikémet aki engem tartott vissza.

— Igen, nálam. De nem tudom, hogy hatni fog-e a mérgezett rózsatövis ellen. — válaszolt. mire Vincent látványosan megforgatta a szemeit ami csak emelte a pulzusom. Így is ideges voltam, de ha rátesz még egy lapáttal esküszöm már csak keresztapa lesz.

— Nem figyeltek rám? Ha Elijah meg is gyógyul, van egy nagy gondunk; a Sivár. És addig ránk fog támadni, ameddig újjá nem születik. És amikor ez megtörténik, egy ősi és hatalmas erővel bíró lényről beszélünk. Aki egy délután megsemmisíti a várost és az ellen senki sem tehet semmit. — kiabált velünk Vincent, mire a kezem ökölbe szorítottam, de Derek megelőzve, hogy kárt tegyek magamban, összekulcsolta az ujjainkat. — Elijah meghal, de legalább érni fog valamit a halála. — mondta Vincent, mire felmordultam. Mindenki rámkapta a tekintetét, de én kitéptem magam Derek karjaiból és lassan Vincent elé sétáltam.

— Nem! Nem, ezt nem vitatom tovább. — előzött meg apa.

— Mi van a kislányaiddal? — kérdezte Vincent, mire lehunytam a szemeimet. — A Sivár kiírtotta a teljes Labonair vérvonalat. És nekünk ez az egyetlen esélyünk. El akarod lőni a lehetőséget, hogy talán megmentsd a bátyád vagy teszed a dolgod és megmented a lányaidat?! — kiabált Vincent, mire apám könnyes szemekkel megrázta a fejét.

— Ne a lányaimmal akard igazolni az abszurd terved. — csattant fel apa.

— A család szent és örök. Addig harcolunk egymásért míg tudunk. — szólaltam fel, mire mindenki elhallgatott. — Egyszer már elvesztettem a családomat, mégegyszer nem fogom és ígéretet tettem amit nem szegek meg. Nem tehetem. — ráztam a fejem és egy könnycsepp gördült ki a szememből amit gyorsan letöröltem. — Mindig van egy kiskapu a mágiában. Megvannak még Esther varázskönyvei biztos van benne valami. — mondtam. majd elindultam kifele. — Szívesen megmutatom neked is. — néztem vissza Vincent-re, majd elindultam a szobába ahol csak varázskönyvek voltak.