Sakura:

Idegesen fordultam át egyik oldalamról a másikra, hisz holnap lesz a nagy nap, amikor el kell lopnom a Hyuugák birtokáról az ezerkarátos gyémántot. Ha a küldetést sikerrel teljesítem, akkor Uchiha Fugaku elismer engem és megkapom az Uchiha klán szimbólumát a hátamra, ami adni fog egy minimális biztonságérzetet. De csak annyit, mint amennyit egy sebzett vad érez egy kiéhezett hiénafalka között.

- Aludnod kellene - bukkant fel Uchiha Sasuke a konyhából kezében két üres pohárral.

- Nem tudok - néztem rá a kanapén elterülve.

Minden létező lehetőséget átvettünk, és egy egész ütős haditervet sikerült összehozni. Hinata elég részletesen fel tudta eleveníteni a családi fészkük biztonsági rendszerét, és a srácok megtanulták kezelni a klónjaimat is. A terv alapján a holnapi napot bombabiztos sikerrel kellene tudnom zárni.

Amit megtanultam az évek alatt, hogy egy küldetés nem minden esetben úgy zajlik le, ahogy azt mi előre megterveztük, hisz váratlan események megszakíthatják a terv gördülékenységét.

Sasuke letette az asztalra a poharakat és kivett egy whiskeyt a vitrinből.

- Oldja a feszültséget - tölteni szeretett volna, de megállítottam.

- Tiszta fejjel akarok nekimenni a holnapnak - nyöszörögtem. Az Uchiha visszarakta a kupakot a helyére.

- Akkor megmasszírozzam a hátad? - felhorkantottam erre az ötletére.

- Még az kellene, halálra röhögném magam. Csikis vagyok - fúrtam a fejem a párnába.

Már azt hittem feladja, de az utolsó ötletével felrakta az i-re a pontot.

- A szex oldja a feszültséget és segít elterelni a gondolataidat - Hitetlenül emeltem fel a fejemet és csak hápogni tudtam az újonnan jött ötletére. Talán Karin bebeszélt neki valamit, amiről nem tudok?

Értékelem, hogy segíteni próbál, de ebben az esetben jobb lett volna, ha meg sem szólalt volna.

Lesújtó pillantásomból leszűrte, hogy nem vagyok olyan hangulatban.

- Jól van, na. Segíteni próbálok - tárta szét tehetetlenül a karjait.

Újra fordultam és most már a hátamon feküdtem, tekintetem a plafonra szegeztem. Ideges voltam és nemcsak a küldetés miatt. Hamarosan a végéhez ér a ciklusom, és ilyenkor a hormonok megborítják a stressztűrő képességem, de az utóbbit nem szeretném az Uchiha orrára kötni.

- Talán van valami amit megtehetsz értem - Sasuke kocsányon függő szemmel leste a kívánságom. Felültem és intettem, hogy üljön mögém.

Sasuke leült és fejemet a combjára hajtottam, pont úgy, ahogy ő tette néhány nappal ezelőtt. Éreztem, ahogy megfeszült a közelségemtől.

- Ha birizgálod a hajam, az ellazít - megigazítottam tincseimet és lehunyt szemmel vártam, hogy Sasuke álomba ringasson.

- Így gondoltad? - Érzés alapján Sasuke egy lófarokba fogta össze a hajam, aztán leejtette.

Kirobbant belőlem a nevetés. Elég sajátos elképzelése volt a dolgok menetéről.

- Így! - mutattam meg neki somolyogva. Egy tincsemet az ujjam köré csavartam, majd hagytam lágyan lehullani az ujjamról - Ne tépd ki, még szükségem van a hajamra.

- Igyekszem.  - A hangja alapján ő is mosolygott és néhány próbálkozás után egész jól belelendült.

A szemhéjam egyre nehezebbé vált és valahol megrekedtem az ébrenlét és álom furcsa világa között. Érzékeltem Sasuke lélegzetvételét, a gondolataim egyre lassabb ütemet vettek, viszont szemeim előtt az elmúlt napok eseményei folytak össze. Az apám halála, a bioklónok, a családom kijuttatása, az Uchihák szívélyes fogadtatása, Sasukéval való kapcsolatom, a Hyuugák elleni haditerv és a mutánsok titka mind egy gyorsított filmbe sűrűsödött bele. 

Ha holnap sikerrel járok, akkor a tervünk a következő fázisba léphet.

És én sikert ígértem. Sasuke hisz bennem és nem akarok csalódást okozni, hisz csak együtt vagyunk csak képesek elhagyni ezt a lepratelepet.

...

Éjjel kettő órára elkészültem az öltözéssel, összesen három órát pihentem aktívan. Végül is több mint amire számítottam. Sasuke nem tudta megállni, hogy ne vegyen alaposan szemügyre a latex cuccomban, de nem is hibáztatom érte.

Én is dögösnek éreztem benne magam.

Fejben megcsináltam az ellenőrző listát a fegyvereimről, majd amikor az utolsó ponthoz értem az Uchihára sandítottam a garázsban.

- A kulcs - nyújtottam a tenyerem felé várakozóan.

- A Yamaha YZF R1 a tiéd- pottyantotta bele a markomba a slusszkulcsot. Megnyaltam kicserepesedett ajkaimat. A kölcsönmotor végsebessége 299 km/h és nem utolsósorban elég impozáns látványt nyújtó fenevadról volt szó.

Egy pillanat erejéig a fangörcsölésem kiült az arcomra.

- Bár így néznél rám, mint a motorra - vigyorogva meglöktem a vállánál.

- Azért ne add fel a reményt! - kacsintottam rá és felszálltam a motorra - Le fogom törölni apád arcáról a vigyort, amikor beállítok hozzá a gyémánttal.

- Abban biztos vagyok - Sasuke a sisakot a kezembe dobta és indulásra készen álltam.

Felbőgettem a motort és útnak indultam, hogy a szabadulásunk első lépését sikeresen teljesítsem. A srácok már a vonalban voltak, a fülesen keresztül tájékoztattak a klónjaim helyzetéről. Sajnos a mutánsirtó mérget nem találtuk meg, amit apám féltve őriz valahol ennek a városnak a mélyén, de talán jobb is így. Legalább Fugaku nem tudja rátenni a kezét még véletlenül sem.

- Tényleg számítottak az érkezésedre! - hallottam meg Naruto hangját, amikor megálltam a motorral a várakozó helyemen.

- Még szép, Fugaku mindenáron meg akarja nehezíteni a dolgomat. - Kezem a gázkaron tartottam és úgy vártam a fejleményeket.

- Arra viszont nem számítanak, hogy hat Sakura próbálja megszerezni a kincset - nevette el magát a szőke, akinek a közreműködése nélkül nem is jöhetett volna szóba ez a küldetés. Egy ismerkedős estén sikerült annyi pénzt elherdálnia egy Hyuuga lányért, amivel a klánja képes volt a világ harmadik legdrágább gyémántját ebbe a pöcegödörbe csalogatni.

- Akkor csapassuk neki! - kapcsolódott be lelkesen Suigetsu is és a vonalon keresztül hallottam, hogy olyan lelkesen csapkodják a klónokat irányító kontrollert, mintha videójátékban püfölnék egymást.

Karin és Suigetsu sokat dolgozott a klónokon, hogy kicsit ellenállóbbá tegyék a mutánsok elleni harcok során. A hangok alapján úgy éreztem megérte a befektetett munka, hisz a klónok felvették a harcot a Hyuugák ellen. Mondjuk megnéztem volna az ellenség ledöbbent arcát.

A terv eddig jól haladt. A Hyuugák jelentős részét lekötötte a klónom üldözése és a velük vívott küzdelem. Sasuke kihasználta a fejetlenséget mi a klánon belül uralkodott el és a legjobb állapotban levő klónnal sikerült túljutnia a biztonsági rendszeren és megtalálta a gyémántot. Nyilván kijutni észrevétlenül nem tudott vele, üldözőbe vették őt. A legveszélyesebb tagot Sasuke nem tudta lerázni, akire Hinata figyelmeztetett. Hyuuga Neji Hinata unokatestvére a klánon belül a legjobbnak számított. Kegyetlenül ölte meg áldozatait, ereje a klánfőét is meghaladta és a szemképessége páratlan. Nyilván ezen felül okos és erős is, szóval tipikus vezető alkat, aki veszélyezteti a főklán vezetői pozícióját.

Hanabi még fiatal volt, de úgy hallottam, hogy eljegyzéssel próbálják majd elsimítani a mellék- és a főklán közötti feszültséget. Azonban ennek nyilván Hiyashi örül a legkevésbé, hisz nem akarja, unokaöccsét az ő helyén látni. Ha tényleges hatalomra jut, akkor neki befellegzett.

- MOST! - hallottam meg a fülesen Sasuke hangját és azon nyomban húztam a gázkart. A motor felbőgött és egy építkezésen használt pallón átugrottam a főút felett, ahol az üldözés folyt. A klón feldobta a gyémántot és egyenesen a kezeimben landolt.

A klón miután bevégezte feladatát, Sasuke aktiválta a beépített önmegsemmisítő programot és legalább egy másodpercre feltartotta Hyuuga Nejit. Pont annyi időre, hogy ne tudjon a levegőből leszedni engem.

A motor egy kis sikátorban landolt és megkezdődött a hajsza.

- MENJ, MENJ ÉS MENJ! - ordította mindenki a fülesen keresztül.

Visszanéztem a visszapillantó tükörben és azt kívántam bárcsak ne tettem volna.

Legalább öt dühös Hyuuga zárkózott fel Neji mögött és a távolban még jöttek egy páran.

- Majd balra! - kiabált bele Naruto és én azonnal balra rántottam a kormányt - Jaj... a következő sikátornál gondoltam...

- Vegyétek el tőle a térképet! - ordítottam vissza és a golyózápor, mi fogadott az volt a kisebbik rossz.

A nagyobbik, hogy zsákutcába vezetett az Uzumaki. És az sem segített, hogy most épp gyepálta mindenki a szőkét.

Ha megállok meghalok, ha nem akkor betonfalnak csapódok.

- Sakura! - ragadta magához a szót Sasuke - Bízol bennem?

- Ezt most komolyan kérdezed?! - kérdeztem vissza ingerülten. - A fenébe is, a túlélésért bármit megteszek!

- Akkor nyomd meg a piros gombot! - gondolkodás nélkül megnyomtam és a fekete képernyőn felvillant egy egyjegyű piros ötös, mely visszafele kezdett számolni.

Jeges rémület lett úrrá rajtam, ahogy leesett mit is aktiváltam...

Sziasztok! Jó egy év kihagyással, de próbálom feléleszteni a tüzet, mit akkor éreztem, mikor ezeket a fejezeteket írtam. Ha már egy embert érdekel a folytatás, akkor már megérte :)