Sakura:

Sasuke kilépett az ajtón, egy pillanatnyi habozás után követtem őt. Shouta arca felragyogott ahogy engem meglátott és azonnal szaladt is hozzám, hogy megöleljen.

- Nee-chan! - leguggoltam hozzá és szoros ölelésbe vontam a kisöcsém.

Az eddig sem oldott hangulat valósággal megfagyott.

- Nee-chan?! - Suigetsu hangja pár oktávval magasabb lett. Ráemeltem a tekintetem, karjaimat még szorosabban fontam vékony teste köré. Shouta lett volna a Haruno klán örököse, de beteges mivolta miatt elképzelhetetlen lett volna számára a kiképzés. Így apám legnagyobb bánatára egy nőnemű lényt kellett az utódává tennie.

- Shoutának nincs köze a szervezethez! - fakadt ki az anyám könnyek között, én pedig készen álltam, hogy életem árán is megvédjem őket.

- Nee-chan akkor megtartod az ígéreted és megmutatod a kinti világot, amiről oly sokat beszéltetek anyával? - kérdezte csillogó szemmel.

- Nem tudtam, hogy ennek az állatnak van egy fia - morogta fojtottan Suigetsu Sasukénak. Vérszomjas tigrisként tekintettem fel rá, ugrásra készen álltam. - Tudod, hogy nem hagyhatjuk... - ahogy Sasuke Suigetsura nézett rögtön félbehagyta a mondanivalóját.

Farkasszemet néztem az Uchihával.

- Sakura a klán örököse, nem a fiú. Azt hiszem kezd összeállni a kép - idegesen beletúrt a hajába, egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust - Sakura! - szólított meg erélyesen - Bármit megtennél, hogy kijuttasd őket, igazam van? - kegyetlen mosoly rajzolódott ki az arcán, anya hangja erőtlenül elcsuklott a döbbenettől. Rátekintettem, a néma kimondatlan kérdések ott égtek a szemeiben. Hol van Fuyuki és miért van itt a klán ősellensége? Hol vannak apa emberei?

Természetesen a féltés ott ragyogott a szemeiben.

Egy minden rendben van mosolyomat villantottam felé, anya könnyes arccal a fejét rázta.

- Kérem, hagyják a lányomat, eleget szenvedett már! - Shouta értetlenül tekingetett körbe, a feszült légkör rá is hatással volt - Hadd legyen Sakura szabad, én itt maradok helyette! - könyörgött anya, a végére már hevesen kapkodta a levegőt.

- Anya, minden rendben van. Ki kell jutnotok Shoutával, nekem még van itt egy kis elintéznivalóm - anya beesett arca még ijesztőbbé vált a rémülettől. Vitatkozni akart.

- Sakurát felszabadítottam a Haruno klán kötelezettségei alól. - Anya értetlenül meredt Sasukéra, ajkai elnyíltak a döbbenettől. Gyorsan összerakta, hogy mi történhetett. A hálálkodó pillantásából tudtam, hogy rossz következtetést vont le.

- Köszönöm - lábadt újra könnybe a szeme. Anya azt hitte, hogy Sasuke egy megmentő, ki felszabadított minket az elnyomó gonosz uralom alól.

Azonban ebben a világban nem létezik olyan, hogy jó. Csak a kisebb és a nagyobb rossz.

Uchiha Sasuke pedig a lehető legrosszabb az életemben,ami történhetett apám létezése után.

- Sakura mától kezdve az Uchiha klánhoz tartozik - Anya sápadt bőre még fehérebb lett. Én egy "ne kérdezz semmit" pillantást vetettem felé. Nem vagyok hajlandó erről beszélni, anya pedig megértette - Sakura itt marad velem cserébe szabadok lesztek - folytatta tovább.

Suigetsu és én is meglepetten néztünk fel rá.

- Főnök, ebből még... - Sasuke újabb gyilkos pillantással fojtotta a fehér hajú srácba a szót.

Shouta kiszabadult a karjaimból és Sasuke felé rohant. Rátaposott dühösen a lábára, és vörösödő arccal rákiabált.

- Nee-chan nem a tied! - a szívem kihagyott két ütemet is. Sasuke képes lenne egy másodperc alatt kitekerni az öcsém nyakát.

Nem érnék oda időben!

A fagyos hangulat még zordabb lett.

Sasuke vetett rám egy pillantást, majd lenézett az öcsémre.

- Héé Töki! - próbálta menteni a menthetőt Suigetsu, de Sasuke leintette.

- SHOUTA! - kiáltottunk rá anyával szinkronban, de a makacs öcsém továbbra is farkasszemet nézett az ő szemében "elrablómmal".

- Szorult vér a pucádba, azt meg kell hagyni - guggolt le hozzá Sasuke - Beszélgessünk mint férfi a férfival - Shouta felszegte az állát - Meg akarod védeni a nővéredet, igaz? - határozottan bólintott, szőke tincsei az arcába buktak - Ilyen vézna testalkattal és ilyen gyenge karokkal két másodpercig sem tudnád a szeretett nővéred életét megóvni. Gyenge vagy - Shouta arca még vörösebb lett, szemébe a dac könnyei szöktek - Azonban én meg tudom őt óvni egészen addig míg erősebbé nem válsz nálam. Fair üzlet? - nyújtotta ki a kisujját Sasuke.

- Akkor visszakapom a nővérem? - szólalt meg Shouta miután megemésztette Sasuke szavait. A férjem komolyan bólintott.

A lélegzetem is elállt az alábbi jelenettől. Sasuke nem húzta fel magát a tiszteletlen viselkedésen, mint más yakuza tag az ismeretségemben...

Egész emberi oldalát villantotta meg...

Magamban megráztam a fejem. Ő attól még csak egy szörny marad továbbra is. Egy mutáns.

- Meg kell védened a nővérem, bármi áron - nyújtotta Shouta is a kisujját - Amíg elég erőssé nem válok! - Sasuke elmosolyodott.

- Betyár becsületemre ígérem! A betyárok meg ilyen dologban nem hazudnak - a két ujj összekulcsolódott és az ígéret megpecsételődött. Suigetsu is leesett állal nézte a jelenetet.

Anya köhögő rohama szakította meg a már majdnem idillinek leírt helyzetet. Azonnal odarohantam, hogy támogassam őt.

Vért köpött fel.

- Mi baja? - kérdezte Suigetsu.

- Orvosra van szüksége, most azonnal! - hadartam el kétségbeesetten - A szíve nagyon gyenge - Sasuke a plafonra meresztette a tekintetét.

- Egy csajért jöttünk és egy egész család gondjaival gyarapodtunk, Főnök - sóhajtotta Suigetsu gúnyosan.

- Hívd Karint! -vetette oda foghegyről - Az ígéreteimet betartom, bármi áron - egy pillantást sem vetve rám elindult előre.

Suigetsu utána bökött, így anyát támogatva megindultam kifelé, míg Shouta néma aggódással figyelte anya állapotát.

- Nee-chan  -nézett rám szomorú szemekkel.

- Minden rendben lesz Shouta - suttogtam neki bátorítóan, viszont anyára újabb köhögő roham jött rá. Sasuke rendületlenül haladt tovább, a gyomrom görcsbe ugrott hisz a következő kanyarnál elhaladunk a nagy terem előtt, ahol volt az esküvőnek csúfolt ceremóniánk. Ha Suigetsu igazat mondott, akkor a helyiség tele van bűzlő hullákkal. Nem akartam, hogy az öcsém tanúja legyen ennek.

Lassítottam lépteimen, majd megálltam.

- Mi van már megint? - kérdezte unottan Suigetsu.

- Nem kerülhetnénk ki azt a helyet? - Óvatosan az öcsémre sandítottam, Suigetsu pedig vette a célzást, csak épp nem érdekelte.

- A Főnököt kell követni, ebben nem segíthetek - tárta szét a karját.

- Pedig igazán kedveltelek - motyogtam az orrom alatt. Megindultam és közben próbáltam Shouta figyelmét fenn tartani. Apró semmiségeket kérdeztem tőle, míg ő lelkesen válaszolt minden kérdésemre.

Az orrfacsaró bűzre hiába figyelmeztettem előre, ő akkor is elfordította az arcomról a tekintetét és belesett a nyitott ajtón keresztül.

- Miért van mindenki az asztalra borulva? - kérdezte naívan.

- Alszanak - feleltem rezignáltan.

- Miért nem ébrednek fel a bűzre? - elfintorodott és befogott orral tovább sétált.

- Mert...  - kerestem valami hihető kifogást.

- Sokat ittak töki - mentett ki a szorult helyzetemből a fehér hajú.

- Mit ittak? - kíváncsiskodott tovább az öcsém.

- Csendet - mordult hátra az Uchiha. Mindannyian elhallgattunk. Emberfeletti képességekkel rendelkező párom épp az éles hallásával és látásával próbálta kideríteni, hogy tiszta-e a környék.

Alaposan körülnézett, de semmi rendelleneset nem látott, így intett, hogy kövessük őt továbbra is. A csarnokban felfordulásnak még nyoma sem volt, az emelet is kihaltnak hatott. Tényleg csak mi voltunk az egyedüli élőlények a búvóhelyen.
Nyugodtabban léptem volna át a küszöböt, ha az apám is halott lenne.

A bejárat előtt egy lepukkant furgon állt, melynek elülső ajtaja kivágódott. Egy vörös ciklon szabadult ki onnan és ugrott a fehér hajú nyakába. Meglepetten pillantottam hátra.

- Úgy örülök, hogy jól vagy Suimaci - kis híján elröhögtem magam a becenéven, de aztán undorodva fordultam el, ahogy ezek ketten heves nyálcserébe kezdtek.

- Karin baba ne most! - vált el tőle lihegve.

- Yo Sasuke, Suigetsu! - hangzott a sofőr ülésről egy vidám férfi hang. A nyitott ajtón keresztül láttam, hogy egy szőke, ravasz mosolyú srác ült, aki velem egy idős lehetett. Égszínkék szemeit rám emelte, miután meggyőződött társai épségéről - Yo... akárhogy is hívnak Szépségem.

- Naruto! - hangzott Sasuke szájából hidegen a megszólítás - Ő Sakura, a felesé... -  anya rohama újabb kulcsfontosságú jelenetet szakított meg, amit most annyira nem bántam. Egész életemben ezt kell majd úgy is hallgatnom, hogy hogyan váltam én is Uchihává...

- Ohh értem - jött a felelet egy bárgyú mosoly keretében - Üdv a csapatban! Ugorjatok be! Sui gyere előre, hogy a húgom tudjon a feladatára koncentrálni. - Hátrakaptam a fejem a vörös hajú lányra, ha nem tévedek Karin volt a neve.

Ezek ketten testvérek? - akadtam ki magamban. Ég és föld látszatra a két egyén.

Sasuke kinyitotta a hátsó ajtót, ahova elég szűkösen de beférnénk. A sarokban egy narancssárga hajú, kigyúrt testalkatú férfi gubbasztott, kirázott tőle a hideg, ahogy ránéztem.

- Befelé! - utasított minket befelé, de senki sem mozdult. Őszintén nem volt túl bizalomgerjesztő a roncstelepről hozott kocsi, sem a szedett-vedett társaság. A lábaim nem akartak egy tapodtat sem előrébb mozdulni. Shouta rám várt, Suigetsuék ahogy hallom épp egymással voltak elfoglalva. Sasuke csak a szemét forgatta egyrészt a mögöttem zajló nyálas jelenet miatt, másrészt a bizalmatlanságom miatt.

- Karin képes megmenteni az anyukád - felelte rezzenéstelen arccal.

- Nem látok semmilyen gyógyszeres dobozt hátul, és nem túl steril egy életmentő műtéthez  -kifogásoltam a kocsi állapotát.

- Elnézését kérem Uchiha Sakura, amiért nem egy szirénázó mentőkocsival fogok végigvonulni az utcákon, amikor az lenne a lényeg, hogy minél hamarabb lelépjünk a helyszínről. Észrevétlenül - tette hozzá ironikusan, az utóbbit a szőke felé intézve.

- Észrevétlenül - jegyeztem meg én is epésen - Ez a száz éves darab minden csak épp nem észrevétlen.

- Héé ne bántsd a kicsikémet! - rinyált a szőke - Na mi lesz beszálltok még ma? Randim lesz a menyasszony jelöltemmel, nem érek rá egész nap pesztrálni titeket!

Az Uchiha felkapta a fejét, majd észveszejtő gyorsasággal termett mellettem. Gyorsabb volt, mint maga a puskalövés, amit a távolból adtak le.

Két ujja közé szorította a töltényt, amivel engem vettek célba. Kissé sokkos állapotban tekintettem hol rá, hol a töltényre.

- Megvagy Haruno Hayato! - húzódtak ijesztő vigyorra Sasuke ajkai. Markába szorította a töltényt, mely elporladt a keze között.

Túl jól haladok a részekkel, azért posztoltam a jövő hetit most, de szerda-csütörtök magasságában is nézzetek be 😉