Karin:

Egy hajszállal szalasztottam el a bátyámat, már majdnem beértem őt. Egy raktár tetején fújtam ki magam, amikor észrevettem Sakurát, ahogy elnyeli az árnyéka. A szám tátva maradt a látottak után. Biztos csak hallucinálok...

Közelebb mentem, hogy megvizsgáljam a helyszínt.

Sakura illatát éreztem kétség kívül, most próbáltam elhessegetni a gondolataimat egy újabb árulást illetően. Sasukénak befellegzett, ha a felesége is elárulja a bizalmát.
Egy darabig tanakodva álltam tétlenül, hisz fogalmam sem volt, hogy most melyik irányba induljak. Sasuke után, hogy én is belevessem magam a harcba vagy Naruto után, aki érdekes módon ellentétes irányba haladt a harctól. Szemmel tartsam, vagy Sasuke után induljak?

Dühösen toporzékoltam egyet. A férfiak mindig csak fejfájást okoznak nekem.

Úgy döntöttem, hogy az Uchiha után indulok, Naruto tud vigyázni magára nélkülem is. Ha a küldetésünkre veszélyt jelentene, nyilván utána mentem volna. Valószínűleg olyan információ birtokába jutott, ami miatt egyelőre nem veszélyezteti Sasuke bosszúját.
Másfelől hátha Sasuke magyarázatot tud majd adni Sakura rejtélyes eltűnéséhez is...

Naruto:

A környék Hyuuga őröktől mentes volt, a bár előtt Ryuuki Nao dohányzott. Fény költözött a tekintetébe ahogy megpillantott és közelebb intett magához. Ő volt az a hölgy, akit anyám sietve leszervezett, hogy találjak valaki ildomosat magam mellé, illetve ő volt az, aki saját maga helyett Hinatát szabadíttatta fel.

- Jöjjön! – búgta negédesen és ringatózó csípővel az épület mögé vette az irányt.

Követni kezdtem a nőt, aki alapos felmérés után nyitotta csak ki a hátsó ajtót és úgy siklott be rajta mint a fuvallat két fűszál között.

Az ajtó mögött sötét lépcsősor vezetett lefelé, lépteink visszhangja törte meg a csendet. Én nem tudtam tovább várni a kérdésemmel.

- Jól van Hinata? – kérdeztem sürgetően.

- Szép nevet választott Naruto-sama – felelte hátrapillantás nélkül – Hinata jól van – közölte.

A lépcsősor alján egy újabb ajtóba botlottunk. Nao matatni kezdett a dekoltázsában és egy kulcsot halászott ki onnan. A zár gyorsan kattant és végre bejutottunk. A szobában szokatlanul nagy fényesség uralkodott, a sok sötétség után nem esett jól az éles váltás.

- Naruto-kun! – hallottam meg a riadt galambhangú szerelmemet.

- Hinata! – léptem be a szobába és Hinata a karjaimba ugrott. Szoros ölelésbe zártam, fejem belefúrtam a nyakhajlatába – Sajnálom! – böktem ki.

- Jól vagyok! – felelte elcsukló hanggal, de éreztem, hogy a testéből árad a feszültség.

Valami nem okés...

- Naruto! – hasított át anyám hangja a szoba másik végéből, amitől a verejték levert.

- Anyám! - összpontosítottam és Hinatát ösztönösen magam mögé tereltem.

Az anyám miatt alakult ki ez az egész! Ha nem játszadozott volna az érzéseimmel, Hinata nem került volna bajba és még Sasuke bizalma sem rendült volna meg.

- Ha végeztetek, Hinatának fontos küldetése lenne – felelte epésen az anyám.

- Hinata a védelmem alatt áll, nem küldheted őt sehová! Majd elvégzem én a munkát! – válaszoltam jeges elhatározással.

- Ezt a munkát csak Hinata drága intézheti el – hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot.

Oldalra kaptam a fejem és látóteremben a Yamanaka klán örököse tűnt fel.

- Ino...?

Az Uzumaki és a Yamanaka klán fejesei egy teremben? Mégis mit akarnak az én Hinatámtól?

- Hinata megöli az apját és kezébe veszi azt amit születése óta csak őt illetne meg – magyarázta Ino, mintha csak az időjárásról diskuráltunk volna.

- Hinatát nem engedem a Hyuugák közé többé! – emeltem fel a hangomat.

- Befejezhetem mielőtt gyerekes hisztériát vágnál le? – kérdezte egy oktávval feljebb Ino. Egy izom megrándult a szemem sarkában, de csendben vártam a további magyarázatot – Szóval – köszörülte meg a torkát – Hinata átveszi névlegesen a hatalmat és mivel ti ketten hogy is mondjam már összeszűrtétek a levet egymással, így a valós hatalom az Uzumakik kezén lesz. Mindenki jól jár, tiéd a Hyuuga lány és Uzumaki kézen lesz a Hyuugák vagyona.

Tekintetem az anyám és Ino között cikázott.

- Akkor még egyszer megismétlem. Hinata nem megy többet Hyuugák közé. Én ölöm meg Hiyashit, végeredmény ugyanaz.

- Nem lehet egy nincstelen a feleséged. A formalitások elég fontosak – folytatta Ino.

Már nyitottam a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, de Hinata megszorította az alkarom.

- Megcsinálom! Képes vagyok rá! – csendült fel szokatlan határozottsággal a hangja.

- Hinata nem marad magára, hátulról az egyik legmegbízhatóbb emberem fedezi – ecsetelte tovább Ino.

- Mégis ki? – kérdeztem óvatosan.

A szőke cinkosan elvigyorodott.

- Akitől megkaptad Hinata koordinátáit. – nézett rám diadalittasan.

Anyámra pillantottam, majd valahogy összeálltak a kirakós darabkái. Az anyám edzése a lányokkal nem a véletlen műve volt. Vajon Sakura mióta dolgozhatott Inonak?
Mióta súgott be neki?

Már csak egy kérdésem maradt.

- Karin tud az egészről? – Az anyám csak a fejét rázta erre.

- Ő később kerül beavatásra, a mostani tervünk részét ő nem képezi.

Patthelyzetbe kerültem. Nem sokat tudtam a Yamanakákról, de annyi szent, hogy Ino egy lángelme, hogyha az anyámat rá tudta venni az együttműködésre...

- Mi lesz az én feladatom? - kérdeztem zsebre vágott kézzel.

- A te feladatod lesz megölni majd Orochimarut.

Sakura:

Összeszereltem a puskát és a távcsőről levettem a kupakot. A visszatükröződéstől nem kellett tartanom, hisz a föld alatt természetes fény nem igazán található, a fenti neoncsövek pedig csak félhomályra elengedőek csak.
Az események elég gyorsan pörögtek. A Hyuugák szervezetten megtámadták Fugakut, akinek nem sokáig kellett a túlerővel szemben aggódnia, hisz Itachiék és még jó néhány Uchiha feltűnt a láthatáron. Sasuke ezután esett be, aki először az apja oldalán harcolt, majd amikor eléggé eltávolodtak Itachiéktól, akkor fordult Fugaku ellen. Nem tudtam tovább Sasuke harcára koncentrálni hisz a látómezőmben megjelent Hinata. Gyorsan megkerestem Hiyashit és eléggé kapóra jött, hogy épp Itachi ellen harcolt. Beraktam a véremet tartalmazó töltényt és bemértem a célpontom. Biztosítottam a fegyvert, mutatóujjam a ravaszon hevesen várta a tökéletes pillanatot.

Kifújtam a levegőt.

Ujjam magam felé húztam és a puska eldördült. A fegyver nagyot rúgott, de hozzá vagyok szokva az ilyesmihez.

Elmosolyodtam, ahogy láttam áldozatomat a nyakához nyúlni. Beletrafáltam a vakfoltjába.

Az árnyék megnyílt alattam, de nem sokáig élvezhettem Shikamaru árnyvilágát, hisz pillanatok alatt egy kihalt irodaházból néztük tovább az eseményeket. A férfi kivételesen nem tűnt el, hanem a falnak támaszkodva dohányzott. Egy távcsövet nyújtott át nekem és én azonnal keresni kezdtem Sasukét, de ebből a szögből nem láttam.

Azt azonban igen, hogy Hinata kihasználta a pillanatot és revansot vett a múltjáért, amiért kitörölték létezését a főág történelméből...

Annyira jól estek az előző fejezethez a biztató kommentek, hogy csak úgy szárnyaltak az ujjaim a klaviatúrán :D
Örülök, hogy még ennyien érdeklődtök a sztorim iránt, pedig ennyi kihagyás után már azt gondoltam, hogy csoda ha kapok like-ot is 😅