Naruto:

Suigetsu volt kihangosítva, ő tartotta szemmel az Uchiha papát. Kinyitottam egy chipses zacskót és egy marékkal a számba tömtem.

- Naruto tudod milyen idegesítő hallani a csámcsogást a fülemben? - panaszkodott fojtott hangon Suigetsu.

- Bo-fi - mormogtam egy bocsit vissza, majd egy újabb marékkal vettem be.

Eddig minden a terv szerint haladt. Uchiha Papa belevetette magát az éjszakába és ahogy Sasuke megjósolta egy másik Uchiha tartotta szemmel őt.

- Ideje színre lépned, Naruto! - Kinyomtam a telefont, majd ellöktem magam a faltól. Az üres zacskót a kukába dobtam. Nyugodtságot erőltettem magamra és megindultam, hogy szembetalálkozzam Fugakuval.

Sasuke örege megállt, ahogy befordultam a hosszú sikátor másik végén.

- Fugaku-san! - biccentettem illemtudóan és megadtam a kellő tiszteletet, mely a legerősebb klán fejét megilleti.

- Uzumaki Naruto - köszöntött kimérten - Mit csinálsz egyedül távol a körletedtől?

- Csak kiszellőztetem a fejem. Az anyám felbosszantott megint - füllentettem a férfinek.

- Az anyák már csak ilyenek. Mindenen aggodalmaskodnak - felelte bölcsen Fugaku.

- És Fugaku-san mi járatban erre? Ritkán látni errefelé. - próbáltam húzni tovább az időt.

Sajnos innentől kezdve el kell térnem Sasukéék tervétől. Hinata gyomrában egy bomba ketyeg és emiatt elég készségesen segítek a Hyuugáknak. Elárultam, hogy mit tervez Fugaku és hogy mi miként próbáljuk ebben megakadályozni.

A Hyuugák pillanatokon belül lecsapnak. Hyuuga Hiashinak kell végeznie Fugakuval, és az Uchihák összes vagyona a Hyuuga klánfőre száll.
Mégis mi biztosíték van arra, hogy a puccs után visszakapom Hinatát egyben, s nem cafatokban végezve?

Az égvilágon semmi.

Nyilván Hiashinak az lenne az érdeke, hogy a lánya és én is, mint az Uzumaki klán örököse holtan végezzem. Egyelőre csak a kivégzésünk időpontját tudtam eltolni. Addig életben maradunk, amíg hasznot lát bennem Hiashi. Ha Fugaku meghalt, akkor nyilván az összes Uchiha a Hyuugák ellen fog vonulni és megpróbálja megölni Hiashit, ami azt jelenti, hogy valószínűleg szembe kell majd néznem Sasukéval is.

Talán megérti majd a tetteim indítékát, de megbocsátani nem fog.

Hisz ez a Bűnök városa, nem a megbocsátásé.

Karin:

A három utcával feljebbi tízemeletes épület legfelső szintjéről távcsővel figyeltem, hogy a bátyám mikor fog jelezni nekem.  Azonban az csak továbbra is jártatta a száját.

- Mégis mi a fenét művel? - morogtam magamnak.

A szobában a szende hercegnő volt mögöttem, aki idegesen dobolt az ujjaival a térdén. A szokásosnál is idegesebb volt.

- Már rég el kellett volna húznia a csíkot onnan. Miről diskurálhatnak? - morfondíroztam tovább.

A szék lába megcsikordult a régi fapadlón, ahogy Hinata felállt. Én továbbra is a távcsőre voltam rágyógyulva és egyre idegesebb lettem, ahogy a bátyámat figyeltem. Ebből a távból nem tudom a szájuk mozgását leolvasni.

Bár ne lennék szemüveges...

A következő pillanatban erős ütést éreztem a hátamon, amitől földre kerültem. A távcső kiesett a kezemből. Chakrát éreztem a lány tenyeréből áradni, majd mintha ezernyi áramütés érte volna a testemet.

A Hyuuga klán specializációja. A chakrapontok ideiglenes elzárása.

Próbáltam a nevét formálni az ajkaimmal, de csak ormótlan hang hagyta el torkomat. A nyálam a szám sarkából folyni kezdett.

- Sajnálom Karin-san - cincogta halkan a lány és felvette a távcsövet a földről.

A szemei elé helyezte és az ablakból figyelte az eseményeket tovább.

Hinata:

Minden egyes másodpercet követően ki akart szakadni a szívem a helyéről. Nagyon izgultam, hogy le tudom-e Karint egyedül teríteni. Naruto-kun bízik bennem, és ez elég erőt adott, hogy higgyek a képességeimben.
Karin bízik bennem, ki kell használnom a lehetőséget, amíg a távcsővel bajlódik. Remegő lábakkal álltam fel, de meglepődtem magamon, hogy mégis milyen könnyedén sikerült végrehajtanom a rám eső feladatot.

Felkaptam a távcsövet és Naruto-kunt kerestem vele. Amint megláttam, hogy még épségben áll Fugakuval szemben, akkor rögtön a környezetét kezdtem el vizsgálni. Megláttam apámat, ahogy öt utcával fentebb várakozik készenlétben a csapatával együtt.
A zsebembe nyúltam a mobilért.

- Egy Uchiha tartja szemmel Fugakut északkeleti irányban - adtam le a forró drótot annak a férfinek, ki nemzett engem.

A férfi hümmögött egyet a telefonba, majd letette.

Tudom mennyire össze lehet zavarodva Karin, azért magyarázkodni kezdtem.

- Naruto-kun értem teszi azt amit - fogtam bele halkan - Egy bombát ültettek a gyomromba, így Naruto-kun magára vállalta a besúgó szerepét, és segít romba dönteni az Uchihák fölényes hatalmát. Csak nem épp Sasuke oldalán, hanem a Hyuugákén.

Karin nyüszített egyet.

Őszintén én sem repesnék a boldogságtól, hogyha olyan személlyel kellene egy helyiségben tartózkodnom, aki bármelyik pillanatban felrobbanhat.

Letettem a párkányra a távcsövet és előkerestem a láncokat, amit Naruto-kun készített el tegnap este. Karint megfogtam a lábainál fogva és húzni kezdtem a szék felé. Nagy nehezen sikerült a székhez láncolnom és a száját is megkötöznöm. Ez a rongybaba állapot egy mutánsnál körülbelül öt percig hat, halandóknál jóval tovább.

- Sajnálom Karin-san - A szemeiből vádló harag szikrái pattogtak felém. Nem tudtam állni a pillantását, ezért a földet kezdtem fixírozni - Hamarosan elszabadul a pokol, de itt biztonságban vagyunk.

Szarkasztikusan horkantott egyet.

Nem létezik olyan, hogy biztonságos hely. Ezt minden Bűnök városa lakója tudja. De valahogy mégis ezzel próbáltam hitegetni a lelkiismeretem.

Újra az ablakhoz álltam és láttam, hogy a Hyuuga klán feje megadja a támadáshoz a jelet. Ezzel egyidejűleg megszólalt Karin telefonja. A zsebébe nyúltam és a kijelzőn Suigetsu száma volt kiírva.

Elégedetlenül felszisszentem.

Kimentem a folyosóra és elhúztam a zöld gombot. Ha Karin nem venné fel, akkor Suigetsu azonnal idejönne.

- Suigetsu-san - szólaltam bele félszegen - Karin épp kiment a mosdóba, a telefonját pedig véletlenül itt hagyta. Minden a legnagyobb rendben.

Próbáltam minél hitelesebben átadni a hazugságot.

Suigetsu hallgatott a vonal túlsó végén.

- Karin sehova sem megy a telója nélkül - váltott ellenséges hangnembe Suigetsu - Hol van Karin?

- Tényleg a mosdóban van - próbáltam meg újra.

- Akkor megvárom, míg visszajön. - A szám sarkában megrándult egy izom. Innen már nincs visszaút.

- Nem beszélhetek nyíltan! - hadartan el gyorsan és próbáltam ijedt hangot megütni és levertem egy vázát, mintha dulakodás folyna körülöttem. A földhöz vágtam a telefont, aminek következtében az eltört.

Suigetsu ide fog jönni.

Rejtekhelyet kell váltanom.

Berohantam a szobába és Karint székestül ráncigálni kezdtem a lift felé. Rázártam a liftet és leküldettem a legalsó szintre. Ha csak néhány percet is nyerek vele, azzal is előrébb vagyunk.

Én pedig a kiugrottam az ablakon és az új helyem felé vettem az irányt...

Boldog új évet kívánok ezzel a résszel! :D