A részt eredetileg 26 -án akartam kitenni, de csúsztam egy napot.
Utólag is Boldog Karácsonyt Mindenkinek.♥️♥️

- Kim. - üvöltöttem torkom szakadtából, de az ajtó becsukódott és a gép emelkedni kezdett.
- Kim. - ismételtem, majd sikerült feltápászkodnom és elkapnom a helikopter egyik lábát.

Minden fájdalom ellenére kapaszkodtam ahogyan csak tudtam, ám a kezemet borító vér miatt nem tudtam megtartani magam.

Az utolsó emlékem, hogy Kim nevét üvöltve távolodok a helikoptertől és zuhanok vissza a földre.

***

Hiába van csukva a szemem, a vakító fehér fény még így is bántja. Érzem, hogy hideg van. Hallom, hogy körülöttem többen is beszélnek. Ám imerős hangot nem hallok, minden olyan összefüggő és érthetetlen.

Külső zajok tömkelege zúdult rám hirtelen. Különféle gépek csipogása, zúgása mintha valami forgalmas úton lennék.

Jobb karomat megmozdítva rá kellett jönnöm, hogy rossz ötlet volt. Minden egyes porcikám fáj. Csupán annyira emlékszem, hogy az egyik pillanatban még a helikopter lábába kapaszkodom, a következő pillanatban pedig zuhanok. A nagy esésem máris magyarázattal szolgál arra, hogy miért fáj mindenem és miért vagyok ennyire erőtlen.

De ez mégsem elég indok arra, hogy itt feküdjek a kórházban miközben a szerelmemet magával vitte az a pszichopata állat.

Minden kellemetlenség és fájdalom ellenére kinyitottam a szemem. Először semmit nem láttam a fény miatt, de aztán kirajzolódott a plafon, majd a fejemet kissé oldalra fordítva megláttam a zöld függönyt amivel a betegek el vannak választva. Ezek szerint az intenzíven vagyok. Próbáltam felkönyökölni, de a kezemben lévő branül és a fájdalom miatt ez nem volt lehetséges.

A mellettem lévő gép csipogni kezdett, mire lépteket hallottam közeledni és egy perc sem kellett, egy nővér termedt mellettem.

- Kérem nyugodjon meg. - nyomott le lágyan a mellkasomnál fogva.
- Minden rendben lesz, ne izgassa fel magát.
- Kim. - ejtettem ki a nevét rekedt hangon oly' nehezen.
- Tessék? - hajolt közelebb.
- Kim. Őt akarom, mennem kell.

A nő szemében kis aggodalmat fedeztem fel.

- Sajnálom, de nem mehet sehova. Kórházban van.
- Tudom. - suttogtam. - De, szüksége van rám.
- Semmi baj, mindjárt jobb lesz.

Hangja lágy volt és nyugalmat sugárzott, ám kezébe vett egy fecskendőt.

- Ettől megnyugszik. - pillantott rám és beakarta adni a branülön keresztül.
- Nem, ne. Ne adja be.
- Ez csak nyugtató.
- Nem kell. - emeltem fel a hangom.
- Beszélni akarok Harry -vel. Harry Reynolds -al.
- Nézze. Tudom, hogy fájdalmai vannak és nem tesz jót ha ennél is jobban felizgatja magát.
- Beszélni akarok vele. - szorítottam össze szememet a fájdalomtól és felkönyököltem.
- Nee csinálja. - ellenkezett a nő, de ekkor már a jobb oldalamra fodultam.
- Kérem ne erőltesse meg magát, ide hívom az orvost. Várjon, rendben??

Bólintottam mire a szó szoros értelmében elrohant az orvosért.
Nem tehettem mást, vissza kellett feküdnöm ugyanis borzalmas fájdalom tört rám.

- Jó napot. Dr. Holland vagyok. Érti amit mondok?
- Minden egyes szót. - szűrtem ki fogaim között ezt a pár szót a borzalmas fájdalom miatt.
- Adok Önnek fájdalomcsillapítót.
- Nem, nem kell. - vágtam rá azonnal.
- Mind a ketten tudjuk, hogy ha megint kapok egy adagot akkor az ki fog ütni. Nekem pedig beszélnem kell valakivel. Tudom, hogy Harry Reynolds itt van.
- Igen, valóban itt van. Arra vár, hogy maga észhez térjen.
- Eljött az idő. Beszélni akarok vele.

Az orvos sóhajtott, majd intett a nővérnek.

- El kell végeznem pár vizsgálatot, ha minden rendben van, akkor átvisszük a kórterembe, ott beszélhetnek.
- Minél előbb túlesünk rajta, annál jobb.

- 1 órával később -

Amint betoltak a kórterembe a nővér bekötött egy újabb adag infúziót majd távozott és helyette valaki más lépett be a szobába.

- Kérem, ne izgassa fel. - pillantott az ajtó felé a doki.
- Nem fogom. - hallottam meg Harry hangját. - Az eredményei?

Az orvos rám nézett, majd megkönnyebbült sóhaj kíséretében bólintott.

- Minden a legnagyobb rendben van. A vágás és a lőtt sebb el van látva, a műtét sikeres volt. Enyhe agyrázkódással kell számolnunk és a kificamodott bal váll, okozhat még fájdalmat. Testszerte kisebb nagyobb zúzódások, de azokkal van a legkevesebb probléma. Az arcán lévő sebek felszínesek, egyik sem komoly. Viszont, Shawn. - nézett rám az orvos. - Biztos benne, hogy nem kér fájdalomcsillapítót?
- Biztos.
- Rendben van, akkor magukra hagyom Önöket.
- Köszönjük. - bólintott Harry.

Miután az orvos magunkra hagyott, Harry közelebb lépett az ágyamhoz.

- Nem nézel ki valami jól. Biztos nem kellett volna az a gyógyszer?
- Nem, nem kell gyógyszer. Észnél akarok lenni. Muszáj észnél lennem. Át akarom élni a fájdalmat, mind a testi, mind a lelki fájdalmat a kezdetektől.

Tekintetem az ablakra irányult. Már leszállt az este, az égen pedig ragyogtak a csillagok.

- Ugyan miért?
- A fájdalmamból merítek erőt. Amint fegyvert tudok fogni a kezembe, meg fogom ölni azt a mocskot. Az életemre esküszöm.

Harry nagyot sóhajtott, majd egy széket húzott az ágy mellé és helyet foglalt.

- Linda is itt van.

Erre a kijelentésre felkaptam a fejem és Harry -re néztem.

- Egy emelettel feljebb van, holnap talán találkozhatsz is vele. Számos sérülést szenvedett a fél év alatt.
- Milyen sérülései vannak?
- Shawn, ezt nem most kellene megbeszélnünk.
- De igen, tudni akarom.

A férfi sóhajtott és tudva, hogy nem nyugszom addig míg el nem mond mindent megköszörülte a torkát.

- 2 bordája eltört és 3 megrepedt. Az egyik felsértette a tüdejét de egy hosszabb műtét alkalmával ellátták a sérülést. Kiugrott térdkalács és váll, 4 törött ujj. Valamikor eltörte a sípcsontját ami rosszul forrt össze, ezért az orvosok kénytelenek voltak azt újra eltörni és gipszelni. Az egyik nyakcsigolyája pár miliméterrel elmozdult, ennek a rendbehozásáról később döntenek. Agyrázkódás, emellett kisebb - nagyobb zúzódások. Sok vért vesztett, nagyon sokat. A műtét több órás volt, de a tüdejét rendbe hozták a golyót pedig kivették anélkül, hogy bármi más megsérült volna.
- Vagyis, kis híján meghalt.
- Igen, de erős nő. Túlélte.
- Milyen nap van ma? Mennyi ideig voltam kiütve?
- 2 nap telt el azóta Shawn.
- 2 nap?? - nem akartam hinni a fülemnek.
- Igen, 2.

Nagyokat pislogtam és láttam Harry -n, hogy valami nyomja a lelkét, de végül nem mondott semmit.

- Ne tartsd magadban.

Tekintetét rám vezette és kezeit markolászta.

- Azt hittem, hogy ha szétválasztalak kettőtöket akkor úgy Kim biztonságban lesz, Te pedig a dolgodra tudsz koncentrálni. Tévedtem. Alábecsültem Balmont -ot, azt hittem békénhagyja Kim -et.
- Harry, fogd be. Ezzel kurvára nem segítessz. Így is mardos a bűntudat mert hagytam, hogy elvigye Kim -et és a gyerekemet bassza meg. Most pedig itt fekszem a kórházban ahelyett, hogy a nyomában lennék annak a fasznak, úgyhogy semmi szükségem erre. - keltem ki magamból.
- Igazad van. - húzta ki magát. - De ráállítottam a legjobb embereimet az ügyre.
- Nem Harry. Ebből mostmár nem hagysz ki, nyakig benne vagyok és én vagyok az egyik legjobb a csapatban.
3 nap múlva én megyek be az ügynökségre és derítem ki mit tudtak meg az általad legjobbnak nevezett ügynökök.
- Shawn ez nem csak a te harcod. Mind el akarjuk kapni azt a férget, ez nem személyes.
- De igen, ez személyes. Ez a mi harcunk, ami apára és fiára tartozik. Elvette tőlem azt a személyt akit mindennél jobban szeretek, hát az életével fog fizetni, ezt garantálom.

Fejemet oldalra fordítva kinéztem az ablakon, néztem a ragyogó csillagokat.

- Mindenki azt hitte, hogy Balmont -nak nincs gyenge pontja. Hogy a hálózata olyannyira kiépített, hogy nem lehet tönkretenni. Erre én most rácáfolok. Balmont gyengéje Ő maga.
- Ezt hogy érted?
-

Mindent hallottál a beszélgetésből ami pár napja lejátszódott, de mégis feltetted ezt a kérdést?
- Nem tudom mire gondolsz Shawn.
Tudom, hogy mérhetetlen fájdalmat és dühöt érzel, de elhamarkodott következtetéseket vonsz le.
- Nem. Tudom, hogy mit beszélek. - kaptam rá a tekintetem. - Balmont elárulta magát. Engem akar a saját helyére állítani. Még mindig nem érted?
- Sajnálom, de nem értem mi az összefüggés.
- Bárkit választhatna az emberei közül a pozíció betöltésére, de mégis nekem ajánlotta fel a dolgot. Hogy miért? Mert nem bízik az embereiben. Nem bízik senkiben. Márpedig, ha nincs meg a bizalom egy ilyen szervezetben akkor mennyire lehet ez igazából kiépítve? Tudod Harry, a látszat néha csal. Merem állítani, hogy Balmont hihetetlenül fejlett, erős és megközelíthetetlen maffiája csak a látszat. Ha a főnök meghal mindenki magának akarja majd a helyét mert nincs meg a hierarchia. Ha pedig igazam van, márpedig igazam van, akkor hatalmas öldöklés zajlik majd szervezeten belül. Ezt Balmont is tudja. A történtek ellenére még mindig számít rám. Nála van Kim, ezért megzsarolhat. Kellek neki, ahogyan Kim is, úgyhogy nem ölheti meg. Életben kell tartania, hisz tudja, hogy előbb vagy utóbb de keresni fogom.
- Tegyük fel, hogy igazad van. Mi a garancia arra, hogy az emberei nem lázadnak fel ellened?
- Harry, ez úgy sem számít. Sosem venném át a helyét. Nekem a fő célom az, hogy újra biztonságban tudjam a szerelmemet. Többet jelentenek nekem mindennél. A maffia felszámolását rád bízom.
- Értelek. Azt hiszem, van valaki aki talán Balmont nyomára vezethet minket.
- Ki?
- A házban pár férfi hulláján kívül találtunk egy nőt, talán orosz lehet, de biztos vagyok benne, hogy tud angolul, ám még nem beszélt. Egy szó sem hagyta el a száját.
- Bízd rám. - próbáltam meg felkönyökölni, mire Harry visszanyomott az ágyba.
- Te sem gondoltad komolyan. Meg kell erősödnöd, majd utána lehet szó hasonlóról.
- Minden egyes perc számít. Már vesztettem 2 napot Harry.
- Shawn, elég. Nem nyitok vitát erről. Pár napot még a kórházban kell töltened, akkor teheted ki innen a lábad ha az orvos azt mondja. Addig sem kell aggódnod, hisz mint mondtam, mindenki ezen az ügyön dolgozik, teljes erőbedobással. Balmont nyomára fogunk bukkanni, a nő pedig segíteni fog ebben.
De ha te felrúgod a szabályokat és idő előtt elhagyod a kórházat, azzal hátráltatod a gyógyulásodat és nem engedhetlek terepre. Érted végre??
- Értettem. - sóhajtottam.
- Rendben. Most magadra hagylak, pihenj. Tájékoztatlak minden egyes részletről.
- Köszönöm Harry.

A férfi bólintott, majd elhagyta a szobát.
Ismét az égboltra pillantottam, ahol több ezer csillag az égen ragyogott.

- Akárhol is légy szerelmem, megtalállak. Megtalállak és soha többet nem engedlek el, örökre veled leszek, ígérem.

Szememből kicsordult egy könnycsepp, a szívem pedig összeszorult. Nagyon remélem, hogy igazam van, mert ezen az egészen élet és halál múlik.
Így is minden egyes perc amit Kim nélkül kell eltöltenem maga a pokol.
A tudat, hogy fogságban van két pszichopata társaságában nem hagy nyugodni. Legszívesebben már úton lennék az ügynökségre, hogy kiszedjem abból a nőből amit tud, de Harry -nek igaza van. Ha ezt megteszem, akkor nem lesz elég erőm végigcsinálni azt, ami rám vár.

Ki fogom szabadítani a szerelmemet és a gyermekemet az apám fogságából még ha az életem múlik is rajta.

Kim szemszög:

Kinyitottam a helikopter ajtaját, mire Balmont belökött a gépbe, aztán Ő is bemászott. Kevin háttal közelített felénk, majd miután már nem volt szüksége Shawn -ra ellökte a fiút és bevágta az ajtót.

- Shawn. - suttogtam erőtlenül kezemet a hasamra szorítva.
- Indítsd be a gépet. - utasított Balmont.
- Azon vagyok, egy pillanat. - felelte Kevin.

Könnyeimtől már szinte semmit sem láttam, hiába törölgettem a szemem. Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik. Elválasztanak a szerelmemtől akit meglőttek és minden bizonnyal súlyos a sérülése. Engem pedig elrabol a hírhedt maffiavezér, terhesen.

Az ablakon kinézve láttam ahogyan Shawn próbál felkelni. Próbálta, de egyszerűen nem sikerült neki. Hátán feküdt, arcán pedig láttam a mérhetetlen fájdalmat. Küzdött, de hiába.
Amikor tekintetünk találkozott szeméből kicsordult egy könnycsepp, ökölbe szorított kézzel a földbe vágott, majd felült.

- Megvan, megvan. - kiáltotta el magát Kevin.

A propeller kezdett bejáródni, ám én kirántottam a helikopter ajtaját és kezemet Shawn felé nyújtva próbáltam megszökni.

- Shawwn. - üvöltöttem torkom szakadtából, de Balmont átkarolta a derekamat és még mielőtt Shawn megfoghatta volna a kezemet visszarántott.
- Hova mész te kis ribanc? - lökött neki a falnak, majd lendített egyet kezével amiben a fegyver volt.

Az ütés a hasamat érte, mire szinte sokkot kapva tápászkodtam fel.
A gép a levegőbe emelkedett, én pedig megragadtam az egyik kapaszkodót és farkasszemet néztem Balmont -al akinek kezében még mindig ott volt a fegyver.

- Leülsz a seggedre bazdmeg mert esküszöm olyat teszek amit megbánok. - üvöltötte.

Alig hallottam amit mondott, de abban a pillanatban más bajom is volt. Hirtelen erős hasi görcs tört rám, majd térdre rogytam és kezeimet a velem szemben lévő ülésre raktam.

A szemem sarkából csak annyit láttam, hogy a férfi elrakja a fegyvert, majd valamit beszél Kevin -nel.
Igyekeztem a légzésemre koncentrálni és nem kétségbeesni. Balmont a fejemre rakott egy olyan fülhallgató szerűséget, majd letérdelt mellém.

- Mi a baj? - kérdezte, én pedig tisztán értettem szavait a fejemen lévő eszköznek köszönhetően.
- Görcsölök. - nyögtem ki szememet összeszorítva.
- Sajnálom, de felidegesítettél. - fogta meg a derekamat és közel húzódott hozzám.
- Tűnjön innen. - löktem meg a vállát.
- Hadd segítsek Kimberly. Ne felejtsd el, hogy az unokámról van szó. Ha én nem segítek neked, senki más nem fog.

A férfire pillantva láttam arcán azt a tipikus alig észrevető önelégült mosolyt.

- Ha segíteni akar, vigyen kórházba. -vezettem kezemet a hasamra. - Ha valami baja lesz a babámnak, esküszöm megölöm.
- Feküdj le és vegyél mély levegőt.

Mivel másra nem számíthatok csak rá, tettem amit mondott, Ő pedig mellém térdelt és fogta a kezem.

- Mély levegőt, nem lesz baj. Kevin, hallasz?
- Tisztán főnök.
- Az Austin -i magánkórházba menjünk.
- Rendben főnök, vettem.
- Áhh. - szorítottam meg a férfi kezét amennyire csak tudtam.

Lábaimat felhúztam, mivel az volt a legkényelmesebb pizíció.

- Ez nagyon fáj. - szorítottam össze a szemeimet.
- Nem lesz baj, mély levegőt vegyél. Nemsokára ott vagyunk.

Láttam szemében, hogy tényleg megbánta, hogy megütött. Ilyen fontos lenne neki az unokája??
Márpedig ha rajtam múlik egyetlen egy ujjal sem fog hozzáérni a gyerekhez.

Amikor a fájdalom még erősebb lett muszáj volt felülnöm. Az egyik lábamat magam alá húztam, míg a másikat kinyújtottam és úgy ülve tűrtem a fájdalmat. Ám miután a görcs enyhült éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami nincs rendben ott lent.
Szabadon lévő kezemet bevezettem a férfi póló alá, a combjaim közé, egyenesen a bugyimhoz. Nedves volt..

Amikor magam elé tartottam a kezem, szembesültem vele, hogy vérzek.
Nagyon, vérzek.

- Édes istenem. - kapkodtam levegő után.