Naruto:

A körzet legcsicsásabb bárja hatalmas neonszínű feliratokkal hirdette, hogy a legkiválóbb lányok itt találhatók. Zsebre tett kézzel álltam a bejárat előtt és már bánom, hogy nem fogadtam el egy slukkot a szivarból.
Nem volt kedvem az egészhez.

Az őrök felismertek és egy szó nélkül beengedtek. Bent egy jól szituált fiatal hölgy vezetett az emeleten levő asztalunkhoz, és egy kis türelmet kért, míg értesíti Naot az érkezésemről. Addig alaposan szemügyre vettem a díszítést és a bejárathoz legközelebb eső útvonalat csak arra az esetre hogyha menekülőre kellene fognom. Fehér, hímzett terítő, rajta egy igen drága csontporcelán étkészlet, mely bordó-arany mintával volt cizellálva. Ólomkristály pezsgőspoharak és egy csokor vörös rózsa középen, természetesen porcelán vázában.
Mindig is utáltam ezeket a felhajtásokat. Miért nem lehet a kedvenc ramenstandomhoz randevút szervezni?

A fények hirtelen eltűntek és a színpad felé fókuszált minden reflektor. Az élő zenekar ékes nótába kezdett és a vörös függöny elgördült a pódiumon. Egy ledér táncosnő vonaglott a fémrúd körül, míg a lent ülő negyven plusszos férfiak tátott szájjal bámulták a produkciót.

Undorítónak találtam az egészet, habár ezek a lányok szándékosan kelletik magukat, így próbálnak meg pénzes urat fogni maguknak. A produkcióba apait-anyait beleadnak, így próbálnak meg kitörni az "áru" szerepéből. Azok a lányok tisztelettel néznek fel feletteseikre, kik szeretői pozíciót vagy legritkább esetben házassági ajánlatot tudtak kicsikarni a gazdag félből.

Nem ítéltem el a lányokat, de azokat a férfiakat igen, kik csak saját igényeik kielégítésére vásárolják meg őket, majd eldobják, miután nem lelik hasznukat bennük. Ha már milliókat költenek rájuk, akkor viseljék is gondjukat, hisz felelősséggel tartoznak értük.
Legalábbis én ezt vallom.

Megpillantottam Ryuuki Naot, ki kék szaténruhájában suhant felém. Észrevettem, hogy elcsúszott a hajtűje, valószínűleg nagyon sietősen kellett feltekernie a haját.

- Naruto-sama! - szólított meg nyájasan a velem egykorú hölgy. Én meghajoltam, megragadtam a kézfejét, hogy csókot leheljek rá, majd kihúztam neki a széket.

A férfi parfümöt a testén a legtöményebb illattal sem lehetett elfedni...

Ribanc...

- Elnézést kérek a késésért, minden esetben a vendég szórakoztatása az első - közölte műmosollyal az ajkain. Vajon anyáék ezt tudták, mikor leszervezték a randit? Kötve hiszem... - Remélem örömet lelt a produkcióban, a mai nap egy különleges nap a lánykák életében - érdeklődéssel telve húztam fel a szemöldököm, Nao pedig bőbeszédűen folytatta - Ma este árverés lesz, és van köztük pár ígéretes darab. Érintetlen lányok - kuncogta el magát - A legnagyobb érdeklődés mindig felőlük van, de reményeim szerint mi addigra már nem leszünk itt. Eléggé el szokott fajulni az aukció a kakaskodó felek között, engem pedig finom hölgyként borzaszt az erőszak.

Túl sokat fecseg...

- Pincér! - csettintett és megjelent egy fiatal gavallér az étlappal a kezében, amit át is nyújtott nekünk.

- Italt mit hozhatok, Ryuuki-dono? - a nő gondolkodás nélkül rávágta a vágyát.

- Egy üveg Dom Perignon lesz és egy ház ajánlata: Kaviár tál. Legyen négyszemélyes, úgy hallottam, hogy Naruto-sama nagyon szereti a gourmet ételeket - pillantott rám csábosan.

A pezsgő röpke 21 ezer yenbe került, a tál ára szintén került annyiba. Úgy éreztem, hogy ma ebből Nao egy fityinget nem fog állni. Szerencsére nem fog a földhöz vágni ennyi pénz elszórása, hisz 40 ezer yen nekem aprópénznek számított.

Naonak viszont nem.

Az aranybányász került fel a képzeletbeli listámra, mely a nőről alkotott véleményemet fogja adni. Mit ne mondjak eddig nem sok pozitív került fel...

- Én tanítottam be ezeket a lányokat - felelte büszkén, miután lement már a második előadás is hatalmas tapsviharral - Táncra oktatom őket.

- Táncra - jegyeztem meg epésen, amit először Nao értetlen arckifejezéssel vett tudomásul - Engem inkább az érdekelne, hogy milyen táncot roptál a Montblanc parfüm viselőjével - néztem rá élesen, majd kegyetlenül folytattam tovább - Egy házassági ajánlat előtt nem tanácsos lefeküdni más férfiakkal, nem gondolod Nao-chan? - csepegett a hangom a gúnytól.

A mellkasába szorult a levegő, orrcimpája kitágult, szája bal sarka megrezdült.

Fején találtam a szöget.

- Ha valóban ki akarsz szabadulni ebből a koszfészekből akkor visszafogtad volna magad. Az igazság az, hogy te ezt élvezed. Széttárod a lábadat és a férfiak bomlanak érted. Mindent megkapsz tőlük és a szórakoztatásuk pedig nem nagy ár cserébe  - a nő ujjai az asztal sarkára feszültek.

- Semmit nem tud rólam! - kelt ki haragosan, de ügyelt rá, hogy a szomszéd asztaltól ne hallják meg.

Szórakozottan hátradőltem a székben.

- Pontosan ezért vagyunk itt, nem pedig ott - böktem a pódium felé - Hogy megismerjük egymást, álarcok nélkül - A pincér ekkor érkezett meg a rendeléssel, Nao pedig rendezte a szépséges vonásait. A férfi a kristálypoharakat megtöltötte félig a drága nedűvel, majd kettőnk közé emeltem a poharam.

- Az est további részéhez - koccintottam hozzá az enyémet az ő poharához. A nő félszegen felemelte a pezsgőjét.

- A színlelés az életem részévé vált, anélkül a társaságom csalódáskeltő lenne Önnek - mosolygott bele szomorúan az italába, mielőtt az ajkaihoz emelte volna a díszes kristályt.

- Ön az első hölgy, ki az őszinte megszólalásom után nem penderített ki azonnal - átható pillantással kezdte elemezni az arcomat.

- Szükségem van magára - majd félrekapta a tekintetét és a táncost kezdte figyelni.

- Vagyis a pénzemre - fordítottam le a nyilvánvalót. Kissé közelebb hajoltam, hisz bizalmas információt készültem megosztani Naoval, ami nem tartozott a körülöttünk hallgatózó kíváncsi fülekre - A Ryuuki klán pénz szűkében van és a Montblancos férfi elég sokat fizet Önnek - Nao ijedten kapta felém a fejét.

- Honnan...? - kérdezte teljes megdöbbenéssel a hangjában.

- Az apám arra tanított, hogy minden lehetséges üzleti forrást kutassak fel és tárjam fel a legrejtettebb titkaikat. Kicsit kutakodtam, de nem kellett mélyre ásnom - igazítottam meg a csuklómon a Rolex karórám - Nézze Nao, ma elég rossz napom volt, de erről Ön nem tehet. Hatalmamban áll megszabadítani Önt erről a helyről - értetlenül pislantott nagyokat.

- Mit kér cserébe? - kapott azonnal az ajánlatra.

- Semmit - még nagyobbra kerekedtek ki a szemei.

- Miért segítene egy vadidegennek? - tette fel az érthető és jogos kérdést.

Miért?

- Hogy egy kicsit jobb hellyé tegyük ezt a világot. A pénz a kezemben csak vérré válik... Érti mit akarok mondani? - lassan, tétován bólintott.

- Bűntudata van - Ahogy egy szóba sűrítette a mellkasomat szorító érzést valahogy megkönnyebbült a lelkem. Igen bűntudatom volt.

- Akar beszélni róla? - megráztam a fejem, Nao pedig értette a célzást. Nemcsak azért mert nyilvános helyen voltunk, hanem mert magam sem tudtam volna szavakba önteni a gondjaimat.

- Mennyi? - kérdeztem az összeget. A nő némi habozás után a rúzsával leírta a szalvétára a tartozás mértékét. Remegő kezekkel nyújtotta át az összehajtogatott ruhadarabot.

Az öltönyöm belső zsebéből papírt és tollat rántottam elő, két perc alatt megírtam az utalás adatait, amit egy nullával megtoldottam.

Nao majdnem lelökte a poharát az asztalról, mikor meglátta mit írtam a papírra.

- Ez jóval több! - pillantott hol rám, hol a lapra. Még meg is törölte a szemeit.

- Szerintem meg annyi - vontam érdektelenül vállat.

Nao lefordította lapot, majd nagy levegőt véve visszacsúsztatta felém.

- Ha ennyi pénze van - kezdett bele halkan - Akkor van itt egy lány, kinek sokkal nagyobb szüksége van a megmentő kezekre, mint nekem.

Rajtam volt a meglepődés sora, erre igazán nem számítottam. Lássuk be, nem mindennap utasítanak el egy tízmillió yenről szóló utalást.

Igazán kellemes csalódás volt Ryuuki Naotól, és sikerült jobb fényben feltüntetnie magát előttem.

- És ki lenne az a lány? - érdeklődtem, de a nő csak a pódium felé intett.

- Tudni fogja kiről van szó - felelte csendesen. Két előadással később megjelent a színpadon egy porcelánbőrű és babaarcú szépség, kinek gyönyörűséges idomait leengedett hollófekete haja takarta el.

Félszegen állt a színpad közepén és látszott rajta, hogy legszívesebben elsírná magát. Fekete vasnyakörvet viselt, lánca egészen a földig ért.

- Ő az egyik különleges lány. Családja letétbe helyezte itt, és ma van az aukciójának a napja, hogy a kukába dobott taníttatás költségeit visszanyerjük. Szépsége megtévesztő. Amilyen nagy reményeink voltak felé, úgy okozott a vezetőségnek csalódást. Ő túl erkölcsös ehhez a szakmához, egyedüli mentsége a műveltsége. Habár azok a férfiak nem a műveltséget keresik - bökött undorral az alsó közönség felé - Tud hárfázni is, ha érdekli.

Elszakítottam a megbűvölt tekintetem a nőről és Naora néztem.

- Miért segítenél neki? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel.

- Hogy a világunkat egy jobb hellyé tegyük - felelte mosolyogva - Én erős vagyok, életben maradok az Ön támogatása nélkül is. Ő viszont nem.

A férfiak skandálták, hogy táncoljon, de a lány reszkető karjai fedetlen felsőteste elé emelkedtek.
Félt a vágyakozó szempárok kereszttüzétől.

Felálltam és talpam a korlátra helyeztem.

- Ön jó ember Ryuuki Nao - mosolyogtam féloldalasan a nőre, majd elrugaszkodtam onnan és egy elegáns mozdulattal a színpad közepére érkeztem meg.

Síri csend támadt.

A lány reszketve emelte rám kék színű, kétségbeesett szemeit, ahogy a földön heverő lánc végéhez nyúltam.

- Nem jöhet fel a színpadra, Uram! - szólalt fel egy biztonsági őr, de én megvillantottam a vörös szemeimet.

Az őr rögtön megállt a mozdulatában, felismert. Tudta, hogy a Vörös Démonrókával jobb nem ujjat húznia. Felvettem az eredeti szemszínem, hogy ne ijesszem meg a kelleténél jobban a szépséget.

Tetőtől talpig végigmértem.

- Százmillió yen - kiáltottam tisztán és érthetően.

A lány még jobban elsápadt az árt hallva, de nemcsak ők döbbentek le, hanem minden férfi, ki szemet vetett a szűz lányra.

- Ki ad többet? - kérdeztem kiabálva, de egy bátor jelentkező sem akadt - Először? Másodszor? - néztem végig, egy pillanatra láttam Nao büszke mosolyát is megvillanni - Akkor elkelt! - zártam le az egyoldalú licitálást.

- A-az Öné Uram - lépett fel a színpadra az elképedt árverező - H-ha k-kérhetem hátul kellene kitölteni a papírokat. Az áruvételről - bólintottam.

Magamhoz rántottam a láncot, a lány a karjaimba zuhant. Egész testében remegett.

- Mi a neved? - suttogtam a fülébe.

A lány könnyes szemekkel csak ennyit válaszolt:

- Nincs nevem, Odanna-sama.

Megj.:

1. A Dom Perignon benne van a világ tíz legdrágább pezsgői között.
2. Montblanc egy drága parfüm
3. Nem írtam félre Hinata szemszínét
4. Odanna-sama = master

Régóta vártam erre a részre, alig vártam, hogy megírjam 😂