"You are the real monster"

-Tony ugye láttad, hogy mi történik kint? - rohantunk be a terembe de nem láttuk őket sehol sem.
-Ezek meg hova tűntek? - nézett körbe Maximoff de kezemet még mindig, megàllás nélkül fogta.
Hirtelen megjelent előttünk Satani Forti. Pietro meghökkent, keze izzadni kezdett.
-Gyermekem! - tárta szét karjait mire Pietro morcosan vàlaszolt.
-Itt senki sem ismer téged! - vàgott vissza.
Fejemet leszegve álltam mögötte.
-Ascian! Hát nem meséltél édesapàdról? - nézett rám vörös szeméivel.
Pietro hitetlenkedve nézett ràm.
-Làttad a művemet? - utalt a szörnyetegre.
Pietro szemeiben akkora csalódottság tükröződött, hogy abban a pillanatban elakartam süllyedni a föld szinéről.

-Hát te voltál! - fújta ki bent tartott levegőjét majd elengedte kezemet. Kezemről elvette övét, ezzel a cselekedével megmutatta nekem, hogy mekkora hibát követtem el. Hogy nagyobb szörny vagyok, mint aki kint pusztít. Könnyes szemekkel néztem rá. Pietro hátrébb lépett tőlem, minél messzebb akart menni.
-Add nekem a lelkét! Ahogy megállapodtunk! - szólt közbe apám, mire Pietro összehúzta szemeit.
-Nem. - néztem a fiút.
-Tessék? - hökkent meg atyàm mire feléfordultam.

Elindultam felé. Megàlltam előtte nagyjából egy lépésnyire. Felnéztem a tőlem harminc centivel magasabb férfire, aki mosolygva nézett le rám.
-Hát hazatértél! - lélegzett fel.
Abban a pillanatban megragadtam a nyakát és szorítani kezdtem.
-Dögölj meg! - motyogtam idegesen.
Tervem működni látszott, Satani Forti nem mozdult. Aztán hirtelen felnevetett majd ellökött magától, neki csapódtam a falnak.
-Nagy hiba volt ez, gyermekem. Elgyengítettek a földi érzelmek, elgyengített ez a fiú! - nézett Pietrora aki sokkolva követte az eseményeket.
Szemeimmel atyámat lestem. Nehezen felàlltam majd kihúztam magam.
-Tévedsz! Nem gyengültem el! Kétszer olyan erős vagyok, mint az elött voltam, és ezért foglak megölni. - indultam el lassan Satani Forti felé.
-Hallod? Megfoglak ölni! - kiàltottam rà.
-Mert erősebb vagyok mint te bármikor is leszel!
-Hát lássuk! - mondta majd eltűnt.

Ahogy eltűnt térdeimre zuhantam majd eldőltem jobbra. Összekuporogtam mint egy baba. A hàttérben robbant valami mire hátamra fordultam. Pietro mögöttem àllt.
-Kelj fel! - utasított de nemtudtam.
-Gyere, segítek! - hajolt le hozzám de elöktem a kezét.
-Ne érj hozzám! - nyögtem nehezen.
-Szükségünk van a segítségedre! - mondta majd felhúzott.
Ahogy felàlltam Pietro szemeibe néztem. Csalódottan csillogtak, csalódott bennem.
-Sajnálom, Pietro! - hüppögtem.
Pietro értetlen arcot vàgott, majd körbenézett.
-Ki az a Pietro?
Felkaptam fejemet majd aggódva néztem rá.
-Az én nevem Pierre! - kacsinottt rám mire fellélegezve nevettem el magam.
Nyakába borultam és könnyek között nevetni kezdtem.
-Nem haragszol? - motyogtam nyakába, míg ő hátamat fogta.
-Nem tudod elképzelni, hogy mennyire hatagszok, de mindenkinek jár egy második esély! - simogatott meg mire elhúzódtam tőle.
-Köszönöm! - fogtam  arcát vidáman.
-Na menjünk a többiek után! - puszilta meg orromat és már ott sem voltunk.