Sakura:

- Ideje felforrósítani a hangulatot! - jelentsen az ő nyelvén bármit is...

Azért az ő érdekében mertem remélni, hogy nem most kanosodott fel a drágám, különben kénytelen lennék az üldözőink előtt megölni őt, már ha ez lehetséges egy olyan átlagos halandó számára is, mint én. Sasuke tölcsért formált a kezéből és a szája elé emelte.

A saját bőrömön tapasztaltam meg, mire is gondolt az újdonsült férjem.

Perzselő tűzcsóva hagyta el a torkát. A pletykák igazak voltak, a saját szememmel győződtem meg róla, hogy Uchiha Sasuke képes tüzet varázsolni. Én vele ellentétben "csak egy normális" ember vagyok, kicsit több erővel megáldva, amit az apám iránti gyűlöletem szült.
Még sohasem tapasztaltam meg testközelből egy mutáns valódi erejét, és sikerült eldöntenem, hogy nem szívesen kerülnék vele összetűzésbe.

Az üldözőink is valahogy erre a következtetésre jutottak. Megdöbbenve figyelték, ahogy a méteres vastagságú falat Sasuke hatalmas tűzgolyója könnyedén megolvasztotta. Ez a támadás könnyen végzett volna velük is, hamu sem maradt volna belőlük. Néhány tag kezéből kiesett a pisztoly, de a többi fekete ruhásnak sikerült tartania magát. Mielőtt lőhettem volna Sasuke egy mozdulattal lerántotta a vállamról a puskám, majd könnyedén kilökött a hasadékon.

Sikítani sem tudtam a döbbenettől. Arcáról semmit sem tudtam leolvasni, mely egyre távolabb került tőlem.

Én ostoba. Miért is bíztam meg benne?

Ha megöl engem akkor kizárólag az övé lesz a Haruno klán részvényei, pénze, fegyvere és a területi jogaink, az Uchiháké lesz a fő hatalom a Bűn városa felett.

Mindvégig ez volt a terved, nemde? Csak ámítás volt, hogy felszabadítod az anyám és öcsém.

Sajnálom Shouta és Anya. Hamarosan találkozunk!  - megnyugvással vártam a becsapódást, de egy golyónak jobban örültem volna a fejembe.

Lehunytam a szemem, a bűntudat mardosta a lelkiismeretemet. Nem kellett volna Uchiha Sasukéval tartanom, be kellett volna szállnom Naruto kocsijába és megölnöm mindenkit, majd saját erőmből felszabadítani anyáékat. Ehelyett én ostoba módon a bosszút választottam a családom biztonsága helyett.

Hamarosan vége mindennek.

Szánalmas életem képkockái nem peregtek le szemeim előtt, mint ahogy azt a nagy könyvekben megírták. Habár nem bántam, nem akartam átélni újra minden egyes vadászatomat. Számtalan ember vére tapad a kezeimhez, noha mind megérdemelte a halált, mégis bűnössé váltam miattuk.

Gyilkossá avanzsált apám.

Nincs megbocsájtás számomra.

A megnyugtató sötétség viszont nem köszöntött le rám. Lövések záporoztak, majd erős kezek ragadták meg testemet és oldalirányba repültünk. Kipattant a szemem a meglepettségtől. Uchiha Sasuke egy féloldalas mosollyal nézett le rám.

- Mondtam, hogy nem hagylak lezuhanni. Az ígéreteimet megtartom - az ajkaim elnyíltak a döbbenettől. Szemei még vörösebben izzottak fel, tekintete megakadt a számon - Ha továbbra is így nézel rám, kénytelen leszek valami biztonságos félreeső zugot keresni - a Jerichot meglóbáltam az arca előtt.

- Még egy ilyen vicc és lelőlek! - feleltem cseppet sem kedvesen. A lehető leghidegebb pillantásommal jutalmaztam, míg ő szórakozottan felnevetett.

- Próbáld csak meg drágám! - eldurrant az agyam a becenévtől, jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy fél perccel ezelőtt megmentette az életem és technikailag még mindig a kezében volt a sorsom fonala.

Tekintete komolyabbra váltott.

- Tudom hol az apád - betört az ablakon keresztül egy irodaház második emeletére. A szilánkok csodával határos módon nem sértették fel egyikünk bőrét sem.

- Ezt hogy sikerült kiderítened? Egyébként... - a háta mögé pillantottam - Hol hagytad a fegyverem? - a picikém nélkül éreztem magam olyan meztelenül, mint az éjszaka.

- A fegyveredben volt egy szenzor, ami szépen informálta apádat a tartózkodási helyünkről. Ezért találtak meg minket ilyen hamar. Szóval mielőtt megszabadultam tőle, sikerült ezzel a szerkentyűvel letapogatnom az ő búvóhelyét - kirántott a zsebéből egy fekete dobozkát.

- Bámulatos - tátottam el újra a számat, valóban lenyűgözött Uchiha Sasuke. A fekete hajú felmordult, két ujja közé csípte az államat.

- Mondtam, hogy ne nézz így rám! - megbűvölve nézte az arcomat, ami rendkívül zavart. Próbáltam elhúzódni, de túlságosan erősen tartott.

Túl hirtelen történt minden.

Ajkai az enyéimre tapadtak és mohón falni kezdte azokat. Tenyerem ösztönösen emeltem, hogy pofon vágjam, de elkapta a csuklómat. Amilyen gyorsan történt, olyan hirtelen szakadt meg a csók. Egy sóhajt hallatva vált el tőlem.

- Ez most mire volt jó? - töröltem meg az ingével a számat. Nem kerülte el a figyelmét az undor az arcomon.

- Vegyük úgy, hogy elvettem a jutalmam, amiért megmentettem a formás kis hátsód, ha már nem köszönted meg - megbökte a homlokom, majd megindult a kijárat felé - Gyere! - nézett félig vissza a válláról.

- Te magad mondtad, hogy nem hagynál lezuhanni - dünnyögtem az orrom alatt - Nincs mit megköszönnöm - puffogtam tovább. 

- Tudod édesem semmit sem teszek ingyen. Az ígéreteimnek ára van - sejtelmes, de sötét mosoly villant fel az arcán.

Nem ijedtem meg tőle, hisz ugyanolyan sötétség lakozott bennem is. Egy zsarnok, kétszínű gyilkosnak képeztek, ki könyörtelenül végez az áldozataival és aminek nem veszi hasznát azt elpusztítja. Uchiha Sasuke is ilyen "embernek" tűnt.

Lehunytam egy pillanatra a szemem, hogy az elhatározásomhoz erőt nyerjek.

- Kamatostul visszakapod, ha a családomat tényleg segítesz épségben kijuttatni - óvatosan rátekintettem - A hasznodra fogok válni - jelentettem ki határozottan. Meglepte a komoly hangnem, de egy elégedett arckifejezéssel fordult el tőlem.

- Nem is vártam kevesebbet tőled, Uchiha Sakura - felelte, majd egy könnyed mozdulattal kinyitotta az ajtót és jobbra fordult.

Nagy levegőt vettem, érzelemmentes arcomat öltöttem fel mielőtt követni kezdtem volna őt.

Kész voltam életem adni ennek a szörnyetegnek, ha anyáék ezáltal szabadok lehetnek. Hibát vétettem, mikor mégsem velük tartottam, habár addig sosem lett volna nyugtunk, míg apám életben van. A kinti világban meg tudtam volna őket védeni, hisz az erőm és tehetségem megvan hozzá, de az örök rettegés beleivódott volna a mindennapjainkba.

Vezekelni fogok a bűneimért.

- Készülj! - parancsolta fojtottan Sasuke, én a fülemet hegyeztem, hogy a legapróbb zörejre felfigyeljek és lőjek habozás nélkül.

Naruto:

Karin stabilizálta Sasuke anyósának az állapotát, így nem kellett attól tartanom, hogy egy hulla után kell takarítanom a kedves kis járgányom hátsó ülését. Suigetsu a rádió kapcsolójáért nyúlt és nagyokat ásítozott.

- Ez így elég unalmas lesz, semmi üldözés, semmi lövöldözés - feltette a lábát a műszerfalra, én pedig idegesen lelöktem onnan.

- Ma takarítottam! - ripakodtam rá, jobbommal letöröltem a lába nyomát a szürke felületről.

- Ezért nem lesz soha csajod, Naruto! - szólt be Karin - Többet törődsz a kocsiddal, mint egy nővel! - megforgattam a szemeimet, már megint témánál voltunk.

- Ha érdekel anyáék leszerveztek egy újabb menyasszony jelöltet. Ma este lesz a randi! - feleltem sértetten.

- Vajon meddig fogja bírni a csaj? - gondolkodott hangosan Suigetsu - Én egy órát tippelek, te Szívem? - a visszapillantóból láttam Karin vigyorát.

- Legyen fél óra, mivel kedves bátyus nem fogadja meg a tanácsaimat - egy vörös tincset csavart az ujja köré.

- Naruto lehet nem a kocsidról kellene áradoznod és akkor tuti sikeresebb lennél a nőknél - ujjaim a kormányra feszültek, utáltam, ha a sikertelen házassági ajánlataim merültek fel.

Anyáék nagyon ki akarnak már házasítani, habár annyiban szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy van választási lehetőségem. Az eddigi nők csak a hasznot és a bennem rejlő démonróka erejét látták bennem, nem pedig önmagamat. Egy mocskos világban élünk, de én hiszem, hogy dobog itt egy olyan szív, aki önmagamért szeretne. Akiben nem láttam potenciált, a végtelenségig untattam őket, volt egy-két kitartó fajta, de annak őszintén megmondtam a véleményemet.

Általában a vacsorájuk az én ruhámon landolt. Egyszer egy borosüveg is repült már a fejemhez üres fenyegetésekkel tűzdelve, de ettől komolyabb nem igazán történt.

- Ki lesz ma az áldozat? - érdeklődött Karin.

- Ryuuki klán második leánya, Ryuuki Nao - Suigetsu füttyentett egyet.

- Úgy hallottam, hogy egy nagyon tehetséges kur... - hangosan krákogni kezdtem, hisz egy kiskorú is velünk utazott - Izé...  táncos a Takesugi bárban - javította ki magát.

- Csak hallottad, mi? - karolta át hátulról Suigetsu nyakát elég szorosan féltékeny húgom. Szegény sógorjelöltem alig kapott levegőt.

- Esküszöm, hogy semmi közöm nincs hozzá! - fejtette le Karin karjait magáról ki durcásan fordult hátra.

- Ezért nem kell nekem nő - motyogtam alig hallhatóan.

- Beszóltál, Uzumaki? - tolta fel ijesztően a szemüvegét.

A visszapillantóban két sötétített üvegű Audi körvonala rajzolódott ki. Suigetsu követte a pillantásom.

Feljebb tekertem a rádió hangerejét.

- Kezdődjön a buli! - Suigetsu vigyorogva kinyitotta a szemben levő tartót és két SIG P210-et húzott elő. Az egyiket Karinnak dobta hátra, míg a másikat a kezében tartotta. Lehúzta az ablakot, míg Karin az átalakított tetőt nyitotta fel.

A rádióból max hangerővel üvöltött a Skillet The resistance című száma.

Ránéztem Sasuke pöttöm sógorára, aki befogott fülekkel ült az anyja mellett. Kicsit kotorásztam a tartóban majd hátradobtam a kiváló hangszigetelésű fejhallgatómat. A kis srác felvette, majd megkönnyebbült, ahogy elviselhetővé vált a zaj.

Legalább a lövéseket sem fogja hallani.

Ideje nekem is komolyan vennem a küldetésünket!

Ha szerda, akkor bűnözzünk egy kicsikét :D