-Én a helyedben rohadtul meghúznám magam, ameddig tehetem. Bár, fölösleges. 2 nap múlva már lárvák fognak mászkálni a holttesteden.-vigyorgott önelégülten.

-A fenét.-
-Most csak azért nem verem ki belőled a sz*rt, mert Kevin a társaságodban akar vacsorázni.-ragadta meg a kezem és húzott maga után.

Jobbnak láttam nem ellenállni így próbáltam csendben tűrni a fájdalmat és tartani az iramot. Mitch egy hosszú és sötét folyosón vezetett végig, majd megindult felfelé a lépcsőn.

-Áhh.-kaptam mind két kezem a combomhoz pár lépcsőfok után.
-Ne rinyálj amiatt a karcolás miatt.-förmedt rám.

Mielőtt bármit is mondhattam volna megragadta a tarkómat és úgy húzott tovább, míg végül kinyitotta egy szoba ajtaját és belökött rajta.

Nem tudtam megtartani az egyensúlyom, így a kemény padlóra estem.

-Negyed órád van. A szökéssel ne is próbálkozz, mert az őrök főbe lőnek.-nevetett és becsukta az ajtót.
-Barom.-mondtam, majd meghallottam, hogy valakik sugdolóznak a hátam mögött.

Mikor megfordultam láttam meg, hogy 3 lány alsóneműben sminkeli egymást a hatalmas tükör előtt.
Gyanakvóan méregettek, míg az egyikük felállt és elém lépett.

-Gyere, hadd segítsek.-nyújtotta a kezét.
-Köszönöm.-mondtam hallkan, megfogtam a kezét és felkeltem.

Odasétált a szekrényhez, elővett egy fekete ruhát és egy elsősegély dobozt.

-May, Lia folytassátok, te pedig.-fordult felém.-Vetkőzz.-
-Hogy?-kérdeztem kissé félénken.
-Oké, figyelj. Ez itt egy sztiptíz bár drágám, nekünk 10 perc múlva jelenésünk van. De tudtommal neked is, Kevinnél. Szóval ha nem akarod, hogy mind a négyen bajba kerüljünk ne tarts fel. Vetkőzz, vedd fel a ruhát én pedig lefertőtlenítem a sebed. Rendben?-
-Rendben.-

Miközben levetkőztem alsóneműre Ő kipakolta a fertőzlenítőt, gézt és a sebtapaszt.

-Rendben, ülj le. Szorítsd össze a fogad, mert eléggé csípni fog.-

Tettem amit mondott, majd leöntötte a sebet. Összeszorított szemmel, a takarót markolva próbáltam csendben tűrni a fájdalmat.

-Rendben, megvan.-végezte el az utolsó simításokat.
-Köszönöm.-néztem a lábamra, ami már be is volt kötve.
-Cassy, gyere.-fordult felénk a fekete hajú lány szigorú arckifejezéssel.
-Megyek. Öhm..vedd fel a ruhát, cipőt találsz ugyan abban a szekrényben.-
-Oké.-néztem a mellettem lévő ruhára.

Amint jobban szemügyre vettem a kapott ruhadarabot ledöbbentem.

Soha életemben nem viseltem még ehhez hasonló ruhát és nem is most akarom elkezdeni egy ilyen helyen tele pszichopatákkal, akik megakarnak ölni. Épp készültem felvenni a felsőmet, amikor nyílt az ajtó.

-Indulás.-nézett rám Mitch.
-De, visszaveszem a ruhámat.-

A férfi hangos nevetésbe kezdett, majd szúrós pillantást vetett a 3 lányra, akik készen álltak az esti showra.

-Kifelé.-biccentett az ajtó felé.
-Igenis.-siettek ki mind a hárman.
-Te pedig.-fordult felém.-Le a melltartóval és ruhát fel.-
-Nem.-
-Hogy?-lépett közelebb ingerülten és kezét a fegyverére rakta.
-Jó. Rendben, te nyertél.-fordítottam neki hátat.
-De szégyenlős valaki.-kuncogott.

Gyorsan levettem a melltartót és felkaptam a ruhát.

-Remek, indulhatunk. Kevin nem szereti ha megváratják.-

Cipőt szerettem volna kivenni a szekrényből amikor megragadta a hajamat és húzni kezdett az ajtó felé.
Csendben tűrtem az egészet, majd ismét a sötét folyosón találtam magam.

Cassy elmondása szerint egy sztiptíz bárban vagyok, ezzel pedig a legfőbb problémám, hogy a mi városunkban mind a 2 bárt bezárták 3 évvel ezelőtt. Tehát, fogalmam sincs arról, hogy hol vagyok, hogy mit csináljak és, hogy megtalálnak-e amíg még nem késő.

-Megjöttünk.-fordított szembe magával Mitch, majd az ajtó felé bökött.-Indulj már.-

Bizonytalanul lenyomtam a kilincset és lassan kinyitottam az ajtót. Ami akkor a szemem elé tárult nagyon meglepett, mivel egyáltalán nem ilyen vacsorára számítottam.
A szoba falai fehér színben pompáztak, néhol fekete mintával díszítve. Középen egy hatalmas asztal volt, aminek a végén Kevin ült és láthatóan végignézett rajtam. A plafonon gyönyörű csillár volt, mint a mesékben. A többi berendezési tárgy szintén luxus cikk volt, minden csak úgy ragyogott. Volt többek között hatalmas plazma tv, vízágy és ehhez hasonló dolgok.
Kevin hátamögött pedig üvegajtó nyílt az erkélyre.

-Látom tetszik amit látsz.-állt fel Kevin.
-Igen.-mondtam bátortalanul.
-Kerülj beljebb és nézz körül.-mutatott a kanapé felé.

Lassan elindultam, de a cél nem a szoba felfedezése volt. Kerestem valamit, akármit amiből kitudom következtetni, hogy hol vagyok.

-A főnök barátnőjenek igénye szerint dekoráltunk.-ült le elismerően Kevin az asztalhoz.
-Főnök?-fordultam felé.-Én azt hittem Te vagy a főnök.-
-Nem igazán. Inkább helyettes. Na ülj le és egyél.-

Tettem amit mondott és leültem az asztalhoz. Sült csirkét tálaltak fel, salátával.

-Miért nem eszel?-nézett fel.
-Én nem..-
-Te nem?-kérdezte idegesen.
-Semmi.-
-Na idefigyelj Kimberly.-csapott az asztalra, én pedig ijedtemben összerezzentem.-Én próbáltam kedves lenni veled azok után, hogy átmentél a vizsgámon, de Te ezt nem értékeled.-
-Sajnálom.-mondtam könnybe lábadt szemekkel.
-Jó, rendben. Miután ettünk, megbeszéljük ezt az alagsorban.-majd töltött magának még egy pohár bort.

Gondolni sem mertem arra mibe kevertem magamat már megint. Igyekeztem pár falat csirkét letuszkolni a torkomon, hogy ne idegesítsem fel mégjobban Kevint.

***

-Isteni volt ez a csirke.-törölte meg a száját, ezt követően pedig megitta a poharában lévő bort.
-Igen, az volt.-helyeseltem.
-Kérdezhetek valamit?-
-Amíg jó kedvemben találsz akármit.-nevetett Kevin.
-Ki mehetnék egy pillanatra a levegőre?-
-Ohh, hogyne.-állt fel bizonytalanul.

Miután sikerült kinyitnia az ajtót elvett még egy üveg bort az asztalról és inni kezdett. Eddig 2 üveggel ivott, de mintha kicsit megártott volna neki. Ez jelen esetben nekem jól jön.

-Milyen nap van ma?-kérdeztem miközben a kinti világot kémleltem.
-Kedd.-ült le az asztalhoz.

Szóval úgy kiütöttek, hogy majdnem 24 órát átaludtam, remek. Apu már biztosan észrevette, hogy eltűntem.

-Miért kellek én neked?-próbáltam szóval tartani.
-Nem nekem kellessz, hanem a főnöknek. Mindent megakar tudni arról a Shawn gyerekről aki csúnyán becsapta.-kezdett el csuklani.
-Becsapta?-fordultam felé.

Az üveg tartalmának felét megitta, megtörölte a száját, majd a fegyverét és a telefonját az asztal szélére rakta.

-Igen. Szóval ha már itt tartunk, kezdhetsz is mesélni kicsilány.-állt fel tántorogva és nekiszorított a korlátnak.-Hol van Shawn?-

Szorítani kezdte a csuklóimat, közben egyre közelebb hajolt hozzám. Éreztem a töménytelen alkohol szagát, majd ágyékon rúgtam.
Fájdalmában felkiáltott, én pedig odasiettem az asztalhoz és elvettem a telefonját. Óvatosan, de annál gyorsabban sikerült becsúsztatnom a combomon lévő kötés alá.
Hirtelen kivágódott az ajtó és megláttam, hogy Mitch szikrákat szóró tekintettel közelít felém.

-Sajnálom.-kezdtem el hátrálni.
-Kapd el azt a ribancot.-térdelt fel nagy nehezen Kevin.

Mitch egy gyors mozdulattal elkapta a kezem és a hátam mögé csavarta.

-Tudtam, hogy hülyeséget fogsz csinálni.-nyomott neki a falnak.
-Vidd az alagsorba. 10 perc múlva megkapja a magáét a kis ribanc.-
-Rendben.-

Mitch megragadta a hajamat, majd rángatni kezdett maga után.

-Ne, kérlek.-fogtam meg a kezét és próbáltam szabadulni.
-Kussolsz.-

Amint leértünk a lépcső aljára tudtam, hogy nekem végem.
Kinyitotta az ajtót és belökött.
Ugyan abban a mocskos cellában találtam magam, mint 2 órával ez előtt.

-Ameddig nem jön Kevin, azt hiszem szórakozhatunk egy kicsit.-tűrte fel pólója ujját a férfi.
-Ne, kérlek.-álltam az asztal mögé.
-Komolyan azt hiszed, hogy egy rohadt asztal mögé bújva nem eshet bajod?-nevetett hangosan.

Megragadta a felőle lévő széket és a felhoz hajította. Oldalra borította az asztalt, én pedig felkaptam az előttem lévő széket és magam elé tartottam.

-Ohh, ugye most csak viccelsz?!-mosolygott.

Megragadta a szék lábát, majd kirántotta a kezemből.
Mire észbekaptam ujjai a nyakam köré fonódtak és a testem a hideg falnak csapódott.

-Most legszivesebben megfojtanálak te kis csitri.-vicsorgott mint egy veszett kutya.

Próbáltam szabadulni a szorításából, de sehogy sem sikerült. Már alig kaptam levegőt amikor belépett Kevin.

-Engedd el.-támaszkodott meg a falnál.
-Hadd törjem meg.-
-Azt mondtam engedd el.-emelte fel hangját a részeg férfi.

Mitch nem tehetett mást, elengedte a nyakamat én pedig erőtlenül estem össze, levegő után kapkodva.

-Tünés kifelé.-vette le zakóját Kevin.
-Kevin..-fordult felé Mitch.
-Kihúznál innen végre??-ordította engem bámulva.

Mitch sóhajtott, egy utolsó pillantást vetett rám, majd kiment.

-Én tényleg próbáltam kedves lenni, de te megnehezíted a dolgomat bazdmeg.-kiabálta.
-Sajnálom, de..-
-Sajnálod de???-lépkedett idegesen felém.

Megragadta a felkaromat és felhúzott a földről. Keze az arcomom csattant, majd forró ujjaival megragadta az arcomat.

-Hol a telefonom kiscsillag??-

Értetlen arcot vágtam, mire elengedett és hátralépett.

-Ne vágj ilyet ártatlan arcot.-rázta meg a fejét.-Attól, hogy becsíptem még tudom, hogy mit hova raktam. Utoljára kérdezem, hol van a kurva telefonom??-üvöltötte.

Amennyire tudtam a falhoz húzódtam, hisz teljesen megrémisztett. Ez tényleg egy pszichopata.

-Sajnálom.-nyögtem ki a könnyeimmel küszködve.
-Tehát sajnálod mi?-vonta fel szemöldökét.-Nézzük hova rejthetted.-ragadta meg a ruhámat és rángatni kezdte.
-Ne, nee.-ellenálltam sírva.
-Kussolsz bazdmeg.-ragadta meg a felkarom és rángatni kezdett.-Az a szerencséd, hogy a főnök élve akar. Ha rajtam múlna, már rég halott lennél.-

Ezután mélylevegőt vett és a szemembe nézett.

-Ami most jön, rohadtul fájni fog. Kiabálhatsz, nem hallja meg senki.-húzta gonosz vigyorra az arcát, majd egy erős és határozott mozdulattal gyomron ütött.

Eszméletlen fájdalmat éreztem és négykézláb kapkodtam levegő után.

-Ez még semmi.-

Hátrarántotta a fejemet a hajamnál fogva és beleverte a falba. A fájdalom fokozódott, a látásom pedig kezdett elhomályosodni. A fejemet fogva estem a földre. Tudtam, hogy már csak egy kicsi választ el attól, hogy elveszítsem az eszméletemet.

-A telefonomat pedig.-szorította meg a combomat, mire felkiáltottam.-Most visszaveszem.-

Elkezdte széttépni a kötést, nem törődve a sebbel. Hiába kiabáltam és ellenkeztem, semmit sem ért. Kettős látásom volt, így egyik ütésem sem talált célba.

Miután kezében tartotta a telefonját felállt és megigazította a haját.

-Most pedig itt maradsz 2 napig étel és víz nelkül. Akkor megtanulsz végre viselkedni te cafka.-

Ezúttal bevágta maga mögött az ajtót és egyedül maradtam.
Egyedül maradtam a gondolataimmal, a fájdalmammal egy hűvös cellában.

-Shawn, Shawn kérlek segíts.-suttogtam sírva a hideg padlón.

Sajgott minden egyes porcikám.
Egyszerűen még mindig nem fogtam fel, hogy mi a fene történt.
Engem elraboltak, Shawn felszívódott.
2 óra alatt többször is megfenyegettek, megvertek és meglőttek. Talán tényleg igaza lesz Mitchnek, nem élem túl ezt az egészet.
Egyre hidegebb lett, én pedig egyetlen egy szinte semmit nem takaró ruhában kuporodtam össze a földön. A combomon lévő seb nagyon vérzett, mivel Kevin kirángatta belőle a gézt.
Ennyi fájdalmat mint most, soha nem éltem át.
Nem tudom mit gondoljak Shawnról, de abban hiszek, hogy megtalál és megment.

***

Nem tudom, hogy mennyi ideje lehettem már bezárva ebbe a cellába, az időérzékem teljesen elveszett.
A falnak dőlve vártam, hogy mikor csukódik már le végleg a szemem ennyi szenvedés után, ugyanis időközönként elvesztem az eszméletem.
A szám kiszáradt, a gyomrom pedig ételért könyörög már jó hosszú ideje.

Hangokat hallottam beszűrődni az ajtó felől, de nem nagyon törődtem vele. Egy váratlan pillanatban kinyílt a cella ajtaja és annyit láttam, hogy valaki lépked felém.

Erős fogást éreztem a karomon, majd szembesültem a tudattal, hogy Mitch jót szórakozik a szenvedésemen.

-Rád férne már egy fürdés.-nevetett, majd szorításából nem engedve rángatott maga után a folyosóra.

A lábaim felmondták a szolgálatot amint felértünk a lépcsőn Mitch pedig morogni kezdett.

-Mad, gyere és vigyük be Kevinhez.-mondta bosszúsan.
-Megyek.-

A következő pillanatban már mind a két kezemen erős szorítást éreztem, a 2 pasas nem törődve azzal, hogy nem tudtam lábra állni vonszoltak végig Kevin szobájáig.

Az ajtó kinyílt engem pedig mint egy rongyot bedobtak a szőnyegre.

-Meghoztam, elég szarul néz ki.-hallottam Mitch hangját a szőnyeget bámulva.
-Rendben. Mitch, megérkezett a szállítmányunk, menj el érte kérlek.-
-Indulok.-

Becsukódott mögöttem az ajtó, Kevin pedig megköszörülte a torkát.

-Ültesd fel.-utasította emberét, aki bent maradt.

A férfi megfogott egy széket és az asztaltól 1 méterre leültetett.

-Ébresztő Kimberly, ne aludj.-csapott az asztalra Kevin.-Mad, ébreszd fel a vendégünket.-

A következő pillanatban egy pohár hideg víz a nyakamban landolt. Az erős fények eléggé bántották a szemem a cellában töltött idő után, de nem tehettem mást. Lassan kitisztult a látásom és megláttam az asztalon rengeteg ételt.

-Bizonyára éhes vagy.-kezdett mondókájába Kevin.-Remélem végre megtanultad, hogy hol a helyed kislány mert legközelebb már nem csak ennyi lesz a büntetésed. Most pedig, árulj el nekem valamit.-dőlt előre a székében.-Hol van Shawn Mendes?-
-Nem tudom.-suttogtam rekedt hangon, remegve.
-Akkor megkérdezem mégegyszer a kedvedért.-mondta ingerülten.-Hol van a fiú??-
-Nem tudom.-csuklott el a hangom.
-Rendben van Kimberly, akkor játsszuk ezt. Mad, kérlek.-nézett a mellettem lévő "óriásra".

Erős szorítást éreztem a jobb csuklómon, amit a férfi az asztalra rakott.
Elővett egy bicskát és a kisujjamra illesztette.

-Ne, kérem.-néztem Kevinre kétségbeesetten.
-Felelj a kérdésre, hol van Mendes??-
-Nem tudom.-emeltem fel a hangom, amennyire csak tudtam.
-Rendben van. Akkor talán így megjön az eszed.-nézett Madre.
-Nee.-kiáltottam még mindig rekedt hangon.

A férfi elkapta a kezem, amit elrántottam, majd éppen készült levágni a kisujjam, amikor kivágódott az ajtó.

-Itt rendeltek sonkás pizzát?-lépett be egy srác valami fura pizzát raklámozó ruhában pár dobozzal a kezében.
-Ki a fene vagy te?-állt fel idegesen Kevin.
-A legrosszabb rémálmod.-dobta el a dobozokat és előkapta a fegyverét.
-Mad.-kiáltotta Kevin.

A mellettem lévő férfi bicskáját a fiú felé dobta, aki egy gyors mozdulattal ellépett az éles fegyver elől, majd lelőtte a fickót.

-Mendes.-