Suigetsu:

A nyitott ablakon keresztül rontottam be, de senki sem volt a helyiségben. Dulakodás nyomai szintén nem voltak felfedezhetőek, ezért kirontottam a folyosóra, ahol csak egy összetört váza és egy felborított asztal volt.
A padlón karcolás nyomait láttam meg, ami a lift irányába vezetett. Mintha valami nehezet vonszoltak volna felé. 

Puszta kézzel szétfeszítettem a lift ajtaját és leugrottam az aknáig. A lift teteje besüppedt alattam és riadt nyöszörgést hallottam meg bentről. Nem sokat kínlódtam a bejutással, gyorsan eltávolítottam a lift tetejét is és beugrottam a liftbe. Karin volt egy székhez láncolva ernyedten.

Azonnal kiszabadítottam az egyetlenem. Egész pontosan másfél perc múlva tudott Karin újra rendesen artikuláltan beszélni.

- Hinata és Naruto elárult minket! - ejtette ki kínkeservesen - A Hyuugák akarják Fugakut megölni még Sasuke előtt! Muszáj lesz értesítened erről Sasukét!

Ránéztem Karinra, de nem volt még olyan állapotban, hogy velem tudjon jönni. Az idő pedig vészesen ketyegett.

- Ne aggódj miattam, menj nélkülem!

- És veled mi lesz? - Karin felállt, de csak segítséggel tudott talpon maradni.

- Én pedig kezdek valamit a hülye bátyámmal. Nem akarom a családom Sasuke haragjának kitenni! - nézett elszántan előre a kijárat felé.

Ettől az ötletétől én sem lettem nyugodtabb, de én is hasonlóképp tennék az ő helyében.

- Hinatába bombát ültettek, lehetőleg kerüld el jó messziről! - adta még az utolsó jó tanácsot, mielőtt elrohantam volna az első működő csapig. 

Az én különleges képességem az, hogy a testem képes úgy viselkedni mint a víz. Át tudok változni egy tócsa vízzé vagy a csatornarendszeren keresztül vándorolni az egész városban. Az utóbbit fogom kihasználni. Elég sokat kóboroltam egyedül a város alatt, mikor magányra vágytam. Az elmúlt években nem sok új útvonal létesült, így szerencsére gyorsan átfolytam az Uchiha klán búvóhelyére.

Sasuke elég pontos leírást adott, hogy melyik részben is lesznek, így gyorsan megtaláltam a keresett lakosztályt. A csapból meghallottam Sakura hangját kintről, így megkezdtem a műveletet. Először cseppenként majd lassan kifolyva raktam össze magam.

Kinyílt a fürdő ajtaja.

Sakura úgy nézett rám mintha szellemet látna, majd az ajtón túlra vágta magát, miközben hangosan káromkodott. Sasuke azon nyomban megjelent és elégedetlenül forgatta szemeit. Egy törülközőt vágott hozzám.

- Takard már el magad!

El is felejtettem, hogy képességem egyetlen hátránya az, hogy amint újra összerakom magam a ruháim nem jönnek velem együtt.

- Bocsi! - tekertem közben magam köré a törülközőt - Vészhelyzet van! - és gyorsan elhadartam a tényeket.

Sasuke agyára mintha vörös köd szállt volna, a higgadtsága egy csapásra elpárolgott. Naruto árulása teljesen eszét vette.

- Nyugodj le Sasuke, a terv még... - próbálta csitítani Sakura, de nem járt sikerrel.

- Változik a terv! - felelte hidegen.

Addigra Sasuke már kirobbantotta a falat és rohant a csatatér felé. Sasuke ritkán veszítette el a hidegvérét, de ha az évek óta dédelgetett bosszúja forgott kockán, akkor képes volt átgondolás nélkül cselekedni.

Sakura gyorsan magára csatolta a fegyvereit.

- Suigetsu vigyél Sasuke után! - adta parancsba Sakura.

Egy nadrágot kölcsönvettem Sasukétól és egyhamar a tetőkön ugráltam Sakurával a hátamon.

- Itachi is hamarosan a nyomunkban lesz - pillantott hátra a rózsaszín, majd élesítette a fegyverét, ahogy a fegyverropogás egyre közelebbről hallatszódott.

Sasuke harcba keveredett néhány alsóbbrendű Hyuugával, de könnyedén átvágott rajtuk. Viszont ezek úgy jöttek, mint a köpős légy a friss húsra.

- Le kell foglalnunk őket, hogy Sasukénak szabad utat biztosítsunk - foglalta össze Sakura.

Örülünk, hogy ennyire pozitívan látta a helyzetünket. Egy féltucatnyi Hyuugát kellene feltartani nekem - egy mutánsnak - és egy embernek.

- Tegyél le ott - mutatott egy távolabbi pontra Sakura - Te dél felé csalogatsz el hármat, míg én a többit északnak csalogatom, majd a fő helyen tali - vázolta fel gyorsan a haditervet Sakura.

Mintha én ebbe valaha is beleegyeznék! Sasuke szíjat hasít belőlem, ha a nőjének baja esik.

Sakura mintha olvasott volna a gondolataimban.

- Ne aggódj! Nekem is megvan a titkos fegyverem! - Hangja határozott volt, ezért megbíztam benne.

Leraktam őt ahol kérte, majd mindketten Sasuke segítségére siettünk. Sikerült meglepnünk őket, majd Sasuke egy biccentéssel köszönte meg a segítségünket. Egy alkalmas pillanatban sikerült kitörnie a Hyuugák gyűrűjéből és rohant, hogy beteljesítse végre a bosszúját.

Sakura terve könnyen kivitelezhető volt szerencsére, már csak bíznom kell benne, hogy ő is képes lesz elbánni három mutánssal...

Sakura

Megértettem Sasuke indulatait, és muszáj volt a forró fejű döntéséhez igazodnom. Kockázatos tervet ötlöttem ki, de ez az egyetlen esélyem a túlélésünkhöz.

Olyan gyorsan futottam amennyire csak emberi erőmből telt.

Ahogy elkaptam egy pár ismerős épület képét, úgy gondoltam már eléggé leszakadtam Suigetsutól, hogy bevessem a titkos fegyverem. Befordultam egy utcába, ami egy zsákutcának bizonyult.

Jobban nem is alakulhatott volna.

Lenéztem az árnyékomra és az utcát közrefogó épületek árnyékát is szemügyre vettem.

Tökéletes.

A három üldözőm szintén befordult a sikátorba és öntelt vigyorral közeledtek felém.

- Végre rajtad is elégtételt vehetünk! - szólalt meg a középső, aki a vezérnek bizonyult hármójuk közül. Gusztustalanul megnyalta a száját ahogy végigmért.

- Nem is annyira piszkavas - csettintett nyelvével a bal szélső. A különleges képessége láttatta vele a bájaimat.

Csak még egy kicsit közelebb...

Hátam nekifeszült a rozoga kerítésnek.

- Várjatok! - kiáltott fel a jobboldali, de addigra már késő volt.

Az árnyakból tüskék jelentek meg és nyársalták fel a Hyuugák testét.

Shikamaru bújt ki az árnyékból és egy cigit vett a szájába.

- Ördögi nőszemély! - morogta az orra alatt.

- Ennyi hasznod már legyen, ha a nap 24 órájában leskelődsz utánam.

- Nem testőrnek szerződtettek - forgatta meg szemeit, majd rágyújtott. Mélyet szívott belőle, majd orrlyukán távozott a füst - Akkor ezt most el kellene takarítanom - guggolt le melléjük és elvette tőlük a használható fegyvereiket.

Kiskutya szemeket meresztettem rá.

- Pls.

Shikamaru elmorzsolta a csikket a földön, majd kézjeleket formált. Az árnyakból massza formálódott, ami elnyelte a hullákat.

- Igyekezz nem megöletni magad, és ne okozz nekem több munkát a kelleténél - lépett be búcsúzóul az árnyékomba mielőtt eltűnt volna.

Hiába nem gondol Shikamaru magára testőrként, de valójában ezt a szerepet játssza az életemben. Feltétlenül életben kell maradnom, hisz a vérem képes pontot tenni gigászi hatalmi viszályok végére.

Épp ezért vetettem bele magam a csatába, szinte túlzott magabiztossággal.

Sajnálom, hogy ennyi kihagyás után jelentkezem 😅