Sasuke:

Amint végeztem a fegyverek vásárlásával elindultam vissza a találkozónk helyszínére. Percre pontosan fogok érkezni, remélem Sakura már vár rám, vagy pont akkor fog kilépni az ellenőrző kaputól, amikor beparkolok. Tudom, hogy tud vigyázni magára, de valamiért rossz érzés kerített hatalmába.

Talán csak a tegnapi események miatt gondolom túl a dolgokat?

A szexre eddig úgy gondoltam, mint a házasságot megpecsételő kötelező elemre, plusz a rejtett vágyaink kiélésére - utóbbiról úgy gondoltam, hogy nekem olyanjaim nincsenek... tévedtem -. Őszintén nem igazán fantáziáltam a dologról, de Sakura mellett egy párszor rajtakaptam magam, hogy szívesen eltöltenék vele egy éjszakát. Az első együttlétünk nem nevezhető valódinak, hisz genjutsuba ejtve történt meg a nász köztünk. Azt akartam, hogy újra megtörténjen kettőnk között a dolog.

Nem értettem, hogy ez miért is annyira fontos nekem. Többről volt szó, mint pusztán az élvezetek hajszolásáról.

Tegnap sor került rá és eddig azt hittem, hogy közöttünk valamiféle barátság van extrákkal tűzdelve, de Sakura vallomása után összezavarodtam. Feltétlenül megbízott bennem, ami hatalmas szó itt lent. A bizalma megindított bennem valamit.

Azt mondják szexelni lehet érzelmek nélkül is, szeretkezni viszont csak érzelmekkel lehet.

Az én szemszögemből érzelmekkel történt meg a dolog, olyanokéval, amiket megnevezni sem tudok. Állandóan csak Sakura körül forognak a gondolataim és ahogy a fenti jövő terveit szövögetem, nem igazán tudnék más nőt elképzelni az oldalamon.

Talán csak azért, mert ő az első nekem?

Leparkoltam és zúgó fejemet a háttámlának döntöttem. Mégis kivel tudnék beszélni erről? A srácok kiröhögnének, Itachival nem lehet ilyet megosztani, így egyedül csak Karin maradt.

Vagy csak a másnaposság miatt gondolom túl a dolgot és magyarázok bele olyat a kapcsolatunkba, ami nem is létezik?

Kinéztem az ablakon, talán egyszerűbb lesz ha magával Sakurával beszélem meg a dolgokat. Tiszta fejjel és nyugodt körülmények között.

Sakurát viszont sehol sem láttam odakint.

Pontosan 30 perc és 58 másodperccel ezelőtt váltunk el. Talán csak az idegeimet akarta húzni?

Bekapcsoltam a nyomkövető rendszert a beépített GPS-ben, hogy megbizonyosodjak holléte felől. Azonnal levert a víz, amiért egy kilométeres körzeten belül nem jelent meg a piros pötty a képernyőn.

Kizoomoltam a képernyőből és a vérnyomásom hamar felszökött 180 Hgmm fölé. Padlógázzal indultam meg a Hyuugák területe felé és reménykedtem, hogy nem késtem el. Amíg haladtam a főúton ellenőriztem, hogy Sakura milyen utat járt be. Elválásunk tizedik perce körül történhetett meg a baj, akkor láttam, hogy egy halandó sebességéhez képest gyorsabban halad, viszont lemarad egy mutáns sebességétől. Valami járműre pattanhatott és a harmadik körzet felé vette az irányt. Gondtalanul haladt, majd tíz perc után lelassult, majd irányt váltva futni kezdett.

Ahogy összenéztem az időt és a helyét, akkor esett le, hogy csak pár száz méter választott el minket egymástól.

Irtózatosan dühös voltam magamra, nem kellett volna Sakurát magára hagynom! Az a nő megbízik bennem!

A Hyuugák területére lépve azonnal indult a riadó lánc és próbáltak megállítani. Egy pillantás elég volt, hogy memorizáljam azt a helyet, ahol Sakura már percek óta mozdulatlanul tartózkodott. A fegyverekért nyúltam hátra és élesítettem a bombát, amivel beszáguldottam az őrök laktanyája felé. Az utolsó másodpercben kiugrottam a kocsiból és gyilkolni kezdtem azt ki az utamba került.

A féktelen dühömet senki sem élte túl.

Elértem a megadott épülethez és a telefonomon ellenőriztem Sakura helyzetét, ami továbbra is változatlan volt.

- Tarts ki Sakura! - szűrtem a fogaim között és a második emelet magasságáig ugrottam. Oda ahol a leghangosabban csipogott a piros pötty a képernyőn.

Kézjeleket formáltam és egy tűzgolyóval bombáztam meg az épület oldalát. Elég vastag betonból készült, de ennyi nem akadályozott meg engem. Az öklömet is bevetve sikerült bejutnom a szobába.

Aztán megláttam Sakurát meztelenül kibilincselve vérben ázva és előtte a rohadék Hyuugát, ki elég félreérthetetlen pózban állt előtte.

- Sa...su...ke... - Sakura hangja nem volt több erőtlen suttogásnál és szemeiben felvillant a remény fénye.

Könny csordult ki a szeme sarkából és ahogy lecsöppent a padlóra, úgy borult el bennem valami.

- VEDD LE A MOCSKOS KEZED A FELESÉGEMRŐL! - ordítottam magamból kikelve.

Neji félvállról méregetett engem, nadrágját felhúzta.

- Te is tudod mikor kell zavarni az embert - morogta - Nemsokára visszajövök édes kis Sakura!

A provokációja olaj volt a tűzre, képtelen voltam fékezni az indulataimat.

A körmeim karmokká nőttek, a hátamon két pontban erős fájdalmat éreztem. Megértettem, hogy mi folyik most bennem. Át fogok alakulni démonná, nem akartam, hogy Sakura valaha is lásson így. Minden mutáns egy agyatlan démonként fogja bevégezni, ezért nem akartam, hogy Sakura valaha is olyanná váljon, mint mi.

- A rohadt életbe! - fordult most már teljes testtel felém a Hyuuga.

Csúfos vigyor terült szét a számon, amikor megpillantottam a friss sebet a szemén és büszke voltam Sakurára, amiért sikerült a mindent látó szem tökéletes védelmén áthatolnia.

A bőrszárnyak átszakították az ingemet, a bőröm acélszürke színt vett fel. A Hyuuga sem lustálkodott, aktiválta fél szemére a különleges képességét és beállt támadó pozícióba. Először Sakurát kell a támadás kereszttüzéből kihoznom, aztán elintézem, hogy Neji lassú és fájdalmas halált haljon.

Megrándult egy izom az arcán, és a figyelme lankadt a fájdalom miatt. A tökéletes jutsujához mindkét szemére szüksége lenne.

Micsoda pech!

Támadást indítottam és Neji inkább kitért az utamból. Sakurát hátrahagyva kifutott a helyiségből.

Gyorsan eltéptem a bilincseket és Sakura ernyedt vászonbábuként hullott a karjaim közé. A bénító méregnek lassan ki kellene ürülnie a szervezetéből.
Levettem az ingem maradékát és betakartam a fedetlen testét vele. Falnak támasztottam és megsimogattam az arcát.

- Vissza fogok jönni érted! - Hangom karcos volt, de Sakura nem ijedt meg az új külsőmet látva.

- Ö...ld... meg... - nyöszörögte és nem kellett ennél több. Hyuuga Neji nyomába eredtem.

Kintről pásztáztam az eget és kis híján elnevettem magam, amiért Neji segítséget remélt az őröktől. 

Már jóval előtte eltávolítottam az akadályozó tényezőket.

Leszálltam az épület előtt és a rohadék tudta, hogy nem fog a segítségére sietni senki. Főleg a főklánba tartozók nem.

Egyedül kell szembenéznie a halállal. Nem volt szebb látvány a szenvedő arcánál, ahogy sebzett dúvadként rontott nekem. Úgy játszottam vele, mint a macska szokott az egérrel. Könnyedén hárítottam ütéseit, a jutsuja nélkül nem igazán jelentett kihívást.

Letéptem a bal karját, és az üvöltése keresztülhasított a sikátoron.

- Még nem végeztem. Van egy fontos feladatod - feleltem és eldobtam a karját, mit eddig a kezemben tartottam - Te leszel az elrettentő példa, hogy mások ne húzzanak velünk ujjat! - Neji térdre rogyott és a vérző csonkját szorongatta.

Az adrenalin új lökettel áramlott végig ereimben és tűhegyes karmaimmal keresztülszúrtam a mellkasát. Vér ömlött ki a szájából és izmai még reflexszerűen rándultak néhányat, mielőtt végleg feladta volna az ittlétet.

Kihúztam a kezem és szárnyaimat kitárva felrepültem a holttesttel a környék legmagasabb épületére. Egy antennába húztam bele a testét és karmommal belekarcoltam a mellkasába az Uchiha klán szimbólumát.

Hadd tudják meg, hogy ki is a felelős ezért.

A Hyuuga vagyonára nem tartok igényt. A törvények szerint engem illetne minden ingósága mit hátrahagyott, de nincs szükségem semmire sem. Mindenem megvan a szabadságon kívül. 

Amíg repültem vissza Sakurához felhívtam Karint, hogy pontosan merre tartózkodik, mert szükségem lenne a képességeire. Szerencsére Narutonál volt, így hamar oda tudok jutni hozzájuk. Berepültem a nyíláson, Sakura még mindig a falnak támaszkodva várt rám. 

A feleségem szemei kipattantak az érkezésemre.

- Sasuke - lehelte erőtlenül, szemeiben megkönnyebbülés és hála ragyogott, de úgy éreztem nem vagyok rá méltó. Ez az egész történet elkerülhető lett volna, ha Sakurával maradtam volna.

Sakurához léptem és gyengéden a karjaimba vettem, majd az épületet elhagyva egy tűzgolyó jutsuval porig égettem odabent mindent. A bénító méreg fokozatosan ürült ki a szervezetéből a percek múlásával egyre többet tudott mozogni. Elrepültem vele Neji holttestéhez.
Sakura megmozdította a fejét, hogy a Hyuuga hullája örökre a retinájába égjen.

- Már nem jelent többé veszélyt - közöltem vele.

- Köszönöm - dőlt fáradtan a vállamnak és Sakura tudta, hogy olyan halált adtam annak a rohadéknak, amit megérdemelt.

A féktelen düh mi előre hajtott eddig elpárolgott testemből és visszanyert emberi külsővel hagytuk el a Hyuugák területét... 

Nos, következő rész a hétvége fele fog érkezni, addig szerintem senki nem rágja le izgalmában a körmét. 😆