Shawn Szemszög:

Kézen fogtam Kimet, majd elindultunk a birtok felé.
A kerítés tényleg bokrokkal és fákkal volt körbe véve, így miután térdre ereszkedtünk szembe fordultam vele.

-Most jön az, hogy ketté válunk.-néztem szemébe.-De előtte, add a telefont.-
-Bébi. Az időzítőt én is be tudom állítani.-
-Rendben. Na jó Kim, de ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra.-suttogtam, nyomatékosan.
-Vigyázok. Te is légy óvatos.-hintett puszit dús ajkaival arcomra.

Indulni készült, mire megragadtam a kezét és visszarántottam.

-Kimy.-
-Mit tettem?-pislogott értetlenül.
-Inkább mit nem tettél.-

Láttam rajta, hogy teljesen ledöbbent és nem tudta mi tévő legyen.

-Csókolj meg.-

Nem kellett kétszer mondanom, ajkaink abban a pillanatban eggyé váltak.
Szenvedélyesebb csókban volt részünk mint eddig bármikor.

-Baba...-toltam el nehéz szívvel magamtól.-Menj.-

Úgy utálom ezt, az egészet, de legjobban azt, hogy nem lehetek mellette. Nem tudhatom biztosra, hogy nem esik baja, a tudat pedig borzalmas. Nem szólt egy szót sem, ahogyan én sem.
Láttam rajta, hogy fél.. pillantása elárulta.

Lehetséges lenne, hogy az akció kudarcba fullad? Tettem fel magamnak a kérdést miután Kim eltűnt a sötétben.

-Na jó Shawn, térj észhez.-

Kipakoltam a táskából a robbanóanyagot. 4 csomag volt, amiket elhelyeztem a kerítés négy sarkán.
Robbantás után gond nélkül tudunk majd távozni.

-Kim, én készen vagyok a robbanószerrel.-
-Várj még egy kicsit.-szólt vissza.

A táskát eldugtam a bokrok mélyén, a detonátort pedig becsúsztattam a lábszáramon lévő nadrágzsebbe.

-Shawn, a kapu előtt nem tudok elmenni. A garázsok úgy 40 méterrel arrébb vannak.-
-A fenébe. Rosszul mértem volna fel a terepet?-
-Nem. Én erre már korábban is gondoltam, de ezen nem akadhatunk most fent. A kamera nem forog, tehát azzal nincs baj. Viszont nem tudom, hogy képes leszek-e olyan távolra dobni.-
-Menni fog az Kim. A gránát nehéz, csak legyen nagy a lendület.-
-Rendben.-
-És ne feledd. A hatótávolság 10 méter. Nem szabad 10 méteres körzeten belül lenned.-
-Megértettem.-
-Onnantól kezdve, hogy kihúztad a pöcköt, 5 másodperced van a robbanásig.-
-Shawn, tudom.-
-Jól van baba. Akkor ideje elkezdeni.-
-Sok szerencsét.-suttogta.

Időm nem maradt válaszolni, mivel pár másodpercen belül robbant a gránát. Fogást kerestem a kerítésen, majd 1 perc múlva már a túloldalán találtam magam.

-Ügyes vagy Kim, most készülök bemenni a házba. Robbanhat a következő.-
-Majd jelentkezz.-

A lány nem okozott csalódást, éppen feltörtem a zárat, amikor hallottam a második robbanást.

Az ajtó kissé nyikorogva nyílt ki, ahogy beléptem a házba elővettem az egyik piszolyt. Halk léptekkel haladtam a folyosón, csak azt tudtam,  hogy hatalmas káosz van az udvaron.

Elérve a lépcső mellé hallottam, hogy több férfi rohan le az emeletről, így visszahúzódtam a sötétbe. Nem vettek észre, rohantak a tűzhöz. A jelzavarót még előbb bekapcsoltam, így a kb 10 méterre lévő nappaliban a kamerák miatt sem kell aggódnom.

Egyenes út vezetett az előbb említett helységhez, de mellettem balra, a falba építve megláttam egy ajtó kilincsét. Az lesz az ami az alagsorba vezet, ugyanis Balmont irodája majdnem a nappaliból nyílik.

Lassan lenyomtam a kilincset amikor meghallottam a harmadik robbanást. Kim érti a dolgát, remélem a dolgok továbbra is gördülékenyen mennek majd.

Becsuktam magam mögött az ajtót. A helységben a plafonon pislákolt a lámba. Lefelé lépcső vezetett, a piszolyt magam elé kapva haladtam.

Az utolsó lépcsőfokról lelépve megálltam a fal takarásában, ugyanis hangokat hallottam bal oldalról.

Egy mély lélegzetvétel után kiléptem a takarásból, és megpillantottam két fickót. Asztalnál ülve éppen kártyáztak, ám amikor észrevettek mind a kettő az asztalon lévő pisztolyért nyúlt.
Az egyiknek sikerült rám lőnie, de a golyó falba fúródott. Pillanatokon belül két hulla terült el a padlón.

Szapora lépésekkel indultam meg feléjük, majd az ajtó előtt megtorpantam.

-Rohadj meg.-hallottam Luke megtört hangját.
-Kis köcsög, látom még mindig nem jegyezted meg, hogy kivel beszélsz.-

A következő pillanatban barátom felnyögött, majd bent kibiztosítottak egy fegyvert. Előkaptam az egyik tőrömet, majd gondolkozás nélkül berúgtam az ajtót.
A fickót aki Luke előtt állt vállon lőttem.
Rajta kívül még két másik ember volt bent. Az egyik mellkasába fúródott a tőröm, a harmadik viszont rám lőtt.
Hamar viszonoztam kedvességét, mire a homlokán lévő kis lyukból kicsordult a vér és elterült a földön.

-Ki a faszom vagy Te?-

Tekintetem a fickóra irányult, aki megverte Luke-ot.

-Én vagyok a halál, akit magatokra szabadítottatok.-
-Találó név egy kis taknyosnak.-nevetett.

Szemem sarkából láttam, hogy Luke próbál felállni.

-Shawn?-kérdezte hitetlenkedve.-Hát mégis igaz?-

Tekintetem a fiúra irányult. Meggyötört arca tiszta vér volt, pólója és nadrágja szakadt, oldalán pedig egy nagyobb, de felszínes vágás éktelenkedett.

-Hol van Kim?-kérdezte kétségbeesetten.

Ebben a pillanatban egy nagy robbanás rázta meg a házat, mire pár kődarab hullott le a plafonról.

-Mond, hogy nem...-
-Mindent elmondok Luke. Kim pedig jól van.-
-Már nem sokáig. Mind meghaltok.-kúszott a megsebesített férfi a falhoz.

Ez az egyetlen egy terem az alagsorban. Idegesen néztem körbe anyám után, aki nem tartózkodott e helyen.

-Hol van az anyám?-lépkedtem a sebesült felé.
-Jó helyen.-mosolygott.
-Hol van?-ragadtam a felsőjét, majd behúztam neki egyet.
-Balmont tudta, hogy eljössz.-nevetett.-Kijátszott téged.-
-A kurva élet.-lőttem agyon azt a férget.
-Shawn, mi a fene folyik itt??-kérdezte Luke.
-Éreztem bassza meg. Éreztem.-ütöttem a falba.

Ekkor vettem észre, hogy az egyik rohadék súrolta a felkaromat.

Tekintetem lassan Lukera irányult, aki nem volt túl jó állapotban. Bármelyik pillanatban elájulhat, az pedig nem kéne.

-Kiviszlek. Induljunk.-

Luke átkarolta a vállamat, majd elindultunk kifelé.
Ahogy kiléptünk az ajtón szemem sarkából megláttam két pasast.

-A kurva élet, menj vissza.-löktem meg nem olyan erősen.

Azonnal golyók suhantak el a fejem mellett. Térdre rogyva lőttem a támadókra, mire az egyik összeesett.

-Na gyere fiam. Intézzük el ketten, férfi a férfi ellen.-kiabálta a másik kopasz pasas.

Fegyverét elrakta, majd ökölbe szorult kezekkel várt válaszomra.
A becsület azt diktálta álljak ki az izomagy ellen.

-Rendben, de készülj a halálra.-

Hangosan felnevetett, mire elindult felém. Ha tippelnem kéne, magassága üti a 2 métert és súlya meghaladja a 100 kg-ot. Könnyű menet lesz.

5 méterre volt tőlem, majd hirtelen felgyorsított. Figyelmemet elvonta egy pillanatra, hogy Luke összeesett.
Mire újra támadómra koncentráltam, jobb keze vészesen közeledett felém. Tenyerével úgy arcon csapott, hogy fejemet a falba verve estem el. A headset fülsüketítő sípolásba kezdett, mire azonnal kikaptam a helyéről és a földre dobtam.

Támadóm megragadta a torkomat és úgy emelt fel, majd a falhoz vágott. A pár napja végigkarmolt hátamnak nem esett jól az előbbi tette.

-Most meghalsz, ketté törlek mint egy pálcikát.-
-Azt kétlem.-kapta el kezét, majd lefejeltem és kirúgtam alóla lábát.

Szorítása enyhült, majd térdre rogyott. A fejelés nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt, hisz egy pillanatra én is megszédültem.
Amint lábaim alatt megéreztem a stabil talajt gyomron rúgtam az előttem térdelő férfit, mire négykézláb támaszkodott meg.

-Meglátjuk ki fog meghalni.-köptem felé a szavakat.

Egy váratlan pillanatban elkapta a lábamat, majd kirántotta alólam. A hátam pillanatokon belül találkozott a kemény földdel. Az esés következtében a fejemet is beverhettem, mivel rettentően fájni kezdett.

A férfi kihasználva az alkalmat mellém térdelt és ujjait nyakam köré fonta.

Egyre kétségbeesettebben kapkodtam levegő után, de sehogy sem tudtam szabadulni. Szemében láttam, hogy már biztos abban, sikerül megölnie. Egy pillanatra én is elhittem, de eszembe jutott, mit tanított anyám.

Jobb lábamat mellkasomhoz húztam, majd egy gyors mozdulattal a pasas nyaka és állkapcsa közé helyeztem és minden erőmet összeszedve próbáltam kizökkenteni helyzetéből. Lábaimat összekulcsolva szorítottam a nyakát, mire ujjai eltávolodtak nyakamtól, és próbálta kiszabadítani saját magát. Levegőhöz jutva lábaimat a földre rántottam, mire a fickó feje hatalmasat koppant a padlón.

Abban a pillanatban teste elernyedt és nem hadakozott többet.

Miután sikerült feltápászkodnom a padlóról Luke mellé siettem.

-Gyerünk Luke, segíts nekem.-

A fiú szerencsére még annyira tudatánál volt, hogy átkarolja a vállam és próbáljon sétálni.
Nagy nehezen felértünk a lépcső tetejére, majd amilyen gyorsan csak tudtam a hátsó ajtó felé vettem az irányt.

A fiút leültettem az ajtóhoz, majd az órámra pillantva rájöttem, hogy alig 2 perc maradt hátra.

Hallottam egy újabb gránátot robbanni, ami azt jelenti, hogy Kim még fedez és jól van.
Luke itt van, de anyám nincs.
Muszáj kiderítenem hol tartják fogva, nem veszíthetem el Őt is.

-Luke.-ráztam meg kissé, hogy kinyissa a szemét.-Maradj itt világos? Mindjárt jövök.-

Nem válaszolt, de mivel kevés az idő a fegyvert kezembe véve indultam a nappali felé. Az embereket, akik kétségbeesetten hordták ki a vizet, egyesével lőttem le.
Balmont dolgozó szobájának ajtaja elé érve viszont hatalmas düh kerített hatalmába.

Berúgtam az ajtót, pisztolyomat pedig az asztalnál ülő férfira szegeztem.

-Szervusz Shawn.-nézett fel a laptopjából.-Már vártalak.-

Az arcán lévő ráncok és pár ősz hajszála láttán megbizonyosodtam róla, hogy felette is eljárt az idő. Sokat öregedett, a képek alapján.

Ott ült székében, sanda mosollyal arcán, az idegességnek semmi jelét nem mutatva.

Egy kuncsaftja nekem háttal ülve szorongatta ölében lévő táskáját.

A szemem sarkából pedig megláttam egyik emberét, aki pisztolyát rám szegezve csukta be az ajtót.

-Joseph. Tedd le a fegyvert. Biztos vagyok benne, hogy Shawnnal megtudunk állapodni.-

A kutyája tette amit parancsoltak, leeresztette a fegyvert velem ellentétben. Egy golyót eresztettem a nekem háttal ülő fekete fickó koponyájába.

-Ejnye Shawn. Nézd meg, most bemocskoltad a szőnyeget.-
-Kurvára leszarom a rohadt szőnyegét. Hol van az anyám?-
-Nem kérsz inni valamit?-
-Utoljára kérdezem Balmont. Hol van az anyám?-
-Csodás teremtés. Őszintén szólva nagyon hasonlítassz rá. Kivéve a stílusodat. Ő sosem volt ilyen vérszomjas mint te.-állt fel, majd megtámaszkodott az asztalon.-Valld be, hogy élvezed az életek kiontását.-
-Maga bolond. Ne terelje a témát.-szegeztem rá a fegyvert.
-Nem ajánlom öcsi.-

A mellettem álló embere megtagadva Balmont előbbi parancsát, fegyverét rám szegezte, majd főnöke asztala mellé sétált.

-Téged becsaptak Shawn. 18 éven keresztül anyád hazudott neked. Most végre elnyeri büntetését.-
-Nem hiszek magának. Minden szava hazugság. Amint megtudom, hogy hol tartja fogva az anyámat, megölöm.-köptem felé a szavakat.

Hirtelen hatalmas robbanás rázta meg az egész házat, mire aggódni kezdtem Kimért.

-Azt hittem a drága barátnőd meghalt. De úgy látszik számomra is léteznek még meglepetések.-kortyolt bele italába.-Nagyon szivesen megismerném azt a kislányt.-helyezte az asztalra poharát.
-Nem illik más házát porig rombolni. De ne aggódj, majd én megnevelem helyetted.-
-Alkalmad sem lesz rá, hogy a közelébe menj, mert megdöglessz.-

Az idegességtől remegni kezdett a kezem, ahogyan a pisztoly is.

-Mire mész azzal, ha engem megölsz?-nevetett fel.-Nem fogod megtudni, hogy hol van az a kurva, akit anyádnak nevezel.-

Ezt hallva végleg betelt a pohár. Egy másodperc sem telt bele, Balmont kutyája golyót kapott a vállába.
A fegyver kiesett a kezéből, majd szorítani kezdte a sérülést.

-A következőt már maga kapja a fejébe.-
-Úgy látom legyőzhetetlennek tartod magad. Anyádnak megkellett volna tanítania hideg fejjel kezelni az ehhez hasonló helyzeteket. Egyszer ez okozza majd a veszted.-kapta elő fiókjából a fegyvert, majd az asztalra helyezte.

-Shawn.-hallottam Kim kétségbeesett sikolyát.

Szívem összeszorult, mire Balmont megköszörülte a torkát.

-Válassz. Vagy a kis barátnőd, vagy az anyád.-ült vissza székébe.

Anyám sokat mesélt erről a rohadékról. Sosem mondaná el, hogy hol tartja Őt fogva. Hátrálni kezdtem az ajtóhoz.

-Ahogy akarod Shawn.-állt fel ismét.
-Lásd milyen ember vagyok valójában. Hagyom, hogy mentsd magad, és azt a túszt. Megérdemled e remek terv létrehozása végett. Mi még úgy is találkozni fogunk.-mosolyodott el.
-Na és Kim?-
-Ő szinte porig rombolta a házamat. Fél perc. Annyit kapsz, hogy eltüntesd innen. Vagy saját kezűleg belezem ki.-vált komollyá arca.

Ha maradok és lelövöm a kutyájával együtt akkor vajmi kevés az esély arra, hogy élve találom meg anyámat.

Kirántottam az ajtót, majd a folyosó végén találtam magam, amit egy tompa fényű lámpa világított meg. A ház bejárata már lángokban hevert, a füst pedig egyre csak gyűlt. A hátsó ajtó felé pillantva megláttam Kimet, amint borzalmas állapotban ledöf egy fickót.

-Kim.-kezdtem rohanni felé.

Amint közelébe értem szívem összeszorult. Arca meggyötört volt, láthatólag hatalmas fájdalmai voltak.

-Istenem, Kim.-térdeltem elé, és arcát kezeim közé fogtam.
-Shawn, nem válaszoltál.-húzott magához.
-Sajnálom. Kérlek bocsáss meg.-adtam lágy csókot ajkaira.

Kutatni kezdtem a zsebemben, majd elővettem a detonátort.

-Vidd el Lukeot.-
-Mi? Te? Te nem jössz??-kérdezte könnyeivel küszködve.
-Fedezlek titeket.-
-Rendben.-

Nekik lesz idejük elmenekülni, én pedig kiszedem Balmontból az információt anyám hollétéről.

-Szeretlek.-csókoltam meg, majd fegyveremért kaptam és elindultam Balmont irodája felé.

Megnyomtam a gombot, mire a kerítés felrobbant, én pedig megálltam az ajtóval szemben.

Utolsó pillantást vetettem Kimre aki már a házból kilépve nézett vissza rám. Tekintete hamar kétségbeesett lett, majd a nevemet kiáltotta.

Előre nézve Josehpel találtam szemben magam, aki gyomron ütött. Levegőért kapkodva dőltem neki a lépcsőnek, a fickó pedig Kim felé pillantott.

-Nee.-üvöltöttem, majd előhúztam utolsó késemet.

Ám a pisztoly elsült.

Kim szemszöge:

Kezemet a hasamra szorítva próbáltam valamennyire enyhíteni a fájdalmat, az ajtóhoz érve viszont megtorpantam.

Elfogott a félelem, ami szerintem ilyenkor egyáltalán nem szégyen.
Nincs más választásom, vagy a tűz vagy a ház.

Minden erőmet összeszedve lenyomtam a kilincset, és beléptem az épületbe.

Teljes sötétség fogadott, csak a hátsó kijárathoz vezető folyosón pislákolt egyetlen egy lámba.
Az ajtónál megláttam valakit, és a belső hang azt súgta siessek.

Megindultam a fiú felé amilyen gyorsan csak tudtam, de a fájdalom egyre elviselhetetlenebbé vált.
Két ajtó mellett elhaladtam, amikor rájöttem, hogy az a fiú a bátyám.

-Luke.-estem össze tőle pár méterre.

Ott ült mozdulatlanul, feje előre hajtva, haja pedig arcába lógott. Nem nézett ki valami jól, de egyszerűen nem tudtam tovább menni.

A következő pillanatban hangos lépteket véltem közeledni. Felnéztem, mire egy fickó felrángatott a földről, majd a falhoz vágott.

-Shawn.-sikoltottam el magam.

A férfi behúzott egyet, majd a földre estem.

-Te kis ribanc. Majd én megmutatom neked kikkel kezdtél ki.-térdelt elém, majd megragadta a hajamat és szemembe nézett.

Eközben előrántottam késemet a helyéről és gyomron szúrtam a férfit.
Hasához kapta a kezét, majd elterült a padlón.

-Kim.-hallottam Shawn hangját.

Szemembe könnyek gyűltek, annyira elviselhetetlenül fájt a hasam.

-Istenem, Kim.-térdelt elém Shawn, arcomat kezei közé fogva.
-Shawn, nem válaszoltál.-ragadtam meg pulcsiját, majd magamhoz húztam.
-Sajnálom. Kérlek bocsáss meg.-csókolt meg.

Kutatni kezdett zsebében majd elővette a detonátort.

-Vidd el Lukeot.-
-Mi? Te? Te nem jössz??-kérdeztem könnyeimmel küszködve.
-Fedezlek titeket.-
-Rendben.-

Hangokat hallottam a bejárat felől, biztosan maradtak olyanok akik túlélték a történteket.

-Szeretlek.-csókolt meg, majd fegyverét felkapta és elindult vissza a folyosón.

Erőt véve magamon felálltam, majd Lukehoz sétáltam.

-Luke. Segíts.-rángattam fel.

A fájdalom borzalmas volt, de csak így élhetjük túl. Muszáj erőt venni magunkon és félretenni a saját fájdalmunkat.

Hallottam, hogy Shawn felrobbantotta a kerítést, én pedig kinyitottam az ajtót, majd Lukekkal kiléptünk az épületből. A por lassan elült és megláttam Harryt közeledni embereivel együtt.

Luke keze lecsúszott vállamról, úgy éreztem én sem birom tovább. Harry pár méterre volt tőlem, amikor tekintetem Shawnra vándorolt, aki az ajtóval szemben állt engem nézve. Ám hirtelen egy fickó jelent meg előtte fegyverrel a kezében.

-Shawn.-kiáltottam nevét kétségbeesetten.

A férfi gyomron ütötte Őt, majd ijesztő tekintetével rám nézett.

-Nee.-üvöltötte Shawn, majd előhúzta kését és készen volt a férfire támadni, ám a pisztoly elsült.

-SHAWN.-kiáltottam hisztérikus állapotban, amint a fiú lábai összecsuklottak és elterült a földön.

-Kim.-kapott kezem után Harry és elrántott az ajtótól.

Újabb lövöldözés kerekedett, az utolsó emlékem pedig az, hogy Harry karjaiba véve rohan velem az autóhoz.