-És ne feledd. A hatótávolság 10 méter. Nem szabad 10 méteres körzeten belül lenned.-
-Megértettem.-
-Onnantól kezdve, hogy kihúztad a pöcköt, 5 másodperced van a robbanásig.-
-Shawn, tudom.-
-Jól van baba. Akkor ideje elkezdeni.-

-Sok szerencsét.-ejtettem ki az utolsó szavakat, mielőtt kezembe vettem a gránátot.

-Na jó Kim, megtudod csinálni.-

Kiléptem a bokrok közül, kirántottam a biztosítékot, ezzel élesítve a fegyvert, majd nagy lendületet véve a garázsok fejé hajítottam.

-2..1.-számoltam vissza hangosan, mire összekuporodtam a földön.

Az általam élesített gránát hatalmasat robbant, mire összerezzentem. Az épület egy része máris lángokba borult, mire emberek rohantak ki a házból.
A semmiből szinte egy pillantás alatt káosz kerekedett a kerítésen belül.

Előkaptam a telefont és elindítottam az időzítőt, ami elkezdett visszaszámolni 6 perctől.

-Ügyes vagy Kim, most készülök bemenni a házba. Robbanhat a következő.-
-Majd jelentkezz.-

A pulzusom az egekbe szökött, kezeim remegni kezdtek.
Erőt véve magamon kirántottam a pöcköt és az épület felé hajítottam a gránátot.
Kezeimet a fülemre szorítva is hallottam a robbanást, miután fájdalmas kiáltások következtek.
A bokrok ágait félre hajtva láttam, ahogy pár férfi kétségbeesetten segítségért kiabálva rohangál felgyulladt ruhájában.

Egy pillanatra érzelmek szöktek szívembe, de mindezt a családomért teszem.

A kerítés sarkához siettem, ahol még 2 gránát várt rám. Egyre több ember jelent meg az udvaron, ha pedig ennyien vannak kint, mennyi lehet még bent aki megnehezíti Shawn dolgát.

Megfogtam a pisztoly markolatát és célpontot keresve a levegőbe emeltem.

Eszembe jutottak Shawn szavai.
Teljesen kizártam a külvilágot, csak a fegyverre és a szívverésem normalizálására koncentráltam.
Stabil térdelő helyzetben, kezemet egyenesen tartva, kiszemeltem egy célpontot, majd meghúztam a ravaszt.

A férfi abban a pillanatban összeesett, mivel a lövés mellkasán érte.

-Figyeljetek már.-üvöltötte el magát egy pankrátorhoz hasonló pasas.

Azonnal összerogytam, remélve, hogy nem vettek észre.

-Kurvára megtámadtak minket. Szeggyétek össze magatokat. Kamerákat megnézni, fegyvereket a kézbe, és oltsátok a tüzet.-

Ha ez a gorilla osztogatja a parancsokat és nélküle fejetlenség uralkodik, akkor megvan a következő célpontom.

A fegyvert magam mellé raktam, majd felkaptam egy gránátot. Élesítettem és próbáltam minél messzebbre dobni.
Fülemet befogva figyeltem hova érkezik. Csak a pázsitot perzselte fel, viszont a tűz egyre jobban terjedt a ház felé.

Felkaptam a fegyvert, lövésre készen álltam, amikor a garázsból jövő hatalmas robbanás vagy 20 métert repítette az embereket.
Biztosan az egyik autó robbant fel, de ez nekünk kapóra jön.

-Oltsátok a tüzet.-üvöltöztek ide-oda rohangálva.

A lángok egyre magasabbra csaptak, az emberek pedig egyre kétségbeesettebben próbáltak tenni valamit. Rendezettségnek nyoma sem volt. Fájdalmas kiáltások ütötték meg a fülem, ugyanis a robbanás következtében több ruha is lángra kapott. Több ember már holtan, feküdt. A robbanások és az égési sebek végeztek velük.

-Istenem...ezt én tettem.-

Szemembe könnyek gyűltek, kezemből kiesett a fegyver és csak összerogyva bámultam magam elé.
Ki tudja hány embert öltem meg eddig.

-Jól van emberek, csak így tovább.-csengett fülemben a fickó hangja.

Hátsó zsebemből előkaptam a telefont, a kijelzőre pillantva pedig alig hittem a szememnek.

-Shawn. Shawn minden rendben?-kérdeztem, de nem válaszolt.

Nem tagadom, hogy pánikba estem. Shawn már az idő felénél jár, de nem válaszol.
Viszont, várjunk csak. A mobil Harrytől van, lehetséges, hogy telefonszám is van benne?
Kutakodnom sem kellett, ugyanis szinte azonnal megtaláltam Harry számát.

-Shawn.-hallottam meg a férfi hangját.
-Harry. Itt vagyunk Balmontnál. A gránátokkal embereket öltem meg. Shawn pedig a házban van. Hamarosan lejár az ideje és nem is válaszol.-hadartam szinte hisztérikus állapotban.
-Kim, vegyél mély levegőt. Ha jól értettem, Shawn egyedül van a házban?-
-Igen.-
-Nagyon figyelj rám Kim. Tégy mindent úgy, ahogyan kiterveltétek. Már úton vagyok. Hallodd Kim? Úton a segítség.-
-Értem.-
-Fedezned kell Shawnt, mert ha nem teszed...annak végzetes következményei lehetnek.-
-Harry, rohadtul siessetek.-
-Nemsokára ott leszünk. Addig is, vigyázz magadra.-

Kinyomtam a telefont, majd az időzítőre pillantva még idegesebb lettem.

-Istenem bébi, már csak 2 perc maradt hátra.-sóhajtottam.

Harrynek igaza van, ha hagyom, hogy észbe kapjanak, akkor elveszítjük a harcot. Akkor pedig mind meghalunk, ezt pedig nem engedem. Shawn odabent van és számít rám.

Tekintetem a mellettem heverő gránátra irányult.
Kezembe vettem, kirántottam a pöcköt, majd a levegőbe repítettem.

Fülemet befogva a földre hasaltam, alig egy pillanat múlva pedig hatalmasat robbant, aminek rengéseit még én is megéreztem.

Rohadtul remélem, hogy odabent minden rendben és Shawn éppen kifelé igyekszik a túszokkal. De addig is amíg nem jelentkezik, én itt fedezem.

Mermarkoltam a fegyvert, de térdelve viszont nem találtam lőhető célpontot, így a fészer közelében lévő fához siettem. Kilépve a takarásból, a pisztolyt magam elé tartva szinte gondolkozás nélkül lőttem mindenre ami mozog.

-A fészer mögött a fánál. Lőjetek.-kiáltotta el magát valaki.

Azonnal visszéptem és hátamat a fa törzsének támasztva vártam a lövéseket. Egy pillanat sem kellett, célponttá váltam.

Zsebemben rezegni kezdett a telefon, ami az idő lejártát jelentette.

-A kurva élet. Shawn, hol vagy már??-irányult tekintetem a ház felé.

-Shawn, Shawn válaszolj már az istenit.-

Egyre közelebbről lőttek rám, egy golyózápor közepén lenni pedig nem igazán kellemes dolog.
Ha nem találok minél előbb valami kiutat ebből a helyzetből, akkor nekem annyi és velem együtt a többieknek is.

Tekintetem megállt a bokor aljában heverő két gránáton. A pisztolyt a hátamhoz rögzítettem az öv segítségével, majd négykézláb sikerült igen gyorsan átszelnem a távolságot.

-Tüzet szüntess.-kiáltotta valaki.
-Figyelj, akárki is vagy és akármiért is jöttél...gyere elő. Megkímélünk.-
-Inkább kihagyom a lehetőséget, ha nem baj.-vettem kezembe az egyik gránátot.
-Bevallom, csodás pusztítást végeztél. Le a kalappal, de ha nem jössz elő. Kénytelen leszek megkóstoltatni veled az ólmot.-nevetett fel hangosan.
-Kóstold meg ezt.-kiabáltam, majd egy gyors mozdulattal kirántottam a biztosítékot és elhajítottam a gránátot.

Elkövettem az egyik legnagyobb hibát, amit lehetett. Szememmel követtem a gránát útját, ami a fészer mellett ért volna földet, de még a levegőben felrobbant.
Szerencsémre pont hatótávolságon kívül voltam, csak az utórengéseket éreztem meg. Ám a fészer lángolni kezdett, s engem rossz érzés kerített hatalmába.

-A fenébee.-fordítottam hátat a birtoknak, majd a földre vetődtem.

A fészer abban a pillanatban felrobbant. A robbanás ereje nekicsapott a fa törzsének, majd rongybabaként estem a földre.

Iszonyatos fájdalmat éreztem a testem minden porcikájában. Mozdulni alig tudtam, csak hasaltam a hideg talajon.
Csengett a fülem, fejemet felemelve csak az égbe törő lángokat láttam, semmi mást. A bokrok is felgyulladtak, tőlem 2 méterre.
Látásom homályos volt, nagy nehezen hátamra fordultam, mire beszúrt a bordám.

-A fenébe.-kapkodtam levegő után.

Nagy nehezen sikerült felülnöm, kezeimmel pedig a földön támaszkodtam meg.
Éreztem, hogy homlokomon végig folyik valami.

A telefon szerencsére még mindig a zsebemben volt, remegő kézzel elővettem és az időzítőre pillantva megláttam, hogy már 9 perc telt el.

Iszonyatos hasi fájdalom tört rám. Nem tudtam mást, elterültem a földön, összeszorított szemekkel a fűcsomókat markolva próbáltam tűrni a fájdalmat.

-Shawn.-nyomtam meg a gombot.
-Shawn válaszolj.-szökött ki szememből egy könnycsepp.

A heatset recsegett, de válasz nem érkezett.

" -Ha nem válaszolok akkor elmész, ugye megértetted?-
-Igen, megértettem.- "

Jutott eszembe beszélgetésünk. Reménykedtem benne, hogy erre nem kerül sor, de teljesen kétségbe vagyok esve.

Shawn ki tudja mit csinál odabent, lehet, hogy rohadt nagy szüksége lenne rám.

-A kurva életbe.-

Próbáltam felülni, de a hasamban egyre erősödött a fájdalom. Megtapintva az érzékeny részt, meglepődtem, mivel kemény volt.
Lendületet véve sikerült felülnöm, majd a fa segítségével felálltam. Látásom kezdett kitisztulni és megláttam, hogy a robbanás kilökte a kerítés sarkát. Azon a kis résen talán betudok menni.

Lassú és bizonytalan léptekkel indultam el a cél felé, mivel rettentően szédültem. Szerencsére betudtam mászni, így már az udvarból szemlélhettem a gránátok hatalmas pusztítását.

Kezemet a hasamra szorítva próbáltam valamennyire enyhíteni a fájdalmat, az ajtóhoz érve viszont megtorpantam.