- Sajnálom, eléggé ideges vagyok.
- Semmi baj, megértem. Az előbb hívtak a kórházból.
- És?

Mindenkinek pattanásig feszültek az idegei. Rengeteg minden futott át az agyamon, de végül arra jutottam, hogy nem lehet Harry halálhíre, ugyanis ma 3 hete, hogy kikerült az intenzívről, pár napja pedig voltam is bent nála. Napról napra erősödik, így a hír, csak Shawn -nal kapcsolatos lehet.

9 hete már, hogy kómában van. Annak ellenére, hogy remek a fizikai állapota, az orvosok nem kecsegtettek semmi jóval. Elmondásuk szerint ilyen szerrel még nem találkoztak, így tartanak tőle, hogy ha a fiú állapota nem kezd el javulni, akkor a szervezete feladja a harcot és ők nem tehetnek semmit.
Ezt pár napja tudtam meg.
Ha Angela most közli velem, hogy Shawn szíve megállt, akkor nem tudom mihez fogok kezdeni. Még ha valahogyan meg is találnám Kim -et és neki és a magzatnak sem lenne baja, közölnöm kell vele a hírt, miszerint a fiú akit szeret, halott.

- Olivia. - legyintett a szemen előtt Bob.
- Shawn felébredt a kómából. - ismételte Angela.

Ezt hallva egy szó sem jött ki a számon, csak néztem az előttem álló lányt akinek hatalmas mosoly került az arcára.
A szobában lévők mind kifejezték örömüket, ki csak mosolygott, ki pedig ölelgette a másikat. Egyedül én álltam mozdulatlanul, hang nélkül, ez pedig hamar feltűnt mindenkinek.

- Olivia. - tette kezét a vállamra Raymund.
- Shawn jól van. Hallottad. Minden rendben lesz.

Magához húzott és karjaiba zárt, az én arcomra mosolyt csalva.
Mivel nem vagyok oda az ölelkezésért és ezt Ő is nagyon jól tudja, hamar elengedett. Megköszörültem a torkomat és az emberekre néztem akik még mindig tőlem várják el, hogy irányítsak. Ha eddig ment, ez után is menni fog, főleg így, hisz már csak idő kérdése és Harry és Shawn is nemsokára visszatér.

- Mindenki folytassa a munkát. Addig járunk a brazilok nyakára ameddig el nem kezdik keresni Balmont -ot, és nem érdekel, hogy a pasas kettős állampolgár, meg van kötve a kiadatási egyezmény, kötelességük átadni nekünk. Emellett vegyétek fel a kapcsolatot az Interpollal. Richard Morgan ügynöknek pedig mondjátok meg, hogy keressen meg. Angela, te továbbra is a brazil kamerákat ellenőrizd, de ezennel ne csak a repülőtér környékén, mert azzal már 1 hónapja semmire sem megyünk. Bővítsétek ki a kört olyan városokra ahol jól el lehet tűnni szem elől.
- Az is lehet, hogy Brazília másik felében vannak?
- Nem elképzelhetetlen Balmont -ot ismerve. A lényeg, hogy terjesszétek ki a kört és ha bármi gyanúsat lát valaki, azonnal hívjatok fel.
- Te pedig bemész a kórházba, igaz? - fordult felém Bob.
- Be. Muszáj beszélnem Shawn -nal.
- Tartjuk a frontot, menj csak.

Bólintottam és alig 1 óra múlva már a kórház ajtaján léptem be.
A nővérek útbaigazítása után felmentem a 3. emeletre, ahol megláttam a folyosón álldogálni Linda -t.

- Olivia.
- Szia. - léptem elé és megöleltem.
- Amikor felhívtak el sem akartam hinni. 9 hét után végre felébredt.

Szemeit könny áztatta, hisz a fiáról van szó.
Ez idő alatt igyekeztem / igyekeztünk tartani benne a lelket, hisz Shawn erős gyerek, ez pedig most bebizonyosodott.
Amellett pedig, hogy a fiáért aggódott, igyekezett a segítségemre lenni mindenben, hogy Kim -et felkutassuk.

- Jutottatok már valamire?
- Sajnos nem. A brazilok nem hajlanak az együttműködés felé, az Interpol pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy kimaradjon az ügyből. Őszintén szólva már kezdem feladni a reményt. Másfél hónapja, hogy leszállt a gép.
- Nem úgy ismertelek meg téged, mint aki pár akadály után feladja a dolgot.
- De nem tudom mit tehetnék még. - sóhajtottam. - Úgy érzem kifutok az időből.
- Zárj ki mindent és próbálj meg Balmont fejével gondolkozni. Tudom, hogy nehéz.
- Esetleg, nem jut még eszedbe valami ami most nagy segítségemre lehet?
- Hidd el, ezen gondolkozom a nap 24 órájában, de engem 19 éve nem vontak be ilyen mélyen a dolgokba. Annyit tudok csak amennyit Tatjana elmondott.

Ekkor elgondolkozott, mint akiben most fogalmazódott meg valami.

- Add a telefonod.

Azonnal előkaptam a készüléket és Linda kezébe nyomtam.
Tárcsázta Angela számát és kihangosította a hívást.

- Tessék.
- Linda vagyok, de itt van velem Olivia is.
- Oh. Miben segíthetek?
- Sao Paulo. Sao Paulo lesz a kulcs. Balmont emberei annak idején elvittek oda. Van ott egy kartele, úgy tudom.
- Angela ugye hallottad? - kaptam fel a fejem Linda szavaira.
- Igen. Már keresem a kamerák felvételeit.
- Bővítsd ki a kört.
- Olyan városban lesznek aminek kisebb a népessége és jobban el tud tűnni szem elől. Na és fontos a tengerpart.
- Angela, vetted?
- Igen, Olivia. Sao Paulo és környéke, pontosabban a kisebb népességű városok a part közelében.
- Amint találsz valamit, értesíts. Rendben?
- Rendben.

Linda kinyomta a telefont és a szemembe nézett.

- Végre szűkíthettük valahogy a kört. Talán van még remény.
- Talán? - rázta meg a fejét. - Hidd el, hogy van még remény. Idő kérdése és ha még mindig élnek a régi kapcsolatai akkor azon a területen lesznek.
- Nagyon remélem, hogy most már sínen vagyunk.

Az orvos fél óra múlva jelent meg, és kis győzködés után beleegyezett abba, hogy mind a ketten bemehessünk Shawn -hoz.

Shawn szemszög:

Megtudni, hogy 9 hétig feküdtem a kórházban tehetetlenül miközben lelőtték Harry -t és a szerelmemet elvitték Brazíliába, borzalmas és megfogalmazhatatlan érzés.
Annyi már biztos, hogy a szernek szerencsére semmilyen mellékhatása nincs, így 2 nap múlva már én is mehetek és hasznosíthatom magam, végre.
Jelenleg borzalmas lelkiismeretfurdalásom van amiért nem küzdöttem jobban Hanna ellen és beadta nekem azt az injekciót. A dolgok nem így alakultak volna és lehet, hogy Kim még mindig itt lenne az államokban. Istenem, amint rá gondolok, görcsbe rándul a gyomrom, a szívem kihagy egy ütemet. Minden vágyam, hogy végre karjaim közé zárjam Őt és megsimogathassam a kerek pocakját, mert már biztos, hogy eléggé kikerekedett ezidő alatt.
A lényeg, hogy van ami ösztönözzön.
Szükségem van Kim -re, ahogyan neki is rám. Megfogadtam, hogy ki fogom szabadítani és én olyan ember vagyok aki állja a szavát.
Már csak abban reménykedem, hogy Kim és a baba is jól vannak, mert Balmont kiszámíthatatlan. De azt garantálom, hogy ha bármelyiküknek is akár egy haja szála görbült, Balmont azt is megbánja, hogy a világra jött.

Augusztus 03. - péntek

Épp a cipőmet kötöttem be, amikor benyitott a kórterembe rég nem látott "főnököm" és anya.

- Amikor utoljára láttalak elég rosszul néztél ki. - lépett közelebb Harry és megveregette a vállamat.
- Ez a 9 hét elég volt arra, hogy újult erővel vágjak neki Kim és Balmont megtalálásának.
- Elhiszem kölyök, elhiszem.
- Jajj Shawn. - anya a nyakamba borult, én pedig szorosan megöleltem.

Mostanság nagyon érzékeny minden témára és akármit mondok, mindig sírás a vége. Rettentően megviselték a történtek, de ezt nem is csodálom. Bárcsak ne kellett volna mindezen keresztülmennie. Bárcsak átvehetném tőle az összes fájdalmat. Az elmúlt 3 napban, ha ezerszer nem, akkor egyszer se kért bocsánatot a 18 év miatt, hogy hazugságban nőttem fel.
Megértem, hogy apával miért döntöttek úgy ahogy, csak engem akartak védeni. Több évig az adott erőt, hogy megtaláljam apám gyilkosát, aki most elrabolta a szerelmemet.
Az utolsó lehelletemig küzdeni fogok azért, hogy Kim és a baba biztonságba kerüljenek, távol attól a rohadéktól.

Onnantól kezdve, hogy kiléptünk a kórházból ami 9 hétig "otthonomként" szolgált, kevesebb mint egy óra volt eljutni a bázisra.
Amint az ügynökök megláttak minket, hatalmas örömmel üdvözöltek.

- Jó sokat aludtál. - lépett mellém Raymund, akivel régebben elég sok összetűzésem volt.
- De mostmár készen állok a munkára.
- Helyes. Szükségünk van rád. - nyújtotta a kezét, én pedig viszonoztam a gesztust.

Jó érzés újra itt lenni ezen emberek között, hisz Ők azok akik nem adták fel egyszer sem és törhetetlenül keresték tovább Balmont -ot a túszával, Kim -mel együtt.

- Olivia. Vázold kérlek, hogy mit tudunk eddig. - állt szembe a monitorral Harry.
- Másfél hónapja rögzítette egy kamera őket az Austin -i reptéren.

Angela kivetítette a felvételt és láttam amint egy baseball sapkás alak kerekesszékben tol egy terhes lányt aki olykor - olykor a kamerák felé pillantott így bizonyosodtam meg róla, hogy az valóban Kim. Láttam szemében a félelmet és kétségbeesés. Nem voltam ott, hogy segítsek neki. De visszatértem és nem nyugszom addig, míg meg nem találom.

- A reptéren a brazilok vártak rájuk, ám Balmont kijátszotta őket. Ez idáig hiába kerestük őket, mintha teljesen felszívódtak volna, ám 3 napja Linda segítségével szűkítettük a kört. Tudjuk, hogy ezen a környéken vannak.

A monitoron megjelent Brazília térképe, aminek a Sao Paulo part melletti része volt kiemelve pirossal.

- Sao Pauloban 7 kamera vett fel egy terepjárót, amiben két férfi és egy nő ült, aki feltehetően Kim. A rendszáma alapján kerestük a kocsit, de sehol máshol nem bukkantunk a nyomára, viszont az irányból ítélve az ország délebbi része felé tartottak. Szerintünk Balmont Paraná vagy Santa Catarina államban tartózkodik.
- Ha jól értem, ez a megérzéseden alapszik, igaz? - vonta fel a szemöldökét Harry.
- Igen. - felelte Olivia.
- Olivia megérzésének köszönhető az is, amikor rájöttünk, hogy valóban Ők vannak a reptéren. Bíznunk kell benne Harry. - kelt a nő védelmére Raymund.
- Tudom. Ez idő alatt hihetetlen milyen képességeidet csillogtattad meg. Hiszek neked Olivia. Angela, kérlek Paraná és Santa Catarina part menti kisebb népességű városait ellenőrizzétek.
- Rendben Uram.
- Na de mi van a brazilokkal és az Interpollal? - kérdeztem.
- A brazilok nem akarnak hajtóvadászatot indítani, hisz Balmont brazil állampolgár is, és a repteres eset óta nem tett semmi törvénybe ütközőt.
- Ez azért elég vicces a brazil kormány részéről. - sóhajtottam idegesen.
- Ne aggódj Shawn, beszélek a brazilokkal.
- Az Interpollal mi legyen? - kérdezte Bob.
- Shawn, Olivia. Azt rátok bízom.

Olivia -val egymásra néztünk, majd bólintott.

- Most bocsássatok meg nekem, de tárgyalni valóm van a brazil barátainkkal. - Harry sarkon fordult és bement a számára kialakított irodába.
- Bob, Morgan ügynök válaszolt már az emailre? - kérdezte Olivia.
- Igen. Annyit írt, hogy nem akar többet Balmont -tal foglalkozni, ma pedig jelenése van Virginiában.
- Angela, behoznád nekem a térképet? - fordultam a lány felé.
- Kicsit pontosíts.
- Hol vagyunk mi?

Arcából ítélve furcsálta a kérdést, de pillanatokon belül megjelent a térkép, egy piros pöttyel Wilsonnál.

- Ha Virginia, akkor gondolom az FBI -hoz megy, Quanticoba.
- Nagy valószínűséggel. - helyeselt Olivia.
- Mennyi az út?
- 3 és fél óra. - felelte Angela.
- Akkor nem maradt más lehetőség, induljunk. - mondtam.
- Mégis mit akarsz tenni? - vonta fel a szemöldökét a társam.
- Mit akarnék? Elbeszélgetek Morgan ügynökkel. Hidd el, hogy segíteni fog a brazilokkal. - vettem kezembe a kocsikulcsot.
- Mert szerinted a nyers erő megoldja a dolgot? Egyből kidobat minket és akkor leshetjük a segítséget. Ha nincs Interpol, akkor Kim sincs.
- Fáj, hogy ennyire nem bízol bennem. Tudod?
- Kiszámíthatatlan vagy Shawn. Úgy ahogy az apád. Nem lehet mindent erőszakkal megoldani, sőt. - vágta fejemhez ingerülten.

Mindenki felkapta a fejét Olivia mondatait hallva.
Mélyen hatott minden szava, annak ellenére, hogy tudom, ez nem így van.

- Sajnálom. - szabadkozott. - Nem úgy gondoltam Shawn.
- Tudom. - mondtam erőtlenül, majd nagyot sóhajtottam.
- 9 hét után edzésre van szükségem. Nem fogok leállni keménykedni, főleg nem az Interpol fejesével. Ha jól sejtem, akkor a fickó Richard Morgan. Ő apám régi barátja, mármint az ügynök apámé és nem a maffiózóé.

Olivia láthatóan azon gondolkozott, hogy mit feleljen, de végül csak lehajtotta a fejét és nem mondott semmit.

- Jobb lesz ha egyedül megyek.

Épp becsukni készültem a ház ajtaját, amikor Raymund utánam szólt.

- Várj. Tudod, hogy nem úgy gondolta.
- Pedig eléggé úgy tűnt mint aki komolyan gondolja.
- Ideges, nagyon bizonyítani akar saját magának. Nézd el neki.
- Jó, oké. - sóhajtottam.
- Különb vagy mint James Balmont. Ezt vésd az eszedbe. Rendben kölyök?
- Rendben.

Raymund megveregette a vállamat, majd arrébb állt, mivel lépteket hallottunk.

- Én is megyek, hisz társak vagyunk. - állt meg előttem Olivia.
- Nincs ellenvetésem.

Beszálltunk a kocsiba és alig fél perc múlva elindultunk.

- Nézd Shawn, tényleg nem gondoltam komolyan, csak úgy kicsúszott a számon. Balmont és Te olyanok vagytok mint ég és föld.
- Mindenki ideges, mondunk olyan dolgokat amiket nem kellene. Felejtsük el.
- Rendben.
- Irány Quantico.

Nem ragadhatok le az ilyen dolgoknál. Igaz, mellbe vágott az a pár mondat, de túlteszem magam rajta.
Miután segítségre bírtam Morgan -t, be kell iktatnom pár edzést, értem ezt a fegyverhasználatra és a közelharcra is. 9 hét az hosszú idő. Viszont ennek is van jó oldala, a szúrt és lőtt sebem már teljesen rendben van, alig maradt nyoma.
Minden erőmre szükségem lesz az elkövetkezendő napokban vagy hetekben.