Naruto:

Apa rezzenéstelenül nézte végig ahogy a Hyuugák távoznak. Az öregem megakadályozta, hogy őrült tombolásba kezdjek a kedvenc éttermünk előtt, aminek csak egy részem örült. A másik felem viszont fortyogott a visszafojtott indulatoktól.

- Naruto - szólított meg apa nyugodtan.

Elhúztam a számat és kelletlenül ráemeltem a tekintetem. Nincs kedvem a kioktató szövege hallgatásába.

- Provokáltak - próbáltam ennyivel letudni, de nyilván nem jártam sikerrel.

- Egy igazi klánfő nem hagyja, hogy ilyen könnyen rászedjék. A provokáció felvétele egyenlő a gyengeség kimutatásával - Dühösen felmordultam. Nem akartam magyarázatokba kezdeni apa előtt.

Zsebre tett kézzel megindultam előre.

- Hová mész Naruto? - vont kérdőre az apám, de nem válaszoltam, hisz tudhatta a válaszom már.

Apa megunta a hallgatag válaszom és a vállamnál rántott vissza.

- Az Uzumaki klánfőhöz - feleltem nyersen és előrántottam a kezem a zsebemből.

Apa azt hitte, hogy meg akarom ütni, de csak a kocsi kulcsot dobtam a kezébe, míg én a maradék feszkómat egy kis "sétával" próbáltam levezetni. Felugrottam az ötemeletes épületek magasságába, és minden ugrásomnál kissé berepedeztek a tetőcserepek. Az aszfalton hagyott kráterről inkább nem is ejtenék szót.

Apa ha akart volna utol tudott volna érni, hisz legendás volt a gyorsasága, de mivel anya kedvenc kocsijával jártuk épp a várost, így most már az ő felelőssége épségben hazajuttatni a Maserati MC20-at.

Az öt kilométeres távolságot nevetségesen gyorsan megtettem. Nem finomkodtam, minden ajtót tokostul berúgtam és pillanatok alatt anyával néztem farkasszemet.

Vagyis nemcsak vele, hanem Sakurával is.

- Nincs még korán a családi drámához? - sóhajtotta anya nyugodtan az íróasztal mögül. Sakura a gondolataiba mélyedve pillantott maga elé.

- Mit tettél Vele? - kérdeztem visszafojtott hangon.

- Vele semmit - bökött Sakura felé ezzel is tovább húzva az idegeimet.

- A barátnőmről kérdeztelek. - A szemeim vörösen felizzottak.

- Sakura is a bandátok tagja, vagyis a barátnőd. - Anya arcán egy pökhendi vigyor húzódott szét, amiért újra sikerült kitérő választ adnia.

-Uzumaki Kushina! - rivalltam rá az anyámra - Mi lenne ha megválaszolnád a kérdésem! Tudod jól miért vagyok itt!

- Uzumaki Naruto! - A nő hangja jeges és kioktató volt - Mi lenne ha nevén neveznénk a problémát?

"Problémát"

Lila köd ereszkedett a tudatomra. Igen, anyának Hinata csak egy problémás szálka a szemében, semmi több.
De nekem ő jelenti a világot, a reményt, hogy ennek a világnak is megvan a maga szépsége és jósága.

- Hyuuga Hinata ott tartózkodik, ahova valójában is tartozik. - Anya egy vörös tincsével játszogatott míg ezt közölte velem, arcán egy cseppnyi megbánás nem tükröződött.

Bennem megannyi kérdés szült a tette. Mégis hogyan jött rá és miért tette ezt a saját fiával? Az ő gyűlölete erősebb mint a fia boldogsága?

- Megvannak nekem is a saját forrásaim, Naruto - magyarázta anya. Jelen pillanatban, most nem is számított, hogy honnan jött rá anya Hinata származására. Csak egy kérdésem volt már felé.

- Meghagytad mindkettőnk számára, hogy szerelemből házasodhassunk, mint ahogy ti tettétek azt annak idején. Akkor miért szólsz bele a szerelmi életembe?

Anya mély levegőt vett és megmasszírozta az orrnyergét.

- Csak a családunk túléléséért teszek mindent - ereszkedtek meg a vállai. Túl dühös voltam ahhoz, hogy lássam mégis miféle súlyos terheket kell elviselnie az anyámnak a klánfő szerepében.

Nem akartam meglátni, mert nem akartam egy cseppnyi szimpátiát sem érezni.

- Élvezed, hogy gúnyt űzhettél belőlem a Hyuugák előtt? Hinata hozzám tartozik, de te odalökted őt a hiénák közé! Sajnálom, hogy nem vagyok olyan örökös, mint amit elképzeltél, de haragod ne Hinatán töltsd ki, hanem rajtam! Hisz erről van szó, nem? Hogy még mindig alkalmatlannak tartasz a pozíció átvételére! - Szinte ömlött belőlem az indulatos sértések hada és nem vettem tudomást az anyám tekintetében bekövetkező változásról.

- Naruto! - vágott közbe egy női hang, kinek tulajdonosáról szinte meg is feledkeztem.

Sakura rivallt rám anyám mellől.

- Elég! - folytatta tovább a rózsaszín, kijózanodva tekintettem rá. Mégis milyen jogon szól bele a mi vitánkba? Már majdnem megmondtam a csípős véleményem, de anya reakciója belém fojtotta a szót.

- Hagyd. - legyintett beletörődve - Van még mondanivalód számomra? - címezte az utóbbit már nekem, hangja kissé erőtlen volt.

- Gyűlöllek! - fordítottam undorodva hátat és elhagytam a tett színhelyét. Hallottam, hogy apa ebben a pillanatban állította le a kocsi motorját a ház előtt és én a hátsó ajtón át távoztam...

Sakura:

A nő hosszúra nyúlt csend után szólalt meg.

- Túl arrogáns még, hogy észrevegye a háttérben zajló eseményeket - próbálta ezzel lezárni a kínos vitát, melynek szemtanúja voltam - Hinatának alkut ajánlottam. Ha sikerül önerejéből kijutnia akkor nem állok a boldogságuk útjába - magyarázta Kushina.

- És ezt miért nem Narutonak mondod el?

- Ismerem a fiamat, szerinted elhinné? - pillantott rám átható tekintettel.

- Ahelyett, hogy tisztáznád a dolgokat, inkább megutáltatod magad a fiaddal. - Valahogy nem igazán értettem a logikát

- Minden családban kell egy fekete bárány, akit utálni lehet - próbálta nevetve elütni a témát, de a hamis mosolya mögé láttam.

- Kushina-san! - szólítottam meg hirtelen - A viselkedésedhez köze van esetleg Inohoz?

A nő megdermedt és bólintania sem kellett a válaszhoz. A pillanatnyi hezitálás egyértelművé tette számomra a helyzetet.

- Ino tisztában van a legnagyobb titkommal... és épp ezért kényszerülök hazudni a családom előtt. Anyaként az a legfőbb hajtóerőm, hogy megvédjem a sajátjaimat. Ha a titok lelepleződik akkor az egész családom élete romba dől...

- Mert már most nincs a romok között? - vittem be őszinte szavaimmal a kegyelemdöfést Kushinának.

A nő vállai megzuhantak és egy pillanat erejéig meg is rázkódtak.

Nem a hírhedt Vörös ördög ült velem szemben, sem az Uzumaki család klánfője, hanem egy anya, ki kétségbeesett próbálkozásokkal próbálja összetartani a családot ebben az ádáz világban. 

Újra lépteket hallottunk az lépcső felől közeledni felénk.

- Kushina - lépett be Minato, majd rám esett a pillantása - Sakura-san - biccentett felém üdvözlésképpen.

- Vidd haza Sakura-chant, Minato - Magam is meglepődtem a megszólításon. Láttam Kushinán a fáradtságot és inkább vágyott most egyedüllétre, mintsem társaságra.

- Arra nem lesz szükség, Sasuke-san most parkolt le a ház előtt.

A nővel egyszerre néztünk fel az órára. Egyikünk sem érezte meg az idő múlását. Minato kikísért az udvarra és fáradtabban ültem be az anyósülésre, mint bármelyik kimerítő edzés után.  Sasuke látta elcsigázott képemet, és kérdés nélkül mesélni kezdtem Hinata lebukásáról, illetve Naruto és Kushina közt kirobbanó vitáról.

Shikamaruról egy szót sem ejtettem.

- Valami őrültségre készül biztosan - masszírozta meg az orrnyergét Sasuke, miközben egy lámpánál várakoztunk.

Talán most először állt meg Sasuke piros lámpánál. Igazából sosem értettem miért van szükség a lámpákra ebben a városban, hisz itt a közlekedési szabályok betartása csak egy nevetséges opció volt.

- Szerintem beszélnetek kellene... hisz barátok vagytok... vagy legalábbis olyasmi. - kezdtem bele.

A lámpa zöldre váltott de továbbra sem indult el. Elrévedt a gondolataiba, majd mégis óvatosan elindult.

Nem fordult vissza, hanem hazafelé tartottunk.

- Lehet, hogy a saját halálába rohan! Ész nélkül nekirontani a Hyuugáknak kész öngyilkosság! - Egy pillanat erejéig magam sem értettem, hogy miért állok ki Naruto oldalára.

Tán ezt nevezik bajtársiasságnak?

- Nem - mondott határozott nemet Sasuke.

- Tessék? - Sasuke továbbra is mereven az utat figyelte.

- Ez... bonyolult... - túrt bele a hajába és magasabb sebességbe kapcsolt.

- Amikor elraboltak nem jött volna jól neked is egy kis segítség? - Hinata helyzetét teljesen át tudtam élni, hisz én magam is megízlelhettem Neji vendégszeretetét.

- Nem - jött az újabb elutasító válasz. Teljesen összezavarodtam. Látszott Sasukén, hogy próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant - Ez olyan férfi ügy...

Ezzel a válasszal közel sem lettem kisegítve, sem kielégítve.

- Vagyis? - ösztökéltem a folytatásra.

- Jól van, de ne értsd félre. Szóval ha segítenék a "tulajdonának" a visszaszerzésében, akkor azzal csak azt bizonyítanánk, hogy ő maga képtelen azt megvédeni, ami vagy aki fontos.

- Szóval csak egy tulajdon vagyok - préseltem össze ajkaimat, mire ő csak megforgatta a szemeit.

- Tudtam, hogy félreérted. Hidd el ez olyan ügy, amiben mi férfiak nem szeretünk segítséget kérni. Naruto erős, tudom mire képes és bizton állíthatom, hogy nincs szüksége az én segítségemre.

Sasuke újra megállt és én most realizáltam, hogy hazaértünk. Ki akartam szállni, de még nem oldotta fel az ülészárat.

- Ha már hírek, akkor azok nekem is vannak... - kezdett bele Sasuke. Várakozóan rátekintettem - Holnap este az apám bált szervez és nekünk is jelenésünk van... 

Kellemes Ünnepeket kívánok minden Kedves Olvasómnak! 🥰