lizzie;

— A megbecsült házigazdánk. — szólalt meg Dominic, majd beljebb sétált. — A bájos hölgy azt mondta itt nyugodtan beszélgethetünk. — biccentett felém, majd az ajtó nyílt és két pasi lépett be, öltönybe öltözve és Dominic két oldalára álltak.

— Igen, veled. Nem a másik két neandervölgyivel akiket magaddal hoztál. — szólalt meg Elijah, mire muszáj volt elmosolyodnom míg Vincent elnevette magát.

— A hírnevedet tekintve, nem lehetek elég óvatos. — mondta a férfi.

— Főleg ha van miért aggódnod. És van, mivel te vagy a Sivár főpapja. — mondtam, mire Elijah és Vincent egyetértően bólintottak.

— Úgy tűnik már döntöttetek rólam. Ez nem igazságos. — szólalt meg kissé lesújtva Dominic, majd Vincent felé fordult. — Végülis te voltál az, aki idehozta a Sivárt. Tudod, csak az Ősök tartották vissza, és amikor elvágtad ezt a köteléket... Szabadon engedted őt. Azóta pedig táplálkozik, és növeli az erejét. Kíváncsi vagyok meghálálja-e neked. — tett Vincent felé egy lépést. — Talán azzal, hogy láthatod a halott nejed. — mosolyodott el, mire Vincent-nek elpattant az agya.

Jobb karját lendítette ami telibe Dominic arcát találta el. A két ember mozdult, mire az egyiknek én törtem ki a nyakát, a másikat pedig Elijah intézte. Vincent megint Dominic felé indult, mire az egy kézlegyintéssel a szoba végébe dobta a boszorkányt. Vincent viszonozta a varázslatot, de még időben leállítottam őket.

— Abbahagyni. Mind a ketten! — kiáltottam rájuk, mire mindketten leeresztették a kezüket.

— Hagyj magunkra. — mondta Elijah Vincent-nek aki a vérző orrát fogta. Kelletlenül, de ellépett bácsikám mellett, majd egy utolsó pillantást vetett rám és kilépett a szobából. — Te is menj Lizbeth. Élvezd a partyt amíg lehet. — nézett rám, mire felhorkantottam.

— Ülj le! — néztem Dominic-ra aki engedelmesen leült, majd elvette a zsebkendőt amit Eljah ajánlott fel neki az orra miatt.

— Kezdjük újra. — sóhajtott Elijah, miközben rám pillantott.

— Mond el mit akar! — néztem a vendégünkre.

— A Sivár sokáig aludt. Táplálni kell. — vàlaszolt.

— Szegénykém. — szólaltam meg, mire Eljah-tól kaptam egy meleg mosolyt.

— Tudod, megértem, hogy ártatlan gyermekekre vágyik. — állt fel Elijah a kanapéról.

— Csak előételnek. — nézett rám Dominic, majd gyorsan folytatta. — Olyan emberek halálának erejére vágyik, mint amilyen te vagy. Idős, ősi átitatva varázslattal. De nem kell, hogy belőled az öcsédből vagy az unokahúgaidból táplálkozzon. Marcel Gerard is megteszi. — biccentett, mire megállt bennem az ütő, de kívülről próbáltam nyugodt maradni. Elijah egy pohár italt akart átadni, de amikor meghallotta a nevet visszahúzta a kezét.

— Miért adnám át Marcel Gerard-ot? — kérdezte az arcát fürkészve, majd a kezébe adta az italt amit meg kell mondani, rám is rámfért volna egy pohárral.

— Mint pátriárka, biztos jó döntést fogsz hozni a családod érdekében. De addig is, elfogadom Vincent Griffith-et jó szándékod jeléül. — nézett rám úgy, mintha felettem állna. — Marcel csupán üzlet volt, de Vincent már... Személyes. Egyszer hátat fordított a Sivárnak, aki most meglehetősen dühös. — magyarázta Dominic, én pedig egyre idegesebb lettem.

— Sajnos, ha Vincent ellen fordulok a kovenek háborút indítanak ellenünk. — mondta Elijah, de tudtam, hogy semmi pénzért nem adná oda Vincent-et vagy Marcell-t ennek az idiótának.

— Legalább a kovenekkel esélyetek lenne megynerni a háborút. — nevetett gúnyosan Dominic, mire a szemem vörösbe váltott. — Függetlenül ettől, a feltételeim; Vincent most, Marcel később és a családod megmenekül. Mit mondasz, Elijah? Megegyeztünk? — kérdezte mire tejesen elborult az agyam, de Elijah csak leintett.

— Ez egy lenyűgöző ajánlat. Gyilkosság kegyelemért cserébe. Bárcsak elhinném, hogy betartod az alku rád eső részét. — mondta nagybátyám, mire Dominic elnevette magát.

— Sokkal figyelmesebb vagy, mint ahogy a hírneved mutatja. — mosolygott Dominic.

— Egy viking farmon nőttem fel. Felismerem a trágya szagát. — mondta, mire elmosolyodtam. — Nem kérdezem meg újra! Mit akar? — kérdezte Elijah és kezdett egyre türelmetlenebb lenni, én pedig már teljes ki voltam.

Egy mondata járt a fejemben.
Vincent most, Marcel később...
Egy itt a baj. Marcel és Vincent a családom.  És ha valaki őket fenyegeti először rajtam kell eljutni hozzájuk.

— Szabadságot, természetesen. — mondta Dominic lágyabb hangon, amitől hányi tudtam volna. — Egy szellem nem férhet hozzá a teljes erejéhez. De ha ismét emberi alakot ölt... — biccentett Dominic.

— Mégis melyik világban hiszed azt, hogy ezt hagynám megtörténni? — tettem fel a kérdést, mire felém fordult. — De nem csak én. A város.

— Az ajánlatom... Csupán udvariasság volt. A Sivár elveszi azt amit akar. Vincent és Marcel végül a miénk lesz! De ha tovább sértegettek minket, elvesszük a teljes családodat. — nézett rám fenyegetően, majd elkezdett felém lépkedni. A szemem sarkából láttam, hogy Elijah mozdult, de leintettem. — Még mindig kételkedsz az erőnkben? — mosolygott gúnyosan. — Nem kellene. — nevette el magát és megállt ott ahol volt. — Hamarosan rájöttök, hogy egy dolog miatt jöttünk ma ide. És már nálunk van. A Sivárt nem lehet megállítani! — mondta, mire a képébe törtem a poharamat.

Megfogtam a tarkójánál majd a szoba ajtóhoz húztam, Elijah pedig udvariasan kinyitotta nekem azt. Micsoda úriember...

Kiálltam a korláthoz ahonnan az egész partyra rálátásom volt. Mindenki jól érezte magát, de amikor meghallották, hogy beszélni kezdek a zene lehalkult és mindenki felénk fordította a fejét.

— Hölgyeim és uraim! — kezdtem bele színpadiasan, miközben Elijah kiállt mögém. — Itt van a Sivár kifutófiúja. — mondtam és Dominic-ot a nyakánál a korláthoz szorítottam. — A hatalmas sötétség tanítványa, mely el akarja pusztítani városunkat. A szeretteiteket... — mondtam majd felemeltem Dominic fejét és az arcomhoz húztam. — És az enyémeket. — mordultam fel, majd megfogtam a torkát és áddobtam a korláton, de a kezemmel megtartottam. Többen halkan fel jajjogtak és mindenki hátrébb lépett. — Akár megvettek minket akár nem, a családom mindent meg fog tenni azért, hogy New Orleans megszabaduljon ettől a csapástól. — mondtam, miközben a kezemben lévő Dominic már alig kapott levegőt. — Azt javaslom ti is tegyetek így... — mondtam, majd a kezemmel belenyúltam a férfi mellkasába és kirántotam a szívét és elengedtem őt.

Mindenki felkiáltott én pedig fennt álltam a kezemben egy szívvel amit Dominic teste mellé dobtam. Láttam apám feszült arcát, majd húgomét aki inkább Landon mellkasába fúrta a fejét.

A falka meglepődve és talán megvetéssel is nézett rám, de nem foglalkoztam velük. Elijah mellém lépett és egy zsebkendőt nyújtott át nekem, amit el is fogadtam.

A party ezáltal befellegzett. Átöltöztem valami kényelmesebbe, de a Derek-től kapott nyakláncomat nem vettem le, majd a nappali felé vettem az irányt ahol megtaláltam családom és a falkám összes tagját.

— Elizabeth! — mordult fel apám.

— El ne kezdjétek itt nekem. — sóhajtottam majd egy pohár whyskit öntöttem magamnak, majd azt kortyolva a többiek felé fordultam.

— Pokoli egy műsor volt ma este, Lia. Pokoli egy műsor amit csináltál. — sóhajtott fel Vincent.

— Tettem amit tennem kellett. És mellesleg nagyon szívesen. — néztem Marcel-re majd vissza Vincent-re. — Dominic holtan akart látni titeket. — rántottam meg a vállam, de éreztem, hogy ebből nagy balhé lesz.

— Szóval meg kellene köszönnöm? — kérdezte Vincent.

— A közted és a családom között lévő... Szövetség... Barátság... Kötelék, nevezd ahogy akarod. Elengedhetetlen. Sötét erő az ellenségünk. Nem lehet vele alkudni vagy érvelni. Én nem alkudozom. — vigyrogtam rá mint valami idióta. — És végeztem az érvekkel is. — tettem le a poharam, majd kassan felé lépkedtem. — Na és te? — vontam fel a szemöldököm. .

— Nem tudom miért vagy ilyen. Valószínűleg Hayley miatt. De mi nem ölünk csak úgy kedvünkre. — mondtam ki a kegyetlen szavakat.

Dacosan egy könnycseppet sem engedtem szabadjára, és a kínos csendben visszasétáltam a poharamhoz.

— Még valaki elmondaná hogy nem tetszett a műsorom vagy mehetek aludni? Pokolian fáradt vagyok... — forgattam meg a szemem.

Bólintottam, majd kisétáltam a szobából, és lementem oda ahol a vértócsa még mindig ott volt, majd hallottam, hogy valaki követ.

— Minden fegyvere megvolt? — kérdeztem.

— Nem tudom. Egyeztessünk Dominic-cal, jó? Várj csak, nem tudunk. A hullája épp egy szemetesben ég. — morgott Derek. — Klaus megígérte hogy nem rendez vérrontást. Erre te... Te! Megölsz valakit. Mindenki előtt. — nézett rám hihetetlenkedve.

— Megoldom Derek, ne aggódj. — mondtam, majd elindultam az emelet felé ahonnan apa sétált le, így ez megállásra kényszerített.

— Miért is hagynám, hogy ezek után bármit is tegyél? — kérdezte.

— Hope miatt. — mondtam, mire elcsendesedett.

— Tudod pontosan miatta és miattad nem akarok ilyen helyzetbe kerülni. — lépett elém. — Szóval lányom, mond el mit tudsz! — csattant fel.

— Ez az izé ujjá akar születni. — termett mellettem Elijah. — Ma reggel Vincent azt mondta, amikor felbukkan, akkor azt négy különböző helyen teszi meg. De fogalmam sincs, hogy miért. — magyarázta, mikor is nyílt a ház ajtaja.

Először nem láttuk ki az, ezért mindannyian támadó állásba helyezkedtünk egymást védve. Ám amikor az árnyék közelebb jött és rájöttünk, hogy Lincoln az mindannyian megnyugodtunk.

— Keres valamit! — szólalt meg a megszokott mély hangján, majd mellénk állt és a vállamnál fogva magához húzott. Én hálásan bújtam a férfihez aki olyan mint a nagyapám. — Négy dolgot. És egészen biztos, hogy az egyik nálam van. — mondta és felmutatott egy csontot. — Hayley szülei ezt védelmezték, amikor a Sivár követője megölte őket. — mondta alig hallhatóan, de mindenki tisztán értette a szuperhallása miatt.

— Újra és újra látjuk ezt. Mikor egy boszi ujjá akar születni, a varázslathoz szüksége van a maradványaira. Megtaláltad ellenségünk egyik részét. — mondta apa Lincoln-nak.

— Hát ez remek. Kinél van a többi három? — kérdeztem, mire Elijah arca elsápadt.

— Dominic... — mormogta, majd felém fordult és bólintott egyet. — Dominic azt mondta, hogy talált itt valamit. — mondta, mire összehúztam a szemöldököm.

— Mit? Van itt egy csontokkal teli zsák amiről nem tudunk? — tette fel a kérdést Derek.

— Nem. Nincs egy zsáknyi. Csak egy. — nézett rám apa.

Utunk apa festőszobájába vezetett, ahol az egyik képet a falról szó szerint letépve lépett oda a széfhez. Amikor beírta a helyes kódót és a széf kinyílt szitkozódva fordult oda hozzánk, s mutatta meg az üres széfet.

.
— Papa Tunde pengéje. — esett le a dolog.

— Dominic halála elterelés volt. — mondta apám, felém fordulva.

— Ellenünk használták a megtévesztést. — suttogtam magam elé.

— Ennek mindenhol vannak követői. — fintorgott Lincoln.

— Tele van velük a város. Ha előbb találják meg a csontokat... — nézett körbe Derek, de direkt nem fejezte be a mondatot.

— Akkor feltámaszthatják ezt a szörnyet. — mondtam magam elé meredve.

— És az eljön mindannyiunkért. — mondta apám és becsapta a széfet.