Sasuke:

- Levennéd a kontaktlencsédet? - Hinata ajkai kérésem után enyhén megremegtek, keze szintén átvette a reszketést.

Naruto és Sakura lélegzete is elakadt. A lány segélykérőn nézett gazdájára, akinek arcára zavarodottság ült ki.

- Mi ez az egész? - cikázott a tekintete kettőnk között.

- A lány egy Hyu... - a lány hevesen félbeszakított.

- Elég! - kezeit tördelte idegességében - Én nem olyan vagyok mint ők - suttogta, ahogy lelepleződött a kis titka.

- Én nem értek semmit - sült fel szőke barátom agya - Hinata? - a lány úrrá lett reszketésén és megfáradt mosollyal nyúlt a szeme fakó színét leplező lencséhez.

Levette a kontaktlencsét, Naruto megrökönyödött, ahogy felismerte, hogy a lány melyik klán tagja is. A Hyuugáknak hozzánk hasonlóan különleges szemképességük volt, mellyel a falakon keresztül is átláttak és érzékelték a betolakodók jelenlétét. Ezért a páratlan képességük miatt volt köszönhető a tökéletes védelmük. 

A nagy klánok közül most hatodik helyre kúsztak fel a Hyuugák, mivel a második klán megszűnt létezni a tökéletes tervem által.

- Honnan tudtad? - szegezte felém kérdését Naruto. Sakura közömbösen tekintett a kialakuló drámára.

- A napokban csak egy szerencsétlen szórt el annyi pénzt, amivel a világ harmadik legnagyobb gyémántját meg tudja venni a Hyuuga klán - magyaráztam neki.

Naruto csak a homlokát ráncolta.

- Hinata egy kupiban volt és el akarták árverezni. Miért tenne ilyet a Hyuuga klán? Azt sem tudhatták, hogy én aznap este ott leszek.

- Ryuuki Nao beköpött volna? - találgattam, ami egyre logikusabbnak hatott előttem - Ő beszélt rá, hogy segíts rajta.

- Nao-san sosem tenne ilyet! - kelt védelmére a Hyuuga lány.

- Meg akarod ölni Narutot, nem igaz? -  sétáltam egyre közelebb felé, a lány szeme kikerekedett a vádtól. A szava is elakadt és nekem ez elég volt ahhoz, hogy pisztolyt ragadjak.

- SASUKE! - kiáltott rám állatias hangon Naruto. Testéből vörös aura szabadult fel, ami beborította lassacskán egész alakját. Barátom kezdte elveszíteni a józan eszét.

- Sakura menj ki a szobából! - utasítottam a távozásra, hisz Naruto ilyenkor kiszámíthatatlanná válik és nem akartam, hogy bármi baja essen.

A rózsaszín hajú nemhogy kiment volna, hanem elsétált Naruto mellett, aki vicsorgott rá és ugrásra kész fenevadként követte a lépteit. Megtagadta a parancsomat, ami kissé felbőszített. Sakura épp mellém ért, és Naruto ezt a pillanatot választotta, hogy nekünk rontson. Szitkozódva megragadtam a derekát, amire ő kiütötte a fegyvert a kezemből, majd szabad karomat megragadva átdobott a válla felett és repülő testem pont eltalálta Narutot. Eltaláltunk az álló lámpát, mely csörömpölve tört ezernyi darabra, és csak a szemközti fal állított meg minket.

- Férfiak! - hallottam Sakura elégedetlen hangját, kezeit összepaskolta.

Naruto félrelökött, de elkaptam a bokájánál fogva és arccal a földre borult. Szék koppant, Naruto pedig a padlót kaparva akart közelebb jutni a lányhoz. Megállt a mozdulatában, ahogy a lányokra nézett.

- Beszélgessünk egy kicsit és hagyjuk, hogy ezek ketten lerendezzék dolgaikat - hallottam Sakura nyugodt hangját.

Felnéztem én is.

Feleségem egy széket helyezett a lány elé pontosan egy méterre és fordítva ült rá. Karjait a szék támláján támasztotta meg, a pisztoly fél méterre tőle hevert a padlón.
Naruto ziháló légzése normalizálódott, ahogy kék szemeivel rám nézett, tudtam, hogy elengedhetem.

- Bocsásd meg Sasuke viselkedését, hajlamos mindenkiről a legsötétebbet feltételezni - Ez sértette az önérzetemet, de az jobban, hogy Sakura megtagadta a parancsomat.

Hinata továbbra is riadt őzike szemekkel elemezte a helyzetet.

- É-én nem tudnám Naruto-samát bántani! Megmentette az életem! - rebegte fojtottan, feltörő könnyeit próbálta visszanyelni.

- Senki nem fog bántani - nézett ránk szúrósan - Csak meséld el a történetedet! - Hinata letörölte a könnyeit, mi pedig tisztes távolságban maradtunk tőlük.

- A Hyuuga klánba születtem - kezdett bele csendesen - A család hagyománya az, hogy a gyermek csak akkor kap nevet, ha bizonyított. Ha elbukja a próbát, akkor kiselejtezik, mint a szemetet szokás. Csak a legjobbak maradhattak a klánban.

Naruto arca megvilágosodást tükrözött.

- Nem voltam elég jó - merengett el egy pillanatra - Az apám szégyellte a létezésemet, ezért arra kényszerültem, hogy a származásomat titkoljam mások előtt. Eladott az első kuplerájnak, mely többet ígért az általa szabott árnál.

- Miért nem ölt meg? - kérdezte Sakura. Hinata meglepődött, kezeit újra tördelni kezdte. A lány apja eltávolította a családból a szégyenfoltot és még hasznot is húzott belőle. Habár tudtommal a mellékágban nem riadnak vissza a gyermekgyilkosságoktól, mintsem a főágban. Főági selejtre még nem nagyon volt példa a történelem során.

Ekkor leesett, mire akart kilyukadni Sakura.

- Mert a főágba tartozol - válaszolta meg Sakura Hinata helyett a feltett kérdést. A lány erőtlenül bólintott.

Naruto álla a padlóra hullott.

- Te vagy a Hyuuga klán örököse... - ejtette ki lassan Naruto, ahogy összerakta a képet. Hinata megrázta a fejét.

- A húgom az örökös. Én többé nem létezem a klán történetében. Nem volt nevem sem, nem volt mit kitörölni a klán emlékezetéből.

- De te vagy az elsőszülött! - kötötte Naruto az ebet a karóhoz. Hinata ajkai megremegtek.

- Engem nem érdekel a klán. A túlélésért küzdöttem nap mint nap, nem akarok olyanokká válni, mint ők. Én csak Naruto-sama mellett akarok lenni - Naruto mintha elérzékenyült volna a szavai hallatán ,de engem nem fog átverni a kitűnő színészi játékával.

- Ha elvágnád az Uzumaki klán örökösének a torkát azzal simán visszanyerhetnéd a klán bizalmát és az apád büszkeségévé válnál. Miért bízzunk meg benned? - tettem fel a logikus kérdést.

Sakura gyilkolni tudott volna a tekintetével. Nemcsak ő. Naruto is.
Álltam a gyilkos tekintetük kereszttüzét.

- Mert Naruto-sama az én világom. Ő jelenti nekem a szabadságot és az életet. Nélküle megszűnne ez az életforma itt - tette tenyerét a szívére.

Már nyitottam a számat az újabb kérdésemhez, de Sakura megelőzött.

- Sasuke! Mára ennyi elég! - állt fel és az ajtó felé vette az irányt. Megdöbbenve néztem utána, nem vagyok hozzászokva, hogy nekem parancsolgassanak. Lábam gyökeret eresztett, bosszúsan néztem a Hyuuga-lányra, majd szitkozódva megindultam feleségem után.

Könnyedén utolértem, csuklóját megragadtam és kényszerítettem, hogy rám nézzen.

- Ezt többet ne csináld! - szűrtem a fogaim között. Ívelt szemöldöke fentebb csúszott.

- Egyenlő felek, emlékszel? - ejtette ki cinikusan - Nem vagyok robot, mely minden parancsodat megkérdőjelezés nélkül követi. Úgy teszek, ahogy jónak látom.

- Megsérülhettél volna! Aztán... - mutatóujját az ajkaimhoz tapasztotta.

- Tudod mi a legnagyobb gyengeséged Uchiha Sasuke? - kérdezte, pupilláim kitágultak a döbbenettől - A világot túl racionálisnak gondolod és nem veszed számításba az emberi élőlények érzelmeit. Nem tudsz olvasni az érzésekből. Ezért buktál el ma apád ellen...