Naruto:

Előadtam a tökéletesen megrendíthetetlen tervemet és a közönség reakciójára vártam. Sakura felrakta a kezét.

- Szóval ha jól értem az a sztori lényege, hogy Hinata a 12 évvel ezelőtt lemészárolt Atsuko klán utolsó sarja, aki csodával határos módon túlélte a mészárlást és a sikátorban kóborló hatéves gyereket egy a kupiban levő nő vette magához, aki hamar felfedezte a gyermek szépségét és gésának nevelte. Az Atsuko klán régen jó viszonyt ápolt az Uzumaki klánnal, így abban bízol, hogy anyud jóváhagyja a kapcsolatot és békén hagy téged. A bosszúval meg nem kell foglalkozni, hisz a merénylők már nyolc éve meghaltak. Hinatát már nem a bosszú vezérli hanem a szerelem fűti. A számládról eltűnő pénzt pedig elsimítottad...Már csak egy dolgot nem értek... - tűnődött el a rózsaszín - Mi akkor minek kellettünk?

- Csak a húgom túlkomplikálta a dolgot - forgattam meg a szemeimet - De ha már eljöttetek, akkor Sakura a te segítségedet is szeretném kérni.

A lány érdeklődve várta a folytatást.

- Szóval Hinatának ruhák kellenének. Én nem értek a női ruhákhoz ezért hívtam át Karint.

Sakura pislantott kettőt, majd fülig ért a szája.

- Rendben Sasuke elvisz minket.

- Mi? - háborodott fel.

Sakura és Karin cinkosan összekacsintott és két oldalról közrefogták az én kis angyalkámat.

- Köszi Sasuke, hogy elviszel minket - vigyorgott rá húgom, Sasuke pedig még mindig nem tért magához a sokkból.

- Mi vagyok én, személyi sofőr?!

- Igen -vágták rá szinkronban a lányok.

- Chh- állt fel Sasuke és elővette a kocsikulcsot - Sokba fog ez neked kerülni, Mrs Uchiha.

- Csak írja fel a többihez Mr. Uchiha - pimaszkodott vissza Sakura.

Hát meg kellett hagyni ezek ketten nagyon szórakoztató jelenségek, élveztem a háttérből figyelni a marakodásukat. Még Sasukét sem láttam ennyire felszabadultnak, jó hatással van rá Sakura. 

A lányok kiviharzottak az ajtón és reméltem, hogy Hinatát egyben fogják visszaszolgáltatni hozzám. A kanapén ülő Suigetsura esett a pillantásom.

- Ezek jól itt hagytak - gyújtott rá egy cigire.

- Elvihetlek egy darabig - ajánlottam fel jövőbeni sógoromnak.

- Hova mész? - fújta ki a füstöt.

- Ryuuki Naohoz. A teljes tökéletességhez szükségem van az ő asszisztenciájára is. - A srác gyorsan elszívta a cigit és már indultunk is. Fél úton kidobtam és Naoval való találkozásom sem tartott egy óránál tovább.
Számíthattam a segítéségére.

Az órák otthon unalmasan teltek és minden ötödik percben kényszeresen a mobilom képernyőjére pillantottam. Még mindig nem tértek vissza.

Megcsörrent a telefonom és kijelzőn anya száma villant fel.

- Szia - köszöntem bele és már azonnal fél méterre távolítottam el a mobilt.

A megérzéseim jók voltak, az anyám kiabálása tisztán hallatszódott fél méterről is.

- Nem fogok kibújni az ebéd alól és Anya... - vettem egy nagy levegőt - Holnap szeretném bemutatni a barátnőmet.

Csend.

Még mindig.

- Oh... - némult meg az anyám.

- Csak egy oh-val tudsz reagálni? - akadtam ki.

- Ugye nem Jirayat kérted meg hogy vegyen fel egy parókát és játssza el a barátnő szerepét? - lelki szemeim előtt megjelent a látvány és alig bírtam visszafojtani a nevetésem. Nem is kellene neki paróka, annyi smink meg nem létezik amivel arcát nőiessé lehetne varázsolni.

- Akkor már Sasukénak jobban állna egy női paróka - vicceltem el a dolgot.

- NARUTO! - ripakodott rám az anyám.

- Nyugi ízig-vérig nő. Holnap majd meglátod. Szia - tettem le és gyorsan letiltottam a számát. Képes lenne addig hívogatni míg mindent el nem mondok. Ledőltem a kanapéra és már majdnem elszunnyadtam, amikor ajtónyitódást hallottam. Gyorsan leszaladtam az emeletről és az első dolog amit megláttam az Sasuke volt, kire rengeteg szatyor volt aggatva.

- Részvétem - fejeztem ki az őszinte sajnálatomat leamortizált arcát meglátva.

- Ezek után meg kell hívnod valamire, ami nem rámen. - dobta le a tasakokat elém. A lányok is beszambáztak, Hinata felszabadultan kuncogott húgom valamelyik képtelen történetén.

- Akkor úgy ahogy megbeszéltük - kacsintott rá Sakura és összepacsiztak Karinnal. Sakura karon ragadta Sasukét és úgy viharzottak el, mint ahogy elmentek.

- Szerintem én is megyek - nézett rám Karin és mielőtt bármit mondhattam volna már csukódott is az ajtó.

Felszedegettem a szatyrokat, viszont az egyik kiesett a kezemből és tartalma kiborult a földre. Automatikusan nyúltam le a földre és amikor a kezembe vettem akkor láttam meg hogy micsoda vadító csipkecsodához értek az ujjaim. Felnéztem Hinatára, kinek arca lángba borult.
Az enyém is mert a gondolataim arra terelődtek, hogy miként is mutatna rajta a fekete csipke.

Úgy dobtam bele a szatyorba mintha megégette volna a kezemet és próbáltam úgy tenni, mintha az előbb mi sem történt volna.

Azonban ez nehéz volt, hisz még a tökéletes alakításunkhoz hiányzik még  egy dolog. Az intimitás esszenciája.

Valahogy el kell érnem, hogy Hinata ne ájuljon el a közelemben és még a csókolózást is gyakorolnom kell vele...

Sakura:

Unottan néztem ki az autó ablakából, semmi kedvem nem volt egy nyávogós hangú csajnak interjút adni. A neon fényeket csak színes sávoknak érzékeltem Sasuke vezetési stílusának köszönhetően.

- Nekem is pont annyi kedvem ehhez, mint neked - Sasuke sóhajtása rántott vissza a mi kis mikrovilágunkba.

Keresztbe tett karokkal belepréselődtem az ülésbe és az órára esett a pillantásom. Még öt percünk van a megbeszélt időpontig.

- Ha így duzzogsz, akkor még kárba vész az órákig tartó sminkelésed - ugratott kedvem férjem.

- Nem is tartott órákig! - háborodtam fel - Negyven perc alatt felmaszatoltam az arcom és a hajam besütése volt egy picivel több idő - magyaráztam meg azonnal.

Sasuke egy költői ah-val reagálta le az egészet.

Kicsit morcos volt, lehet nem kellett volna háromszor átöltöznöm indulás előtt. Nem tudtam eldönteni, hogy az interjúhoz milyen ruhát is kellene felvennem, hisz általában csak három ok miatt szoktam kimozdulni. Ha a fekete piacra mentem, akkor lezser nem túl hivalkodó öltözéket választottam, ha hivatalos, illetve báli esemény akkor a legkihívóbb és végül a küldetéses ruháim.
Szóval a végső választásom egy dekoltázsnál kivágott fekete haspólóra és az elmaradhatatlan fekete feszülős nacimra esett. Nyakamba egy fehérarany nyakláncot raktam, karkötőm és a gyűrűim is ugyanazon szettből valók voltak.
Sasuke az acélszürke ing és a farmer kombója mellett tette le a voksát. Igazából ezt bárhová el tudta sütni, hisz egyszerre sugároz hanyag eleganciát, illetve kényelmes viseletet jelentett kényes ügyek megoldásához is. Bár ilyen egyszerű lenne nőként is így öltözködni.

Sasuke megállt a parkolóban és kiszálltunk a város legmagasabb toronyháza előtt. A bejárat fölött hatalmas aranyozott betűkkel hirdették a torony tulajdonosának nevét. A biztonsági őrök átkutattak minket fegyverek után, de minden kést és pisztolyt a kocsiban hagytunk.
Úgy is elkobozták volna tőlünk, ráadásul egy terminátorral az oldalamon sok félnivalóm nincs. A recepciós vörös hajú kis csaj csak egy futópillantásra méltatott, majd megakadt a tekintete Sasukén. Megnyalta kirúzsozott ajkait és elég csábosan rebegtette szempilláit. Szemem sarkából Sasuke reakcióját figyeltem, és örültem, hogy ezek a gyenge próbálkozások lepattannak róla.

- Uchiha Sasuke, három órára van időpontunk Miss Yamanakához - darálta el hanyagul a lényeget a csajnak.

- Yamanaka kisasszony még a két órási alanyával foglalkozik. Ha gondolja én elszórakoztathatom addig - ajánlotta fel készségesen a szolgálatait a csaj. Annyira hirtelen jött ez a nyílt támadás, hogy köpni-nyelni nem tudtam erre. Hogy van mersze, ilyen nyíltan rámozdulni?!

- A feleségemmel inkább megvárnánk annál az asztalnál -felelte Sasuke hűvösen, a vöröske pedig látványosan most szerzett először tudomást rólam.

Mielőtt elléphettünk volna a pulttól, a lift ajtaja kinyílt és kilépett a Yamanaka klán örököse. Hát meg kellett hagyni egy jelenség volt a baba arcú csaj. Hosszú lila szatén estélyit viselt és rögtön alul öltözöttnek éreztem magam vele szemben. Hullámos szőke haja így is a fenekéig ért, rúzsozott ajkaival azonnal ránk mosolygott és úgy köszöntött mintha ezer éve ismerősök lennénk.

- Remélem Kyoko-chan semmi illetlent nem mondott - nézett rá szúrósan a jégkék szemeivel.

- Ugyan Ino-sama hova gondol - heherészett zavartan a lány, majd visszaült a helyére.

- Menjünk - intett Ino és beszálltunk a liftbe és a legfelső emeleten szálltunk ki. A szőke fesztelenül kilépett mi pedig követük őt - Akkor elsőként Sakurát kérném az irodába - Sasukéval egyszerre szaladt ráncba a homlokunk.

- Nem egyszerre nyilatkozunk? - kérdezte Sasuke azonnal.

- Szeretek fesztelenül beszélgetni az interjúk alanyaival. Sasuke-san is sorra fog kerülni, de a hölgyeké az elsőbbség - mosolygott továbbra is Ino.

Sasukéval váltottam egy pillantást és azt sugalltam, hogy hagyja rá a dolgot.

- Nagyszerű! - csapta össze kezeit Ino és már karon is ragadott, hogy beráncigáljon az irodájába.

Nem hittem volna, hogy sikerül a héten még produkálni valamit 😅 Csodák még léteznek 😂

-