Sasuke:

" A kapcsolataimat addig tartom melegen, míg hasznom van belőle"

Hogy merészelt Naruto elárulni engem? Annyi szarság után, amin keresztül mentünk, ez a köszönet? Annyiszor kihúztam őt a pácból és most tőrt döfött a hátamba. Hatalmasat csalódtam benne, képes volt egy lángnyi szerelem miatt eldobni a sok éves....

Hogy is mondta Sakura?

Barátságunkat.

Sakura és Suigetsuék az egyetlenek akikben tényleg megbízhatok. Karin nem tudom melyikünk oldalára fog állni, habár a hűségét tekintve inkább hozzám fog pártolni, hisz ő sem csípte a Hyuugát.

Sakuráéknak hála sikerült szabad utat nyernem és rohannom az apám felé. Azonban nem sokat haladtam előre, hisz Naruto állta el utamat. Szemeim vörös izzását nem állta az Uzumaki, tekintetét a földön tartotta.

- Már a szemebe sem bírsz nézni. Egy ilyen lelkiismeretes árulótól nem is vártam kevesebbet - haragosan villámlottak égkék szemei felém.

Közvetlenül a szemembe nézett, a mentális védelme elég erős volt. Mutánsok ellen alapvetően nehéz illúziót használnom, de ha egy pillanatra sikerül áttörnöm a védelmén, akkor a csata az én javamra fog eldőlni.

- Az én helyemben ugyanígy cselekedtél volna -rótta fel felbőszülten.

Szemeim összeszűkültek erre a kijelentésére.

- Tévedsz. Én tudom mi a végső célom - Naruto egy pillanatra mögém nézett majd vissza rám. Ez a félrenézés pont elég volt ahhoz, hogy villámgyorsan közel hatoljak hozzá és gyomorszájba vágjam.

Vért köhögött fel.

- Szóval Fugaku megölését választanád Sakura élete helyett - törölte le a szája sarkából a vért.

Egy pillanatnyi habozás után válaszoltam.

- Igen! - válaszoltam az indulatoktól túlfűtve.

Ha nem ölöm meg Fugakut, akkor sohasem lehetünk szabadok.

- Értem... - szólalt meg egy vékony megtört hang méterekkel a hátam mögött.

A szívem kihagyott egy dobbanásnyit. Annyira Narutora koncentráltam, hogy a környezetemet teljesen figyelmen kívül hagytam.

Most Naruto használta ki a figyelmetlenségem.

- Nem is tudom melyikünk a nagyobb áruló kettőnk közül - köpött szembe az Uzumaki és erősen arcon vágott, úgy hogy Sakura lábai előtt végeztem.

A dühöm kétségbeesésbe fordult.

- Sakura én...

- Nincs min magyarázkodnod Sasuke. Téged csak a bosszú tart életben... soha nem is gondoltál arra, hogy mi ketten esetleg... - Sakura megacélozta a remegő hangját - Azok az édes szavak mind hazugságok voltak, nem igaz? El akartad nyerni a bizalmam, hogy hitet adtál ebben a reményvesztett világban és meg mint egy naív libaként követtelek téged - Sakura szúrós tekintettel nézett rám továbbra is, tekintete elvörösödött a visszafojtott könnyektől.

- Sakura nem érted! Ha nem ölöm meg Fugakut akkor mi sosem lehetünk szabadok!

- De ha választanod kellene, akkor magadat mentenéd, mintsem minket...  - Sakura immáron már szánakozva nézett rám - Igaza volt - rázta meg hitetlenkedve a fejét egy halk kacaj kíséretében.

Mégis kinek volt igaza? Nem értettem.

- Menj és teljesítsd be a bosszúd! – felelte acélkeményen, smaragdjai szikráztak – Én lefoglalom Narutot.

- De... -akartam ellenkezni, azonban Sakura félbeszakított.

- Nem vagyok számára ellenfél? – kérdezte pökhendi hangon – Tudom. Azonban nekem is megvannak a magam fegyverei.

A lábaim nem akartak mozdulni. Most először éreztem az életemben, hogy nincs jó döntés. Ha apám után futok, akkor elveszíthetem örökre Sakurát, míg ellenkező esetben mindketten itt fogunk megrohadni. Sakura nem maradna itt velem, hisz várja kint a családja.

- Ki foglak juttatni! – Makacsul nézett fel rám, láttam a kétkedést a tekintetében.

A bosszú mellett döntöttem. Éreztem, hogy Karin már a közelben jár és tud segíteni Sakurának, hogy feltartsák Narutot.

- SASUKE! – ordította Naruto. – Nem mehetsz innen tovább, különben Hinata meghal! Kész vagyok bármit megtenni, csakhogy őt megmentsem!

- Menj! – szűrte a fogai között Sakura rám sem nézve. Minden figyelmét Narutora összpontosította.

Egy örökkévalóságnak tűnt mire sikerült elindulnom. Arra számítottam, hogy Naruto félrelöki Sakurát és azonnal a nyomomba ered. Ehelyett viszont mozdulatlanul állt egy helyben és farkasszemet nézett Sakurával, akinek az arcára egy számító mosoly ült.

Ez volt az utolsó képem mielőtt az épületek árnyéka elnyelte volna őket.

Naruto:

Sasuke nyomába akartam rögtön eredni, viszont a lábam nem mozdult, mintha gyökerek fogtak volna körbe.

- Sakura! – szűrtem a fogaim között és éreztem, hogy a düh vörös köde kezdi ellepni az agyam – Ez a te műved?!

Akárhogy próbáltam kiszabadulni, nem jártam sikerrel. Mintha a saját árnyékom nem engedne...

A szemembe könnyek gyűltek a saját tehetetlenségem miatt. Hinata nem halhat meg! Tennem kell valamit de gyorsan!

Sakura mobilja megcsörrent, amit azon nyomban fel is kapott. Tőmondatokban válaszolt, majd lerakta.

- Hinata biztonságban van – bökte ki – A bomba hatástalanítva lett.

Nem akartam hinni neki.

- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? – felszisszent a kérdésemet követően.

- Most árulták el az érzéseimet, szerinted hagynám, hogy két barátom életét tönkretegyék? – csettintett egyet és az irányítást visszanyertem testem felett. A mobilját a kezembe dobta – A koordináták elolvasása után pusztítsd el a telefonom!

Ahogy kivettem a koordinátákból Hinata abban a negyedben tartózkodik, ahol sikerült őt „megvásárolnom". Ahonnan az egész bonyodalom indult.

A kezemmel szétroppantottam Sakura telefonját.

- Mihez fogsz kezdeni? – szegeztem neki a kérdést.

- Egy Uchiha volnék – ejtette ki némi fintorral az arcán – Végzem a dolgom.

Biccentettem felé hálám jeléül. Sakura nem ejtene át, éreztem, hogy az igazat beszéli. Nem tudom, hogy tett mozgásképtelenné, de jelen pillanatban nem is érdekelt.

Csak Hinata megmentése lebegett szemeim előtt, ahogy távolodtam a küzdelem zajától.

Sakura:

- Mehetünk – leheltem cérnavékony hangon, ahogy Naruto eltűnt végre a képből.

Nem gondoltam volna, hogy Ino személyesen fog intézkedni a Hyuuga-lány ügyében. Shikamaru képessége megint aranyat ért ebben a szituációban, örülök, hogy sikerült Narutot mozgásképtelenné tennie, különben elég nagy bajban lettem volna.

Ino és Kushina is figyelmeztetett Sasukéval kapcsolatosan, de én vakul hittem neki.

Dühös voltam. Mind magamra, Sasukéra és az egész szituációra. Próbáltam megérteni az ő szemszögét, próbáltam magamat a saját helyzetébe képzelni. Azonban én a szívemre hallgattam volna. Célom, hogy minél hamarabb kijussak innen, de hiszem, hogy találtunk volna más megoldást ketten. Közösen.

Mindegy is. Sasuke hozott egy döntést és én is.

Az árnyék megremegett alattam majd anyagtalanná vált. Besüppedtem az árnyékvilágba Shikamaru mellé.

- Szóval? – gyújtott rá Shikamaru.

- Tudom melyik oldalt kell támogatnom a célom eléréséhez – feleltem még kissé színtelen hangon.

Az érzéseim csatát vívtak egymással, de tudtam, hogy az elkövetkezendő egy óra hidegvért kíván. Shikamaru mélyet szippantott a dohányból és egy füstfelhőt engedett ki a torkán.

- Hinatának kell megölnie a Hyuuga klánfőt, aztán a Narutoval való házasságkötése után Uzumaki kézre száll minden Hyuuga vagyon és részvény. Neked kell Hiyashit harcképtelenné tenned!

Hát hogyne, mintha csak virágot szednék a réten, mi sem egyszerűbb ennél. Még nem felejtettem el Neji kínzását sem...

A Nara a zsebébe nyúlt és egy nagy töltényt adott át, amiben sűrű vörös folyadék folyt. Nem sokat kellett gondolkoznom, hogy a vérem csörgedezik benne.

- És ha nem működik? – kérdeztem kissé kétkedve a töltényt forgatva.

- Oldd meg, hogy hatásos legyen! – felelte Shikamaru, olyan hangnemben, amiben tudtam, hogy a kudarc az nem opció. – A helyszín elő van készítve.

Shikamaru dobbantott egyet a lábával és én úgy éreztem, hogy fenéken rúgva repültem ki a világából. A betonra borultam és az első amit megláttam az egy mesterlövész táska. Az ösztöneim azonnal kapcsoltak. Felmértem a környezetem és a táskát feltépve azonnal szerelni kezdtem a puskát.

Meg kell találnom Hiyashi vakfoltját ebben az őrült káoszban.

És csak egy lehetőségem van...

Elnézést kérek a sok kihagyásért. Őszintén megfordult a fejemben, hogy félbehagyom az egész munkásságom, ugyanis a való élet sok akadály elé állít, ami miatt úgy éreztem, hogy kiégtem. Próbáltam többször nekiesni a folytatásoknak, de csak az üres lap bámult vissza rám, ha sikerült is írni valamit azzal nem voltam elégedett. 

Most azonban sikerült valami fantáziát látnom magamban és sikerült felvennem a történet fonalát.

Remélem elnyeri tetszésetek!