Beindítottam a motort és követtem az utasításokat. Fogalmam sincs, hogy Harry milyen címet adott meg, hogy van e ott egyáltalán valaki, csak azt tudom, hogy megbízom a pasasban.
Túlságosan őszinte és ijedt volt ahhoz, hogy hazudjon.
Az út összesen 2 óra, szóval észnél kell lennem.

Közel 2 óra múlva megpillantottam az Üdvözöljük Quantico-ban táblát.
Tudtommal ebben a városban van az FBI akadémiája, de nem értem, hogy Harry miért pont ide irányított minket.

10 perc múlva a GPS azt mutatta megérkeztünk, így leparkoltam és leállítottam a motort. A környéken csak családi házak vannak, így szerintem nincs mitől tartani.

Hátra másztam Shawn mellé, aki még mindig kivolt ütve az altató miatt.
Kivettem a telefonból, az aksit.

-Kim.-suttogta Shawn.
-Istenem, jól vagy?-fordultam felé.
-Hol vagyunk?-
-Ezt most hosszú lenne elmagyarázni, de a lényeg, hogy Harry segített.-
-Harry?-kérdezte még mindig csukott szemmel.
-Igen. Most bemegyek és megnézem van-e valaki a házban.-kinyitni készültem az ajtót, amikor elkapta a bal kezem.

A hold fényében megcsillant szeme, majd így szólt:

-Nem engedem, hogy bemenj oda egyedül.-
-Nem lesz semmi baj. Ez lakókörnyék, nem hiszem, hogy tüzet nyitna rám valaki.-
-Kim.-szorította meg a kezem.
-Nem lesz baj, megtudom védeni magam.-

Bólintott, majd elengedte a kezem. Becsukva magam mögött az ajtót azért kissé idegesen lépkedtem a ház felé.
Az ajtó zárva volt, de a lábtörlő alatt megtaláltam a kulcsot.
Résnyire nyitva hagytam magam mögött az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt.

Meglepődtem, mert a ház teljesen tiszta volt. Jobbra egy közepes nappali volt, berendezési tárgyakkal és díszekkel, míg balra egy kis konyha. Elöttem egy lépcső vezetett fel az emeletre.

-Hahó.-suttogtam.-Van itt valaki?-lépkedtem a lépcső felé.

Nem érkezett válasz, így lassan felsétáltam az emeletre. A fal mellett megtaláltam a villanykapcsolót.
2 szobát és 1 fürdőt véltem felfedezni, de embert sehol. Azért még mindig tartottam kicsit ettől a helyzettől, de mosolyogva mentem ki Shawnhoz.

Kinyitottam az ajtót, de a kocsiban nem ült senki.
Ledöbbentem, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak.

-Shawn.-csaptam be az ajtót.
-Itt vagyok.-hallottam hangját a ház felől.

Megfordultam és láttam, hogy hasát szorítva lépked felém.

-Istenem, megőrültél??-siettem hozzá.
-Parkolj be a garázsba, ott sincs senki.-
-Megnéztem volna.-
-Tudom, de nem szeretem ha nélkülem mászkálsz.-
-Megijesztettél. Gyerünk be, nagyon hideg van.-

Segítettem neki leülni a kanapéra, majd az egyik szekrényből elővettem egy vastag plédet és betakartam, mivel még mindig csak a kórházi köpenyt viselte.

-Nemsokára megmelegszel.-
-Gyere te is, míg megfázol.-
-Beparkolok a kocsival.-
-Siess.-

Shawn Szemszöge:

-Siess.-

Villantott egy kis mosolyt, majd kiment a kocsihoz.
Egyáltalán nem szeretem ha nélkülem mászkál ilyen helyeken.
Azt sem tudom hol vagyunk, vagy hogy megbízhatunk-e Harryben. Bár Kim minden bizonnyal már többet tud mint én.

-Itt vagyok.-zárta be az ajtót.
-Mesélj el mindent.-
-Várj.-kapcsolta le a villanyt.

A sötétben tapogatózva indult el felém, majd felszisszent, mert belerúgott valamibe.

-Gyere.-

Leült mellém, fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig betakartam.

-Jó ég, milyen hideg vagy.-szorítottam magamhoz.
-Hogy érzed magad?-kérdezte, majd a takaró alatt összekulcsolta ujjait az enyémmel.
-Most, hogy mellettem vagy, már jól.-pusziltam meg homlokát.

Kis idő múlva mind a kettőnket elnyomott az álom.

***

Reggel egy idős férfi hangjára ébredtem. Kinyitva a szememet, rájöttem, hogy Kim felszívódott mellőlem.

-Kim.-ültem fel gyorsan, amit nem kellett volna, mert a frissen műtött hasam nem örült neki.

A többi mozdulatot már lassan és óvatosan tettem meg. Elcsoszogtam a bejárati ajtóig, ahol kinézve a kis lyukon láttam, hogy a családok munkába igyekeznek. Gyerek nevetés és sírás is megütötte a fülemet.
Ez mind szép és jó, de hol a fenében van Kim?

Legszivesebben kirohantam volna az ajtón és kiabálva kerestem volna Kimet, de ezt nem tehetem. Leleplezném magunkat, ami hatalmas hiba lenne a részemről.

Nem tehettem mást, a kanapéra ülve vártam, hátha csak a boltba ment.

Nagyjából 1 óra múlva hallottam, hogy a kocsival valaki beállt a garázsba.
Kis idő múlva nyilt az ajtó és megláttam Kimet 2 telepakolt szatyorral a kezében.

-Istenem, hol voltál?-álltam fel idegesen.-Halálra aggódtam magam.-
-Nyugalom, csak elmentem kajáért. Ne aggódj.-sétált a konyha felé.
-Ne aggódjak?? Kim ha nem tűnt volna fel, éppen bujkálunk. Balmontnál, egy maffia főnöknél van az anyám és a bátyád is.-indultam utána.
-Jól tudom Shawn.-pakolt le, majd felém fordult.
-Felkelthettél volna, elkellett volna mennem veled.-sebesen megindult felém.-Ez nam játék Kim, elkaphattak volna.-

Kim szemszöge:

-Istenem, hol voltál?-áll fel Shawn, amint becsuktam az ajtót.-Halálra aggódtam magam.-
-Nyugalom, csak elmentem kajáért. Ne aggódj.-indultam a konyha felé.
-Ne aggódjak?? Kim ha nem tűnt volna fel, éppen bujkálunk. Balmontnál, egy maffia főnöknél van az anyám és a bátyád is.-
-Jól tudom Shawn.-pakoltam le, majd felé fordultam.
-Felkelthettél volna, elkellett volna mennem veled.-

Mivel csak mondta és mondta, megindultam felé.

-Ez nam játék Kim, elkaphattak volna.-

Még mindig mondta volna a magáét, de arcát kezeim közé fogva ajkamat az övére tapasztottam.
Kezét megéreztem derekamon, majd még közelebb húzott magához.
Éreztem teste melegségét, szíve dobogását. Mindent amire eddig vágytam, megkaptam.

Ez a pillanat a miénk, ezt senki sem veheti el.

Ajkaink eltávolodtak egymástól, majd megsimította az arcomat.

-Amikor meglőttek mondtál valamit.-néztem a szemébe.-Komolyan mondtad?-
-Az életemre esküszöm, hogy amit akkor mondtam, igaz.-
-Szeretlek Shawn.-öleltem át szorosan.
-Én is szeretlek Kim.-viszonozta az ölelést, majd nyomott a fejem búbjára egy puszit.-Ez egy igazán felejthetetlen első csók volt.-

Percekig álltunk ott, ölelkezve. Olyan biztonságban éreztem magam karjai között, mint még soha.

-Akkor sem lett volna szabad egyedül elmenned.-nézett a szemembe.
-Vigyáztam Shawn. Egy távoli supermarketbe mentem el bevásárolni, hoztam neked fájdalom csillapítót is. A kamerákat kerültem, kapucni volt a fejemen.-
-Egész jó.-
-Bízz bennem, tudom, hogy mi a tét.-
-Jó, de honnan volt pénz?-
-Az emeleten az egyik szobában csak pénz és fegyverek vannak.-
-Mi?-vonta fel szemöldökét.
-Én is meglepődtem.-
-Na jó, rendben. Kezdjük az elején. Mi történt az után, hogy elájultam?-
-Menj az emeleten van ruha, öltözz fel. Utána mindent elmondok.-
-Rendben.-

Nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult a lépcső felé.

-Héjj Shawn.-szóltam utána.
-Tessék?-nézett vissza.
-Formás segged van.-
-Te sem panaszkodhatsz ami a melleidet illeti.-
-Shawn.-kiáltottam fel mosolyogva.
-Azt hittem azt a témát már lezártuk.-
-Rosszul hitted baba.-kacsintott és lassan folytatta útját.

Istenem, Ő most tényleg babának hívott. Elsem hiszem, hogy ez az 5 perc az előbb valóban megtörtént.

Nem vesztegettem az időt, elkezdtem csinálni a rántottát.

***

-Nagyon finom volt.-bólintott elismerően.
-Köszönöm.-
-Most már, mesélhetsz.-
-A felejthetetlen első csókunk, igazából nem is az első.-mosolyogtam.
-Ezt hogy érted?-
-Miután elájultál, bementem a városba. Megáltam egy boltnál, ahol szerencsére kihívták a mentőket. Amikor meghallottam a mentő autó szirénáját, megcsókoltalak.-néztem gyönyörű barna szemeibe.
-Bárcsak észnél lettem volna akkor.-
-Mind a kettő felejthetetlen. Miközben a műtéted nagy nehezen elkezdődött megjelent Harry. Beszámoltam neki Liamről, de nem igazán volt meglepődve. Gyanakodott a fiára, sőt Balmont emberei már beépültek az emberei közé is. 2 hete kapott egy fenyegető levelet, de nem mert lépni, mert nem tudja ki árulta el. Mikor a doki közölte velem, hogy sikeres volt a műtéted elájultam. Harry idegesen jött be a kórterembe, és akkor adta meg ezt a címet. Azt mondta, hogy betörtek az adatbázisba. Ne keressük, amikor tud, akkor küldd segítséget.-
-Nem mondott mást? Ez nagyon fontos Kim, volt még szó valamiről?-
-Öhm, azt mondta, hogy elterjeszti a halálom hírét.-
-Minek?-értetlenkedett Shawn.
-Hogy Balmont fülébe jusson a hír, így viszont én leszek a Te titkos fegyvered.-

Shawn gondolkozni kezdett, majd ivott pár korty vizet.

-Pár dolog még elég zavaros számomra, de majd fejben mindent a helyére teszek. Miért kezdődött nehezen a műtétem?-
-Mert, nem volt elég nullás negatív vér. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy azonos a vércsoportunk, én adtam vért.-
-Hálás vagyok.-
-Nem kell, szeretlek.-
-Én is téged.-

Az este hamar leszállt, a hó is szálingózni kezdett. Megágyaztam a szobában, majd Shawn is előkerült a fürdőszobából.

-Jól vagy? Kell fájdalomcsillapító?-
-Igen kell, egy ölelés.-ült le mellém az ágyra, félmeztelenül.
-Az ölelésnek olyan hatása van mint a gyógyszernek.-jutottak eszembe Shawn szavai.
-Pontosan.-igazította eggyik rakoncátlan tincsemet a fülem mögé.
-Olyan gyönyörű vagy.-suttogta.
-Ne mondj ilyeneket, míg elpirulok.-jöttem zavarba.
-Annál pirosabb biztosan nem leszel, mint amikor levetkőztél előttem.-nevetett fel.
-Hahaha, nagyon vicces vagy.-
-Akkor tegyük félre a viccet. Te hogy vagy?-
-Ezt hogy érted?-
-Tudod, hogy mire gondolok Kim. Az a rohadék megvert téged.-
-Ne aggódj miattam. A felszakadt felbőrömet ellátták, ahogyan a combomat is. A doki szerint nagyon szépen gyógyul. Én jól vagyok ezt a pár sérülést és horzsolást leszámítva.-
-Ennek örülök.-
-De te..-vezettem ujjaimat mellkasára ahol egy nagy lila folt volt.
-Nem tört el semmin, így nem is fontos.-
-De igen, fontos. Veszek elő egy felsőt, hideg lesz éjjel.-

Kis kutakodás után találtam egy hosszú ujjút.

-Segítsek?-
-Kérlek.-

Segítettem neki neki felvenni a felsőt, majd maga elé húzott és az ölébe ültem.

-Tudod mit akarok?-lehelte ajkaimra.
-Nem.-suttogtam.
-Azt akarom, hogy örökre velem maradj. Te más vagy mint a többi lány. Mindig kiállsz azok mellett akik fontosak neked, még akkor is ha bajba kerülsz. Nem vagy haragtartó, csupán szeretsz visszavágni. Utálsz bulizni, az nem a te műfajod, inkább otthon filmezel. Kedves vagy, vicces, csodálatos és gyönyörű. Nem találkoztam még hozzád hasonló lánnyal.-
-Shawn.-suttogtam könnyes szemmel.
-Még nem fejeztem be.-jelent meg arcán kis mosoly.-Tudod hogyan loptad be magad a szívembe?-

Könnyes szemmel megráztam a fejem, mire szólásra nyitotta a száját.

-Azzal, hogy mindig önmagadat adtad, akármiről volt szó. Azzal, hogy olyan segítő kész és odaadó vagy, mint senki más. Az apró dolgokkal, amikkel örömet okozol másoknak. A gyönyörű és őszinte mosolyoddal, a humoroddal.-
-Shawn.-csordult ki szememből egy könnycsepp, amit azonnal letörölt.
-Egészen idáig tudtam rejtegetni az érzéseimet. De, de mostmár nem ment. Az utóbbi napokban olyan közel kerültem hozzád mint még soha. Ez az egész amin ezidáig keresztül mentünk, sokakat összeroppantana. De Te, Te más vagy. Küzdessz a szeretteidért, akármibe kerüljön. Tisztellek ezért Kim és még oly' sok mindenért.-
-Tényleg azt akarod, hogy sírjak??-temettem arcomat kezeim közé.
-Akár sirsz, akár nevetsz, akkor is gyönyörű vagy és erős. Azt akarom, hogy ez a nap soha ne érjen véget.-
-Shawn.-töröltem le a könnyeimet.
-Pofa be és csókolj meg.-néztem határozottan a szemébe.