Sakura:

Karin által megtudtam, hogy mivel is foglalkozott az apám szabadidejében. Olyan klónokat akart létrehozni, ami felülmúlja a mutánsok erejét, gátat szabva így a túlzott hatalmuknak. Lényegében sikerült is olyan modell fejlesztenie, amivel megölt pár mutánst, de apám szerencsétlenségére a kis gépének nem volt ellenállása Uchiha Sasukéval szemben. 

- Kint vannak - közölte a mobilcsörgést követően Naruto.

Hatalmas kő gördült le a szívemről.

- Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a mentőakcióban - tudom, hogy nem miattam, hanem Sasuke parancsa miatt segítettek, de nélkülük nem tudtam volna kijuttatni őket.

- Üdv a bandában, Pinky! - nyújtotta kezét Karin - Végre nem én leszek az egyedüli nő a csoportban! Olyan nehéz rendet tartani közöttük - sóhajtotta.

Elfogadtam a felém nyújtott tenyeret.

- Együtt csak megregulázzuk őket! - pillantottam szét a társaságon.

Nem nagyon voltak a Haruno klánban korosztályombeliek, de igyekszem beilleszkedni közéjük. A túlélésemhez elengedhetetlenek ők.

- Erre inni kell! - Naruto egy pillanat alatt eltűnt és egy pezsgővel tért vissza.

- Én is kérek - nyöszörögte Suigetsu, ahogy meghallotta a durranást.

- Nem! - hangzott az ijesztő válasz Karin szájából - Még lábadozol!

- Igazából percről-percre jobban érzem magam - A vörös a kanapéhoz sétált és akkorát vágott szegény Suigetsu fejére, aki csak perceken keresztül jajgatni tudott.

- Látod? Nem vagy még jól! - fordult vissza hozzánk karba tett kézzel. Én próbáltam nem elnevetni magam kínomban, hisz Suigetsu tényleg igazat mondott. A vérem kezdte kifejteni a hatását.

Karin hozott poharakat és mindenkinek töltött. Juugo nem kért, így az ő részét Karin itta meg. Naruto egy rövid köszöntővel újra üdvözölt a csapatban, a többiek egyszerre emelték a poharukat először rám, majd Sasukéval friss házasok révén ránk. Az édes nedű kellemesen simogatta a torkomat. A lepukkant helyhez képest, nagyon jó piát tartottak készleten.

A jelentések és tervek után a hangulat oldottabb lett. Naruto fárasztó poénjain csak az alkohol miatt tudtam nevetni. Az a srác hihetetlenül bőbeszédű volt, minden érdemét felsorolta előttem, de a szarvát Karin törte le a csípős beszólásaival. Juugo a sarokban ült és hallgatta a társaságot, Sasuke pedig csak néha szólt közbe. Amikor kérdeztek arra válaszoltam, és egy-két keményebb küldetésem is elmeséltem.

Furcsa, de jól éreztem magam. Nemcsak a pezsgőnek köszönhetően.

Észre sem vettem, hogy órákig beszélgettünk így, amikor Naruto az órára pillantott.

- Nekem most rohannom kell! - csapott a homlokára - Karin, ha hazamész légyszi fedezd a hátam. Puszi! - intett a szőke és már ki is viharzott az ajtón.

- Tán randira siet? - tette fel a költőinek szánt kérdést a vörös. Sasuke mereven bámulta a poharát - Mit tudsz, amit én nem? - vörös íriszei miatt úgy tűnt, mintha vérben forognának a szemei.

- Ha rápillantasz Naruto számlakivonatára, akkor először tőle kérdezd meg mit is csinált pontosan - Karin arca fájdalmas grimaszba szökött, majd fejét az asztallapra hajtotta.

- Miért ilyen lüke a bátyám? - sóhajtotta.

Sasuke ezt az időpontot választotta, hogy mi is lelépjünk innen. Elköszöntünk, majd a bázis előtt felkapott, hogy az egész várost levegőben szeljük át. Egy hatalmas épület előtt rakott le, melynek falai feketére voltak meszelve és minden ablaküvege megvolt. Az ajtó súlyosnak bizonyult, golyóállónak tippeltem. Az arany kopogtató egy sólyomfejet ábrázolt, merően más volt, mint a bázis.

- Ez a lakásom - tenyerét az ajtó közepéhez érintette, tekintetét a sólyom szemébe fúrta.
Tíz kattanást számoltam össze mielőtt az ajtó kinyílt volna.

- A bankok nincsenek ilyen védelemmel felfegyverkezve - jegyeztem meg - Tán kincseket rejtegetsz? - pillantottam rá, de ő csak féloldalasan elmosolyodott.

Előre engedett, aztán ő is belépett a hatalmas előszobába. Az ajtó tíz kattanással visszazárult.

- Te vagy az első, akinek megmutatom a titkos helyem - nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a különleges információt.

- A bátyád csak járt már itt - mondtam ki ártatlanul.

Sasuke csak a fejét rázta.

- Senkinek nem mutattam meg rajtad kívül. Ide akkor járok, ha magányra vágyom - cipőmet letettem és bentebb léptem a következő helyiségbe. A nappaliban szintén a fekete szín dominált. Bőrkanapé, házimozi rendszer, sötét bútorok. Az üveges szekrény roskadozott a márkás italoktól. Ami megtörte a szoba egyszínűségét az a vörös szőnyeg és a világos parketta volt.

- Miért árulod el ezt nekem? Többé már nem titkos így ez a hely - először csak a szememmel néztem körbe, majd bejártam a helyiséget, amint láttam, hogy Sasukénak nincs ellenvetése a cselekedetem ellen.

- A feleségem vagy. Gondoltam megismerhetnénk jobban a másikat. - leheveredett a kanapéra. A tévé kijelző tükrén vizsgáltam a vonásait.

- Vagyis azt akarod mondani virágnyelven, hogy ne titkolózzunk a másik előtt - halvány mosoly jelent meg az arcán - Te megosztottál egy titkot és azt akarod, hogy én is ugyanígy tegyek.

- Ennyire átlátszó lennék? - tette fel a költői kérdést. A szúrós tekintetem láttán felnevetett. - Ülj le mellém! - nem nagyon akaródzott a lábam közelebb vinni hozzá. Azonban értelmetlen lett volna vitatkozni vele, mikor a saját területén voltam. És nyilván kettesben is, még segítségért sem tudtam volna kiáltani.
Nem mintha bárki is a megmentésemre sietett volna.

Fogtam magam és leültem másfél méternyire tőle. Tekintetét az arcomon éreztem, de én csak mereven bámultam előre. A következő pillanatban nyomást éreztem a combomon, meghökkenve pillantottam le. Uchiha Sasuke a combomra hajtotta a fejét és onnan bámult engem tovább. Elégedettséget láttam az ónixokban tükröződni, a testem teljesen megmerevedett a közelségétől.

- Így sokkal meghittebb - megfogta a jobb csuklóm és a fejére rakta - Valami ilyesmit csinálnak a szerelmesek - pillantott fel rám.

- De mi nem vagyunk azok - sóhajtottam, tincseibe merülő ujjaim egy centit sem mozdultak el.

- Most még nem, de idővel ez változhat - látszólag jól szórakozott, én már a téma kényessége miatt kevésbé.

- Mit szeretnél? - kérdeztem szemem forgatva. Minél előbb túl akartam ezen a beszélgetésen esni. Attól hogy férj és feleség lettünk, nem kell erőltetnünk a kommunikációt kettőnk között.

- Kezdetnek mesélj magadról - felszisszentem.

- De hisz már mindent tudsz rólam, hisz nyomomban voltál végig - sandítottam rá szúrósan.

- De jó lenne ezt a te szádból is hallani - itt fogyott el a türelmem.

- Mondd ki kertelés nélkül a szabályokat és az árat, amiért megmentetted anyáékat. - Határozottan tekintettem rá, készen álltam szinte bármit megtenni. A könnyed hangulata elszállt, tekintete újra kifürkészhetetlen lett.

Felült, de karjaival és izmos felsőtestével elzárta a menekülőutamat. Dacosan néztem a tökéletesen merev arcát, mely egyre közelebb hajolt hozzám.
Pár centire állt csak meg tőlem.

- A törvény összeköt minket, mi több elveid miatt elkötelezted magad mellettem. Hozzám láncoltad magad, mert szívességet tettem neked. Az apád béklyóját megtörted, de a házasság csak egy újabb bilincs, mely gúzsba köt téged. A menekülés esélytelen, de te mégis szabadságra vágysz. - nagyot nyeltem, mert igaza volt. Tudja, hogy ki akarok innen szabadulni és tőle is meg akarok szabadulni.

Sasuke az állam alá nyúlt.

- Tudod mit akarok én Uchiha Sakurától? - kérdezte suttogva, míg én csak egy erőtlen fejingatásra voltam képes.

- Egyedül nincs sok esélyünk innen megszökni. Viszont ketten egész jó esélyekkel indulnánk - döbbenetem nem is tudtam palástolni, ezernyi kérdést szült bennem a terve.

- Miért akarsz te innen megszökni? - bukott ki ajkaimon a kérdés - És miért pont egy halandóval? Egy mutáns barátoddal még jobb esélyekkel indulnál - őszintén nem értettem a logikáját.

- Megvannak az okaim - tért ki az egyenes válasz elől - És igazad van. Velük jobb esélyeim lennének, de ők nem akarnák elhagyni ezt a helyet. Aki belekóstolt a szabadság ízébe, az sosem felejti el milyen volt. Még a legnagyobb rabságban is csak a szabadság utáni áhítat tart minket életben. Ők nem tudják mi van a fejünk felett. Mi ketten viszont igen - pillantott rám sokatmondóan.

Még lélegzetet venni is elfelejtettem. Úgy tudtam, hogy csak én vagyok az egyedüli aki tudja mi rejlik a fenti világban.

Ekkor rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok Uchiha Sasukéról. Ő viszont nyitott könyvként kezelte gondolataimat és érzéseimet.

Bosszantó...

- Hogy kerültél ide? - tettem fel a kérdésem.

Az ónixok mélyére pillantva fájdalmas és gyötrelmes múltat véltem sejteni. Kicsit távolabb húzódott, hogy jobban rám tudjon fókuszálni.

- Én ugyanúgy a kinti világban születtem mint te. Anyám megszökött innen, nem bírta elviselni azt az utat, amit az apám választott. Ő nem egy gyilkosba szeretett bele, mondogatta nagyon gyakran. Fugakut elvakította az Orochimarutól kapott erő, és Itachira is rákényszerítette ezt az utat. Anya nem akarta, hogy az én életemet is tönkretegye az apám, így fogta magát és Amerikába szökött. Öt évig folyamatosan menekültünk, de én nagyon szerettem anyával lenni. Szerettem a világot és anya pozitív gondolkodását. Boldogok voltunk - Sasuke tekintete ellágyult, ahogy az anyjára gondolt, majd elsötétedett, amit ezután készült megosztani - Azonban ránk találtak. Anya meghalt, én pedig ebbe a pöcegödörbe kerültem. Nem az apám tett erőssé, hanem az iránta érzett gyűlöletem. Meg fogom bosszulni anyám halálát - szorult ökölbe a keze. Ezt a részét nagyon is meg tudtam érteni.

- Szóval meg akarod ölni Fugakut, majd velem együtt Amerikába szökni? - összegeztem a felvázolt helyzetet.

- Lényegében igen - felsejlettek a szavai, amit a nászéjszakánkon váltottunk egymással. Meg akarja változtatni a világot és olyan helyet teremteni, ahol egyenlők lehetnénk. Hayato halott és ha Fugaku is az lesz, akkor az erőviszonyok erősen átíródnak. Szinte biztosra veszem, hogy az Uchiha klánon belül puccsra kerülne sor, amiért Sasuke kerülne a piramisuk csúcsára, így mindkettőnkkel megpróbálnának végezni. Az Uzumaki klán a segítségünkre lenne, ahogy láttam Narutoval és Karinnal elég jóban van Sasuke. Azonban több szövetségesre is szükség van, ha a hatalmát meg akarja szilárdítani, majd lelépni Amerikába. 

Sasuke ajkaira féloldalas mosoly ült ki.

- Ne aggódj! Már mindent elterveztem! - magabiztossága a plafont verte.

- Honnan veszed, hogy nem árullak el a jövőben? - pillantottam rá.

- Okosabbnak tartalak annál, minthogy elárulj.

- Túszokkal a markodban egyszerű elnyerni a bizalmam - elnevette magát. Nem értettem, hogy ebben mi olyan vicces.

- Nekem nincs szükségem túszokra, hogy az embereket engedelmességre bírjam. Csak tudnom kell, hogy mire vágynak. A családod megmentése volt életed fő célja, ha megöltem volna őket, akkor derékba törtem volna a saját terveimet is. Semmi nem motivált volna az életre. Így legalább még mindig van miért küzdened - félelmetesen jó megfigyelő volt Sasuke.

Átvettem a lehetőségeimet. Ha valaha látni akarom még a családom együtt kell működnöm Sasukéval. Ha halálvágyam lenne, akkor elárulnám őt. 

- A szavamat adom, hogy támogatni foglak - nyújtottam ki a kezem, amire kissé furán pillantott.

- Nekem több kell puszta kézfogásnál. - Fáradtan sóhajtottam egyet.

- Ha ragaszkodsz az ősrégi hagyományokhoz, mint a véreskü, akkor felőlem oké, de nem akarom pazarolni az értékes gyógyítóvéremet - Mosolya kiszélesedett, szemeiben huncut fény csillant.

- Ennyire régimódi én sem vagyok - egyre közelebb hajolt hozzám, én pedig egyre szorosabban a kanapénak préselődtem.

Minden megtett centimétere után jobban fogyott a menekülési helyem, mígnem teljesen elfogyott. Zavarba ejtően közeledett az arca az enyémhez, mígnem megéreztem az ajkait az enyémen.

Nemcsak gyors voltam, de még hosszú részt is hoztam! :D