"Maradandó élményt nyújtottál."
Csengett a fülemben ez a mondat, aminek hatására nem tudott leolvadni arcomról a mosoly. Még mindig nem tudom felfogni, hogy hogy lehettem olyan hülye. De hát legalább maradandó élményt nyújtottam.

Miután végeztem kinyitottam az ajtót, Shawn pedig a földön kötött ki.

-Te mit művelsz??-nevettem fel.
-Azt hittem a falnak támaszkodtam.-állt fel mosolyogva.
-Nem okoztál csalódást.-
-Hahaha, mostmár menjünk.-

Lassan átsétáltunk a nappaliba, ahol Liam éppen a kését tisztította.

-Liam.-szólt rá Shawn, majd a fiú felkapta a fejét.
-Ohh, szia.-lépett elém.
-Szia.-
-Örülök, hogy megismerhetlek.-túrta el szeméből hosszabb barna tincseit.
-Megkell nézned a sebét.-vágott közbe Shawn.
-Mutassátok.-

Leültem a kanapéra Shawnnal együtt, Liam pedig végezte a dolgát.

-Szeretném ha csan rám figyelnél.-fordította vissza a fejem, amikor megakartam nézni a lábamat.
-Olyan csúnya?-
-Nem, csak kissé fájni fog, amíg ellátom.-mondta Liam.-Nem tudom mit csináltatok az éjszaka, de legközelebb óvatosabban.-
-Mi?-nyíltak tágra a szemeim.
-Mi nem... Mi csak aludtunk.-magyarázkodott Shawn.
-Nem mondtam, hogy más történt volna.-nevetett fel a fiú.

Nagyon reméltem, hogy az arcom nem hasonlít egy paradicsoméra.
Nem sokáig aggódhattam ezen, mert Liam valamit ráöntött a lábamra ami rettentően csípett.
Összeszorított szemmel megragadtam Shawn kezét és tűrtem.

-Uramisten, de erős vagy.-hallottam elismerő szavait.
-Rendben, ennyi volt.-paskolta meg a másik combomat Liam.

Mikor odanéztem láttam, hogy a seb elég csúnya. Varni nem kell, de csúnya és szerintem heg is marad utána.

-Azt szeretném.-fordultam Shawn felé.-Ha már holnap elkezdenél tanítani.-
-Ha akarod lőni ma is elkezdhetsz.-
-Tényleg?-
-Persze.-
-Akkor ezt már eldöntöttük.-mosolyogtam.

Liam bekötötte a lábamat, majd kaptam egy fekete nadrágot és egy pulcsit. Miután felöltöztem leültünk a konyhába enni.

Kinézve az ablakon láttam, hogy hullani kezdett a hó, a szívem pedig megtelt örömmel.
Imádom a telet, főleg a karácsonyt. Hisz az a szeretet ünnepe, az egész család összeül és a kandallónál ülve beszélgetünk egész este.

-Minden rendben?-kacsintott a szemem előtt Shawn.
-Ohh, persze.-
-Min gondolkodtál ennyire?-
-Havazik. Nemsokára pedig itt a karácsony.-mondtam lelkesen.-Erről jut eszembe. Milyen nap van ma?-
-December 12. Szerda.-vágta rá Liam.
-3 nap telt el azóta, hogy eltűntem.-hervadt le arcomról a mosoly.-A családom, már biztosan nagyon aggódnak.-
-Kim, fel a fejjel. Ígérem a karácsonyt már velük fogod tölteni. Rendben?-
-Ne ígérj olyat, amit nem biztos, hogy megtudsz tartani Shawn.-
-Ha törik, ha szakad. 24-én, már velük leszel.-

Nem mondtam semmit, csak egy aprót bólintottam.

-Kim, pár órára elkell mennem.-
-Hova??-
-Megbeszéltük, hogy maradok veled 2 hétig, de akkor elkell mennem az aktákért, anyám lakására.-
-Értem. Messze van innen?-
-Összesen 8 óra oda és vissza.-
-Értem.-

Reggeli után bementünk a nappaliba, ahol egy telefonnal a kezében felém fordult.

-Ez a tiéd. Titkosítva van, de csak vészhelyzet esetén használjuk. Liamnak és nekem is van egy.-
-Rendben.-

Lerakta a telefont az asztalra, elrakta a fegyverét és felvette a kabátját.

-Shawn, nagyon vigyázz magadra.-léptem elé, mielőtt kinyitotta volna az ajtót.
-Úgy lesz, ne aggódj értem.-mosolygott bíztatóan, majd nyomott egy puszit a homlokomra és kisétált az autójához ami a ház előtt várta.

Kinyitotta az ajtaját, majd felém fordult.

-24.-én mind ott fogunk ülni nálatok kandalló előtt ja és persze Főnököt sem hagyjuk ki.-mosolygott és beszállt az a kocsiba.

Főnök. Uramisten, a név hallatán hatalmas bűntudatom lett. Shawn beindította a motort és indulni készült.

-Állj.-szaladtam a kocsi elé.
-Kim mi a fene ütött beléd???-szállt ki idegesen.-Majdnem elütöttelek.-lépkedett felém.
-Sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem.-temettem arcomat a kezeim közé.
-Miről beszélsz?-húzott oda magához.
-Nagyon sajnálom.-szipogtam.
-Kim, beszélj érthetően.-emelte fel fejemet ujjaival, hogy a szemébe nézzek.
-Nem tartottam be amit megígértem neked és emiatt meghalt.-
-Ki halt meg? Kim kezdessz megrémiszteni.-tette kezét a homlokomra.
-Jól vagyok.-löktem el a kezét.-Akkor éjjel elmentem hozzátok.-
-Mikor elraboltak?-engedte le karjait maga mellé.
-Igen. Felmentem a szobádba, hogy talájak valamit amivel a nyomodra bukkanhatok. Megjelent Főnök.-
-Kim, megígérted, hogy nem keresel.-
-Tudom, de már nem bírtam.-kezdtem keserves sírásba.-Ezután megjelent 3 fickó. Főnökkel bebújtunk az ágy alá, de amikor azok a mocskok bejöttek a szobádba...-csuklott el a hangom.
-Akkor??-kérdezte idegesen.
-Főnök megtámadta az egyiküket. Én próbáltam visszatartani, de nem tudtam. Sajnálom Shawn, én nem akartam, hogy ez történjen. Kérlek bocsáss meg.-néztem a fiúra aki érzelmet nem mutató arccal hallgatott végig.

Hátralépett, majd szemében megcsillant egy könnycsepp.

-Menj be a házba, mert megfázol.-fordított nekem hátat és elindult a kocsihoz.
-Shawn, sajnálom.-
-A sajnálatoddal nem tudom visszahozni Őt.-förmedt rám.-Főnök 9 éve velem volt Kim. Mindennél jobban szerettem, vele nőttem fel. De most a meghalt. Ha pedig akkor éjjel a szobádban maradtál volna, talán még most is élne.-kiabálta és beült az autóba.

Dudálni kezdett, én pedig sírva elálltam az útjából. Figyeltem ahogy a kocsi eltűnik a fák között.

***

-Ne aggódj. Shawn vigyáz magára.-ült le mellém a kanapéra Liam.
-Nem láttad mennyire összetört és ideges volt. Ezek után mégjobban félek, hogy valami baja esik.-
-Hidd el. Ő az egyik legprofibb akit ismerek. Nem hagyja, hogy az érzései elvakítsák. Mindig helyesen cselekszik.-
-Értem, de ez még nem igazán nyugtatott meg.-kortyoltam bele a forrócsokiba.
-17:30, lassan itthon kellene lennie.-nézett az órájára kissé türelmetlenül.
-Kérdezhetek valamit?-
-Persze.-
-Hogyan ismerted meg Őt?-
-Nyilván mesélt már az ügynökségről, aminek Harry a feje.-
-Igen.-
-Harry az apám. 13 éves koromban anyám meghalt, Ő pedig teljesen megváltozott.-
-Hogy érted, hogy megváltozott?-
-Aggódott értem úgy mint addig soha. Talán anyu halálakor jött rá, hogy van egy fia, nem tudom. A lelkemre kötötte, hogy megtanulok a fegyverrel bánni és megvédeni magam, amikor Ő már nem tud. Kaptam pár óra kiképzést így valamennyire konyítok a közelharchoz és a pisztolyokhoz. Shawnnal akkor találkoztam, amikor az anyja bejelentette, hogy új ügynököt képzett ki.-
-Hűha. Linda csak így bejelentette ezt apádnak?-
-Persze. Apám nem rajongott az ötletért hisz Shawn akkor még alig volt 17. Még mindig tökéletesen emlékszem arra a napra. Apám felállt a székéből, megtámaszkodott az asztalon, majd így szólt: "Linda, az egyik legjobb emberem vagy, de te sem szegheted meg a szabályainkat. Beavatni és kiképezni fiadat hatalmas felelőtlenség volt. Másrészt afelől, hogy jó kiképzést kapott, nincs kétségem. Tudni fogjuk, amint eljön az Ő ideje, és akkor...bizonyíthat."-
-Ha jól sejtem, Shawn "nagy alkalma" a bizonyításra, ez.-
-Igen, de Apám szerint ez túl nagy teher neki és rendkívül érintett az ügyben, így nem engedte, hogy nyomozzon.-
-Csak hogy ez Shawn nem igazán érdekli.-
-Nem, és ezért csodálom Őt. Nem sokan mernek szembeszállni Apámmal.-
-Balmont fogvatartja az anyját. Érthető, hogy nem hagyja annyiban.-
-Azóta az éjszaka óta nem csak az anyja kiszabadítása hajtja.-nézett rám komolyan.

Nem tudtam, hogy Liam utolsó mondatát mire véljem, éppen kérdeztem volna, amikor hallottuk, hogy leparkolt egy kocsi a ház előtt.

-Shawn.-pattantam fel és az egyik ablakhoz siettem.
-Ő az?-indult utánam Liam.
-Igen, ő.-

Amint megláttam, hogy épségben kiszáll az autóból hatalmas kő esett le a szívemről.

Letettem a bögrémet az asztalra, majd nyílt az ajtó.
Tekintetem találkozott Shawnéval, majd Liam hátba veregette barátját.

-Késtél 10 percet.-
-Bocs, csak kikellett szellőztetnem a fejem.-túrt bele hajába.
-Megértem.-majd Shawn füléhez hajolt és súgott valamit.

A fiú bólintott, Liam pedig elindult a konyhába.

-Van kedved még lőni párat?-biccentett az ajtó felé.
-Persze.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

Felkaptam egy kabátot, majd elindultam Shawn után. Amint kiléptem a házból megcsapott a hideg levegő.
A ház mögé sétáltunk ahol megláttam egy modernebb és kisebb épületet.
Shawn kinyitotta nekem az ajtót, én pedig bementem.

Jobb oldalt pisztolyok, míg bal oldalt kések, gránátok és egyéb hasonló eszközök sorakoztak fel. Előttem 5 méterre faltól-falig egy asztal szerű "építmény" volt. Azon túl pedig kb 20 méter távolságban céltáblák.

-Kabátot le, és kezdhetjük is.-sétált a pisztolyokhoz.
-Rendben.-

Kezembe adott egy fülvédőt, majd egy pisztollyal fordult felém.

-Gyere.-állt meg az egyik céltáblával szemben.-A lényeg, hogy stabilan állj.-rakta le elém a pisztolyt, majd segített megfelelően beállni.

Bal láb elől, míg a jobb kicsit hátrébb.

-Egyenes hát, felemelt fej.-adta kezembe a pisztolyt.-Tartsd erősen, hogy vissza ne csapjon.-nyújtotta ki előre mind a két kezem, miután megfogtam a markolatot.
-Ez csak a megfelelő pozíció, a koncentráció ez után jön.-sétált mögém a fejvédővel együtt.-Zárj ki minden zavaró tényezőt. Koncentrálj a célra, és a kezedben lévő pisztolyra. Te irányítassz, lassítsd le a lélegzeted, majd amikor úgy érzed, hogy minden megvan, lőjj.-suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.

Felrakta a fülvédőmet, majd ő is  felvett egyet.
Azt tettem amit mondott, lelassítottam a lélegzetem, és erősen koncentráltam arra, amit akarok végül lőttem.

Shawn elvette tőlem a fegyvert, majd lerakta az előttünk lévő asztalra. Meghúzott egy kart, aminek köszönhetően a céltábla lassan közeledni kezdett felénk.
Levettük a fülvédőket, majd elismerően rám nézett.

-Biztos, hogy ez az első alkalom, amikor lőttél?-
-Igen.-

Shawn a céltábla felé biccentett, amikor pedig odanéztem eléggé meglepődtem.

-A 7-es és a 8-as közé ment. Ez pedig, nem rossz egy kezdőtől, sőt.-
-Biztosan örököltem.-
-Meglehet. Szeretnél még ma lőni?-
-Ha nem baj, akkor inkább holnap.-
-Rendben.-

Miután elpakolta amit kellett lassan felém fordult.

-Mit szólnál ha meghívnálak egy bögre teára.-
-Nem lehetne, hogy inkább én hívjaka meg egy bögre forró csokira?-kérdeztem a veszekedésünk után eléggé bátortalanul.
-Nyertél, ez jobban hangzik.-csillant fel a szeme és felöltözött.

Miután visszamentünk a házba és leültünk a kandalló elé bögrével a kezünkben, csak a tüzet néztük, egészen addig amíg Shawn meg nem törte a csendet.

-Nézd Kim, azt hiszem tartozom egy bocsánat kéréssel.-
-Te?-vontam fel a szemöldököm.
-Igen. Téged hibáztattalak Főnök haláláért, amikor csak én tehetek róla. Otthagytam Őt, a szomszédra bízva, tudhattam volna, hogy visszamegy a házba. Ha akkor éjjel te nem is lettél volna ott, Kevin emberei biztosan. Sajnos ugyan az lett volna, a végkifejlet.-mondta szomorúan.
-Nagyon szerettem Őt, és nem tudtam felfogni, hogy ez valóbam megtörtént. Ezért hibáztattalak téged, megtudsz nekem bocsájtani?-
-Shawn.-öleltem át jó szorosan.
-Sajnálom.-

Viszonozta az ölelést, majd megpuszilta a homlokom.

-Főnök nagyon szeretett téged. Csak megakart védeni, tudta, hogy azok az emberek veszélyesek.-
-Shawn.-néztem a szemébe.-Hidd el nekem, hogy apám már megtalálta Főnököt. Biztos vagyok benne, hogy eltemette, az őt megillető módon.-
-Gondolod?-
-Tudom.-
-Ezek után végképp nem veszíthetem el anyámat. Már csak Ő maradt nekem....és Te.-

Remélem nektek jó volt az első nap.🤗

Most pedig szeretnék ajánlani egy könyvet.
Az író BernadettMendes♡
Első könyvét publikálta tegnap este, megéri benézni hozzá...én máris imádom.
Szóval bátran ajánlom mindenkinek.🖤
A mű címe: Keserítsük meg egymás életét😍👌🏻