"I know you more than you think"

Suttogásomat léptek zavarták meg. A hideg földön ültem, háttal a rácsnak.
-Mit tettél velem? -nem láttam a személyt, de tudtam, ki beszél hozzám.
-Semmit, Pietro. -mondtam majd felálltam a földről és az ágyamhoz sétáltam.
Leültem rá, majd hanyatt dőltem.
-Most pedig, ha megkérhetlek menj el. -morogtam majd lehunytam szemeimet.
Pietro azonban nem ment el.
-Dögölj meg, te rohadék! -morogta nekem majd megrángatta a rácsot. Aztán megfordult és elment volna de megragadtam nyakánál fogva és visszarántottam. A rácson keresztül a füléhez hajoltam majd belesuttogtam.
-Nekünk démonoknak nincs érzésünk, de azért engem is tudnak idegesíteni dolgok! Például az, hogy egyfolytában démonnak hívsz. Van ám nevem is, halandó! -löktem el a rettegő fiú aki most úgy nézett rám mint aki szörnyet látna. Hátam mögé nézett mire odakaptam tekintetem. A sötétből Satani Forti lépett ki mire arcomra mosoly húzódott. Pietro elfutott én pedig apámhoz fordultam.
-Gyermekem! -sóhajtott.
-Nem vitted végbe terved! -nézett rám dühösen mire elkaptam róla a tekintetem.
-Tudom, Atyám! Bocsánatodért esedezem. Hagy, hogy jóvátegyem! -hajoltam meg elötte mire horkantott egyet.
-Rendben van. Áldozd fel nekem és örök megnyugvásban részesülsz! -mondta Satani Forti mire értetlenül néztem rá.
-A fiúét!
-Értettem Atyám, köszönöm a lehetőseget. -mondtam majd megcsókoltam a kezét és eltűnt.

𓃲

2 nap múlva

Kettő napja nem is kerestek engem a Bosszúállók. Megetettek, de nem foglalkoztak velem.
Unottan bámultam a falat, amikor valaki a rácsom mellé lépett.
-

Szia! - köszönt halkan Steve.
Szemeimet ráemeltem. Lazán támaszotta magát a fal mentén, miközben engem vizslatott. Mikor felálltam, ő idegesen szőke hajába túrt.
-Hello! -motyogtam nehezen.
Rogers teljes testével felém fordult majd kezeit zsebre dugta.
-Mit akarsz? -érdeklődtem gorombán.
Steve elmosolyodott majd kedvesen válaszolt illetlenül megfogalmazott kérdésemre.
-A többiekkel társasozni fogunk. Van kedved csatlakozni? -érdeklődött barátságosan.

No, persze rögvest rávágtam volna, hogy nem de aztán eszembe jutott a Satani Fortival kötött alkum.
-Benne vagyok! -mosolyogtam vidáman.
A férfi szemei kitágultak majd felkiáltott.
-Tényleg? Tudod, mind azt hittük hogy nemet fogsz mondani! -kezdett beszélgetni velem miközben kinyitotta a cellámat és kikisért, egészen a nappaliig.

𓃲

Biztos mindenkinek megvan az az érzés amikor bemész késve az osztályterembe, feltéped az ajtót majd lihegve bocsánatot kérsz a tanárodtól és a helyedre somfordálsz. De közben érzed, hogy több tíz szempár les téged és ez az érzés akkor sem múlik el, amikor elfoglaltad a helyedet az öreg padodban.

Ugyanilyen érzés volt megérkezni a Bosszúállók társasjáték partiára. Én voltam a késő diák, akit mindenkinek jól meg kell néznie, hagy érezze magát még rosszabbul.
-Üdvözlünk köreinkben, Ascian! -mosolygott kedvesen Tony majd ledöntött egy pohár alkoholt.
A szobában nem voltunk sokan, összesen csak hatan. Tony, Steve, Wanda, Natasha, Pietro és persze jómagam.
-Foglalj helyet! - biztatott Steve majd leültetett egy székre. Szeme sarkából láttam, hogy a Maximoff fiú hirtelen felpattan majd Tonyhoz sétált és mérges tekintettel motyog neki valamit.
A férfi azonban legyintett egyet majd arrébb lökte az ifijú hőst és néhàny torok kaparással magára vonta a figyelmet a tágas szobában.
-Nos, most szeretném felosztani a csapatokat. Ha valakinek valami nem tetszik, sikítson! -nevetett, hiszen mindannyiunk ismerte ezt a mondást de ekkor még senki sem gondolta volna, hogy valaki mégis megfogja tenni ezt.