Rengeteg vaku villan, és mikrofonokat tolnak felé. A vakukon túl kamerákkal is veszik. Svetna kétségbeesetten pillant körbe: Noaht elsodorta az újságírók és riporterek tömege, ő pedig itt áll minden közepén. Szergejt vagy Andrejt sem látja sehol. Érzi a saját keze reszketését, a fülében dobogó vértől alig hallja a rá zúduló kérdéseket. Alapvetően már hozzászokott a paparazzikhoz, de most meglepték, és dühös rájuk. Legszívesebben kiütné a kezükből a fényképezőgépet. Következetesen, ösztönösen hárít, de a mikrofonok kezdik Noaht is megtalálni. Olyan kérdéseket tesznek fel neki, hogy „Mióta vagytok együtt?" „Mit szól hozzátok a cár?" „Mesélj a kapcsolatotokról!", a fiú pedig mindenre azt mondja, nincs köztük semmi. Svetna felé nyújtogatja a nyakát, hátha kap tőle valami instrukciót a menekülési tervről. Sajnos, terv nincs.
Svetnán kezd eluralkodni a kétségbeesés: hol van már Szergej? A karján finom szorítást érez, valaki átkarolja, oda fordítja az arcát. A testőr a tömeg széle felé vezeti.

A kocsiban ülve kifelé mered az ablakon. Az üvegnek támasztja a homlokát, és próbálja kiverni a fejéből az a rengeteg kiáltozó embert. Alapvetően semmi baja a riporterekkel, volt már szerencséje párral beszélgetni, vannak köztük rendes emberek is, de akik így, egy bokorból, iskola után letámadják, egész egyszerűen szennylapok írói. Nekik mindegy, hogyan, csak kerekíthessenek belőle sztorit. Az ilyen esetek után megjelenő címlapok tele vannak hazugsággal. Egyedül a cikkek szereplői valósak, jó esetben.
A nagyhercegnő, aki ilyenkor nagyon nem szeretne az lenni, előkapja a telefonját, és megnyitja a Messengert.
Svetlana Romanova: Ma egyedül kell sétálnod. Holnap meg kitapétázhatod a szobád az újságok címlapjával, mert valószínűleg benne leszel. Bocsi L
Noah Miller: Ha te is rajta leszel, örömmel fogok tapétázni. J
Svetna elpirul, és másodpercekig csak nézi a telefont, aztán leteszi maga mellé, és megvárja, hogy elsötétüljön a kijelző. Dmitrij kérdőn néz rá, de a lány csak megrázza a fejét. Percek óta néma csend ül köztük, amikor felcsendül egy Ossian szám, és Svetna a telefonjáért nyúl. Adri neve villog a kijelzőn. A füléhez emeli.
- Szia! – szól bele.
- Szia! Hallom, elkaptak a paparazzik. Nagy gáz van?
- Ja, elkaptak, de majd túlélem. Szegény Noah is megkapta belőlük a részét. Annyira utálom őket!
- Azt meghiszem. Átmenjek?
- Mindjárt hazaérünk, majd megkérdezem apát, mert most gondolom állni fog a bál. De gondolom, átjöhetsz, örülnék neki – egy ideig szidják még a Borsot, a Hot Magazint, meg a többi szemetet, amik sztorit fognak csinálni belőle. Amíg ők beszélnek, Szergej a fékre tapos, és most egy helyben állnak. Dmitrij előre hajol.
- Mi történt? – kérdezi. A testőr csak dühös arckifejezéssel mordul egyet, és az útra int. TV-s kocsik és riporterek állják el az utat. A cárevics bosszankodva csettint a nyelvével. – Áh, idióták!
- Balról vagy jobbról kerüljem őket? – méregeti a helyzetet Szergej. A gond csak annyi, hogy mindkét oldalon újságírók vannak.
- Egyik sem! – vágja rá Svetna. Csak nem hozhatják rájuk a frászt azzal, hogy feléjük hajtanak. Mindegy, mennyire utálatosak.
- Akkor mégis hogyan jutunk át rajtuk? Repüljünk? – kérdezi Dmitrij.
- Várunk! – feleli a húga.
- Dehogy várunk! Órák is lehetnek, mire ezek feladják! – magyaráz Szergej kifelé mutogatva a napszemüvege mögül.
- Szergej! – mutogat Svetna is. – Bármennyire irritálóak, nem hajthatsz keresztül rajtuk!
- Úgyis arrébb mennek!
- Akkor is kockázatos! Várunk! Vagy hívd ki a zsarukat! De bizony isten, ha elindulsz, nem állok jót magamért! – fonja össze maga előtt a karját a nagyhercegnő. A testőr sóhajt, és hátradől, de azért a dudára rátenyerel. Húsz percen keresztül, percenként rájuk dudál. Végre feladják, és átengedik őket.

Otthon rögtön az apja irodájánál kopogtat. Amikor benyit, elképesztő káosz tárul elé. Minden irányban papírkötegek hevernek, a vezetékek a szék lábába akadtak, és a könyvespolcon minden van, csak könyv nincs. Kávéscsészék, tányérok, és elvétve Nutellás üvegek. A cár az asztala mögött ül. Svetna átlép néhány papírkupacot, egyre véletlenül rá is lép, és kissé összegyűri. Felemeli, és az asztalra teszi. Közben beleolvas.
- Amerika gazdasági helyzete – olvassa fel az összefűzött halom címét, aztán leül az asztal előtt álló székbe, és kíváncsian néz apjára. – Igazán nem szeretnék belekötni, de itt mi történt? És miért nem szóltál, hogy Nutellát eszünk?
- Hosszú történet – egy papírt tesz egy másik alá. – De teljes mértékben kézben tartom a dolgokat.
- Azt gondolom. Azért szólhatok Ankénak, hogy rakjunk rendet? Ez így elég tűrhetetlen állapot. Szó szerint alig találtalak meg a rendetlenségben – kezdi el egy kupacba pakolni az edényeket és üvegeket.
- Megkértem Ankét, hogy később takarítson itt, addig pedig ne jöjjön erre, a csészéket, meg tányérokat majd leviszem. A papírok helyét meg csak én tudom, de azért köszönöm, angyalom – szemöldök ráncolva nézeget két papírt, aztán az egyiket balra, a másikat jobbra teszi.
- Nincs mit – visszaül a székbe. – Átjönne Adri, de a médiás káosz miatt gondoltam, előbb megkérdezem.
- Most nem. – néz fel a papírokból. Svetna bólint.
- Oké. Akkor majd máskor – von vállat. – Ne segítsek valamit?
- Ebben most nem tudsz – sóhajt a cár. – Menj, és nézd át a netet, hogy mennyire súlyos a helyzet a szennylapokat tekintve, jó?
- Jó, persze – Svetna feláll, és kiszlalomozik a szobából. A folyosón a sajátja helyett viszont Dmitrij szobája felé veszi az irányt.

Kopog, majd benyit. A bátyja szobája nem olyan csili-vili, mint az övé, de itt is tele van a fal képekkel. Dmitrij az íróasztalánál ül, és földrajzot tanul, előtte viszont, a laptopján cikkek tömkelege van megnyitva. Svetna odahúz egy széket mellé, és leül.
- Tele van veled a net – néz fel a füzetéből Dmitrij.
- Gondoltam – fordítja maga felé a laptopot. – Nem hiszem el! Tízből hárman írták a valóságot, vagyis azt, hogy Budapesten vagyok, és egy gimiből láttak kijönni. A maradék hét szerint pasizok, randira mentem, enyelegtem, „heves csókcsatába bonyolódtam" – idézi a szöveget felvont szemöldökkel. – Vagy éppen a szeretőm házából sétáltam kifelé. Na, jó, kiégtem! – nevet fel kínosan. – Ezek mindig tudnak újat mondani rólam. Pedig csak beszélgettem egy osztálytársammal... Idióta szennylapok. De utálom az összeset!
- Elhiszem. Nekem sem a kedvenceim. Ebből ráadásul pletyka lesz. Noah mit szól hozzá?
- Tapétázni fog – mivel a bátyja kérdőn néz rá, sietve folytatja. – Az újságok címlapjaival. Kitapétázza a szobáját – Dmitrij lassan bólint.
- Oké... - még mindig elég értetlen képet vág. Miért tapétáz valaki újságokkal? Főleg ilyen hülye újságokkal?
Svetna még egyszer végigpörgeti a cikkeket, megnézi a képeket, amiken az arca vagy falfehér, vagy dühös arckifejezés ül rajta, de mindegyiken látszik, hogy meglepődött. Lecsukja a laptopot.
- Nézünk valami filmet? – fordul a bátyjához.
- Legyen – sóhajt a fiú. – Mit keressek?
- Hmm... Az életem egy dráma. Leginkább komédia. Szóval valami vígjátékot.
Dmitrij bólint, és a DVD-it nézegeti.
- Anyád napja? Nagytudásúak?
- Nagytudásúak! – vágja rá a húga. A fiú leveszi a polcról, ami könyvek helyett inkább filmekkel van teli, és kifelé indulnak a szobából.
- A mozi szobában várlak, szerezz valami kaját Ankétól! Meg hozz kólát is! – sorolja Dmitrij. Svetna bólint, és az ellenkező irányba indul. Lesiet a lépcsőn, közben pedig küld egy üzenetet Adrinak a helyzetről.

A konyhában Anke a vacsorával van elfoglalva, a pultnál Marija ücsörög. Amikor Svetna belép, szomorúan pislog rá.
- Annyira sajnálom a mai sajtós ügyet – odasétál hozzá, és átöleli. Svetna is átöleli az udvarhölgyét.
- Semmi baj. Majd elcsitul ez is.
Marija hátrébb lép, és rámosolyog.
- Kemény csajszi vagy te – veregeti vállon. Svetna visszamosolyog rá.
- Az ám! Úgyhogy most meg is nézek egy vígjátékot Dmitrijjel. Nem jössz fel te is? Nagytudásúak! – vigyorog.
- Ó! – vigyorodik el Marija. – Azt imádom! Jövök! Csináljunk popcornt! – elővesz a szekrényből két csomag vajas pattogatott kukoricát, és beteszi a mikroba.
- Addig viszek fel üdítőt nektek! – Anke elővesz egy üveg kólát, és három poharat. A tálcával kimegy.

Miután a lehető legtöbb szemet bírják kipattogásra, egy nagy tállal vonulnak fel a sötét falú szobába. Leülnek egy-egy babzsákra, és a tálat a poharak mellé, a kisasztalra teszik. A film nézése közben századszor is nevetnek a poénokon. Az egyiknél Svetna véletlenül beletenyerel a tálba, és így az összes kukorica Dmitrijen landol. Meglepve pislog kék szemeivel, aztán megrázza a fejét, hogy legalább a hajából kihulljon. Megfog egy marékkal, és Svetnára szórja.
- Hé! Ne már! – nevet a lány. – Nem direkt volt! – Dmitrij nevet, és még egy adagot neki dob. A húga ezt már nem hagyhatja ennyiben, ő is felvesz pár szemet a földről, és elkezdi a cárevics arcát dobálni.
- A szeme tíz pont, az orra nyolc, ha a fülébe sikerül dobnod, az a jackpot! A többi csak öt – vigyorog Marija. Aztán Dmitrij felé is dob egy marokkal. Az udvarhölgy is beszáll a buliba, és rövid időn belül mindenkinek még a haja is pattogatott kukoricával van teli. A film hátralévő részére már nem is figyelnek.
Később, a hangzavarra felfigyelve Anke kukkant be az ajtón, és meglepett arckifejezéssel az ajtófélfának dől.
- Ejnye! Mi ez a rendetlenkedés? – mosolyog elnézően. – Nem mondták még nektek, hogy nem játszunk az étellel? – méri végig a kócos társaságot. – Na, kifelé, ti csibészek, had takarítsak fel! – a fiatalok engedelmesen kimennek a szobából.

***

Másnap reggel az apjuk megint elmulasztja a reggelit. Svetna utána szeretne nézni, mi lehet a gond, de arra már nincs idő. A kocsiban ülve az ablaküvegnek támasztja a homlokát és már előre fél, hogy milyen lesz a suliban a hangulat. Valószínűleg a nagymenők már kívülről fújják a cikkeket, és el is hiszik. Ez a legrosszabb: amikor nem csak rossz szándékból terjesztik, hanem valóban elhiszik a hazugságokat. Aki csak azért pletykál, hogy kitoljon vele, egy idő után elfelejti. De ők komolyan gondolják.

Az iskola előtt, riporterek helyett rendőrök állnak, és biccentenek a testőröknek. Valószínűleg azért vannak itt, hogy távol tartsák a paparazzikat. Bár ez a feladatuk, Svetna mégis barátságosan biccent nekik, és rájuk mosolyog. Néhányan vissza is mosolyognak.
Szergejjel és Andrejjel a nyomukban átlépnek a kapu alatt. Dmitrij megáll, és néhány lánnyal kezd beszélgetni. Svetna szemforgatva megy tovább, közben visszafordul és egy dislikeot mutat a bátyja felé, fintorral az arcán. Az egyik, húga által legbutábbnak tartott lánnyal flörtöl, közben egy dühös pillantást küldve Svetnának. A nagyhercegnő csak vállat von, és visszafordul az épület felé. Besétál, és szét sem kell néznie, hallja az elfojtott beszélgetéseket és érzi, ahogy felé mutogatnak. Olyan beszédfoszlányokat kap el, mint „Együtt van azzal a sráccal?" „Mikor jöttek össze?". Nem néz rájuk, csak megy tovább, keresztül az aulán, hogy a lépcsőn feljusson a termükbe. Közben szánalmasan sok szennylappal találkozik a diákok kezei között, mindben hasonló tartalommal. A teremben az osztálytársainál is lát, Borsot, Hotot, meg még isten tudja, miket. Róluk azért többet gondolt volna, de úgy néz ki, hiába tizenegyedikesek, megragadtak hetedikes-nyolcadikos szinten. Svetna leül a helyére, és titkon reménykedik, hogy Adri egyszer az életben nem fog elkésni. A többiek csoportokba verődve úgy beszélnek róla, meg a nem létező kapcsolatáról, mintha ott sem lenne. A nagyhercegnő úgy hallja, Kriszta a leglelkesebb a dologban. Adam is a társaságukban van, de meg sem szólal. Néha-néha Svetna felé pillant, de nem megy oda hozzá. Elkapja a lány pillantását, és egy magazint mutat fel. Svetna megrázza a fejét, jelezve, hogy kamu az egész. A fiú elmosolyodik és bólint, aztán tovább hallgatja a társai beszélgetését.
Egyszer csak Adri csörtet be a terembe. Az egyik lányt majdnem fel is löki az ajtóban, de aztán elkapja a vállánál fogva, és csak arrébb állítja, egy „menj már az útból!" felkiáltással. Levágódik Svetna mellé. A nagyhercegnő a faliórára néz.
- Még öt perc van becsengőig! Nagyjából negyed óra múlva kellene megérkezned. Mi történt? – pislog rá kíváncsian, de a barátnője csak megrázza a fejét. Kékre melírozott haja kicsit összekócolódott.
- Felmentem a netre reggel. És, hát, mivel azzal volt tele, hogy Oroszország nagyhercegnőjét eljegyezni készülnek, gondoltam, hogy itt komoly gondok lesznek. Nem számítottam rá, hogy csupa igazat fognak írni rólad azok a barmok, de ez... Itt tényleg áll a bál! Minden idióta elhiszi, hogy együtt vagy Noahval! Az aula tele van elhagyott magazinokkal! Katasztrófa! Úgyhogy kicsit jobban szedtem a lábam, hogy ne egyedül kelljen péppé verned Krisztát. Meg az egész AMG-t.
- Nem verünk senkit péppé... majd elhallgatnak. Addig meg tűrök – Adri erre eltátja a száját.
- Tűrsz?
- Tűrök – Svetna arcán szomorú mosoly jelenik meg. – Muszáj lesz. Ha tiltakozok és tagadok, csak adom alájuk a lovat. A következő cikk címe az lenne: „Svetlana nagyhercegnő próbálja titokban tartani a románcát".
Adri bólint.
- Jó, akkor csendben maradunk – nyújtózkodik, majd a padra hajtja a fejét. – Elfáradtam...
- Abban, hogy 20 perccel hamarabb érkezz? – néz rá kérdőn a barátnője.
- Tudod, milyen fárasztó törődni veled? Csupa stresszes meló! – vigyorog. Svetna átkarolja a vállát.
- Azért én örülök, hogy vállalod a melót! – nevet.

Órán Adri halkan panaszkodik, mert elmondása szerint mindjárt leragad a szeme a fáradtságtól, és még a tananyag is idegesítő. Szünetben lemennek a büfébe.
- Napot, büfés néni! – köszönti Adri a nőt. – Egy tejes kávét szeretnék. Tej nélkül – a nő bosszús pillantást vet rá, aztán elkészíti a kávéját. A lány két újjal fogva a műanyagpoharat, csatlakozik Svetnához, aki az egyik asztalnál ücsörög, a lehető legtávolabb a többi diáktól. A barátnője leül mellé, és iszogatni kezdi a kávét. Óvatos pillantásokat vetnek Kriszta társasága felé. Hangos kacagások hallatszanak, egyszer csak a szőke lány felmutat egy összevágott képet Svetnáról és Noahról, hangosan vihog hozzá, és azt ecseteli, „milyen édes kis pár". Adri egyre jobban szorítja a poharát, ami ennek nem örülne, ha lenne véleménye, mert behorpad tőle. A lány összeszorítja a száját.
- Vajon mennyi idő, amíg fel merik vállalni? Egyiknek sem lehet könnyű, mindketten elég nyomik! – hangoztatja Kriszta a véleményét vigyorogva. Láthatóan nagyon élvezi. Egy pillanatra felveszi a szemkontaktust Svetnával, elégedett fejet vág. Adri elkapja a pillanatot, és Svetna kezébe nyomja a műanyag poharat.
- Fogd meg a kávém!
- Minek? Itt az asztal! – értetlenkedik a nagyhercegnő, de Adri csak megrázza a fejét, és felpattan. Többen döbbenten odakapják a fejüket, ahogy Adri beszélgető diákok mellett siet el, kis híján fellökve őket. Láthatóan Kriszta felé igyekszik. Arrébb lökdösi a társaság többi tagját, és a vállánál fogva a falnak nyomja a lányt.
- Leállsz a pletykálással, megértetted? – suttogja, hogy csak Kriszta hallja. – Különben icipici darabokra szedlek, és nem túlzottan érdekel, ha kicsapnak! Világos voltam, te...? - itt nyomdafestéket nem tűrő szavakat használ. Svetna felpattan, és feléjük siet, mielőtt a barátnője tényleg kicsapatja magát. Közben már az ügyeletes tanár is odaér, és az igazgatóiba tessékeli Adrit. A lány nem ellenkezik, látszólag nem az első kört teszi meg a helyiségben. Az ajtóból hátrapillant Svetnára, és próbál megnyugtatóan rámosolyogni. Az ajtó becsukódik mögötte.