Nos, mielőtt nagyon belevetnétek magatokat az olvasásba, van 2 dolog amit tudnotok kell.

1, Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Ez az utolsó előtti rész.
Egyszer mindennek vége, ahogy Kim és Shawn történetének is.

2, Ez a leghosszabb rész amit életem során megírtam a maga 4271 szavával.

Most, hogy ezeket a számomra nagyon fontos infókat már ti is tudjátok, annyi maradt hátra, hogy kicsit nosztalgiázzak.
Először is nagyon szépen köszönöm a bíztató kommenteket és votetokat, nagyon sokat jelentenek.❤
Azért, hogy valamennyi szeretetet vissza tudjak adni..ezt a részt hatalmas odafigyeléssel és precizitással írtam..szívem - lelkem beletettem, szó szerint.
A megírása összességében szerintem 15 - 20 órát vett igénybe.
Amikor úgy volt, hogy készen vagyok, jött a gondolat, hogy ez így nem jó, többre vagy képes...ígyhát addig - addig javítgattam rajta, hogy most büszkén állítom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy egy izgalmas, akciódús és érzelmes részt kapjatok.
Számomra nagyon sokat jelent ez a rész, hisz ez amolyan lezárása a könyvnek, ezért arra kérnék mindenkit, hogy bátran írjon az érzéseiről/észrevételéről/véleményéről.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek, mert tényleg kemény munkám rejlik mögötte.
Jó olvasást kívánok❤🖤

(Be kell vallanom valamit...nagyon izgulok a reakciók miatt.
A pulzusom az egekben.🙊🙈)

- | | -

A fájdalom váratlanul felerősödött és éreztem, hogy valami meleg folyik végig a lábaimon.

- Uram isten. - szökött ki ajkaimon.
- Ne kérlek kicsim, ez nem lehet igaz. Ne most. Ne most.

Egyik kezemet a hasamra vezettem, a másikkal a korlátot szorítottam a fájdalom miatt.
Lövések dördültek, az én lábaim pedig remegni kezdtek.

- Megtámadtak. - üvöltötte el magát Oliver.

A fájások egyre hosszabb ideig tartanak, eddig alig volt 20 - 25 másodperc, most pedig már majdnem egy percesek. Amint enyhült a fájdalom a pocakomat szorongatva remegő lábakkal indultam be a szobába.
Elcsoszogtam egészen az ágyig, ahol megmarkoltam a paplant és mély levegőt véve törtem a fejem, hogy vajon mi a fenéhez kezdjek.
Ki tudja mennyi időm van még hátra. Az is lehet, hogy kevesebb mint egy órán belül világra kell hoznom egy gyereket.

- Istenem, miért itt? Miért?? - ütöttem az ágyra, s kifújtam a levegőt.
- Nyugalom, nyugalom. - kezdtem el simogatni a pocakom. - Kicsim, segíts nekem. Bírd ki még egy kicsit odabent. Könyörgöm.
- Itt az idő. - vágódott ki az ajtó és megpillantottam Kevint, aki láthatólag eléggé megizzadt és szaporán vette a levegőt.
- Kérlek, segíts. - nem hittem volna, hogy valaha is tőle kérek majd segítséget, de nem tehetek mást.
- Ne aggódj cica. Segítek, akármiről is legyen szó. - mondta lágyan és lassú léptekkel megindult felém.

Túlságosan kedvesnek bizonyult, és ekkor tűnt fel, hogy a jobb karját a háta mögött tartja.

- Mi van a kezedben? - egyenesedtem ki, a fájdalommal nem törődve.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - húzta mosolyra a száját és kezét lassan leengedte maga mellé.

Hiába volt sötét, a beszűrődő fény megcsillant a kezében lévő tőr pengéjén. Megfagyott ereimben a vér, köpni - nyelni nem tudtam, csupán ösztönösen hátrálni kezdtem, ám Kevin gyorsított a tempóján.
Amint hátam a falnak ütődött, megéreztem szorítását a kezemen és a hideg pengét a nyakamon.

- Jajj babám, aggodalomra semmi ok. - mosolygott.
- Kérlek, szülni fogok. - csúszott ki a számon, mire a férfi tekintete a hasamra siklott.
- Ha akarod megoldom a dolgot seperc alatt. - nézett ismét rám, majd elengedte a kezem.
- Könyörgöm, ne. - gördült le arcomon egy könnycsepp.
- Csss...- illesztette ujját a számra. - Ne sírj pici lány. - simogatta meg az arcomat. - Ennyire elmebeteg még én sem vagyok. - kacagott, majd arca hirtelen komollyá vált. - Vagy mégis?

Shawn szemszög:

Az elején minden a terv szerint haladt, de utána a dolgok egy szempillantás alatt megváltoztak, kezdve egy félelmetes s szívszorító női sikollyal.
20-an hatoltunk be Balmont birtokára, de mintha tudták volna, hogy jövünk és azt is, hogy mi a stratégiánk.
Valaki elárult minket, így könnyedén rajtunkütöttek.
Hatalmas fordulat állt be, és a 20 emberből alig páran maradtunk csak életben. Bob, Raymund, Olivia, Antonio, Brent és én.
Mindenkit átkutattak.
Elvették a füleseket amin keresztül tartottuk a kapcsolatot Harryvel és Joseval. Megfosztottak minden fegyvertől ami nálunk volt, nem maradt semmi, csupán az akarat és a nyers erő.
Mindezt kevesebb mint másfél óra alatt hajtották végre.
Szervezettek és fegyelmezettek, én pedig elkövettem egy hatalmas hibát amit soha nem lenne szabad. Alábecsültem az ellenséget, alábecsültem apámat.
Gondolnom kellett volna hasonlóra, hisz James keze messzire elér, túl messzire.
De most az a fő, hogy észnél maradjak.
Tudom, hogy Harry már minden erejével azon van, hogy felkutassa a beépült embert.
Az én, a mi feladatunk az, hogy valahogyan kezünkbe vegyük az irányítást, hogy fel tudjuk venni a kapcsolatot a főnökkel. Tudom, hogy a távolból figyelnek, de jelenleg Ők is tehetetlenek. Meg kell találnom a módját, hogy kiszabaduljunk a fogságból és meg kell keresnem Kimet. Innen ugyanis nincs visszaút.
Akár élek, akár halok, de Kimnek meg kell menekülnie, bármi áron.

- Eresszetek el. - rángattam a kezeimet, de hiába, hisz két izompacsirta tartott fogva.

Az egyik hajlaton rúgott, így térdre borultam, apám előtt.

- Hagyja békén. - kiabálta Olivia.
- Fiam. - lépett közelebb hozzám Balmont. - Adok egy utolsó lehetőséget arra, hogy meggondold magad. Egy lehetőséget, amely hatalmas jövőt hordoz számodra. - mondta hihetetlen beleéléssel. - Vedd át a helyemet. Tudom, hogy a te kezedben minden a legnagyobb rendben lesz.
- Ugyan miért bízol meg bennem ennyire? - néztem fel rá, mire kezét egy embere felé nyújtotta, aki átadott neki egy telefont.
- A vérem vagy. Tudom, hogy a szíved mélyén te is vágysz a hatalomra. Arra, hogy amikor az emberek meghallják a nevedet, félelem költözzön a szívükbe.
Tudom milyen jó érzés amikor te irányítassz, amikor megbecsülnek.
Ezt kínálom hát neked. - tárta szét karjait.
- Minket semmi nem köt össze. Sosem leszek olyan mint Te.
- Akkor sem, ha azt mondom, nincs ami a régi életedhez kötne?
- Hogy mi? - kérdeztem félve, hisz szavaiból ítélve semmi jóra nem számíthatok.
- Egyszer elborult az agyam, 3 hete. Kim ismételten próbált megszökni, ezért Kevinre bíztam a dolog lerendezését. Ez lett a vége. - fordította felém a telefont.

A kép láttán, tüdőmben akadt a levegő. Kim arca teljesen eltorzult, annyira össze lett verve. Iszonyatos düh gyulladt bennem, s próbáltam szabadulni.

- Szemét rohadék. - kiabáltam és minden erőmmel azon voltam, hogy kezeimet szabaddá tegyem, ám ennek az eredménye az volt, hogy megajándékoztak egy erős gyomrossal.
- Fiam, ne nehezítsd meg a dolgodat.
- Ne nevezz a fiadnak. - fújtam ki mérgesen a levegőt. - Tudni akarom, hogy hol van Kim.
- Shawn..
- HOL VAN KIM? - üvöltöttem ahogy a torkomon kifért.
- Az alagsorban. - felelte megilletődve Balmont.
- Látni akarom. Most azonnal. - jelentettem ki határozottan.
- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy követelőzz. - hallottam meg Kevin hangját.
- Te rohadék. Hogy mertél kezet emelni rá? Hogy mertél megverni egy nőt? Egy terhes nőt? Miféle gerinctelen szemétláda vagy te? - az indulataimat már nem tudtam kordában tartani.

Egyszerűen látom magam előtt a képet. Kim arcát, azt, hogy mit tett vele ez a szerencsétlen.

- Megneveltem. Tudod, talán neked kellett volna. - vont vállat Kevin.
- Csak kerülj a kezeim közé Te. - álltam fel ingerülten, annak ellenére, hogy a két fickó lent akart tartani a földön.

Kevinnek láthatóan ínyére van a jelenlegi felállás. Karjait összefonta maga előtt, majd a falnak dőlve felém pillantott. Ekkor láttam meg a nyakán és jobb kezén a friss karmolásnyomokat.

- Erős lány volt, nem vitás.
- Mi az, hogy volt? - kérdeztem döbbenten, még mindig a sebeit bámulva.
- Ezt akartam neked elmondani fiam. Nincs már ami a régi életedhez láncoljon. - szólalt meg Balmont, s fegyelemre intő pillantást küldött Kevin felé.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Amikor megindítottátok ezt a kis támadást, fellátogattam Kimberly szobájába.

Elég volt ez az egy mondata, kezeim máris ökölbe szorultak, és ha szemmel ölni tudnék, Kevin már halott lenne.

- Főnök, kérlek. Hadd beszéljen helyettem a kép.
- Shawn. - lépett elém Balmont.
- Fogd be és mutasd a képet. - fordultam előre.

Úgy éreztem minden erőm elhagyott.
Az eszem azt súgja az történt amire gondolok, a szívem viszont azt, hogy Balmont nem hagyta volna, hogy megtörténjen. Ha Kim...ha Ő..

- Tudom, hogy szereted Őt, így amit most látni fogsz, sosem felejted el. Örökre beleég majd az emlékezetedbe.
Kísérteni fog, egy életen át. - mondandója befejezése után megmutatta azt a bizonyos képet.

A szívem a szó szoros értelmében kettéhasadt.
Mintha megállt volna körülöttem minden.
Nincs tér s idő.
Nincs élet és halál.
Nincs szeretet, csak üresség és fájdalom.
Fájdalom, mely kettétépi a lelkem, s a szívem.
A szívemet mely egykor csak is érte dobogott.
Nem lehet, hogy az a lány aki fényt hozott a napjaimba már nincs többé.
Ő éltetett ennyi időn át.
Ő volt a mindenem, a nappalom, az éjszakám...s most az eddigi egyensúly felborult.
Vele együtt minden a múltté lesz.
A szerelem.
A boldogság.
A gyermekem, ki még meg sem született.
Szívemben és lelkemben nincs más, csak a mérhetetlen üresség, s fájdalom.
Ezek után már csak egy dolog ami éltet..a bosszú.
A bosszú, az amit ezidáig feláldoztam volna a szerelmemért.
A lányért, akit olyannyira szerettem, hogy az már lehetetlen.
Ha Ő nincs, én is megszűnök létezni.

Küszöbön áll a káosz, mely vesztemet okozza majd, érzem.

Fejemet lehajtottam, s kicsordult szememből egy könnycsepp.

- Elkéstél. - Kevin hangja még sosem volt ennyire magabiztos és öntelt.
- Shawn. - tette vállamra a kezét James.
- Tudom, hogy fáj, hisz szereted.
- Nem tudsz te semmit a szeretetről. - emeltem fel a fejem, s undorral néztem az előttem álló férfira.
- Tán csak nem gyűlölet lakozik a lelkedben?
- Shawn, ne. Ne tedd ezt. - szólt Raymund, de Balmont emberei egy pillanat alatt elintézték, hogy befogja a száját.
- Tehát, fiam. Mihez kezdesz ezután?
- Utasítsd a gorilláidat, hogy eresszenek el. Van egy kis elintéznivalóm. - siklott tekintetem Kevinre.

Balmont győzedelmesen kihúzta magát, majd intett a két fickónak.
Tudom, hogy jelenleg úgy táncolok ahogy Ő fütyül, de nem érdekel. Kevin most megfizet, mindenért.
Fogvatartóim elengedtek, így mély levegőt véve megmozgattam végtagjaimat.

- Meg foglak ölni.
- Milyen kedves tőled, hogy közölted szándékodat. - mosolygott Kevin.
- Nemsokára letörlöm azt a gyomorforgató mosolyt az arcodról te féreg.
- Állok elébe Mendes. Megértem, hogy keménykedni akarsz, hisz amikor szükség volt rád, akkor nem voltál itt.

Ekkor elborult az agyam és nekirontottam a férfinak. A padlón kötöttünk ki, én voltam felül, így megragadtam Kevin felsőjét.

- Azért fogsz könyörögni, hogy vessek véget a szenvedésednek. - ökölbe szorítottam a kezem és lesúlytottam, egymás után háromszor.

Orrából és szájából is megeredt a vér, ám erejét összeszedte, és letaszított magáról. Amint padlóra kerültem, elkaptam a bal kezét, amit magam felé feszítettem, közben pedig lábaim közé fogtam a nyakát.
Jobb kezével kétségbeesetten próbált szabadulni, de miután látta, hogy ez így reménytelen, előhúzta a tőrét és beledöfte a combomba, mire felkiáltottam.
Elég volt egy pillanat, amikor enyhült a szorításom kiszabadult az előző fogásomból, majd tőrét ismét megmarkolva próbált leszúrni, de pont elkaptam a kezét.

- Shawn. - kiáltott kétségbeesetten Olivia.
- Na Mendes. - erőlködött Kevin, hisz már nem sok választotta el a penge hegyét a szívemtől. - Ki is fog meghalni? - nevetett fel.
- Te. - suttogtam, majd gyorsan beljebb húztam a karomat és elengedtem Kevin kezét.

A penge egyenesen a bal vállamba fúródott, kellő távolságra a szívemtől, amit Kevin megcélzott.
Mire észbekapott, hogy bizony nem a megfelelő helyre szúrt, kirántottam vállamból a tőrt és megvágtam a férfi mellkasát, de sajnos nem elég mélyen.

- Nem rossz, nem rossz. - állt fel gyorsan és távolabb lépett.
- Mint férfi a férfival. - dobtam el a tőrt.

Kevin bólintott és azonnal támadásba lendült. Első ütését kivédtem, ám a másodikkal telibe találta a vérző vállamat.

- A rohadt életbe. - fejeltem le a fickót, aki megtántorodott, mondjuk nekem sem esett jól a dolog.

Ezt követően egy jól célzott rúgással földre küldtem, talán pont eltaláltam a gyomorszáját. Szerencsétlen négykézláb támaszkodva kapkodott levegő után.

- Gerinctelen féreg. - rúgtam oldalba, mire felkiáltott és elterült a földön.
- Ez vagy Te. - mosolygott. - Shawn Mendes, aki a szerelmét sem tudta megvédeni.
- Rohadék. - rúgtam gyomrom, mire nyögdécselni és köhögni kezdett.
- Tudod, tudod mit mondogatott mielőtt végeztem volna vele? - hangja egy pillanatra elcsuklott, majd kiköpte a szájába gyűlt vért.
- Azt hajtogatta, hogy csak a gyereket ne bántsam. A gyereket ne bántsam. Bla bla bla, szánalmas volt. - köhögött, majd feltámaszkodott.

Megragadtam a pólóját és felrángattam, úgy hogy térdeljen. Letörölte a szája szélén lévő vért, majd leült a sarkára és várakozva tekintett rám.

- Mit akarsz tenni? Leszúrsz? Megfojtasz?
- Minden vágyam téged a sírba juttatni, de Kimet azzal nem hozom vissza. A börtönben fogsz megdögleni.
- Puhány alak vagy Shawn. Nem értem Kim mit evett rajtad.
- Mégegyszer ne merészeld a szádra venni Kim nevét. - fenyegettem meg, majd ugyan nagy erőfeszítésembe került, de hátat fordítottam Kevinnek, így pont szembe voltam apámmal.
- Jujj de megijedtem. Tudod, miért használtam kést a drága kislány megöléséhez?

Provokál, tudom, hogy direkt csinálja. Legszívesebben letépném a fejét..
Kezeim ökölbe szorultak, de gátat tudok szabni az indulatoknak, legalábbis egyelőre..

- A pisztoly túl gyors és nem jár annyi, annyi élvezettel. A késsel precíz mozdulatokat tehetek, na meg nem utolsó sorban, szeretem látni ahogyan szenvednek az áldozataim. Kim nagyon jól bírta a fájdalmat. A combjánál kezdtem egy felszínes vágással. Potyogtak a kis könnyei, mert közben vajúdott is. - hangja öntelt és gúnyos volt.

Az utolsó mondatot hallva megdermedtem.
Vajúdott?
Lassan Kevin felé fordultam, akinek az arcára hatalmas, pszichopata vigyor ült.

- Igen ám. Beindult a szülés, én pedig még jobban terheltem szegény lányt. Képzeld, a felszínes vágás után egyre feljebb haladtam. Amikor a kés hegyét a hasához érintettem borzalmasan kiakadt. Előtört belőle az igazi anyatigris. Foggal és körömmel védte a hasát, így kénytelen voltam a késemet a combjába állítani. - mindezt élvezettel, beleéléssel és örömmel újságolta.
- Kevin. - szólt szigorúan Balmont.
- Kussolj bazdmeg, én beszélek. - üvöltötte. - Tehát Shawn, ott tartottam, hogy amikor belemártottam a pengét szegényke húsába, kezdett csak el igazán visítani.
Persze azért én magam sem vagyok olyan kegyetlen. Szivességet tettem neked.
- Mi a fenéről beszélsz? - egyetlen egy hajszál választ el attól, hogy ne essek neki ennek az undorító rohadéknak.
- Felvágtam a drága hasát, hisz a babát nem hagyhattam ott, meghalni. - hatalmas nevetésben tört ki, én pedig erősebben mint valaha, behúztam neki egyet.

Az ütés erejétől elvesztette az egyensúlyát és a földre zuhant. A nevetést nem hagyta abba, sőt miután kiköpte a vért hahotázni kezdett.

- Ezt már szeretem Shawn, ezt már szeretem.
- Hol van a gyerek?? - fogtam meg a tarkóját és a fejét belevertem a földbe.
- Huhh az annya. - kapott homlokához Kevin és megrázta a fejét. - Ez nem esett valami jól.
- Hol van a gyerek Kevin? - ismételtem a kérdést erőszakosabban.
- Ugye nem hitted, hogy egyből el fogom mondani? - nézett a szemembe. - Mutasd csak ki a fogad fehérjét Shawn, lássák, hogy olyan vagy mint apuci.
- A rohadt életbe, beszélj. - húztam be neki egyet.
- Jó helyen van a lányod, nem kell aggódnod. - mosolygott.

Megmarkoltam a haját és fejét ismét belevágtam a földbe, ezúttal pedig fel is repedt a fejbőre.

- Utoljára kérdezem meg. - kezdtem nyugodt hangon. - HOL VAN A LÁNYOM??
- Ha most megtudod amit én tudok, kitérsz a hitedből Mendes. - törölgette a homlokát, amin folyt a vér, majd ismét szólásra nyitotta a száját.
- Anyuci ölében pihen már a kis élettelen teste. De most őszintén, mit vártál? Az anyja halott, ráadásul az apja miatt. Jobb lesz így mindenkinek, hidd el.

Szívem szó szerint kettéhasadt, s fájdalommal teli kiáltásom közepette egyetlen egy mozdulattal eltörtem Kevin nyakát. A férfi holtan esett össze, én pedig térdre rogytam s arcomat kezeim közé temettem.

Olivia O'Donnell szemszög:

Láttam összetörni azt az embert, aki ezidáig minden akadályon átgázolt, csakhogy megmentse a lányt, akit szeret.
De amikor egyetlen egy mozdulattal kioltotta Kevin életét, valami megváltozott.
Ő már nem az a Shawn, aki eddig volt..

- Shawn. - lépett a fiú elé Balmont.
- Állj fel.

Shawn meglepve tettével, teljesítette az apja kérését.

- Készen állsz arra, hogy átvedd a helyem, fiam?

Shawn sóhajtott, majd tekintete felénk irányult. Nem láttam szemében semmit, amit ezidáig mindig. Kihunyt a fény, amely azt jelezte, hogy Ő még nem adta fel.
Valóban feladná?
Átállna a másik oldalra?

- Igen, átveszem a helyed. - hajtotta le a fejét.
- Büszke vagyok rád. - tárta szét karjait Balmont, Shawn pedig vacilálás nélkül megölelte Őt.
- De ugye megérted, ha azt kérem tőled, öld meg az ügynököket?
- Persze. - felelte könnyedén, Balmont pedig fegyvert nyomott a kezébe.

Megállt bennem az ütő, amikor Shawn szembe állt velem, kezében a pisztollyal.

- De előtte apa, le kell mennem a pincébe.
- Ne akarj lemenni oda. Borzalmas a szag és a látvány is. - hangjából ítélve, az eddig nyugodt férfi, kicsit idegessé vált.
- Látni akarom őket. El akarok búcsúzni.
- Nem. - felelte erőszakosan Balmont.
- Eleget szenvedtél fiam. - váltott ismét lágyabb hangszínre. - Itt az ideje, hogy leszámolj az eddigi életeddel. Varrd hát el az utolsó szálakat.

- Igazad van. - suttogta, majd felém fordult. - Sajnálom. - szegezte rám a fegyvert.
- Shawn, mit művelsz? - kérdeztem remegő hangon. - Ez nem te vagy.
- Az orrodnál fogva vezet, vedd már észre. - kiabált Bob.
- Shawn, emlékszel mit mondtam? - kérdezte Raymund. - Te nem vagy olyan mint az apád.
- Pofa be. - válaszolta könnyedén.
- A lány akiért küzdöttem, halott. Mi értelme, hogy továbbra is a jó oldalon álljak? Mellettetek nem volt részem másban, csak gyászban. Először apám, most pedig Kim és a gyerek. Elég volt, nem küzdök tovább az ellen, ahova születtem.
- Mi ütött beléd? Attól, hogy megölsz minket, Kim nem jön vissza. Arról nem is beszélve, hogy az egyedüli ember aki a lány haláláról tehet, ott áll melletted. Balmont az, aki kísérleti szert adatott be neked. Ő az, aki megakarta öletni édesanyádat. Ő az, aki végzett az apáddal, azzal az emberrel aki sajátjaként nevelt és mindennél jobban szeretett. Mindent elvett tőled, csakis azért, hogy a saját oldalára állítson. Ha most tényleg megléped ezt, minden eddigi tettünk hiábavaló, ahogyan apád, Kim és a gyerek halála is. - sóhajtott Raymund. - A neved Shawn Mendes. Jó ember vagy, akivel rossz dolgok történtek. Most pedig eljött az idő amikor döntened kell.
- Én már rég döntöttem. - csukta be a szemét és letörölt egy kósza könnycseppet.

Amikor rám nézett, láttam szemében a fényt, ami mindigis ott volt.
Hát mindez csak időnyerés lett volna?

- A szívem a helyén van. - mondta, majd ujját a ravaszra helyezte és lőtt.

Célba vette Balmont embereit akik fogvatartottak minket. Mire feleszméltem, már a kanapé mögött bujkáltam, hisz elszabadult a pokol.
Golyók röpködtek össze - vissza de én még mindig az eddigiek hatása alatt vagyok.

- Segíts nekem. - jelent meg a semmiből mellettem.
- Színjáték volt?
- Mit gondoltál mi más? Átlátok Balmonton.
- Menjetek. - üvöltötte Raymund.

Shawn megragadta a kezem és futni kezdett. Fejemet behúzva rá hagyatkoztam, és csak futottam.
Hirtelen megtorpant, majd a kezembe nyomta a pisztolyát.

- A srácok fedeznek minket. Le kell mennünk a pincébe.
- Rendben.

Nekidőlt a falnak, majd levette a cipőjét és kirázott belőle egy kis kütyüt.

- Mi a fene ez?
- Jel Harrynek, hogy ideje segíteni.

Úgy láttam megnyomott rajta valamit. Soha életemben nem találkoztam még ilyen eszközzel, így nyilván valami új fejlesztésről lehet szó. Visszavette a cipőjét, majd elvette a fegyvert és elindultunk lefelé a lépcsőn.
Nem gondoltam volna, hogy az akció teljesen máshogy alakul majd mint terveztük, de Shawn nagyon jól kezelte a dolgot, letekintve azt, hogy hidegvérrel végzett Kevinnel.
Felemelte kezét, jelezve, hogy lassítsak.
Egy ajtóhoz értünk, ami mögül gyermeksírás hallatszódott.

- Kislányom. - rúgta be gondolkodás nélkül az ajtót.

Shawn eszét vesztve rohant a szoba túloldalára, ahol az eszméletlen Kim a falnak dőlve ölében tartotta gyermekét.
Szemembe abban a pillanatban, hogy megláttam, könnyek gyűltek.

- Kim, édes istenem. - fogta a lány arcát kezei közé.
- Itt a pulóverem, fogd. - adtam át Shawnnak a ruhadarabot, Ő pedig betakarta a gyermeket.

Közben utánunk jött Bob, hogy megnézze minden rendben van e és tudassa mi a helyzet.

- Megjött az erősítés, de ki kell mennünk. A nappaliban elszabadult a pokol, viszont a hátsó bejáratot senki sem őrzi.
- Akkor hát gyerünk. - mondta Shawn.

Kezében tartva a kicsit felállt, majd rám nézett. Arcán láttam a fájdalmat és örömet egyaránt.

- Vidd ki Őt innen. Kérlek, vidd ki innen. - adta át lányát, majd nyomott egy puszit a csöppség homlokára.
- Na és Te?
- Kint találkozunk. Ki fogom vinni Kimet, de most induljatok.
- Gyere Olivia. - fogta meg a karomat Bob.

Karjaim közé zártam az apró babát aki keserves sírásban tört ki, amint elhagytuk a pincét. Testemmel védelmeztem s követtem Bobot.
Amint kiléptünk a folyosóra, megláttan Raymundot, amit közelharcot vív egy nagydarab fickóval.

- Fussatok. - kiáltotta, majd egy jól célzott rúgással a földre küldte ellenfelét.
- Erre. - ragadta meg a karomat Bob.

Minden olyan gyorsan játszódott le, hogy arra szavak nincsenek. Követve a társamat hamar elértünk a hátsó ajtóhoz és szerencsénkre utunkat nem akadályozta senki.

Ömlött az eső, de én csak rohantam egyenesen Harry felé, aki karjait kitárta amint meglátott.

- Olivia.
- Itt a gyerek, jól van. - lihegtem.
- Vigyétek el őket. - kiáltott hátra pár amerikainak.
- Bob, hol van Shawn?
- Az alagsorban, Kimmel van.
- Harry. - szóltam a könnyeimmel küszködve. - Nem tudja egyedül kihozni onnan.

A férfi arca eltökéltté vált, majd előhúzta fegyverét.

- Bob, te felelsz Oliviaért és a gyerekért. Én bemegyek.

Ahogy ezt kimondta rohanni kezdett, Bob pedig karomnál fogva húzott a fekete terepjáró felé ami a fák között rejtőzött.

- Megsérültetek? - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Nem. - ültem be a kocsiba.
- Rendben, ne aggódj. Ezek a mi embereink, itt biztonságban vagy.

Bólintottam, Bob pedig becsukta az ajtót. A kicsi még mindig nem hagyta abba a sírást, de hogy is várhatnám el tőle, hisz a szülei életveszélyben vannak.
Kinézve az ablakon, a sötétben nem láttam sokat, így csak remélni tudom, hogy ennek a csöppségnek nem kell árván felnőnie.

Shawn szemszög:

Amint Olivia és Bob eltűntek a sötétben, legördült egy könnycsepp az arcomon. A lányom ép és jól van..de Kim...
A fal felé fordultam, s a lányra nézve elgyengültem.
Térdre rogytam teste mellett, s könnyeim utat törtek maguknak.

Iszonyatosan sápadt, arca beesett és rengeteget fogyott.
Arcán meglátszódnak a régi sérülések nyomai, testén pedig a mostaniak.
Kevin igazat mondott..
Kim egyik combján egy felszínes vágás, míg a másikon egy mély seb van.
Azonnal nyomni kezdtem a szúrás helyét, s ekkor vettem csak észre a tömérdek vért, ami körbeveszi a lányt.
Téptem a felsőmből egy darabot és elszorítottam a lábát.

- Könyörgöm. - suttogtam, és megfogtam a kezét amely hideg volt.
- Nem halhatsz meg Kim. Hallod? - simítottam meg arcát.
- Kim, könyörgöm neked. Szükségem van rád. - hulltak könnyeim.

Alig kaptam levegőt, és erősen belevágtam a falba.

- Shawn. - hallottam meg hangját amely oly' törékeny volt.

Hitetlenkedve térdeltem mellette, és arcát kémlelve szívem megörült amikor végre kinyitotta szemeit.

- Szerelmem. Itt vagyok, hallod? Eljöttem érted. Kiviszlek innen, meggyógyulsz és nem lesz semmi baj.
- Shawn. - gördült le arcán egy könnycsepp. - Tudtam, hogy eljössz értünk. - suttogta elhaló hangon.
- A lányunk már kint van.
- Ez a fő. - csukta be a szemét.
- Kim, nézz rám. - szorítottam meg a kezét.
- Shawn, ígérd meg, hogy bármi történjen ezután, Te mindig ott leszel neki és vigyázol rá. - kezdtek el hullani könnyei.
- Ne mondj ilyeneket. Kiviszlek innen.
- Ígérd meg. - fogta meg a kezem.
- Megígérem, de mostmár ne beszélj, tartogasd az erődet.

Lágy csókot hintettem homlokára, majd óvatosan karjaimba vettem és elindultam vele felfelé a lépcsőn.
Minden egyes lépcsőfoknál lábam megremegett és egyre erősödött a fájdalom, de mindez nem számít.

- Shawn. - üvöltötte Harry.

Lövések dördültek, azt viszont, hogy melyik közelről, melyik távolról, nem tudom megmondani.
Ami biztos, az az, hogy eltaláltak.

Harry iszonyatos dühvel lőtte a támadókat, az én lábaim pedig sajnos felmondták a szolgálatot.
Kezemben Kimmel, elestem.

- Shawn. - térdelt mellém Harry. - Kellj fel fiam. Ki kell jutnunk innen.
- Nem, nem. - mondtam nehezen.
- Miről beszélsz? Gyere. - ragadta meg a kezem.
- Nem. - kiabáltam és ellöktem magamtól.

Láthatóan nem tudta mire vélni e tettemet. Feltámaszkodtam a földről és láttam, hogy a pólómon egyre növekszik a vörös folt.

- Vidd ki őt. - nyeltem nagyot.
- Nem hagylak itt. - erősködött Harry.
- A rohadt életbe Reynolds, vidd ki Őt innen. Légy férfi. - üvöltöttem.
- Fedezlek titeket. - mondtam, s erőt véve magamon, sikerült felállnom.

Harry nem mondott semmit, csak kezembe adta fegyverét, majd karjaiba vette az eszméletlen lányt.

- Apád büszke lenne rád. De Mendes, ne halj meg mert megöllek.
- Vettem főnök.

Harry hátat fordított és Kimmel kezében megindult kifelé. Hallottam, hogy a hátam mögött trappolnak Balmont emberei, így megfordultam.
Felemeltem a fegyvert és sorra lőttem le az utamba álló férgeket.

- Állj. - szegezett pisztolyt a halántékomnak az ajtó mögül előlépő férfi. - Fegyvert eldobni.

Tettem amit mondott, majd kezemet a hátam mögé csavarta és bevezetett a nappaliba, ahol ott volt Raymund és két másik amerikai ügynök. De ahogy látom, Balmont emberei is eléggé megfogyatkoztak, mert a jelenlévők száma 4-re csökkent.

- Azt hitted, megúszod? - kuncogott Balmont. - Sajnos a jellemed nagy részét anyádtól örökölted és nem tőlem. - vágott pofon.
- Tégy velem amit akarsz. Nekem már úgyis mindegy.
- Oliver, a tőrömet.

A fickó fogta Balmont tőrét, majd a kezébe adta.

- Szóval nem félsz a haláltól? - szegezte torkomnak a pengét.
- Nem. - néztem a szemébe.
- Talán mégis örököltél tőlem valamit.

A tőr hegyét végighúzta a mellkasomtól egészen a hasamig, pontosabban oda ahol meglőttek.

- Méltó ellenfél vagy fiam. - mondta, majd ezzel a lendülettel belém mártotta a pengét. - De tévedtem, nem vagy vezetőnek való.

Szememet összeszorítottam a fájdalom miatt, majd megszédültem és mire észbekaptam már a hideg padlón feküdtem.
Erőm híján vagyok, de nem lehet így végem.

- Most pedig. - csapta össze tenyerét Balmont. - Az ügynököket kivégezni. Jön tehát a B terv.
- Abból nem eszel. - suttogtam, majd kinyitottam a szemeimet.

A mellettem álló fegyverese elkövette azt a hibát, hogy nem figyelt rám. Minden erőmet összeszedve kirúgtam alóla a lábát, majd a tőrt kihúzva a hasamból, feltérdeltem és elvágtam a fickó torkát.

- Mire vártok még? - üvöltött Balmont. - Öljétek meg.

Behúzódtam a kanapé mögé és csak reméltem, hogy a többiek is így tettek.
Az üvegajtónak köszönhetően láttam, hogy Balmont a szoba közepén áll, körülötte pedig a maradék 3 embere akik védelmezik.

- Kinek akarsz ezzel bizonyítani fiam? Már fél lábbal a sírban vagy.

Sajnos igaza van.
Igaz a vállamból és combomból épp, hogy szivárog a vér, de a felsőm már tocsog a vérben.
Gyorsan kell cselekednem, ha ezennel pontot akarok tenni az ügy végére.
A pasasnak akinek elvágtam a torkát, nadrágjához van erősítve egy gránát, ami most pont kapóra jön.
Kezembe vettem, de ekkor látásom kezdett homályossá válni.

- Igazad van. - álltam fel a kanapé mögül, mire mind a 3 embere rám szegezte a fegyvert. - Meg fogok halni, de téged is magammal viszlek a sírba.

Amikor tudatosult Balmontban, hogy gránát van a kezemben mintha megkönnyebbült volna és előhúzta fegyverét.

- Mégiscsak el kell ismernem a teljesítményed. - bólintott.
- De én még nem fogok meghalni. - mondta erőszakosan és rám emelte a fegyvert.

Innentől mintha az egész lassítva játszódott volna le. Balmont meghúzta a ravaszt, Raymund pedig a nevemet üvöltötte.
A golyó eltalált és a bőröm égni kezdett, de ez sem tudott kizökkenteni. Eltávolítottam a biztosítékot és egyenesen Balmont felé hajítottam a gránátot.

Sosem éreztem még magam ennyire erőtlennek, de az, hogy végre leszámolok a múlttal, enyhíti a súlyt lelkemen.
Kim életet adott egy gyönyörű és egészséges kislánynak.
Az én életem az Ő életükért cserébe csekély áldozat.
A lányom felnőhet majd és megtapasztalhatja a világot, Kim pedig mindenben a segítségére lesz.
A tudat, hogy Ők már biztonságban vannak elfeledtet velem minden rosszat, amit valaha átéltem és tettem.
A fájdalmam elillant, oly' gyorsan mint még soha.
Légzésem lassú és egyenletes lett, hisz már nincs mitől félnem.
Megtettem mindent amit tudtam.
Csak néztem a levegőben lévő gránátot, amikor hirtelen két erős kéz megszorította kezeimet és társaim immár velem együtt rohantak a hátsó kijárat felé.

Olivia O'Donnell szemszöge:

- Jön. - kiáltotta el magát Bob.
- Ki? - tapadtam az ablakra.

A semmiből feltűnt Harry amint karjában Kimmel rohan egyenesen felénk.

- Istenem. - a gyereket leraktam az ülésre és kivágtam az ajtót.
- Nem lélegzik. - kiáltott Harry.
- Az nem lehet.

A földre fektette Kimet, majd azonnal elkezdte a mellkaskompressziót.

- Bob, menj vissza. Shawn feláldozza magát. - hadarta, majd szájon át lélegeztette Kimet.
- A rohadt élet. - indult meg Bob, de ekkor egy hatalmas robbanás rázta meg a földet.

A fák takarásától is jól látszódott, hogy Balmont háza lángok martalékává vált.

- NEE...