Dmitrij az asztal mögött állva nézi, ahogyan egyre többen emelik fel a kezüket. Egyenként végignéz rajtuk, az arcukon csak a hideg logikát látja. Úgy játszanak a húgával, mintha egy politikai aduász lenne. A cárevics azt kívánja, bár inkább öccse lenne. Őt talán nem akarnák feleségül adni egy hímsoviniszta rohadékhoz a minisztereik. Dmitrij nem is várt mást tőlük, de ahogy az apjára néz, hiába látja rajta a megbánást, nem tudja érdekelni. Rábólintott, hogy Svetnáról szavazgassanak, és ennek a kishúga fogja meginni a levét. Ő hamarabb rúgott volna ki mindenkit, mintsem engedjen ennek a kegyetlen ötletnek. Gyűlöli, hogy a Duma Szentpétervárra jött, gyűlöli Alexandert, gyűlöli Szmirnovot, gyűlöli a döntést, amit most meghoztak! Gyűlöli ezt az egészet! Most képtelen tisztelettel nézni az apjára. Vet rá egy dühös pillantást, amibe belesűrít mindent, amit most érez: keserűség, megvetés, düh, bánat, csalódottság, aztán sarkon fordul, és szó nélkül kivonul a tanácsteremből. Igyekszik legalább fizikailag higgadt maradni, de kicsin múlik, hogy a hatalmas, régi faajtóba rúgjon kifelé menet. Mire elér a szobájáig, a maradék önuralma is semmissé válik, és úgy csapja be maga mögött az ajtaját, hogy valószínűleg még két emelettel alattuk is hallják. Hallják csak, hogy ő nem támogatja ezt!

Fjodor az irodája felé sétál. Kezében tartja a mappáját, amiben rögzítve van mindaz, ami ma elhangzott a tanácsteremben. A dolgozószoba felé lépkedve alig érzi a padlót maga alatt. Csak viszi a lába, de alig fogja fel, mit is csinál. Automatikusan teszi meg az odavezető utat. Nem tudja kiverni a fejéből a rengeteg felemelt kezet, és Dmitrij tekintetét. A fia az utolsó pillanatig reménykedett, és az ő bólintása ölte meg benne azt az ábrándot, hogy megvédje a húgát. Nem szívesen ment bele ebbe, mitöbb, gyűlöli magát ezért. Mondogathatná magának, hogy ez csak papírházasság lesz, és csak egy szerződés lesz a nyoma, de ez nincs így. Svetnának egész életében színjátékot kell játszania Alexander mellett, hogy megmaradjon a béke. A cár nem így képzelte az életét. Az ő gondolataiban mindig úgy jelent meg a felnőtt lánya, hogy boldog. Hozzámegy valakihez, akit szeret, és közben valami fizikával vagy pszichológiával kapcsolatos munkája van, amit örömmel csinál. Ebből esetleg az utóbbi még megvalósulhat, de az előbbi aligha.

Miután lepakolja a mappáját, és bezárja az irodáját, kifelé indul a palotából. Kocsival közeledik az úti célja felé, ami minden év november tizenötödikén ugyanaz, ma már tizenötödik éve. Minden évben jobban fáj, mint ahogy emlékezett rá. Az ember nem akar egy barátja sírjához sem járni.
A sírok között lépkedve még üresebbnek érzi magát, mint mikor rábólintott a szavazásra egy órával ezelőtt. Mindig eszébe jut, hogy talán megmenthette volna. Csak egy döntést kellett volna máshogy meghoznia, de hibázott, és most Iwan Strubjenov a föld alatt fekszik.
Amikor odaér a sírhoz, megint az a látvány fogadja, mint minden alkalommal. A síron koszorúk és gyertyák sorakoznak. A sírfelirat igen tömören foglalja össze, ki is volt a cár barátja: „hősi halált halt". Mindenki, aki már élt akkor, amikor Iwan meghalt, tudja, mit tett Oroszországért. Fjodor a tragédia után öt évvel mégis megtiltotta, hogy nyíltan beszéljenek, vagy valaha cikket írjanak erről. A tilalmat sosem fogja feloldani, egész egyszerűen azért, mert valaki nem tudhatja meg, mi történt akkor.
A cár a sír melletti pad helyett a földre térdel. Szinte üveges tekintettel néz a sírkőre.
- Megmentetted, de én nem tudtalak téged – simít végig a sír szélén. – Csak egyszer pörgethetném vissza az időt... - suttogja. Ha akkor, aznap nem rúgja ki azt a minisztert, akkor nincs a merénylet, és gyerekkori barátja még mindig élne. Egyetlen rossz döntése rettenetes következményeket vont maga után. Soha többé nem hajlandó akkora kockázatot vállalni, ami akár a gyerekeit, akár a megmaradt barátait veszélyeztetheti bármilyen formában. Iwannak sosem fogja tudni meghálálni, amit érte tett. Ha csak egyszer beszélhetne vele, sem lenne képes szavakba önteni, mit jelent neki a tette. De minden évben újra megesküszik magának, hogy baráti kötelességből és hálából mindent megad Marijának, amire csak szüksége lehet. Ez a minimum, és még így is kevés.

Visszaérve a palotába, bezárkózik a lakosztályába, és az ablak melletti bőrfotelban ülve rágyújt egy szivarra. Nem szokott dohányozni, alapvetően eszébe sem jut, hogy rágyújtson, első sorban Svetna és Dmitrij miatt. Két kamasz előtt nem árt a lehető legjobb példát mutatni, de a jelenlegi helyzetben a legkevésbé káros dolog, amit tehet, az a szivarozás. Lehet bármekkora hatalma, az irányítás most szép lassan elkezd kicsúszni a kezéből. Nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a pattanásig feszült helyzetet, hiszen most olyan ijesztő közelségbe került egy háború, ami ellen így vagy úgy, de tennie kell. Ez idáig sem voltak éppen puszipajtások az USA-val, de még a miniszterei, vagy Dmitrij sem tudják, milyen komoly is a helyzet. Hónapokkal ezelőtt szeretett öccse, Nyikolaj az Atlanti-óceán túl felére utazott, diplomáciai okokból, és ott fogságba esett. Mivel amúgy sem sokat van egy helyen, senkinek nem tűnt fel, hogy sokáig hírét sem hallják, még Ksenyijának sem szúrt szemet a dolog, de Fjodort természetesen értesítették, hogy náluk van az öccse. A helyzet véresen komolyra fordulását az jelezte legjobban, hogy a házassági ajánlat előtt pár nappal megkapta Nyikolaj kisujját szuvenírként. Azokban a napokban többször megfordult a fejében, hogy háborút indít. Az öccse ott van a kezük között, és láthatóan komolyan gondolják a fenyegetést. Fjodor reménykedett, hogy ha ők szállítják oda az oltóberendezést, van esélyük kiszabadítani. Végül, hála a józan eszének, átgondolta a dolgot. Ma egy háború garantáltan atombombát, és egyéb „kellemes nyalánkságokat" jelent. Egy ilyen szinten eldurvuló orosz-amerikai konfliktus a Harmadik Világháborút eredményezné. Nem lenne túl hosszú a csatározás, valószínűleg tíz perc alatt kipusztulna az emberi faj. Se ő, se a testvérei, se Svetna és Dmitrij nem élné túl. Ha az egyetlen dolog, amivel vissza lehet állítani a stabil békét, az érdekházasság, akkor bármennyire rettenetesen hangzik, ha kell, belekényszerítik Svetnát az eljegyzésbe. Nem ezt érdemli, határozottan járna neki az olyan egyszerű boldogság, mint a szerelemházasság, de inkább legyen Alexander felesége, mint halott. Ezeket az indokokat még akkor sem oszthatja meg a fiával, ha Svetna házassága miatt sosem bocsát meg neki. A cár egyetlen dolgot akar: menteni, ami még menthető.

***

Svetna a könyvtárban ül, mellette Kriszta önállóan old meg egy feladatot. A nagyhercegnő a tenyerébe támasztja az állát, és a szemközti polcot bámulja.
- Svetna... - köszörüli meg a torkát a lány. Svetna felkapja a fejét. – Minden rendben?
A nagyhercegnő kissé meglepődik. Kriszta az utóbbi időben egyre normálisabb, de eddig alig tudott kinyögni egy kedves szót.
- Igen. Minden a lehető legnagyobb rendben van – húzza ki magát. Valójában semmi sincs rendben. Az Alexanderrel való diskurzusa sem egy kellemes emlék, az pedig pláne nyugtalanító, hogy Dmitrij Szentpéterváron van. Ráadásul, neki senki sem mond semmit!

Kriszta inkább nem feszegeti a témát. Svetnánál rosszabb színészt még sosem látott. A szőke lány azért kíváncsi lenne, hogyan zajlik egy hercegnő élete. Egy igazi, született hercegnőé, akinek a családjáról történelemkönyvek szólnak, az apja pedig a fél világot a kezében tartja. Biztosan sok szép ruhája van, bármilyen hobbit elkezdhet, és pazar partikra hívják meg. Mennyei egy élet lehet, a nagyhercegnő viszont most olyan arcot vág, mintha komoly gondjai lennének.

***

Svetna hazaérve éppen szembetalálkozik Ankéval. A szakácsnőnél lévő lista egyértelművé teszi, hogy bevásárolni megy. Svetna rengetegszer elkísérte már, bár csak néhány dolgot vesznek ott. Az élelmiszereik nagy része termelőktől és biofarmokról van. Van valami különleges varázsa, ha valamit ugyanúgy csinál, mint mindenki más, még ha csak ritkán is teheti meg.
- Jöhetek? – pislog rá kérlelőn, miközben egy szobalánynak adja a táskáját. Anke elmosolyodik.
- Persze, hogy jöhetsz, kedves – közösen indulnak kifelé, Szergejjel mögöttük. A testőr motyog valamit arról, hogy utál vásárolni.

A kocsiban ülve a nagyhercegnő a bevásárló listát olvasgatja. Anke tipikusan az a szakácsnő, aki szívén visel minden tányér levest, és nem hajlandó másra bízni a bevásárlást sem. Mindenből pontosan az kell, amit ő szokott venni, különben az ötödik szomszéd is hallja, ahogy leszidja a kuktát.
A bevásárlóközpontnál leparkolnak, és befelé indulnak. Anke egyszer csak megáll, és hátrafordul.
- Szergej, hoznál egy bevásárlókocsit? – kérdezi a szakácsnő. A testőr meglepődik a kérésen, és kissé méltatlankodva, de elsiet egy kosárért. – Köszönöm!
- Majd valahogy meghálálod... - motyogja Szergej. Nem a kosárral van különösebb baja, egyszerűen rossz a hangulata, mert Fjodor nem sok bíztató hírrel hívta fel nemrég.

Svetna egészen felvidul tőle, hogy emberek között van. Lelkesen segít Ankénak a kosárba tenni mindent, ami a rövid listán szerepel, miközben testőre kissé morcosan megy utánuk. A könyvek mellett elhaladva megáll, és végignéz a polcon. Egyet-egyet levesz, és némelyikbe bele is olvas. A szakácsnő eközben, a mellettük lévő sornál, zsörtölődve veszi tudomásul, hogy itt nem árulják az egyik, számára létszükségletű fűszert. Szergej a polc sarkánál majdnem lever egy üveg Nutellát.
- Óvatosan már, az ott aranyat ér! – vigyorog rá Svetna egy könyv lapjaiból felnézve. A testőr gondosan megigazítja az üveget. A nagyhercegnő tovább olvas, egész jó kis történetnek tűnik. Már egészen belemerül, és tervezi, hogy ez a nyomtatott csoda véletlenül a kosárba kerüljön, amikor valaki hirtelen hátulról átöleli a derekát. Majdnem kiugrik a bőréből, úgy megijed, de amikor megfordul, és Noah mosolyog rá, boldogan átöleli.
- Nyugodtan okozz nekem szívrohamot, nem gond – nevet halkan, miközben kicsit elhúzódik.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – simít egy tincset a füle mögé. Svetnának eszébe sem jut, hogy nem mutatkozhatna nyilvánosan Noahval. Megcsókolja, ám ekkor Szergej szólal meg mellettük.
- Rémlik valami arról, hogy nem kellene reklámozni magatokat? – vonja fel az egyik szemöldökét. A két fiatal hirtelen arrébb áll egy-egy lépést, és fülig vörösödve néznek egymásra. A polc mögül egy vörös, fonott hajú, náluk valamivel fiatalabb lány lép feléjük. Csinos lány, de a farmeréhez egy vastag, kissé formátlan pulcsit vett fel. Helyes arca van, pisze orral. Ahogy meglátja őket, azonnal elvigyorodik.
- A bátyám Svetlana Romanovával csókolózik a bolt közepén... - ingatja a fejét hitetlenkedve, de még mindig vigyorogva. – Ezt is megéltük.
- Kelly! – szól rá zavartan Noah, de a lány csak Svetna felé fordítja szeplős arcát, és kíváncsian néz rá.
- Kelly Miller vagyok, de erre gondolom rájöttél az elmúlt három másodpercben. Tök jó, hogy végre találkoztunk, Noah többet beszél rólad, mint én a sorozataimról. És ez nagy szó ám.
Svetna is kíváncsian pislog Kellyre. Ő is sokat hallott már barátja húgáról. Jövőre ő is az Albertus Magnusba fog járni.
- Svetlana Anastasija Fjodorovna Romanova – mutatkozik be ő is. - Fogadjunk, hogy ezt meg te tudtad! – mosolyog.
- Igen. Hogy úgy mondjam, hála az internetnek, régebb óta tudom, ki vagy, mint Noah. Ő mindig mondta, hogy nevetséges egy uralkodócsaládért rajonganom, aztán ideköltöztünk, és hirtelen nem én lettem a legnagyobb fanod – zöldes szemei tele vannak vidámsággal. Svetnának nagyon szimpatikus, hogy ilyen könnyen el tud beszélgetni vele.
- Rendben, add ide a listát! – veszi ki a húga kezéből. – Amíg elmeséled Svetnának, milyen ciki vagyok, összeszedem a cuccokat – indul el. Kelly megkocogtatja Svetna vállát, és némán, vigyorogva mutat a bátyjára, aki megállt a polcok közötti tér kellős közepén, és tanácstalanul néz körbe. Fogalma sincs, merre induljon.
- Ciki!- suttogja oda a nagyhercegnőnek a vörös hajú lány. Svetna visszatartja a nevetését, és Noahhoz sétál. Belenéz a bevásárló listába, aztán a fiú füléhez hajol.
- Szerintem a tejtermékeknél keresd! – utal suttogva a lapon szereplő kefirre. Noah felé fordul, és végigsimít Svetna arcán.
- Hová lennék nélküled! – suttogja.
- Eltévednél egy boltban – mosolyog rá a nagyhercegnő. Nem mondhatja el magáról, hogy túl jártas a konyhában, vagy a bevásárlóközpontokban, de Noah tudásán egyértelműen túltesz ebben. Mégis hol akart kefirt keresni?
- Valószínű – forgatja halkan nevetve a szemét, aztán elindul, hogy megkeresse a kefirt. Kelly a könyvespolcnak támaszkodva próbál állva maradni a nevetőgörcstől. Amikor Svetna mosolyogva, és kissé elpirulva visszasétál, a lány nagy nehezen felegyenesedik.
- Ez azért piszok aranyos volt! – karol Svetnába, és elindulnak, egy szótlan megegyezés alapján a csokik felé. – Mondd csak, ha Noah egyszer megkérné a kezed, akkor az orosz titkosszolgálat, vagy a maffia, vagy nem is tudom, leellenőrizné az egész eddigi életét?
Svetna halkan felnevet.
- Ugyan! Szerintem az is elég lett volna hozzá, hogy együtt aludtunk el a kanapén.
- Aha, aludtatok... - vonogatja Kelly vörös szemöldökét. Igazából hisz Svetnának, de egy megérzése azt súgja, a nagyhercegnő agyát nyugodtan húzhatja, mert igen türelmesnek tűnik. Aki a bátyjával jár, az csak türelmes lehet.
- Kelly! – vihog fel a nagyhercegnő.

Miután mindenki összeszedett mindent, amit kellett, mindannyian hazamennek. Szergej nem engedi, hogy Noahékhoz menjen, Kellynek meg egy kazal házi feladata van, ami miatt semmiképp nem mehet most a Romanov-villába. Noah pedig kénytelen hazakísérni a húgát, annak ellenére, hogy semmit sem szeretne jobban, mint megint Svetnával ücsörögni a kanapén.

***

Dmitrij egy kupac kottára bámul. A zene a mentsvára lehetne, de ezek elől a problémák elő még az ötvonalas rendszerbe sem tud elmenekülni. Ahogy elkezd írni valamit, vagy a szoba végében álló zongorán játszani, fülsértő hibákat követ el. Képtelen koncentrálni.
A gondolkodásból halk kopogás zökkenti ki. Az ajtóhoz sétál, és kinyitja. Két világoskék, kíváncsi szempár néz rá. Aleksza szalmaszőke haja szoros copfba van kötve, Nastiáé viszont le van engedve. Unokatestvérek, de ha ezt nem tudná, azt hinné, testvérek. A különbséget szinte csak az jelenti, hogy Aleksza karakánabb személyiség, és kedveli, ha a környezetében lévő férfiak észreveszik, míg Nastia csendes és igazi művészlélek.
- Cárevics, ha van egy szabad perce – Dmitrij kishíján rávágja, hogy nincs -, kérdezhetnénk valamit? – pislog rá nagy szemekkel Aleksza.
- Hogyne – bólint kissé kelletlenül a fiú, és arrébb áll, hogy a két fiatal nő be tudjon sétálni a lakosztályba. Valamivel idősebbek Svetnánál, de fiatalabbak Marijánál. Alapvetően jóban van velük, de most ha akarja, ha nem, tartania kell tőlük egy bizonyos távolságot.
- Minden rendben van Svetnával? – tördeli a kezét Nastia. A cárevics leül, és a fiókjába pakolja a kottáit.
- Igen, minden – suttogja bólintva. Ami azt illeti, ez egyelőre még igaz is.
- Én nem hiszem el – feleli Aleksza. Nastia oldalba böki, jelezve, hogy ezt talán mégsem kellene – Hónapok óta hírét sem hallottuk, és most olyan nagy a felhajtás itt, de ő nincs a palotában, Ő Cári Felsége és ön viszont igen. Mindenkinek kezd feltűnni a palotában, hogy valami nincs rendjén. Ugye, semmi sem történt vele?
Dmitrij kissé ideges lesz. Igazán megszokhatta volna már, hogy Aleksza nem bír magával, mégis elég frusztráló, ahogy ez a lány néha megszólal.
- Nem, semmi – feleli Dmitrij. Az első számú ok, ami miatt most nem bízhat meg az udvarhölgyekben, hogy nem akárki unokái. Aleksza és Nastia Szmirnova a cárevics által jelenleg egyik legutáltabb miniszter közeli családtagjai. Már csak a lányok érdekében is jobb, ha nem folynak bele a dologba. – És most távozzatok! Dolgom van.

A két udvarhölgy kisiet, és a cárevics megint egyedül marad. Dehogy van dolga! Nincs mit csinálnia, és az unalom egyetlen dolgot tesz vele: kínozza. Keresztben, a hátán fekszik. Egyre többet agyal azon, hogyan tudná mégis elvetetni az érdekházasságot, de semmi értelmes vagy megvalósítható nem jut eszébe. Végül a telefonjáért nyúl, és tárcsázza a harmadik legtöbbet hívott számot.
- Haló? – szól bele Marija.
- Szia, Marija! – szól bele a cárevics is.
- Minden rendben? – kérdezi az udvarhölgy. Úgy tűnik, egyértelmű neki, hogy nincs minden rendben.
- Nem. Semmi sincs rendben – felel Dmitrij.
- Mi történt? – kérdezi idegesen Marija. A szíve hevesen, és riadtan ver.
- Tartsd távol Svetnát Noahtól! Amennyire csak tudod! – sóhajt a cárevics. Csak most kezdi úgy érezni, hálás lenne érte, ha a húga Noahval lehetne együtt. Ám egy érdekházasság valószínűleg el fogja szakítani őket egymástól. Inkább össze se melegedjenek túlságosan.
- Miért? – kérdezi Marija. – Dmitrij, mi a fene történt ott? – kérdezi az udvarhölgy. Bármi is legyen az, ami így kiakasztotta Dmitrijt, annak köze van Svetnához.
- Svetnát el fogják jegyezni Alexanderrel – mondja szinte suttogva. Így kimondva még borzalmasabb a tény. A húga fél órát is alig bír ki Alexanderrel egy légtérben, nemhogy egy életet! A vonal másik végén lévő csendről a cárevics tudja, hogy nem azért van, mert Marija nem hallotta, amit mondott. Tökéletesen hallotta, és most próbálja megemészteni.
- El fogják jegyezni? – kérdezi halkan, de kétségbeesetten az udvarhölgy. – Van egy olyan gyanúm, hogy ez a történet nem csak ennyiből áll. Nem fogok szólni neki.
- Köszönöm – felel Dmitrij. Épp említeni akarta, hogy nem lenne célszerű hirtelen, egy esti beszélgetés alkalmával közölni vele, mi lesz. Marija tökéletesen tudja, mit kell tennie. Ő mindig tudja.
- Nincs mit – feleli. – De alapos magyarázatra lesz szükségem, hogy ne aprítsam fel a Duma tagjait egy vajazó késsel. Gondolom, nem tőled származik az ötlet.
- Nem, nem tőlem – másodpercekig hallgatnak. – Szia, Marija!
- Szia, Dmitrij! – bontják a vonalat. Dmitrij a plafont bámulja.

***

Svetna, Adri és Marija félretolták a kanapét, a karosszékeket, és az asztalt, így most mindhárman a szőnyegen ülnek, körülöttük mindenféle nassolnivaló hever. Adri éppen egy zacskó földimogyorót bont fel. A fele szétszóródik körülötte.
- Szóval – néz az elvörösödött Svetnára -, ha jól értem, márpedig jól értem, az Auchan közepén összefutottatok, és annak ellenére, hogy hányszor mondták már, legyetek diszkrétek, kapásból úgy köszöntött, hogy átölelt?
A nagyhercegnő csillogó szemmel bólogat.
- Undorítóan romantikus, Noah meg egy idióta, mint a pasik nagy része, hogy nem tudja felfogni, mi az a nyilvánosság – töm a szájába egy marék mogyorót Adri. Svetna csak tovább mosolyog, és ő is vesz belőle. Marija szokatlanul csendes.
- Tudom, hogy „undorítóan romantikus" – idézi barátnőjét -, de annyira szeretem! Meg sem tudnám magyarázni... jó vele lenni.
Adri és Marija is csészealj méretű szemekkel mered rá. A nagyhercegnő kapcsol, mit is mondott, és helyesbít.
- Jó egy helyen lenni vele. A társaságában – ha lehetséges, az arca még vörösebb színt ölt. Adri nevetve odadob neki egy párnát. Svetna beletemeti az arcát, és végigterül a szőnyegen. Jó dolog is pizsamapartit tartani.
- Mondanám, hogy nem hiszek neked, de annyira ártatlan fejed van, hogy az nem igaz! – nevet tovább Adri. A nagyhercegnő válaszul csak visszadobja neki a párnát. Arcon találja Adrit, aki tettetett haraggal néz rá.
- Szóval így állunk, Svetlana? Dobálózunk? – vonja össze a szemöldökét, aztán alattomosan vigyorogva mindkét kezébe párnát fog, és felemeli. – Legyen!

Őrült párnacsata veszi kezdetét, fel-alá röpködnek párnák. Marija is beszáll, de közben nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Svetna boldogsága minden valószínűséggel pici szilánkokra fog hullani. Nehéz látnia, ahogy mit sem sejtve játszik. Valahol ő annyira gyerek még.

***

Késő este feküdtek le, mert egy lányos bulinak úgy van igazán értelme, ha addig maradnak fenn, amíg leragad a szemük. Mindhárman elaludtak sorozatnézés közben. Egészen tizenegyig egyikük sem ébredt fel. Végül mégis sikerült mind a hármójuknak kinyitni a szemét. A reggelijüket a szobában fogyasztják el.
- El tudnám viselni ezt az életet – dől vissza a párna halomra Adri. Svetna ágya nemhogy francia, de még hárman is kényelmesen elfértek rajta. – Ez mennyei! – állapítja meg a Nutellás kalácsról, aztán iszik egy korty kakaót.
- Hát, nem panaszkodhatok! – mosolyog Svetna. Marija közben az oldalára fordul, és a tálca felé nyúl, hogy vegyen magának valami finomat.
- Egész nap tudnék itt feküdni! – jegyzi meg az udvarhölgy.
- Szintén – bólint a kócos, kék-fekete hajú lány.
- Biztos Noah is osztaná a véleményünk – jelenti ki Marija komoly arccal, ami csak viccesebbé teszi a megjegyzését. Svetna az arcára húzza a takarót, hogy ne látszódjon, mennyire elvörösödött. Adri éppen egy korty kakaó közepén van, de Marija megszólalásán elneveti magát, így a fele visszajön az orrán. Az arca elé kap egy szalvétaköteget, és még mindig vihog. Svetna megütögeti a hátát.
- Ez... - próbál levegőhöz jutni – óriási volt.

Néhány perc alatt sikerül összeszednie magát Adrinak. Mindhárman felkelnek, és elkezdik összeszedni magukat. A csacsogásuk közepette egy pillanatra csendben maradnak, és ajtócsukódást hallanak. Svetna a köntöséért kap, és villám gyorsan felveszi. Mezítláb szalad le a lépcsőn. Odalent az apja és a bátyja állnak. Másodpercekig pislognak egymásra. A nagyhercegnő tudatában van, hogy valami nincs rendjén, a cár és a fia pedig azt tudják, hogy áll a szénájuk. Nem túl jól.
A cárevics töri meg a mozdulatlanságot és a csendet. Odalép a lépcső aljánál ácsorgó húgához, és átöleli. Svetna először meglepődik, aztán ő is átöleli a bátyját.
- Svetna, ha kicsit jobban felébredtél, beszélni szeretnék veled! – mondja kissé zavartan a cár.
- Rendben – bólint a nagyhercegnő, és hátba veregeti a hirtelen öleléshiányban szenvedő bátyját. Ezután felfelé indul, hogy összeszedje magát. Egyre biztosabb benne, hogy komoly gondok vannak Oroszországban. Ideje aktivizálnia magát, és valahogyan segítenie a megoldásban.