Naruto:

Ínycsiklandozó illatok másztak be a csukott ajtómon keresztül. A hasam hatalmasat kordulva jelezte, hogy bizony ideje lenne már reggelizni. Kómásan feküdtem az ágyamban, és ahogy átgondoltam a tegnap este történteket, valahogy nem akaródzott a felkelés. Egész nap lustálkodnék, de jelenésem van ma Sasukééknál.
Becsoszogtam a fürdőbe, a hangok és illatok alapján Hinata tevékenykedett a konyhában. Lecseréltem a békás pizsi felsőmet a kezem ügyébe kerülő első férfiasabb darabra és igyekeztem nem úgy kinézni, mint akin kétszer átment az úthenger.  

Kissé félve nyitottam be a konyhába, féltem milyen állapotban fogom találni a lányt. Megnyugodtam, mikor rendes ruhában megpillantottam őt az étkezőasztalnál sertepertélni. A csodás illatok megtöltöttek életenergiával.

- Jó reggelt! - köszöntöttem a lányt, ki kiejtett egy poharat a kezéből annyira megijedt. Csak az emberfeletti gyorsaságomnak és reflexeimnek hála nem tört el.

Riadt őzike szemekkel pillantott rám, majd távolabb lépett tőlem egy lépést.

- Ohayou Oda... Naruto-sama - javította ki magát, miközben elegánsan pukedlizott egyet.

Bájos és kellemes teremtés volt, egyáltalán nem ebbe a maffiózó világba született teremtésnek hatott. Egyszerűen túl tiszta lelkű lányt láttam magam előtt, ki rossz helyen látott napvilágot...

Napvilág...

Fogalmam sem volt, hogy mit is jelent ez a szó. Akik a Bűn városába születettek - mélyen Konoha csatornái alatt - , csak a neonlámpák fényét ismerhetik a legfényesebb fényforrásként. Barátom elmondása szerint a szabad emberek amikor felnéznek, akkor a végtelen kék eget látják és fenn egy világító tányér alakú égitest szolgál fény-,hő- és maga az élet forrásaként.

Két emberről tudok, akik nem itt születtek és megízlelhették a szabadság ízét.

Akiről mindenki tudott az Haruno Sakura volt. Apja tízévesen hozta le őt Konohából és képezte ki örökösének.
A második személy kevésbé volt ismert,  csak a klánja és a barátai tudtak róla. Uchiha Mikoto épp Uchiha Sasukéval volt állapotos, mikor elszökött innen, hogy új életet kezdjen és szebb jövőt biztosítson születendő fiának.
Öt évesen került Sasuke a Bűn városába, az anyja pedig meghalt.
A teste viszont sosem került elő.

Hinata fürkésző égkék színű szemei hoztak vissza a valóságba és persze az asztalon roskadozó sok finomság. 

- Nem tudom miket szeret Naruto-sama, azért a konyhában található választékból próbáltam a legtöbbet kihozni - hálásan helyet foglaltam, mikor észrevettem, hogy csak egy személyre van terítve.

- Ettél már? - kérdeztem gyanakodva, de ő csak megrázta a fejét.

Kezdődik...

Egy szó nélkül fogtam magam és hoztam egy másik tányért és kihúztam a szemben levő széket.

- Nem vagy rabszolga, sem cseléd. A neved Hinata és... - kerestem a megfelelő szót - A lakótársam vagy. A múltadat felejtsd el és próbálj a jövőre koncentrálni - félszegen leült a székre.

- Jövő? - ismételte meg a patyolattiszta tányérra szegezve tekintetét.

- Kiderítjük mit szeretsz csinálni, keresünk célt az életedben. Jól hangzik? - teljesen fel voltam dobva és reméltem, hogy az életkedvemből rá is ragad valamennyi. 

Szinte már zavarba ejtő volt a pillantása.

- Naruto-sama nagyon kedves ember. Még sosem bántak ilyen jól velem - jelentette ki így hirtelen - Én...csak...Önnel akarok maradni. Örökre. - körözött idegesen a hüvelykujjaival zavarában. Meglepett a vallomása.

- Addig maradsz ameddig szeretnél - vigyorogtam rá bátorítóan - Azonban vannak szabályok, amiket be kell tartani. Odakint veszélyes, ha én nem vagyok itt soha ne engedj be senkit! Reggeli után el kell mennem pár órára, ebéddel ne várj. Legkésőbb vacsorára jövök - daráltam el gyorsan, mikor az órára pillantva észrevettem, hogy már így is késésben vagyok.

Gyorsan megreggeliztem, Hinatának örömet okozott, hogy elsőosztályú reggelinek minősítettem a kosztját. Ha tudná, hogy nekem mekkora örömöt szerzett ezzel! Az anyám végre megnyugodhat majd, hogy nemcsak gyorskaján élek, amikor épp nem otthon eszek. 
Ezzel a lánnyal megütöttem a főnyereményt.

Még ötletem sem volt, hogyan fogom normálisan beadagolni a történteket. Több opció is megfordult már a fejemben, amiket azonnal elvetettem.
Első:
Én:Sziasztok! Anya, Apa képzeljétek tegnap este fél vagyonomat egy szexrabszolgára költöttem, de nyugodjatok meg nem kaptam el az AIDS-et , hisz a lány szűz.

Anya kibelez, és apával együtt kitagadnak.

Második:
Én: Anya! Apa! Fontos bejelenteni valóm van! Örökbe fogadtam egy bajbajutott kislányt, ezzel megmentve őt az erőszakos kéjenc emberektől!
Anya: Büszke vagyok rád kisfiam, de még nem vagy elég érett egy gyerekhez! Hány éves a gyermek?
Én: 18
Anya: MINATOOO HOZD A PUSKÁT!

Harmadik:
Én: Anya! ( hatás kedvéért elbőgőm magam) A szívemet örökre összetörték!
Anya: (megölel) Ki merte bántani a fiamat?
Én ( szipogva) Suigetsu a csatornába vezette a kocsimat. Tudod, hogy mennyire fontos volt számomra!
Anya:...
Én: É-és akkor jött Hin... - anya meg sem várja a történet végét, hanem felpofoz.

Ma anyáékkal ebédelek, addig van időm kitalálni a történetet. Épp Jiraya bárjához tartottam és szemem felcsillant, mikor még Sasukéék ott voltak.

- Késtél! - rántott be az ajtón Sasuke - Elég nyúzottnak tűnsz. Csak nem jól végződött az éjszaka? - könyökölt oldalba.

A többiek még reggeliztek, Sasuke volt az egyetlen akire számíthattam ebben a helyzetben.

- Segítened kell! - ragadtam meg a gallérját és behúztam a legközelebbi ajtón.

- Mondtam, hogy használj óvszert, míg össze nem házasodtok, idióta! - kezdett bele a kioktató szövegébe Sasuke, de gyorsan befogtam a száját.

- Szexről szó sincs! Tegnap... - eldaráltam a történteket, Sasuke pedig lefagyott arccal hallgatott végig. A monológ végével csak megmasszírozta orrnyergét, hogy lehiggadjon.

- Miért kell minden szerencsétlent a szárnyaid alá venned? - kérdezte miközben a plafont nézte.

- Tudod milyen vagyok. Nem tudtam otthagyni őt. Nem érte volna meg a reggelt. Nem láttad azokat a kéjenc beteg embereket Sasuke! - a szemeit forgatta - Hinata megérdemli, hogy megmentsék! Ő olyan tiszta!

- Ne tévesszen meg az angyali külseje. A legcsendesebb lányok a legveszélyesebb pszichopaták! - jelentette ki magabiztosan Sasuke. Az arcára kiülő sötét vonások csak megerősítették őt állítása igazában.

- Ő más Sasuke! - fontam össze mellkasom előtt a kezeimet és durcásan felhúztam az orromat - Ne legyél már paranoiás! - felmordult.

- Ne kezdd te is! - motyogta elégedetlenül. Magamban elnevettem magam, biztosra vettem, hogy a másik illető, ki észrevette Sasuke paranoiáját az csak Sakura lehetett.

- De térjünk vissza. Szerinted mit mondjak anyáéknak? - tányérméretűre tágítottam pupillám. A lányoknak elég csak megrebegtetni pilláikat és hatalmas őzike szemekkel ránézni a férfiakra, és nincs olyan hímpéldány ki nemet mondana a bajbajutott hölgyeknek. Remélem Sasuke megkönyörül rajtam és segít kilábalni a helyzetemből.

A fejemre csapott, csillagokat láttam az ütés erejétől.

- Idióta! Ne nézz már rám ilyen ijesztően! - torkollt le. A cuki szemek ezek szerint nem váltak be...

- Én a helyedben mindent elmondanék, a hazugsággal csak többet ártasz! - fordult volna ki az ajtón, de visszarántottam.

- Sasuke könyörgöm, nem tehetem! Segíts valami kegyes hazugságot kitalálni! Kérleeek! - csaptam össze tenyereimet és fejet hajtottam előtte - idegesen visszafordult.

- Mondd azt, hogy Naoval nem találtátok meg a közös hangot és legnagyobb elkeseredettségedben talált rád Hinata, aki vigaszt nyújtott. Az affért pedig ezzel az apró pénzzel simítottad el.

Szemembe könnyek tódultak.

- Egy zseni vagy Sasuke! - meg akartam ölelni, de ő kitért az ölelésem elől.

- Most, hogy megmentettem a napodat, készülj! Sakura apját ma örökre eltesszük láb alól! - dobott egy kocsikulcsot a kezembe.

Gomen, olyan chilles hangulatomban voltam, hogy ez a kabaré sült ki belőle 😅😂
Következőben már tényleg Haruno papát vadászunk.