-Mi ütött beléd?-álltam fel én is.

A kutya a lépcső felé fordult és folyamatosan vicsorgott.

A pulzusom pillanatok alatt az egekben volt és eluralkodott rajtam a félelem.

-Van itt valaki rajtunk kívül?-suttogtam.

Főnök nem tágított az ajtóból, így nem tudtam kimenni a szobából.
A következő pillanatban hallottam, hogy a nappaliban valami csörömpölve tört szét a padlón.

-Istenem.-kaptam a szám elé a kezem.

Behajtottam az ajtót, megragadtam Főnök nyakörvét és nagy nehezen rávettem, hogy másszon be az ágy alá, majd én is követtem.

Lépteket hallottam a lépcső felől így elővettem a telefonom és tárcsáztam apu számát.

-Vedd fel, kérlek.-suttogtam remegő kézzel és könnyes szemmel.
-Kérlek apa.-próbáltam meg mégegyszer, de nem jártam sikerrel.

Shawn szobájának az ajtaja nyikorogva nyílni kezdett. A szememet összeszorítva alig mertem levegőt venni. Főnök morogva mászott ki az ágy alól hiába kaptam a nyakörve után, nem tudtam megállítani. Ráugrott a férfire, aki kiabálva próbált szabadulni a kutyától.

-Mitch, segíts már.-ordította fájdalommal teli hangon.

A következő pillanatban elsült egy fegyver és Főnök összeesett.

Összerezzentem és próbáltam annyira csendben lenni, amennyire csak tudtam.

-Szedd már össze magad.-
-Mitch.-ült fel a férfi.
-Mivan?-

A férfi aki az ajtóban állt lassú léptekkel haladt Shawn asztalához, majd az ágy felé fordult.

-Akkor, azt hiszem ideje indulni. Megvan amiért jöttünk.-

A következő pillanatban megragadta a bokáimat, én sikítozni kezdtem és próbáltam megkapaszkodni valamiben, de nem jártam sikerrel.
Amint kihúzott az ágy alól megragadta a csuklómat és maga felé fordított.

-Kussolsz.-
-Eresszen el, hagyjon békén.-téptem ki kezem a szorításából.
-Ribanc, velem nem csinálod ezt.-a keze az arcomon csattant, majd megragadta a hajamat és rángatni kezdett.
-Ne, engedjen el.-karmoltam a csuklóját.
-A faszom már.-lökött az ajtónak, én pedig összeestem.
-Add ide az övedet.-fordult a társa felé.

Tombolt bennem az adrenalin így amikor szabaddá vált az út félrelöktem a férfit és lerohantam a lépcsőn. Az ajtó felé indultam, de hirtelen elém lépett valaki és kezében a fegyverrel leütött.

***

Átjárta a testemet a hideg és a fájdalom. Mikor lassan kinyitottam a szemem tudatosult csak bennem, hogy elraboltak. Egy sötét és hűvös cellában ébredtem. A plafonon pislákolt a lámpa, de bevilágította az egész helyet, aminek közepén egy asztal és 2 szék volt. A falon graffiti és...azt hiszem alvadt vér díszelgett. Lassan felálltam, majd akkor vettem észre, hogy csak az egyik pulcsim van rajtam.

-Istenem.-kutattam a nadrágom zsebében a telefonom után, ami nem volt meg.
-Gondolkozz Kim, gondolkozz. Hol a fenében lehetsz?-estem pánikba.

Nyílni kezdett az ajtó és belépett 3 férfi. Ebből kettő ismerős volt, az úgynevezett Mitch és a másik aki szintén bent járt Shawn szobájában.
A falhoz hátráltam, de próbáltam nem kimutatni, hogy félek.

-Kik maguk?-kérdeztem miután becsukódott az ajtó és mind felém fordultak.
-Nem az udvariasságról vagyunk híresek kislány.-húzta kaján vigyorra a száját a férfi, aki a hajamnál fogva rángatott.
-Ha elmondod amit tudnom kell, akkor nem esik bántódásod.-lépkedett lassan felém a legmagasabb és legizmosabb pasas.-De ha hazudni mersz, nem állok jót magamért. Megértetted?-állt meg az asztalnál.
-I-Igen.-nyögtem ki nagy nehezen.
-Mitch, Josh.-fordult feléjük.
-Azt hiszem nektek máshol van dolgotok.-

A 2 férfi vette az adást és elhagyták a helységet.

-Helyezd kényelembe magad.-mutatott a felőlem lévő székre, majd helyet foglalt az asztal túloldalán.

Tettem amit mondott, majd megköszörülte a torkát.

-Kevin vagyok, te pedig Kimberly, igaz?-
-Igen.-válaszoltam halkan.
-Bizonyára már van fogalmad róla, hogy miért is vagy itt. De ha mégsem, szivesen felfrissítem az emlékezeted.-
-Én nem tudom mi ez az egész.-mondtam a szemkontaktust kerülve.
-Azt mondtam, hogy semmi hazugság.  Pár napja szemtanúja voltál annak, hogy megölték 3 beosztottomat. Így van, vagy nem így van?-kérdezte erőszakosan.
-Így van.-suttogtam.
-Ki volt az a srác akkor éjjel?-

Számítottam erre a kérdésre, de egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi ez az egész.

-Ki volt veled aznap éjjel?-állt fel kiabálva.

Összerezzentem, majd szememből kihullott pár könnycsepp.

-Kérem, kérem engedjen el. Semmi közöm ehhez. Kérem.-néztem a szemébe.

Idegesen felállt és átjött az én oldalamra. Megragadta az államat és a fejemet maga felé fordította.

-Utoljára kérdezem meg kicsi lány. Ki a fene volt az???-

Szorítása erős volt, nem tudom mit tett volna, ha nem engedelmeskedek.

-Egy barátom.-nyögtem ki nagy nehezen.
-Nevet kérek.-üvöltötte.
-Nem.-suttogtam zokogva.

Elengedte az államat, keze pedig az arcomon csattant. A lendület oly' hatalmas volt, hogy leestem a székről.

-Kérem.-húztam össze magam a földön, kezemet pedig az arcomra raktam.
-Mondd ki azt a kurva nevet.-vette elő a pisztolyát.
-Kevin.-lépett be az egyik társa, Mitch.
-Mi a fasz van?? Kurvára mondtam már, hogy ilyenkor ne zavarj.-köpte felé a szavakat.
-Josh rosszul van, a kutya eléggé megcincálta.-
-Hozd be.-majd Kevin tekintete már rajtam volt.

Odakúsztam a fal tövébe, amikor felnéztem láttam, hogy Mitch bekísérte a sebesült férfit.

-Kevin, kéne egy orvos.-nézett fel.

Arca sápadt volt, karja és mellkasa pedig véres.

-Inkább egy koporsó.-mondta Kevin és hirtelen gyorsasággal meghúzta a ravaszt.

Josh holtan esett össze, én pedig kezemet a szám elé rántva zokogtam.

-Utolsó esély drágám, mielőtt olyat teszek amit nem kellene.-szegezte fegyverét a combomnak.-A nevet, most.-
-Kérem ne.-néztem a szemébe.

Gyengéd pillantást küldött felém, majd felállt és lőtt. Fülemben csengett a fegyver hangja, majd megláttam, hogy vérzik a combom. A fájdalom elviselhetetlen volt, mintha égő parázs lenne a bőrömön.

-A nevet.-mondta immár nyugodt hangon.
-Kevin. A lány sokkot kapott. Nem fog beszélni.-
-5 percet kapsz, hogy rendbe szedd, vagy megölöm.-tette fegyverét az asztalra és kiment.

Mitch letérdelt elém majd megrázta a kezem.

-Figyelj rám. Csak súrolta a lábad, nem komoly.-miután ezt elmondta elszorította a sérülést így már nem vérzett annyira.
-Kimberly.-kiáltotta el magát, majd adott egy kisebb pofont.
-Engedjen el, kérem.-mondtam nagy nehezen, miután a szemébe néztem.
-Szedd össze magad kislány, vagy a holnapot már nem éred meg. Kevin csak játszik veled, áruld el neki amit tudni akar. Ez egy teszt.-hadarta el.

Ám a következő pillanatban nyílt az ajtó és megláttam Kevint.

-Hajlandó vagy végre elmondani, amit tudni akarok?-támaszkodott meg az asztalon.

Mitch szerint ez egy teszt, én már semmit nem értek. De egyben biztos vagyok, ha nem mondom el amit tudni akar, megfog ölni.

-A fiú aki velem volt, Shawn. Shawn Mendes.-

Kevin összecsapta tenyerét és hatalmas vigyor ült ki arcára.

-Remek. Az első lépés megvolt.-rakta el a fegyverét.-Legalább mostmár tudom, hogy nem olyan könnyű téged megtörni. Ez pedig tetszik.-bólintott elismerően.-Mitch, készítsd fel a kis vendégünket a vacsorára.-indult az ajtó felé.

Legszívesebben arcon köptem volna ezt a férget, de sajnos nem tehetem.

-Gyerünk.-sürgetett Mitch.
-Miért segítettél?-álltam fel nagy nehezen.
-Az túlzás, hogy segítettem. Csupán megakadályoztam, hogy Kevin öljön meg.-fordított nekem hátat és odament a halott társához.
-Miért, kinek kellene megölnie engem?-támaszkodtam az asztalra, hisz rettentően fájt a lábam.
-Még kérdezed?-fordult felém nevetve.-Nekem. Én foglak megölni amint alkalmam lesz rá, te kis csitri.-szorított a falhoz.-Az öcsém amiatt a dög miatt halt meg.-köpte felém a szavakat.-Én a helyedben rohadtul meghúznám magam, ameddig tehetem. Bár, fölösleges. 2 nap múlva már lárvák fognak mászkálni a holttesteden.-vigyorgott önelégülten.