Sasuke

Végleg betelt a pohár, nem tudtam tovább tűrni, ahogy az apám molesztálta Sakurát. Felugrottam a székről és megállítottam Fugakut a mozdulatában. A dühöm adrenalin folyamot indított ereimben, melynek hatására önkéntelenül aktiválódott a klán különleges képessége, a Sharingan. Vörösen izzó szemekkel néztem farkasszemet apámmal, aki unott arckifejezéssel bámult vissza rám.
A teremben síri csend támadt, Sakura szapora szívverése volt az egyedüli hang a fülemben.

- Ne inzultáld a feleségem! - figyelmeztettem jegesen anyám gyilkosát.

Az apám szemöldöke fentebb csúszott, a fekete íriszeiben mély lesajnáló tekintet ült.

- Parancsolgatni mersz nekem, kölyök? - éles hangja betöltötte a termet, de nem riadtam vissza.

- Ő az enyém. Csak a halálom után formálhatsz rá jogot - vágtam vissza higgadtan.

- Jog - hümmögte becsmérlően - Olyan szavakat használsz, mit csak a felszínen használnak. Itt nincs jog. Csak törvény. A törvény pedig én vagyok - rántotta ki a csuklóját a szorításomból.

- Tudtommal nem állsz a yakuzák törvénye felett - az ő szeme is vörösen izzani kezdett, a feszültség szikrákat vetett közöttünk.

- Jó úton haladok afelé - köpte a szavakat. Sakurára nézett, akit elengedett és a földre esett volna, ha nem tartom meg szabad kezemmel - Már nem sok ellenséget kell eltenni láb alól.

- Remélem nem felejtetted el, hogy kinek is köszönhető a Haruno klán teljes kiirtása - emlékeztettem rá. Az én ötletem volt a házasság és a vacsora alatti megmérgezés, amit persze apám ellenzett a leghangosabban. Már ki volt nézve melyik harmadunokatestvéremet kellett volna elvennem, ugye az apám betegesen ragaszkodik a klán tisztaságához, így csak a klánon belüli házasság engedélyezett.

Azonban apám a lehető leghamarabb be akarja teljesíteni a célját és ehhez szüksége volt minél előbb a Harunok területére, illetve vagyonára. Ezt pedig az én tervemmel lehetett leghamarabb elérni, így Fugaku kénytelen volt jóvá hagyni az ötletem. Nyilván apám szempontjából felesleges a lányt életben tartani, hisz minden vagyona a kláné lett, amint megpecsételtük a nászéjszakát. Nekem viszont nagyon nem mindegy, hogy él-e vagy hal-e.

- Megtarthatod ezt a genetikailag hibás egyedet. Eldobtad magadtól a tökéletességet és inkább ezt a selejtet választottad - Sakurát megvetően vette szemügyre - Ne aggódj, még piszkavassal sem érnék hozzá.- Az apám elfordult egy undorodó grimasszal az arcán, és távozni akart volna, de nem bírtam megállni szó nélkül a sértést ránk nézve. 

- Az egyedüli genetikai selejtek mi mutánsok vagyunk - sziszegtem.

Több helyen felhördültek a kijelentésemet követően. Az apám megállt és a válla felett nézett vissza rám.

- Hiba volt kegyelmet gyakorolnom feletted - A leggyilkosabb pillantással jutalmaztam szavait - Hiba volt azt hinnem, hogy olyan tökéletessé válhatsz mint Itachi. A bátyád tökéletes vezető és tovább fogja vinni a klán tisztaságát - Sharinganja izzóbb volt még a lávafolyamnál is - Nem is tudom mi tart még vissza? - tette fel a költői kérdést magának - Két legyet üthetnék egy csapásra - fordult most már teljes testtel felénk, az izzó tűz őrült fénnyel lobogott íriszében.

Sakurát magam mögé penderítettem, itt és most élet - halál harc fog kitörni. Készen álltam megküzdeni apámmal még akkor is mikor az erőviszonyok nem a mi javunkra billentek. A bosszú lehetősége teljesen elvakított.

- Apám! - szólt Itachi kimért hangja oldalról - Miért nem adsz egy esélyt annak a selejtnek? Veszíteni nem veszítünk semmit. Ha teljesíti a próbádat akkor megkaphatná a klán jelét a hátára, de mind tudjuk, hogy ez eleve bukásra ítéltetett. Sasuke mindig is makacs és önfejű volt, ha látná a lány alkalmatlanságát, akkor visszavonná ezeket a súlyos kijelentéseket - nézett rám sokatmondóan. Elfordítottam róla a tekintetem, az apánk válaszára vártam.

Elégedettnek tűnt Itachi ötletével, úgy látszik belemegy ebbe a játékba. A bátyám már megint kihúzott a pácból.

- Milyen feladatra gondoltál Itachi? - kérdezett vissza Fugaku. Bátyám arcára sejtelmes mosoly ült ki, a klán tagjai érdeklődve várták a válaszát.

- Egy füles szerint a Hyuugák markát elég sok pénz ütötte és a következő szállítmánnyal egy ezer karátos gyémánt fog lejönni. Törjön át a Hyuugák tökéletes védelmén, de ez biztos gyerekjáték lesz Sakura képességeivel, hisz ismeri a határait - Itachi mindezt egy műmosollyal mondta végig miközben a lány figyelte.

A többiek kárörvendően felnevettek.

- Megteszem - lépett mellém Sakura habozás nélkül.

A Hyuugák védelmén még senki sem tört ám, a bázisukat még egyetlen kívülálló sem hagyta el élve. Nem akartam Sakurát azok a szörnyetegek közé elengedni, de nem visszakozhattam. Hinnem kell benne, hogy képes lesz rá. Győzelmet vártam el tőle és ő biztosított róla, hogy meg is fogom kapni.

Fugaku ránk nézett, majd csak annyit közölt, hogy mennyi ideje van teljesíteni Sakurának a küldetést. Határidőnk jövő hét péntek este nyolc óra, szóval kevesebb mint öt és fél napunk van ezt megoldani. A szállítmány szerdán fog érkezni, de az addigi időt sem lazsálással fogjuk eltölteni.

Engedélyt kaptunk a távozásra. Nem is tudom melyikünknek jelentett nagyobb megkönnyebbülést kilépni a hadiszállásunkról. Egyikünk sem mutatta ki érzelmeit, csendben szálltunk be a kocsimba. A hátsó ülésen volt egy pulóverem, azt Sakurának adtam, így végre nem kellett figyelnie a ruha pántjára és az én figyelmemet sem vonta el többé semmi.

Próbáltam a gyémántszerző tervet összerakni a fejemben, de közben azon is agyaltam, hogy a Hyuugák hogyan tettek szert ilyen sok pénzre, hogy a világ harmadik legnagyobb gyémántjába be tudjanak fektetni.

Csak egy emberről tudtam, aki őrült sok pénzt kifizetett egy nevesincs lányért, ami pont fedezné a gyémánt árát.

- Hová megyünk? - rántott ki Sakura hangja az elmélkedésemből.

- Narutohoz - szűrtem a fogam hegyéről. Csak ne legyen igaz a feltételezésem.

Ha a lány egy Hyuuga, akkor Naruto élete veszélyben van! Naruto csak egy áldozatot látott benne, de a szende, angyali arc mögött egy gyilkos húzódhat, ha a megérzéseim helytállóak!

Sakura nem firtatta tovább, hanem a betondzsungel utcáit figyelte. Tíz perc autókázás után leparkoltam Naruto háza előtt és a csengőt nyomtam meg.
Semmi reakció nem történt.
Újra megnyomtam, de tíz másodperc múlva sem hallottam lépteket közeledni.

Megkopogtattam az ajtót, Sakurának feltűnt, hogy kezdek idegessé válni. Végül vadul dörömbölni kezdtem.

- Készülj a harcra! - Sakura meglepődött, de alapállásba állt.

- Teme, csak te lehetsz ilyen őrült, hogy az ebédem közepén mersz zavarni! - hallottam bentről a szitkozódást. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, intettem Sakurának, hogy pihenhet.

Naruto épségben kivágta az ajtót, keresztbe tett karokkal állta el az utunkat.

- Hinata rengeteget főzött, de nem adok belőle - durcás arcot vágott és tényleg komolyan gondolta.

- Nem enni jöttünk  - löktem félre, így beengedtem magam. Szinte hallottam, hogy megforgatja a szemeit. Tekintetemmel a lányt kerestem.

- Csak utánad - kiáltott rám cinikusan, amiért engedély nélkül léptem be - Sakura-chan - hozzá már sokkal kedvesebben szólt, így a feleségem is belépett a hatalmas házba. 

Lágy zene ütötte meg fülemet.

- Ki hárfázik? - kérdezte Sakura.

- Hinata - válaszolta büszkén, de Sakurának fogalma sem volt, hogy kicsoda a lány - Őt vettem... izé... lakótárs - blöffölte.

- Azt hittem a feleséged - bökte oldalba pajkosan, amire csak Naruto kényszeredetten nevetni tudott.

Követtem a hangszer hangját, Naruto megfogta a felkarom mielőtt benyitottam volna a szobába. A játék abbamaradt, ahogy az ajtó előtt megálltunk.

- Mit akarsz Hinatától? - trappolt mellém, kérdését suttogva tette fel.

- Valamit le kell ellenőriznem vele kapcsolatban - Felvillantottam a Sharingant és harcra készen álltam.

- Te jó ég Sasuke! Megrémiszted szegény lányt! Fogalmad sincs miket kellett átélnie. - Nem törődtem Narutoval, benyitottam a tágas szobába.

Egy hosszú, fekete hajú lány ült a hárfa előtt, kezét az ölébe ejtette. Szemeivel rezzenéstelenül meredt rám, az égkék íriszek természetellenesen mozdulatlanok voltak.

Elmosolyodtam.

- Levennéd a kontaktlencsédet? - ajkai kérésem után enyhén megremegtek, keze szintén átvette a reszketést.

Ekkor már tudtam, hogy igazam volt.