-Itt rendeltek sonkás pizzát?-lépett be egy srác valami fura pizzát raklámozó ruhában pár dobozzal a kezében.
-Ki a fene vagy te?-állt fel idegesen Kevin.
-A legrosszabb rémálmod.-dobta el a dobozokat és előkapta a fegyverét.
-Mad.-kiáltotta Kevin.

A mellettem lévő férfi bicskáját a fiú felé dobta, aki egy gyors mozdulattal ellépett az éles fegyver elől, majd lelőtte a fickót.

-Mendes.-

-Végre újra szemtől szemben igaz, Kevin?-sétált közelebb az asztalhoz, a pisztolyt pedig Kevinre szegezte.
-5 perc múlva halott leszel.-
-Azt kétlem. 2 perc múlva már nem leszünk itt.-
-Ja, hogy ezért a ribancért jöttél.-nevetett fel idegesen.

Ebben a pillanatban tekintetem találkozott a fiúéval és ekkor döbbentem rá, hogy ez Shawn.
Hirtelen elsült a fegyver, Kevin pedig felüvöltött.
Shawn elé lépett és gyomron ütötte.

-Legszivesebben kibeleznélek azért, amiért ezt tetted vele. De most meghagyom a szánalmas életedet, hogy átadj egy üzenetet a főnöködnek.-lépett hátrébb.
-Készüljön fel, mert egyre jobban szorul a hurok, és ott leszek a bukásánál.-ezután kezében pisztollyal leütötte Kevint.

Aggódó pillantást küldött felém, majd Mad hulláját elhúzta az útból.

-Kim.-térdelt elém.-Elviszlek.-

Egyetlen egy szót sem tudtam kipréselni a számon, csupán bólintottam és szememből kicsordult egy könnycsepp. Shawn karjaiba vett, majd elindult a hosszú, sötét folyosón.

Forgott velem a világ, és kezdtem fekete foltokat látni. Annyira emlékszem, hogy pár férfi lőni kezdett ránk, lányok sikoltottak fel, de Shawn egy pillanatra sem állt meg.
Kirúgta az ajtót és akkor megcsapott a hideg levegő. Azt hiszem ezután beültetett a kocsiba és elhajtott.

***

-Mit fogsz tenni?-ütötte meg fülemet egy ismeretlen hang.
-Az első, hogy felébredjen és biztonságban tudjam.-
-Itt biztonságban van.-

Lassan és bátortalanul de kinyitottam a szemem. Egy számomra ismeretlen helyen találtam magam. Fehér falak, kis ablakok, amiken keresztül hatalmas fákat láttam az ég felé nőni.

-Kim.-lépett be a látóterembe Shawn.
-Mendes.-nyeltem nehezen, mert a torkom még mindig rettentően kivolt száradva.
-Magatokra hagylak.-hallottam ismét egy férfi hangot, de a tulajdonosát nem láttam.

Shawn az ágyam mellé húzott egy széket és megfogta a kezem.

-Hogy érzed magad?-kérdezte aggódó hangon.
-Én.. Shawn, mi ez az egész?-kérdeztem nyugtalanul.
-Kim, csak ne idegeskedj, kérlek. Itt biztonságban vagy. Mindent elmondok amit tudnod kell.-
-Biztonságban? Ezt mondtad nekem utoljára amikor magamra hagytál.-

Láthatóan mardosta lelkét a bűntudat, majd sóhajtott.

-Sajnálom Kim, de akkor nem tehettem mást, ezt megkell értened.-hajtotta le a fejét.
-Rettentően féltem, azt hittem megfogok halni.-lábadt könnybe a szemem.
-Mostmár itt vagy velem és Liammel, nem lesz semmi baj. Kaptál infúziót, elláttuk a combodon lévő sérülést, és a felszakadt bőrt a szemöldöködnél is. Csináltam rántottát, virsli karikákkal, behozzam?-állt volna fel, de megszorítottam a kezét.
-Egy falat sem menne le a torkomon.-csuklott el a hangom.
-Kim. 2 napig voltál bezárva egy cellába étel és víz nelkül. Enned kell.-hámozta ki kezét az enyémből és egy pillanatra magamra hagyott a szobában.

Egy tálcával és egy nagy adag rántottával tért vissza narancslé kíséretében.

-Nem kellett volna.-ültem fel nagy nehezen, mivel még mindig fájt mindenem.
-Ezt megsem hallottam. Egyél kérlek, megkell erősödnöd. Nagyon sokat fogytál és legyengült a szervezeted.-
-Shawn.-néztem a szemébe.-Tudni akarom mibe keveredtem.-mondtam komolyan.
-Amit most elmondok, soha senki nem tudhatja meg.-

Bólintottam, Ő pedig közelebb húzódott az ágyhoz.

-7 éves voltam, amikor elvesztettem az apámat. Titkos ügynök volt, akárcsak az anyám. Bekellett épülnie egy maffiába, az elején minden jól ment, de elárulták. Elárulta egy társa, James Balmont pedig, a maffia vezér saját kezűleg végezte ki apámat. Anya azt hazudta, hogy apa egy bankrablásnál halt meg, de találtam 6 év múlva egy titkos szobát, a pincében. Rengeteg akta hevert az asztalon és fényképek voltak a falra tűzve Jamesről és a maffia fontos embereiről. Emellett rengeteg fegyver, kés, pisztoly, gránát volt a szobában. Anyám tudta, hogy tovább nem hazudhat. Mindent elmondott. Aznap eldöntöttem, hogy bosszút állok Balmonton akármibe is kerüljön ez. Anya igyekezett távol tartani engem ettől a világtól, de végül a 14. születésnapomon elkezdtük az otthoni kiképzést. Teljes titok övezte ezt az egészet, az ügynökség sem tudott rólam, egészen addig, amíg teljesen ki nem lettem képezve. Megtanultam lőni, harcolni, kegyetlennek és megtörhetetlennek lenni. Ám december 2-án, vasárnap amikor elmentem a srácokkal bulizni, a főnöke Harry eljött hozzám aznap este a bárhoz és elmondta, hogy anyám eltűnt. Egyből tudtam, hogy Balmont áll a háttérben. Harry megtiltotta, hogy tegyek bármit is és minden bizonyítékot elkopzott, mondván, hogy érintett vagyok az ügyben. Ám azt még az ügynökség sem tudta, hogy anyámnak van egy másik lakása, amiben megvannak az eddig összeszedett információk másolatai egy széfben. Akkor éjjel, amikor a sikátorban megláttál, Kevin emberivel volt találkozóm. Rajta keresztül akartam közel kerülni Balmonthoz, csak másképp sűltek el a dolgok.-
-Shawn, én. Nem tudom mit mondjak.-néztem mélyen a szemébe.
-Azt hiszem nem kell semmit mondanod.-húzta ki magát és kinézett az ablakon.-Az a fontos, hogy biztonságban légy. Minél hamarabb pontot teszek az ügy végére, annál jobb.-
-Mit akarsz tenni??-
-Visszamegyek anyám titkos lakására és megpróbálok valami új utat találni ahhoz a féreghez. Közel járok, de nem akarom, hogy bekavarjon az ügynökség.-
-Értem. Mi lett azzal az emberrel aki elárulta az apádat?-
-Kapott egy töltényt a koponyájába, csupán azt sajnálom, hogy nem tőlem.-feszültek meg izmai.
-Shawn, minden rendben lesz.-

Nem mondott semmit, tekintete elidőzött az arcomon.

-Hagylak enni, beszélnem kell Liammel.-állt fel.
-Köszönöm, hogy másodjára is megmentetted az életem.-

Bólintott és magamra hagyott a szobábam. Az étel nem igazán esett jól, de a narancslé annál jobban.
Erőt vettem magamon és kitakaróztam.
Megláttam, hogy a lábaim véraláfutásosak voltak, a jobb combomon pedig egy új kötés díszelgett. Az infúziós tűt kiszedtem a kezemből, majd lassan és bizonytalanul lábra álltam. Kilépve a szobából rájöttem, hogy a ház elég nagy. Szemben velem a mosdó volt, onnan tudtam, mert kivolt írva az ajtóra. Besétáltam és belenéztem a tükörbe.

Beesett arc, lila színben pompázó nyak, sebes szemöldök.
Sosem hittem volna, hogy egyszer így fogok kinézni. Most vettem csak észre, hogy a fekete ruha helyett amit ott kaptam, egy férfi póló van rajtam.
Nem tudtam hogyan került rám, de ez a legkevesebb. Megmostam az arcom és elindultam vissza a szobához, amikor meghallottam mire készül Shawn.

-Nem, ti itt maradtok. Egyedül kell végig csinálnom. Nem keverhetem Őt és téged sem nagyobb bajba.-

Mit ne mondjak ezt hallva elég ideges lettem és a hang irányába indultam. Egy tágas nappali tárult a szemem elé, egy nagy kandallóval amiben tűz ropogott.

-De Shawn..-kezdett bele a férfi, aki velem szemben állt, majd amint meglátott elhallgatott.

Shawn értetlen arcot vágva felém fordult, majd sóhajtott.

-Kim..-
-Itt akarsz hagyni??-szegeztem neki a kérdést egyből.
-Igen, nem akarlak mégnagyobb veszélybe sodorni.-
-Azt mondtad itt vagy velem és, hogy biztonságban leszek.-kezdtek hullani a könnyeim.
-Megkell mentenem anyámat, megkell értened.-lépett felém, én pedig hátrálni kezdtem.
-Hazudsz, te csak folyamatosan hazudsz.-fordultam meg és a szoba felé indultam.
-Kim hallgass meg.-jött utánam Shawn.

A combom miatt nem tudtam sietni, így a folyosón megfogta a kezem és maga felé fordított.

-Hagyj békén.-húztam el a kezem.
-Nyugodj már meg kérlek.-
-Nem, elegem van. Haza akarok menni.-kezdtem el mégjobban sírni.
-Nem mehetsz haza.-szorította meg a felkaromat kissé Shawn.
-Eressz el.-ütöttem mellkasába, mire szorosan magához húzott.
-Nyugodj meg.-suttogta.

Éreztem Shawn melegségét, szívének dobogását ez pedig kissé megnyugtatott.
Bementünk a szobába én pedig leültem az ágyra.

-Kim, ez a tiéd.-guggolt le elém kezében a nyaklánccal amit tőle kaptam.
-Köszönöm.-vettem el az ékszert szipogva.-Mi lesz a családommal?-
-Miattuk felvettem a kapcsolatot Harryvel pár napja. Kiküldtek egy egységet, akik folyamatosan szemmel tartják őket. Nem eshet bántódásuk.-mondta bíztatóan.
-A barátnőim?!-
-Ők nincsenek veszélyben, de őket is szemmel tartják. Jamesnek egyedül már csak rád fáj a foga. Azt hiszi a barátnőm vagy, ha pedig elrabol összeomlok és megadom magam.-
-Szóval erre megy ki a játék? Azért akarsz itt tartani, hogy ne álljak útjában a tervednek??-
-Nem. Félreérted.-
-Tudod mit? Szeretnék egyedül maradni.-
-De..-
-Nem érdekel Shawn. Hagyj magamra.-emeltem fel a hangom.
-Ahogy gondolod.-

Egy perc múlva már egyedül voltam a szobában. Felvettem a nyakláncot, majd az ablakhoz sétáltam.