- Ne, nee. - kezdtem el kiabálni és próbáltam elrúgni magamtól.
- A kurva életbe már. - húzta elő fegyverét, majd annak markolatával fejbe vágott.

Utolsó emlékem ahogyan Mitch önelégülten mond valamit, ragasztót rak a számra, majd zsákkal közelít a fejem felé.

***

Amint magamhoz tértem hallottam két ismerős pasas hangját. Rá kellett jönnöm, hogy a kezeim és lábaim egy székhez vannak kötözve. A számon még mindig ragasztó, a fejemen pedig egy zsák.
Amint kiegyenesedtem megfájdult a nyakam és a hátam a sok görnyedéstől.

- Na gyerünk, játszunk egy picit. - hallottam meg Mitch parancsoló hangját.

Léptei közeledtére szívem egyre hevesebben vert, majd váratlanul lerántotta fejemről a zsákot.
Szemeimet kénytelen voltam becsukni a vakító fény miatt.

- Mi lesz cicám? Nézz rám azokkal a csodás szemekkel. - mondta hangjában némi gúnnyal, majd lerántotta számról a ragasztót.
- Menj a fenébe. - mormogtam.
- Hogy mit mondtál? - támaszkodott meg a térdein és közelebb hajolt.

Több próbálkozás után végre sikerült nyitva tartani a szemem. Körülnézve rájöttem, hogy egy pincében vagyok. A helységben csupán egy asztal és 3 szék van.

- Na mi van királylány? Csak nem félsz? - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Azt neked kellene. - vágtam vissza.
- Tőled? - tört ki nevetésben a kigyúrt fickó.
- Nem tőlem.
- Ohh, nem. Te már megint azt hiszed, hogy Shawn meg fog menteni téged?! El kell, hogy keserítselek babám. - vette elő pisztolyát amit az asztalra rakott. - Ha Shawn eljön ide, semmi más nem vár rá, csak a halál.

Arcára ördögi mosoly ült ki, s arcomat pásztázta. Meg akar rémiszteni, azt akarja, hogy megtörjek.

- Te pedig bogaram. Te pedig követni fogod őt a halálba. Megfizetsz a testvérem haláláért. Saját kezűleg foglak kibelezni.
- Azt majd meglátjuk.
- Ohh, látom kezdessz újra a régi lenni. Úgy hiányoznak a frappáns kis beszólásaid.
- Nem fogom megadni az örömet. - mondtam rezzenéstelen arccal.
- Ez kár. Most biztos azon jár az eszed, hogy hol vagy.
- Tudom, hogy nem vagyok már az Egyesült Államokban.

Szemöldökét felhúzta, majd velem szembe leült az egyik székre. Térdeire támaszkodva figyelmét nekem szentelte.

- Mégis honnan tudod?
- Balmont -nak Európában vannak nagyobb birtokai, ezt mindenki tudja. Gondolom azok után, hogy fél éve az új - mexikói házát porig romboltam nem akart az Usa -ban maradni. De ez egészen odáig feltevés volt, ameddig meg nem erősítetted. Nem vagyok olyan hülye mint amilyennek nézel Mitch. Balmont -tal akarok beszélni.
- Szóval már követelőzöl is? - nevetett fel.
- Nem, csupán azzal az emberrel akarok beszélni aki a háttérből irányítja a szálakat, nem pedig egy bábbal, aki úgy táncol ahogyan fütyülnek.

Láthatóan nem tetszett neki az előbbi mondatom mivel felpattant a székről és keze az arcomon csattant.

- Kis cafka. Most megtanítom neked, hogy hogyan mutass tiszteletet a férfiakkal szemben.

Előrántotta a kését, amitől megdermedtem. Elvágta a köteleket, így szabaddá váltak a végtagjaim.
Megmarkolta a hajamat és rántott rajtam egyet.
Térdre rogytam a lábai előtt, várva vajon mi lesz a következő tette.

- Nézz fel. Azt mondtam nézz fel. - ordította.

Nem tehettem mást, felnéztem rá.
Arcára vigyor került, majd elkezdte kicsatolni az övét.

- Most megtanítalak arra picikém, hogyan kell viselkedni.

Kezemet a pasamra vezettem és minden porcikám remegni kezdett.

- Jó jó, sajnálom. Kérlek ne. - gyűltek könnyek a szemembe.
- Ohh, erre vártam már oly' rég. Könyörögj tovább. - húzta ki övét a helyéről.

A földön összekuporodva próbáltam védeni a hasamat. A férfi lassan a hátam mögé sétált, majd megfogta a hajamat és hátrafeszítette a fejem.
Ujjai a nyakam köré fonódtak, majd a fülemhez hajolt.

- Könyörögni fogsz azért, hogy hagyjam abba. De én nem fogom. - húzta mosolyra a száját. - A fájdalmad nekem örömet okoz, babám. - suttogta.

Lassan kiegyenesedett, így engem is arra késztetett, hogy felálljak. A torkomat egyre jobban szorította, a hátam már az Ő mellkasának simult.

- Kérlek. - kaptam el a kezét és próbáltam szabadulni szorításából, de nem sikerült.

Egyre nehezebben kaptam levegőt, míg végül ellökött magától, én pedig a betonra estem. A nadrágom kiszakadt és a térdem vérezni kezdett. Kezemet a nyakamhoz vezettem és mély levegőt véve a tüdőm újra megtelt oxigénnel.

Szemem sarkából láttam, hogy Mitch leengedte az övét. Tudtam, hogy a következő pillanatban iszonyatos fájdalmat fogok érezni, így szememet összeszorítva vártam.

- Mitch. - hallottam meg egy szigorú hangot.
- Főnök.

Szemeim az ajtó felé irányultak, ahol állt egy 50 -es évei környékén járó férfi. Őszülni kezdett hajából és az arcán lévő ráncokból legalábbis ezt a következtetést vontam le. Elegáns öltözéket viselt, s felvont szemöldökkel figyelte az eseményeket.

- Mitch kérlek segítsd fel a vendégünket. - szólalt meg, majd lassú léptekkel az asztalhoz sétált és leült.

Mitch mellém lépett, megragadta a felkaromat és felrántott a földről.
Erőszakosan a székhez invitált, majd leültem szembe Balmont -tal.

- Üdvözöllek Kim Bowman, az az inkább McGregor, igaz?

Arcából nem tudtam levonni semmilyen következtetést, túl nyugodt és tapasztalt ahhoz, hogy ilyesmi megtörténjen.

- James Balmont. - viszonoztam én is a megszólítást.
- Fél év után végre eljött a pillanat, amikor megismerhetlek. Remélem nem baj ha tegezlek. - jelent meg arcán röpke pillanatra kis mosoly.
- Bevallom, pár hónappal ezelőtt legszívesebben saját kezűleg tettelek volna el láb alól, de az idő mint mindig, csodákra képes. Volt lehetőségem azon tanakodni a fél év alatt, hogy egy hozzád hasonló kisvárosi lány, hogyan volt képes olyan pusztításra mint, Las Cruces -ban. Mert valljuk be, szinte elképesztő mit műveltél a házammal. De még mindig nem tudtam rájönni, hogy mi hajtott ennek a végrehajtására, hisz édesapád rendőr aki szolgál és véd, édesanyád pedig életeket ment. Hogyan vált ilyen jó állampolgárok lányából gyilkos? - fonta össze ujjait és kezét az asztalra helyezte.

Amikor szóba hozta a szüleimet, iszonyatos düh gyulladt bennem.

- A családomat hagyja ki ebből az egészből, nekik semmi közük ehhez.
- Ne aggódj Kimberly. Ameddig mi együtt tudunk működni, addig nem folyamodok drasztikus lépésekhez, hisz a család az család, igaz?
- Igaz. - ejtetten ki a szót annyi gyűlölettel amennyivel csak tudtam.

Balmont folyamatosan a szemembe nézett, mintha a lelkem mélyére akarna látni, hogy olvasson bennem és felhasználja a titkaimat.

- Milyen érzés, hogy ennyi ember vére tapad a kezedhez?
- Álljunk meg egy pillanatra. - sóhajtottam. - Tudom, hogy mi a célja, de előre közlöm, hogy nem fog menni. Akik fél éve meghaltak mind rossz emberek voltak. Emberek százait ölték már meg, erőszakoltak meg nőket és lányokat. A gyilkosok Ők voltak, nem pedig én. - próbáltam minél nyugodtabb maradni, ugyan úgy mint Balmont.
- Nagy részüknek családja van. Gyerekeik Kim, akik így apa nélkül nőnek fel.
- Nem kellett volna ezt az életet választaniuk. - hangom egy pillanatra megremegett, hisz megvan az esély arra, hogy az én babám is apa nélkül fog felnőni, sőt...talán esélye sem lesz megszületni.
- Erős vagy Kim, ezt nagyon becsülöm benned. Gyorsan tanulsz, tudom, hogy Shawn kiképzett. Felajánlok valamit.
- Mi lenne az?

Bármi is az ajánlata, így is - úgy is nemmel fogok felelni.

- Elmondod nekem, hogy hol van Shawn én pedig cserébe szavamat adom, hogy elengedlek.

Ez a mondat mosolygásra késztetett, amit nem is tartottam vissza.

- Úgy látom maga még mindig hülyének néz. - dőltem hátra a széken.
1, Akkor sem mondanám el, hogy hol van Shawn ha tudnám.
2, Mind a ketten tudjuk, hogy én innen vagy Shawnnal, vagy hullazsákban távozom.

Nem úgy nézett ki mint aki meglepődött a válaszomon.

- Végighallgattam az eddigi társalgásodat Mitch -el. Beváltottad a hozzád fűzött reményeimet Kimberly. Nem vagy könnyen megtörhető lány, de talán egy kis kínzással nagyobb hatást érek el, mint a normális módon.
- Semmit nem fog kiszedni belőlem. - mondtam kissé félve, hisz ha kínzásról és Mitch -ről van szó, akkor nekem végem van.
- Gyere cicám, játsszunk egy kicsit. - húzta hátrébb a székemet Mitch, majd megragadta a tarkómat és beleverte fejemet az asztalba.

Az egyensúlyomat nem tudtam megtartani, így leestem a székről és a betonon lévő friss vércseppekből ítélve amikből duplát láttam, felszakadt a fejbőröm.

- Most megtörlek kiscsillag.

Hajamnál fogva távolabb húzott az asztaltól, majd a fejemet homlokomnál fogva a betonra nyomta. Próbáltam ellökni a kezét és szabadulni de sokkal erősebb mint én, semmi esély nem volt arra, hogy sikerüljön.

Előhúzta a kését, mire még jobban megrémültem és kezdtem teljesen pánikba esni.
Balmont az asztalnál ülve figyelt, míg az a fekete fickó aki lelőtte Shawn -t mellém térdelt.

- Fogd már le. - üvöltötte Mitch.
- Neee. - kiabáltam teljes hangerővel, de Joseph befogta a számat és a bal kezemet leszorította.

Mitch megarkolta a kést, majd hegyét a bal combomhoz érintette amit fél éve meglőttek.

- Kell ide megint egy seb.

Elengedte a homlokom, hogy letudja fogni a lábam. Hiába próbáltam szabadulni a szorításukból, egyszerűen sehogy sem sikerült.

- Állj. - állt fel Balmont.

Mitch és a másik pasas egyből ránéztek.

- Engedjétek el. - utasította őket.
- Miért?? - kérdezte idegesen Mitch.
- Mert azt mondtam. - érkezett a válasz eléggé ingerülten.

Amint levették rólam a mocskos kezüket sírva rántottam magamhoz a lábaimat.

- Miért állítottál le??
- Mitch, fogd be. - sétált elém Balmont, majd a kezét nyújtotta.

Mivel nem mozdultam lehajolt, megfogta a felkarom és felhúzott a földről.

- Ki a gyerek apja?

Amint feltette a kérdést majdnem szívrohamot kaptam.

- Honnan tudja?? - kérdeztem remegő hangon.
- Látom, kedves. Talán 5 vagy 6 hónapos lehetsz, mivel ruhán keresztül nem olyan szembetűnően nagy a hasad. Az előbbi testhelyzetben viszont kiválóan látszódott.
- 6 hónapos vagyok. - léptem távolabb tőle.
- Akkor úgy hiszem, Shawn az apja. Már csak a kettőtök érzelmi kapcsolatából kiindulva.

Letöröltem a könnyeimet és Mitch -re pillantva aki késsel a kezében állt, átkaroltam a pocakomat.

- Ne aggódj Kimberly. Ennek tudatában szavamat adom, hogy nem esik bántódásod se neked, se a gyermeknek. Kövess. - indult az ajtó felé.

Lábaim nem mozdultak, nem bízom Balmont -ban.
A férfi amint észrevette, hogy nem megyek utána, megfordult.

- Választhatsz. Itt maradsz és akkor nem tudom garantálni a biztonságodat, vagy velem jössz és kapsz társaságot is. Egy rég látott ember társaságát.

Nagyot nyeltem, mivel be kell vallani, valamiért nincs ínyemre az, hogy itt maradjak ezzel a két pszichopatával, nem mintha Balmont -ról más véleményem lenne, de most úgy hiszem, igazat mond.

Követtem Őt, így egy sötét folyosón találtam magam. A hátam mögött Mitch lépkedett, ez pedig egyáltalán nem nyugtatott meg. Balmont hirtelen megállt, én pedig majdnem nekiütköztem.
Felém fordult, majd kinyitotta az ajtót.

Benézve megpillantottam egy nőt, aki matracon feküdt.

- Menj be. - utasított.

Tettem amit mondott, majd becsukta az ajtót. Annyit hallottam még, hogy Mitch lelkére köti, hogy egy újjal sem érhet hozzám.

A helyet csak egy a plafonra szerelt lámpa világított be. A szokásos berendezés az az székek és asztal, mellett egy matrac és takaró fogadott, na és az a nő.
Bátortalanul közeledtem felé, a lábam remegett, mire váratlanul felnézett.

- Kim?
- Linda? - kerekedtek ki a szemeim.

_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/_/

Nyár végén tudtam meg, hogy műtétem lesz. Ebből kifolyólag az elmúlt pár hónapban azon voltam, hogy a könyveimben minél előrébb jussak, esetleg be is fejezzem legalább az egyiket.
Ez sajnos nem sikerült, így most bejelentem, hogy egy időre mind a 3 szünetel.

A ma estét már a kórházban töltöm és valamikor a holnapi nap folyamán kerül sor a műtétemre.
Lehet, hogy egész hétre bent tartanak, ezt még nem tudom biztosra, csak azt, hogy ezt követően 6 hét gipsz biztosan vár rám, hanem 8.

Nem tudom, hogy gipszelt kézzel mennyire fogok tudni részeket írni, ám hosszú gondolkodás után arra jutottam, hogy nem hagyom itt a wattpadot.
Aktív leszek, válaszolok minden kommentre, minden üzenetre amit kapok.
Csak a részekkel leszek bajban..
Megpróbálok 2 hetente mind a 3 könyvből hozni egy - egy részt...de ígérni ezzel kapcsolatban nem tudok semmit.
A műtét mellett még egy évvégi vizsga is vár rám, amire ki kell dolgoznom több mint 40 tételt.

Tehát összefoglalva, nem tűnök el wattpadról.
Igyekszem 2 hetente részeket írni..hisz lételemem az írás és nagyon szeretlek titeket.
Tudom, hogy mind megértitek majd a döntésemet.

Puszi és ölelés mindenkinek. 🖤♥️🙏🏻