Ez a pihenés most sokáig tartott főleg úgy, hogy Mr. Sebastian és a gazdája Phantomhive gróf nemrég értek haza egy hosszú nap után. A szolgálók szokás szerint köszöntötték urukat és a fekete hajú komornyikot aztán mindenki ment a dolgára mint mindig. Én az emelet korlátjánál állva néztem végig az eseményeket. Látva a gróf fáradt arcát kicsit aggódni kezdtem érte, hiszen ennyi idősen egy ekkora feladatot megcsinálni nagyon megterhelő és még jó, hogy Sebastian ott van mindig mellette és segít neki, ha bármiben elakad. Miután mindenki elment aludni addig én fel-alá járkáltam a folyosókon, hogy ha esetleg valaki beakar idetörni hamar észrevegyem és végezzek vele. Ahogy haladtam a hosszú folyosón úgy éreztem magam egyre kellemetlenül. Az a érzés mikor figyelnek nos, az most nálam megmutatkozott és ráadásul nem is kicsit. Miután az emeletet végig jártam lementem a földszintre és legnagyobb meglepetésemre Sebastian állt a lépcsőalján. Mit csinálhat ilyen későn? Jobb lesz, ha megkérdezem tőle.

-Sebastian te mit keresel itt ilyen későn? Nem tudsz aludni?-kérdezem kíváncsian a komornyiktól.
-Oh jó estét Bethany. Nem igazán szoktam aludni. Az az igazság, hogy én egy démon vagyok és ezt azért mondom el neked, mert te is természetfeletti lény vagy.-mondja a férfi.
-Vagyis ha nem lennék szellem akkor el se mondhattad volna igaz?-kérdezem tőle karba tett kézzel.
-Pontosan. Élő ember nem tudhatja azt, hogy én nem e világi vagyok és ami köztem és a gróf között van az pusztán csak a szerződés miatt történik.-magyarázza Sebastian.
-Oh így már mindent értek. Mondjuk a maga szeme miatt kezdtem gyanakodni arra, hogy ön nem is ember hanem valami más.-mondom neki az állításomat.
-Be kell valljam te egy igen eszes fiatal hölgy vagy Bethany. Sose hittem volna, hogy bárki is észre fogja venni ezt most nagyon meglepett.-mondja dicsérve a fekete hajú komornyik.
-Ezt a szüleimtől tanultam, mert sokszor kerültünk olyan helyzetbe, hogy megakartak minket ölni csakhogy nem számítottak arra, hogy átlátunk a dolgokat és az álarc teljesen felesleges számukra.-közlöm vele miközben az ajtó fele nézek ugyanis hallottam onnan egy érdekes hangot.
-Figyelemre méltó. Minden rendben? Az arcod eléggé meglepődött.-kérdezi Sebastian.
-Hallottam valamit a bejárati ajtónál, de lehet csak képzelődök.-nyugtatom a komornyikot és magamat ezzel a mondattal.
-Lehet csak a szél csapott valamit az ajtóhoz. Maradj itt megyek megnézem, hogy mi lehet az.-jelenti ki aztán odamegy a bejárathoz.
-Kérem legyen óvatos.-mondtam neki aggódva.
-Nem kell aggódnia kedves ez tényleg csak egy faág. Ma lehet lesz egy kisebb vihar ilyenkor ez előfordul meg ha csak nagyon szeles az idő.-nyugtat meg Sebastian.
-Most már nyugodtabb vagyok eme hír hallatán. Azt hiszem most jobb, ha megyek tovább őrködni ön pedig nyugodtan pihenjen megleszek.-indulok az egyik irányba.
-Biztos?-kérdezi a démon tőlem.
-Persze! Én már kipihentem magam. Most magán van a sor. Majd reggel találkozunk.-köszönök el tőle aztán átsétálok a falon.

      Sebastian szemszöge: Ezen a napon nagyon sok dolgot tudtunk meg, de az igazság még mindig nincs felfedve, ezért ma abbahagytuk a munkát és inkább hazajöttünk pihenni, hogy másnap újult erővel neki vágjunk. Ahogy beléptünk a kúria bejáratán Finny, Bard, Meyrin és Tanaka-san egyből köszöntöttek minket. A gróf hiába volt nagyon fáradt és hiába látszott az, hogy nincs valami jó kedve egy ilyen nap után mégis örült, hogy odajöttek hozzá köszönteni őt. Mesterem beszélt egy kicsit a többiekkel aztán felment a szobájába. Amint végzett a gróf a fürdéssel egyből visszament a hálószobájába és pár perc múlva már aludt is. Még egy ideig ott voltam mellette aztán lementem a földszintre, hogy megcsináljak még néhány dolgot. A sok teendő után úgy volt, hogy elmegyek pihenni, de végül a lépcsőalján megálltam és elkezdtem gondolkodni azon, hogy mit hagyhattam ki a feladatok közül még mielőtt felmegyek a szobámba. Gondolkodásomat Miss Crevan jelenléte zavarta meg, aki kissé még fáradtan megkérdezte, hogy miért nem alszok ilyenkor. Egyszerűen elmagyaráztam neki az okát aztán egy kicsit beszélgetünk és utána a lány elindult őrködni. Mosolyogva néztem végig, hogy Bethany lassan elveszik a sötétségben aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni, ha már nincs több dolgom így mára.

Helen szemszöge: Utálok bemenni a munkahelyemre. Egyszerűen nincsenek szavak arra, hogy mennyire utálom a kollegáimat és a vezetőséget úgy ahogy van. Éppen a szabadnapomat töltöttem mikor is hirtelen kopogást hallok az ajtómon. William volt az azzal az indokkal jött ide, hogy be kell menjek dolgozni és ráadásként Grell lesz a csapattársam. Komolyan mondom mi jöhet még?! Kurvára nincs kedvem vele együtt lenni annyira idegesítő és állandóan csak nyafog minden miatt. Áh, de mindegy is ha muszáj akkor muszáj valahogy el kell viselnem őt. Remélem ez lesz az első és egyben utolsó, hogy vele vagyok, mert ha nem akkor felkötöm magam.

Folytatás..