Naruto:

Lehajítottam az asztalra a telefont és Hinatára emeltem a tekintetem, aki még mindig felhúzott térdekkel meredt maga elé a kanapén.

- Sajnálom - suttogta alig hallhatóan.

Még mindig elég dühös voltam az elmúlt órák eseményeitől, feszülten ültem le a lábához.

- Az egész az anyám hibája - feleltem komoran.

Hinata a fejét rázta.

- Kushina- san alkut ajánlott. Ha sikeresen kijutottam volna egyedül, nem állt volna a boldogságunk útjában. Gyenge voltam - eredtek meg a könnyei.

Felhorkantottam.

- Akkor is az anyám hibája. Egy bombát raktak a hasadba, és ezzel a Hyuugák játékszerévé váltam - szorult ökölbe a kezem.

Miután dühösen elviharzottam otthonról a Hyuugák körlete felé vettem az irányt. Igen kész voltam egyedül egy bandaháborút kirobbantani, de az az átkozott Hizashi megelőzött. Hinata elkapása után egy bombát ültettek belé.

Hinatát visszakaptam, hisz csak egy gombnyomás a férfinek, hogy egekbe repítse a lányt és a környezetét. Természetesen az engedelmességemről tanúbizonyságot kellett tennem. Hagytam, hogy addig ütlegeljenek, amíg jól esett nekik és persze még egy szörnyű dologba bele kellett egyeznem. 

A besúgó szerepét erőltették rám. Az Uchihák lépéseiről kell jelentenem a Hyuuga klánfőnek.

Vagyis arra kértek, hogy áruljam el Uchiha Sasuke bizalmát.

Sokat gondolkodtam és még most is azon rágódok, hogy mit mondjak holnap Sasukénak. Nem akarom elárulni őt, hisz évek óta együtt lógunk és hasonló nézeteket vallunk. Meg akarjuk változtatni ezt a világot, egy jobb hellyé akarjuk tenni és nagyon sokat agyaltunk, hogy miképp is tudnánk ezt megtenni.
Sasuke tudta milyen odafent az élet és jól jöttek az ötletei. Kezdetben csak a célom elérésnek eszközének láttam őt.

Hisz tudtam a Bűn városában nem köttetnek igaz barátságok, azok csak odafent egy idilli világban léteznek.

Azonban több volt ő mint egy eszköz, mint egy haver.

Tényleg egy barát volt.

Azonban az érdekeim azt kívánják, hogy ezt a kapcsolatot rúgjam fel. Azzal nyugtattam a lelkiismeretem - már ha létezik olyan - hogy Sasuke hasonlóképp tenne a helyemben. Sakurát választaná helyettem...

És ez így van rendjén...

...

Sasuke:

Meglepett, hogy mi érkeztünk utolsónak Sakurával, ahhoz képest, hogy a megbeszélt találkozó előtt tíz perccel már ott voltunk. Azt hittem Narutoék fél 8 fele fognak beesni. Azon viszont meglepődtem, hogy a Hyuuga csajszi is a köreinkben tartózkodik. Naruto meglátta a nemtetszésem a tekintetemben és azonnal a lány védelmére kelt.

- Ő már hozzám tartozik, ahol én vagyok, neki ott a helye - felelte nyugodtan.

Valahogy továbbra sem győzött meg a szende lány és nem szívesen osztanám meg a klánon belüli dolgokat az ő füle hallatára. Mondjuk teljesen mindegy, hisz Naruto úgy is elmondaná neki.

- Azért remélem kinyírtad a Hyuuga klánfőt - ültem le az asztalhoz én is.

- Akkor nem itt ülnék már - dőlt hátra a kanapén egy fáradt sóhajt megeresztve.

- Elmondod, hogy mi történt miután elmentem tőletek? - kérdezett most már Sakura. Nem csoda, hisz engem is érdekelt mi történt vele.

- Szerencsém volt - vonta meg a vállait nemtörőden, ami annyira nem volt jellemző rá - A Hyuuga körlet felé vettem az irányt és irtó nagy szerencsém volt, hogy még nem tudták átadni Hinatát Hiashinak. Elbántam a két Hyuugával aztán gyorsan leléceltünk.

- Akkor a gyors kirohanásodnak köszönhető, hogy Hinata épségben van - összegezte Sakura.

Egy valami azonban nem állt össze.

- Miért nem jelentkeztél előbb? - Naruto végre rám emelte a tekintetét a mennyezetről.

- Röviden, eléggé felcseszett az anyám és inkább magamban akartam lenni.

Egy párszor én is fültanúja voltam Kushina és Naruto vitáinak, így tudtam, hogy ez náluk kb mindennapos.

- Most, hogy ezt kiveséztük, akkor rá is térhetünk a mai tárgyra.

Elmeséltem a tegnap esti bálunk eseményeit, természetesen mindenki ledöbbent a hír hallatán.

- Hát ez durva - dúrt bele a hajába Naruto. 

- Szóval kell egy robot amit a nulláról kell megépíteni, egy fénykép Sasuke anyukájáról, Sakura apjának a mérge amit azt sem tudunk hol van és a szupercsapat. Kihagytam volna valamit? - kérdezte Karin cinikusan. 

- Ugyan Bébi! Voltak már ettől rosszabb kilátásaink is - Karin nyakon vágta Suigetsut a megjegyzéséért.

- Persze, hisz most a dolog 99%-a rajtam és a lökött bátyámon múlik. Neked csak az anyagot kell meghozni.

- Van egy még egy hely, amit nem kutattunk át - szólalt meg Sakura gondolkodóba esve. Érdeklődve fordultam felé, hisz eddig ezt nem említette nekem - Egy párszor az apám elvitt egy laborba, de az út alatt mindig be voltam kábítózva és csak a laborban ébredtem fel. Egyszer korábban eszméltem fel és csak annyit értettem, hogy a fúrók zavarják a gépeket és apám szidta az építkezést. 

Karin megigazította a szemüvegét.

- Pontosan mikor volt ez? - kérdezte a vörös hajú.

- Öt éve - felelte Sakura.

- Akkoriban két helyen építkeztek nagyon - hívta elő emlékeit Karin - A Nara klán és a Higuchi klán.

A név hallatára elfintorodtam. Sakura apja a Higuchi klán örökösének szánta a lányát, de még szerencse, hogy közbeavatkoztam és kinyírtam őt.

- Akkor nem is kell olyan messzire mennünk. Hátha találunk valami hasznosat a laborban - lelkesedett be Sakura.

A többiek egyetértettek, viszont Naruto úgy döntött, hogy nem jönne velünk, hanem elkezd dolgozni a programon, hisz az úgy is rengeteg időt fog felemészteni. Furcsállottam, de ráhagytam a dolgot. Narutot nem úgy ismertem meg, aki kimaradt volna a buliból és végül betudtam annak, hogy Hinatát nem akarja újabb veszélynek kitenni.

...

Sakura

Még a találkozó előtt csinosítgattam magam a tükör előtt, amikor kis híján felsikítottam az életre kelt árnyékom láttán.

Shikamaru üzenetet hagyott.

Egyetértett a tervvel, amiről nyilván már Ino is tud, és támogatni akarja a bosszúnkat. Shikamaru elárulta, hogy az apám anno a mérget a Higuchi klán főhadiszállásának alagsorában tartotta és egy szép körítéssel vezessem oda a többieket. Ino gáláns ajándékot fog otthagyni nekünk, egy példányt az Árnyékklón projektből és egy adag mérget is ezzel is elősegítve az előkészületeinket.

Nyilván a mesét nekem kellett kitalálni röpke negyed óra alatt.

Szerencsére az alakításomat sikeresnek tudhattam be, hisz a csapat kérdés nélkül elindult a megadott környék felé. Szimpla egy órás bolyongás után megtaláltuk a labor bejáratát és csodák csodájára meglett a méreg és meglepetésként egy biorobotot is találtunk. Karin szívéről egy hatalmas kő hullott le, hisz legalább három napnyi munkát spóroltunk meg ezzel a felfedezéssel. Elvittünk mindent amit lehetett és mindenki nekilátott a feladatának.

A napok gyorsan teltek, de a negyedik nap végére elkészült a tökéletes másolat Sasuke anyukájáról.

- Akkor hát bosszúra fel! - kiáltotta lelkesen Suigetsu - És igyunk az új Uchiha klánfőre! - Suigetsu hozta volna már a poharakat, de Karin lerendezte őt.

- Ne igyunk előre a medve bőrére! - Kiengedte a copfból a haját, hangja elég komoly volt - Innentől kezdve már csak rajtatok áll a dolog - nézett felénk, Sasuke halálosan komolyan bólintott egyet.

Ő már készen állt.

És én is készen álltam...

A szabadságra.

Kövi résztől kezdődik a leszámolás! :D