"Face of an angel, mind of a killer"

𓃲

A fejem majd' szétment. Szememet hunyorogva nyitottam ki, kezeimmel próbáltam megdörzsölni azokat de levoltak kötözve. Lábaim is ugyanabban a csónakban eveztek.
Körülbelül fél órája szemezhettem a szemben lévő fehér fallal, amikor valaki belépett a szobába.
-Jó reggelt, Csipkerózsika! -lépett be a terembe Tony Stark és letett az elöttem lévő asztalra egy dossziét.
-Ne hívjon így! -hangom rekedt volt, alig bírtam beszélni.
Igaz, csak egy embert láttam de éreztem hogy többen néznek, ezért a sötét ablak felé fordultam.
-Vissza kellene küldenünk a börtönbe! - kezdett bele majd beleharapott szenvicsébe.
-Nem megyek oda vissza. Nem mellesleg élveztem az elméikkel játszani. -vágtam vissza pimaszul, mire valaki feltépte az ajtót.

A fiú haja minden egyes lépténél megemelkedett, majd le. Izmos felsőtestére most nem szorult póló, egy bő, szürke pulcsi volt rajta.
-Pietro menj ki! -utasította Tony de nem hallgatott rà, csak felém igyekezett.
Mikor elémért kezeit megtámasztotta a székem karfáin, majd rettentő közel hajolt hozzám.
-Ide figyelj, démon! - kezdett bele mire érdeklődve emeltem fel szemöldökeimet.
-Lehet a pokolban te voltál valaki, de ebbem a toronyban csak egy patkány vagy akivel mérget kellene etetni. - mondta halál komolyan mire elnevettem magam.
Válaszul keze arcomon csattant, nekem pedig tátva maradt a szám.
-Pietro! -kiáltott Tony de a fiú nem mozdult.
-Sajnos, már nem vagy igazi úriember. Ugyanis, egy úriember nem üt meg egy lányt. - mondtam magabiztosan szemébe.
A fiú hahotázva elhajolt tőlem.
-Te nem lány vagy hanem egy àtok! -morogta majd elhagyta a termet maga után pedig hangosan becsapta az ajtót.
-Nézd, Caleum! - mondta Tony mire ránéztem.
-Nem küldöm vissza a börtönbe, adok neked egy esélyt. A toronyban maradsz hàrom hétig aztán oda mész ahova akarsz. Feltéve ha addig megjavulsz. -mutatta fel mutatóujját mire elmosolyodtam.

Könnyebb lesz mint gondoltam.

𓃲

-Ez lesz a szobád! -nyitott be egy rozsdás vasajtón Tony. Ez a szoba a föld alatt volt, nem úgy mint a többieké. Konkrétan a pincében alszok.
-Ha nemtetszik, így jártál! -mondta majd betolt és rámzárta az ajtót.
-Igazi vendéglátó vagy! - morogtam majd lesöpörtem egy pókot az ágyamról.
Szó nélkül elsétàlt, én pedig leültem az ágyamra.

Két óra múlva
Hirtelen megrángatta valaki az ajtómat.
-Mit akarsz? -morogtam és hátranéztem.
Pietro dühösen nézett rám.
-

Kérj bocsánatot!- követelte mire elnevettem magam.
-Miért is, Pierre? -nevettem.
-Olyat csodáltál amit nem kellett volna. Azok az emlékek fàjtak! -kiàltott és megrángatta a rácsot.
-Hé, nyugodj már le! A végén szétszeded a gyönyörű szobámat! -simítottam meg a poros falat.
Pietro hirtelen kinyitotta az ajtót és belépett hozzám.
-Add a kezed! -parancsolta mire hitetlenkedve elnevettem magam.
-Meg a Pokol! -ellenkezdtem de ő megragadta kezemet és bilincset tett rá.
-Mivan? Ez most komoly?! - Akadtam ki mire ő felelt.
-Az első edzésed ma lesz. Pont nem érdekel, ha nem akarsz jönni, Tony mondta, hogy jöjjek elérted! -mondta majd rántott egyet a bilincsen ezzel maga után rántott egyet.
Ideges lettem és visszarántottam kezemet mire megállt és rámnézett.
-Ne rángass! -morogtam és arcát kémleltem.
Pietro szemét szemembe fúrta, unottan kémlelt engem.
-Sose nézz egy démon szemébe! -oktattam ki és kikerülve őt kiléptem a cellámból.