Sakura:

A tükör előtt igazgattam a hajamat, amikor a hátam mögött elsuhant Sasuke tekintélyt parancsoló alakja. Egyikünk foga sem fűlött az estéhez, nem is tudtam eldönteni melyikünk képe a savanyúbb a bál miatt. Volt egy sejtésem, hogy Fugaku mit szeretne bejelenteni és ha beigazolódik a gyanúm, akkor nem tudom Sasuke miként fogja lereagálni a dolgokat. Az öreg mint megtudtam Kushináéktól fel fog menni a felszínre, hogy a japán kormányon behajtsa az egyezség elmaradandó pontjait. Itachi lép majd Fugaku helyébe és akkor a bosszúnk elérhetetlen távolságba fog kerülni. Nyilván egyszerűbb lenne innen lelépni, ha Fugaku kikerül a Bűn városa világából, de a felszínre érve állandóan magamon érezném az irritáló tekintetét.

Már pedig megtalálna minket, úgy ahogy Uchiha Mikotot megtalálta. Épp ezért kell mihamarabb eltenni őt láb alól.

Az utolsó tincset is a helyére simítottam és Sasuke nulla életkedvvel felkapta a kocsikulcsot. Tegnap óta Narutoról sem hallottunk és jobbnak láttam nem felhozni a témát. A beszélgetést nem erőltettük, mindketten eléggé el voltunk süllyedve a gondolatainkban. Az út túl gyorsan eltelt annak ellenére, hogy Sasuke nem is hajtott gyorsan.

Nagy nyüzsgés volt az Uchiha klán bázisa előtt, de mi nem is a fő bejáraton mentünk be, mert szerettük volna elkerülni a feltűnést. Még be sem tettük a lábunkat már Itachi repült felénk.

- Késtetek! - fogadott minket köszönés helyett.

Sasuke komótosan ránézett a karórájára.

- A vacsoráig még pontosan 3 perc 20 másodpercünk van.

Itachi megforgatta a szemeit, majd öles léptekkel suhant el a liftig. Sasuke zsebre tett kézzel követte őt, míg én kis híján futva tettem meg azt a pár méteres távolságot. Ha már az apám valami superhumant faragott belőlem, akkor egy kis elegáns gyorsaságot a listára vehetett volna még.

A lift ajtaja csilingelve nyílt ki.

Sasuke arra számított volna, hogy az asztalnál már mindenki a helyén lesz és mi ketten meghúzódunk a legtávolabbi sarokban. Hát a fantasztikus tervünk nem jött be.
A terembe belépve kihalt volt minden, Izumit leszámítva, aki a fő asztal jobb szélén ült és a telefonját nyomkodta. Az asztalon öt főnek volt terítve.

- Ez most valami vicc, ugye? - kérdezte Sasuke nyersen.

- Apa ötlete volt, sejtette, hogy az utolsó pillanatokban esnétek be és valami félreeső helyen foglalnátok helyet - Itachi a fő asztal bal oldalára bökött - Ott ültök ti.

Kelletlenül helyet foglaltunk a rivaldafényben.

- Mindjárt jövök - csókolta szájon Itachi Izumit és már ki is iszkolt az ajtón.

- Az apád dolgát megkönnyítenéd, ha nem lázadoznál - osztotta az észt Izumi, de telefonjából továbbra sem nézett fel.

- Az Uchihák nem behódolásra születtek - felelte Sasuke. Izumi láthatóan szórakoztatta a válasz.

- Másodszülöttként milyen lehetőségeid vannak itt? Itachi lesz a klán feje és a jó indulatától fogtok függeni. Meg persze az enyémtől.

- Hidd el eszem ágában sincs a bátyám ellen merényletet elkövetni. Nincs vezetői ambícióm - dőlt hátra nyugodtan Sasuke. 

- Ezt igazán megnyugtató hallani - támasztotta meg elegánsan Izumi az állát az összekulcsolt kezein - Szóval folytatnád tovább ezt az életmódot, mintsem elérj valami grandiózust?

- Ha a bátyám kéri, akkor a legerősebb fegyverévé válok. De addig ettől nagyobb erőbefektetést nem kívánok belefektetni a klán életébe.

- Mi sosem kérünk, csak elveszünk - felelte a nagyon is ismerős szavakat Izumi.

Alapigazság ebben a bűnös világban.

- Ki tudja milyen világ lesz évek vagy akár hónapok múlva? - rántotta meg a vállát Sasuke.

- Egy farkasból sohasem lesz bárány. - Izumi lezárta a képernyőjét, és abban a pillanatban nyílt is a kétszárnyas ajtó.

A klántagok betódultak rajta és mindenki helyet foglalt. Egy jó páran megvető pillantással mértek engem és Sasukét végig, de ezeket a tekinteteket leráztam magamról. Miután mindenki leült a helyére, a mögöttünk levő ajtó is kinyílt amin keresztül Itachi is távozott. Itachi jött be rajta és ő is leült a vezetői szék jobb oldalára.

A beszélgetés elhalt a következő másodpercben, mindenki néma csendben várta a következő pillanatot. Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki áll a mögöttünk levő bejáratnál. Uchiha Fugaku a legerősebb klán vezetője méltóságteljesen bevonult a " trónjához".  Megállt a fekete bársonyos szék előtt és egy pillantással végigmérte a társaságot.

- Két örömteli hírt kell bejelentenem a mai napon. - Izumi kissé kihúzta magát a székben - Hatalmas örömömre szolgál, hogy elsőszülött fiaméknál úton van az örökös.

A döbbent csendet felváltotta az ováció, és gratulációk tucatjai harsantak a levegőbe. Izumi pironkodva fogadta a gratulációkat, nem hittem, hogy létezne ilyen arca is. Lopva pillantottam Sasuke felé, de ő csak kifürkészhetetlen tekintettel bámult előre. Arcán nem láttam a meglepetés nyomait, talán számított ilyesmi hírre.
Itachi büszkén ült Izumi mellett és fogadta a köszöntéseket.

- Emeljük poharunkat az új Uchiha utódra! - A pezsgős poharak a magasba lendültek és mindenki lehúzta az édeskés nedűt.

- Sas'ke nálatok mikor jön a rózsaszínhajú trónörökös? - vihogott fel gonoszan egy bárgyú kinézetű Uchiha. Az asztal távolabbi végén ült, így a klán életében nem igazán volt fontos szerepe.

- A feleségem biztos szebb utódokat fog kihordani, mint bármelyik szajhád - felelte vissza Sasuke határozottan.

- De mindannyian egyetértünk, hogy egy rózsaszín hajú nem lehet Uchiha!

Sasuke nyitotta már a száját, de legnagyobb meglepetésünkre Fugaku megelőzte.

- Goro! Uchiha Sakurának épp annyi joga van a köreinkben itt lenni, mint neked. Sőt több - tekintett fitymálón végig a férfin, aki szóhoz sem jutott a döbbenettől. - Mondd Goro, mit értél el az elmúlt évek alatt ami a klán javát szolgálta volna?

Kínos csend támadt a teremben.

- Csak költötted a klán pénzét és jó hírnevét a ribancaidra, míg Sakura ellopta a Hyuugáktól a gyémántot és megszerezte szövetségesnek a Yamanaka klánt. Te mit tudsz felmutatni? - A levegő szinte fagyossá vált.

- É-én - nyöszörögte, de a férfi nem érkezte befejezni, hisz Fugaku fegyvert rántott hihetetlen gyorsasággal és egy lövéssel elintézte a férfit.

Goro holtan rogyott le a székről.

- Egy élősködővel kevesebb - rakta el a fegyverét Fugaku, majd folytatta tovább mintha mi sem történt volna - A másik jó hírem, hogy a Szabad Japánért Mozgalom tagja lettem. Mint tudjátok a Japán kormány elég sokkal tartozik nekünk és idejét érzem az ígéretek kissé drasztikusabb behajtásának. Indulok a választásokon, viszont, hogy minden a terv szerint haladjon és én legyek Japán miniszterelnöke ehhez fel kell mennem a felszínre. Meg kell ismertetnem magam az emberekkel, hogy megszavazzák kitűnő személyemnek a bizalmat. Itachi lesz az én jobb kezem és teljes hatalmat kap, az ő szava az enyém is.

Hatalmas üdvrivalgás tört ki a teremben, hisz mindenki tudta, hogy ezt mit jelent. Ha Fugaku megszerzi az elnöki pozíciót, akkor a világ felett teljhatalmat tudnak gyakorolni az Uchihák.

Sejtettem, hogy ez lesz. Sasuke arca viszont egy árnyalatnyival sápadtabb lett a hír hallatán. 

- Pontosan egy hét múlva veszi át Itachi a vezetést - jelentette be Fugaku és poharát a magasba emelte.

A klán egyként követte a mozdulatában.

- Rám - felelte szórakozottan és a pohár tartalmát egy húzásra kiürítette.