Sasuke:

- Kawasaki-tömb 3/A – érkezett át Sakura hangja recsegve-ropogva a mikroporton keresztül.

Hatótávolságon kívülre ért, de legalább tisztában voltam a helyzetével.

- Sasuke-sama! Végeztem az utolsóval is – jelentette ki Juugo.

Karin fedezékbe vonult a csata második felében Sugietsuval, és vérszomjas bestiaként védelmezte őt.

- Hogy vagy? – kérdeztem közelebb érve a fehér hajú társamhoz.

- Voltam már jobban is, Főnök! – eresztett meg egy gyenge mosolyt. Pontosan átéltem a fájdalmát, tegnap én is ugyanezen mentem keresztül.

Már csak azt kellene kitalálni, hogy miként használjuk fel Sakura vérét ellenméregként. Nyilván nem megoldás, ha állandóan megcsapolnánk őt. Ráadásul erről csak én, Itachi és annak párja tudott a titokról.

A terep tiszta volt, így Karinnal együtt körülnéztem. Ha találunk is valamit erről a kutatásról, akkor négyünk közül ő fogja legjobban érteni, hisz pár évig Orochimaru asszisztenseként szolgált. Tisztában volt az efféle kísérletek alapjaival.

- Mind Sakurára hasonlít – sétáltunk el a meztelenül lebegő testek előtt. Zavart, hogy mások is ennyire nyilvánosan megbámulhatják Sakura testét, egyszerűbb lenne porig égetni az egészet. Sakura teste csak rám tartozik!

- Csak ezeknek nagyobb a melle – kerestem valami különbséget az igazi és a klónok között.

Karin hangosan elnevette magát, majd fejbe vágott.

- Még szerencse, hogy hallótávolságon kívül van – nézett rám ijesztően, szemüvegét megigazította – Ezért a beszólásért szerintem a bosszújával is felhagyott volna, csakhogy levadásszon téged! – oktatott ki a vörös.

- Nekem nincs bajom az eredeti kosárméretével! – förmedtem rá – Csak megjegyeztem az észrevételemet! – húztam fel pökhendin az orrom.

Karin szemét forgatva ellépett mellőlem, majd a kezelőpanelhez gyakorlottan nyúlt. A felvillanó értékek nekem semmit sem mondtak, de a nőnek annál inkább.

- Életfunkciók – magyarázta – Gépi életformát, mint élő entitásnak nevezni – ingatta meg a fejét – Abszurd. – Nem akartam filozófiai kérdések megvitatásába belemenni, Karin folytatta tovább a magyarázatát – Orochimaru pontosan ezt próbálta elérni. Gépből élőlényeket faragni. Ennek a fazonnak sikerült, de ahogy látom ezek csak prototípusok.

A nő megnyomott egy gombot, középen szétnyílt a padló és egy üres tartály emelkedett a felszínre.

- A legtökéletesebb modell hiányzik – futtatta át szemét az adatokon – Valószínűleg az öreggel van – húzta el a száját.

- Kutassatok át mindent! Én Sakura után megyek! – osztottam ki a parancsot – A bázison találkozunk! – köszöntem el tőlük és már szélsebességgel tartottam a Kawasaki-tömb felé.

A hatalmas épületegység hármas számú alegysége előtt rohantam el, az orromat hegyeztem Sakura illata után. Megéreztem a virágos parfümjét halványan, de a vérnyomok is sokat segítettek a továbbhaladás irányában.

- Sasuke hallasz? – recsegett Karin hangja a vonalban.

Megálltam és pár méterrel visszább sétáltam, hogy az adás minősége jobb legyen.

- A klónokat mutánsok elpusztítására fejlesztették ki, légy nagyon óvatos! Az a modell, ami Hayatoval van negyven méteres körzetből megérzi a mutánsok jelenlétét és addig nem nyugszik, míg le nem vadássza azokat.

- Ha jól értem negyven méteren túlról kell lepuffantanom – összegeztem a számomra fontos információt.

Lövöldözés vette kezdetét, amit Karin is hallott.

- Most mennem kell! – rohantam tovább, de most már az épületek tetején ugrálva haladtam.

Gyorsan megtaláltam őket és felmértem a kialakult helyzetet. Naruto a földön feküdt, klón Sakura anyósom fejéhez szegezett fegyvert, Hayato Shoutához, az igazi Sakura pedig két pisztolyt a klónra és az apjára.
Még szerencse, hogy Karin tudott szólni, így a klón szenzorának a hatósugarába nem estem bele. Éles hallásomnak köszönhetően mindent hallottam, amiről odalent beszéltek. Az az öreg...
Nagyon is felbosszantott!
Haruno Hayato egy szóval sem sértheti meg a feleségem!

Céloztam és lőttem!

Sakura:

- Jól átgondoltad Sakura? – Az apám hangja csepegett a gúnytól – A klón gyorsabban lövi le anyádat, mint te minket – ebben igaza volt, homlokom verejtékezni kezdett.

Most mit meg nem adtam volna, ha Sasuke fedezte volna a hátamat és meglepetés támadásával leszedi a klónt, míg én az apámat. De nem volt itt, szóval nekem kell most kitalálnom valamit.

- Arrogáns vagy! Gondolkodás nélkül veted bele magad az őrültségekbe mikor a családod a tét. Ezért nem válhattál soha tökéletessé! – Zavar ült ki egy pillanatra az arcomra. Az apám éveken át azért edzett, hogy tökéletes utódjává váljak és az elmúlt hónapokban csak azt hajtogatta, hogy a kemény befektetése végre meghozta az eredményét.

Hogy a valódi Sakura kivirágzott.

- Ő viszont tökéletes! – mutatott a robotra és elnevette magát az arckifejezésemet látva.

A csalódottság özönvízként nyelte el tudatomat, ahogy összeállt a kép előttem. Valójában soha nem is feleltem meg az apámnak. A kemény befektetés nem is az én vérrel-verejtékkel tűzdelt kiképzésem volt, hanem az a klón velem szemben.

- Tökéletes fegyvert alkottam a mutánsok ellen! Ő az én tökéletes lányom, nem te! – vitte be az utolsó döfést is.

Egy célom volt az életben, hogy apám elvárásainak megfeleljek, ezáltal pedig biztonságban tudhattam a családomat. Feladtam emberi mivoltomat, és számomra a szánalmas életemben az jelentett egy kis örömöt, hogy rettegték az alvilágiak a nevem.
Elhittem, hogy valóban képes voltam valamit elérni a saját erőmből és akaratomból.
Az éveken át meghozott áldozatom viszont kevés volt az apámnak.

Szavai összezúzták a magabiztosságomat. Mi értelme volt ennyi éven át dacolnom és küzdenem ellene?

Végül ő nyert. Anya és Shouta a markában volt.

Anyát lelöveti, aztán én következem. Talán Shoutát megkíméli, majd eldobja saját vérét, egy újabb gép után.

- Csak egy öleb voltál Sakura – gúnyolódott tovább – Büszke volták képességeidre, de valójában halandó mivoltod miatt elég korlátoltak a határaid. Az ő képességei nem ismernek határokat! – csak a csúfos vigyora lebegett előttem.

Féktelen haragot éreztem, ahogy a csalódottság könnyei elhomályosították látásomat.

- Sajnálom anya – suttogtam.

Tudtam, hogy mindketten meg fogunk halni.

- Sakura! – kiáltotta Naruto, kezét az oldalához szorította, de nem tudott felállni.

Lövés dördült a klón feje hátrabicsaklott. A lövés iránya alapján csak fentről jöhetett a golyó.

Sasuke ugrott le a négyemeletes épület tetejéről.

- Ne merészeld Sakurát ócsárolni! A feleségem tökéletes! – A megjelenése megkönnyebbüléssel töltött el.

Egy mutáns szájából ezt hallani pedig...
Nem...
Uchiha Sasuke szájából ezt hallani erővel és magabiztossággal töltött el.
Valaki, akinek számítok is! Még ha nem is a legtisztábbak a szándékai, de ez most mellékes.

Anya kiszabadult, apa elordította magát, ahogy a tökéletes klónja a földre került. Az apám arcára olyan gyilkos ábrázat ült ki, mint még soha. Egy igazi szörnyeteggel néztem farkasszemet, aki az anyámat akarta lelőni.

Habozás nélkül kilőttem a kezéből a fegyvert. A fájdalom miatt Shouta ki tudott szabadulni, így többé nem volt túsza, akivel zsarolni tudott volna. A pisztolyáért akart nyúlni, de én a következő golyóval a lábát céloztam meg, így a földre zuhant. Ráérősen sétáltam felé. Kiélveztem szánalmas életem fénypontjához vezető pár méterét.
Még soha nem élveztem ennyire egy gyilkosságot, mint ezt.

- Az igazi szörnyeteg te vagy, nem pedig a mutánsok! – közöltem jegesen, majd a homlokához szegeztem a fegyverem.

- Én meghalhatok, de az örökségem tovább fog élni! – köpött arcon az utolsó szó jogán.

Habozás nélkül meghúztam a ravaszt, majd az egész tárát a koponyájába eresztettem.

A fröccsenő vörös vér beborította arcomat, ruhámat egyaránt.

...

Vége volt.

Nem tudnám leírni mit éreztem. Megkönnyebbülést, haragot vagy elégtételt?

Nem...

Mindig mámorító érzésnek gondoltam, ha végre valahára végezhetek az apámmal. Azonban most inkább pillanatnyi ürességet éreztem.
Bekövetkezett az, amitől mindig is rettegtem, hogy anyáék látnak akció közben.

Talán nem is az apám volt az igazi szörnyeteg, hanem én magam. Hidegvérű gyilkosként végeztem vele a családom szeme láttára. Shouta most mit gondolhatott rólam?

Az önemésztő gondolatokból a vállamra simuló tenyér rántott ki. Üveges tekintettel néztem fel az illetőre.

Kihullott a kezemből a pisztoly, majd hagytam, hogy Uchiha Sasuke a karjaiba vonjon.

Nem is tudom hányszor mentette már meg az életünket...

Haruno Papának befellegzett, remélem mindenki megkönnyebbült már :D