Sakura:

Ha Sasuke nem kapta volna el a töltényt már holtan feküdnék a földön. Az apám ki akar nyírni.

Hogy miért akar megszabadulni drága kincsétől, melyet éveken át csiszolgatott a vér és veríték  tengerében?

A válasz egyszerű.

Uchiha Sasuke tulajdona lettem, és mivel a Haruno klán örököse én vagyok, így Sasuke a házasság révén jogot formált a hatalmas vagyonunkhoz.

Ha az apám megöl, akkor a Haruno klán utóda ő lesz. Keserűen felnevettem, végül is nem bántam, hogy így alakult a helyzetem. Sasuke a kisebbik rossz számomra jelen pillanatban és örömmel néztem, hogy az apám tökéletesnek hitt terve romba dőlt egyetlen baklövés miatt.

- Héé Sasuke! - Naruto a kocsiból egy pisztolyt dobott felé, amit a fekete hajú fél kézzel elkapott.

- Menjetek! - Sasuke felcsatolta a pisztolytartó övet, míg én egyetlen pillanat alatt eldöntöttem mit kell tennem. Beraktam anyát a hátsó ülésre, Karin pedig mellé ült, kezét ragyogó zöld fény ölelte körül. Anya mellkasához érintette a tenyerét, aki rögtön felsóhajtott, légzése is könnyebbé vált. Shouta és Suigetsu is beszállt. Nincs más választásom mint megbízni ezekben a mutáns lényekben, hogy végre elégtételt vegyek a sok évnyi szenvedés miatt.

- Shouta vigyázz anyára! - pusziltam meg a homlokát az öcsémnek és reméltem, hogy nem életem legnagyobb hibáját készültem elkövetni. Naruto a visszapillantóból tekintett vissza rám, én határozottan bólintottam. Rájuk csuktam az ajtót, Shouta a nevemet kiáltotta. A kocsi motorja felbőgött, majd az aszfalton füstölve elindult a csotrogány.

Csak én és ő maradtunk. A válla felett tüzetesen végigmért. Arra számítottam, hogy üvöltözni kezd velem, amiért megszegtem a parancsát.

- Szóval elszántad magad - egyetlen fegyverét előhalászta az oldaláról és a kezembe dobta - A bosszú joga téged illet - pedig már lélekben felkészültem, hogy milyen érvekkel fogom alátámasztani a parancsszegést. Megforgattam a Jericho 941F-et, tökéletesen illett a kezembe.

Csak egyetlen mozdulatomba kerülne, hogy lelőjjem őt. Uchiha Sasukén is elégtételt akarok venni az éjszakai események miatt, de az még várathat magára. Először az apám legyen halott, majd a családom szabad.
Utána meglátom mi tévő leszek.

- Hajtóvadászatra fel! - léptem mellé, ajkaira halvány mosoly ült ki, de nem tartott egy másodpercnél tovább.

Szemeiben fellobbant a vörös tűz, karomnál fogva magához rántott, így a lövés az aszfaltba fúródott.

- Szállj fel! - nem tudtam mire akar kilyukadni, míg le nem guggolt előttem.

- Elég gyorsan tudok futni - sértette a büszkeségemet, hogy felmásszak az ő hátára. Dühösen felmordult.

- Ne akadékoskodj! Jönnek! - értetlenül néztem rá, aztán sorozatlövésben záporoztak felénk a golyók. Az Uchiha karjaiba kapott és sikerült egy húsz méterrel odébb levő kuka mögé ugrania. A gyorsasága és ereje még mindig elképesztő.

Ezek után, nem kérdőjeleztem meg a parancsát. Kelletlenül ugyan, de felszálltam a hátára. Az arcom kissé elvörösödött, ahogy az inge felcsúszott a fenekem vonaláig, szabad belátást adva a fehérneműmhöz. Habár jelen pillanatban ez volt a legkisebb bajom.

- Te leszel a fegyverem Sakura - magabiztosan tartotta a lábam, míg bal kezemmel a vállába kapaszkodtam. Nem értettem pontosan a tervét.

- Mégis mit...? - nem érkeztem befejezni a kérdésem, ugyanis a gyomrom a torkomba szaladt.

Sasuke ugrott.

Néhány másodperc alatt a tízemeletes épület magasságában voltunk. Sikítani sem tudtam, a levegő a tüdőmbe szorult. Mindkét karommal erősen átkaroltam őt hátulról, nem akartam lezuhanni. Lehunytam a szemem és alig vártam, hogy a talpam végre szilárd talajt érjen.
Félelmetes, hogy mire képes.

- Tartalak! - görcsösen kapaszkodtam minden végtagommal belé. Oldalra hajtotta a fejét, tekintetünk találkozott. Egy félmosollyal nyugtázta az én kétségbeesett tekintetem. A kezem remegett, kis híján elejtettem a fegyvert, de Sasuke szemei nyugalmat árasztottak - A következő ugrásnál lőni fognak. Képes vagy lőni? - az adrenalin tombolt az ereimben, de erőt vettem magamon. Csak én tudom azokat a rohadékokat lelőni, különben minket lőnek szitává. Bólintottam és élesítettem a fegyvert, a szívem a torkomban dobogott, ugyanis jobb kezemmel el kell engednem őt. - Nem hagyom, hogy leess! - nyomatékul még erősebben megszorította a lábamat, így már jobb karommal el mertem annyira engedni, hogy lövésre bepozicionáljam magam.

Talpa épphogy érintette az épület tetejét már ugrott is tovább, szememmel a leendő áldozataimat kutattam. A tetők magasságában szálltunk, alaposan felmértem én is a gyorsan változó terepet, lövésre készen álltam.

- Kilenc és két óra irányában! - adta ki az utasítást. Ujjam a ravaszon volt és odanézés nélkül lőttem a megadott irányokba.

Lenéztem, egyik lövést sem vétettem el.

Egy újabb palatetőn landolt, de nem sokáig élvezhettem a szilárd "talajt".

- Yasuki épület 12. emelet 3. ablak - Harunok felségterületén voltunk, apám gyorsan összerántotta a bandát, hogy végezzenek velünk. Valószínűleg az egész kerület már lázban ég, hogy levadászhassanak minket. Csak reméltem, hogy a furgon épségben kiért a területünkről.

Elsuhantunk a szövetséges irodaház mellett és a megadott ablaknál lőttem.

Újabb pontos találat.

Az ablaküvegből láttam Sasuke büszke mosolyát megvillanni. Nem érkeztem elmélkedni rajta, hisz újabb koordinátákat adott meg, én pedig készségesen lőttem. Számoltam az áldozatokat és tudtam, hogy csak egy töltény maradt a tárában, Sasuke is tisztában volt vele, mert olyan helyre próbált ugrani, ahol egyelőre biztonságban lehetünk.

Az épület nagyon is ismerős volt, ahova landolni készültünk. A Higuchi klán egyik épületéhez érkeztünk.

- Fegyvereket kell szereznünk, mielőtt Hayatot elérnénk! - közölte higgadtan miután lerakott. Azonnal megindult az ajtó felé, amit fél kézzel kirántott a helyéről. Szorosan mögötte követtem őt lefele a lépcsőn, kettesével szedtük a fokokat. Egy poros és elhagyatott raktárként funkcionáló helyiségbe léptünk, a fekete hajú nagyon keresett valamit.

Egy ódon ládán állapodott meg a tekintete és nagy léptekkel indult meg felé. A teteje csikorogva kinyílt, kíváncsian pillantottam át a válla felett. Különböző fegyvereket rejtett magában a doboz, legnagyobb döbbenetemre a saját késeimet és kedvenc sniper puskámat is felfedeztem a kínálat között.

- Ezt mégis hogyan? - kérdeztem meghökkenve. Képzelődöm vajon?

- Az éjszaka Suigetsu elhozta a fegyvereidet. Kisajátítottuk magunknak a Higuchi klán rejtekhelyét is. - Elállt a szavam. Sokkal félelmetesebb ellenfél Uchiha Sasuke, mint gondoltam volna.

Lenyűgöző előrelátás és precizitás.

A kezembe dobta az én tízkilós kicsikémet.

- Az a hír járja, hogy még egyetlen egyszer sem vétettél célpontot - mondta, miközben ő is felfegyverkezett. Bókolni akart vagy csak az elvárásait közölte felém, nem tudtam eldönteni. Nem ismerem még eléggé őt.

Két lőszertartó övet vetett át a testén, oldalára két pisztolyt helyezett fel. A kezébe gyűrt valamit és azt is felém dobta. Fél kézzel elkaptam, érdeklődve bontottam ki a csomagot.

Megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy egy fekete passzos nadrág rejtőzött benne. Gyorsan fel is vettem, utána kaptam még a Jerichohoz lövedéket és a késeim közül két pengét csatoltam fel. A hátamra feldobtam a súlyos táskát, mely a puskám részeit tartalmazta. A legjobb fegyveremet lazán tartottam egy kézzel.

Az Uchiha alaposan végigmért, de én is őt.

- Úgy gondolom, ha összefogunk, akkor mi ketten megállíthatatlanok leszünk - felelte egy sötét vigyor kíséretében.

Az én ajkaim is felfele kúsztak.

Ugyanerre a megállapításra jutottam én is.

Az ajtó berobbant és kezdetét vette a macska-egér harc.