Amint odaértem az őrszobába, már alig álltam a lábamon. Nem sokkal utánam Vinci is beszáguldott.
-Meg tudod javítani őt, hugi?- kérdezte.
-Persze. De..- kezdtem volna bele, de ekkor levette a lényeget és közbeszólt.
-Jó. Értem. Ha éhes vagy, akkor csinálunk valamit. Biztos Foxy is enni akar majd. Jöttök?- terelgette ki a többieket, kettesbe hagyva engem a rókával. Kerestem mindenféle szerszámot, majd elkezdtem javítani. Először visszacsavaroztam a kampóját a helyére. Ezek után elkezdtem a szemkötőjét javítgatni... Amikor már vagy 10 perce csesződtem vele, úgy döntöttem, inkább felébresztem először Foxyt. Megnyomtam a távirányítón a bekapcsoló gombot és vártam. Semmi.. Erre eszeveszettül elkezdtem nyomkodni a többi gombot is. -Aúúú.. Hagyd abba!- üvöltött Foxy magából kikelve.
-FOXYYYY!! AZT HITTEM ELVESZÍTELEK!- öleltem meg.
-Engem? Soha!- nevetett. Ez átragadt rám is.
-De miért van nálad a bal lábam és a szemkötőm?- kérdezte továbbra is mosolyogva.
-Mert amikor összeestél, elcsesződtek. Most próbálom megjavítani őket. De ahogy látom, a szemkötőt nem lehet megjavítani. De ne aggódj! Szerzek újat!- néztem a szemébe.
-De a lábamat meg lehet javítani?- tudakolta.
-Azt hiszem azt igen. Várj!- és elkezdtem a lábbal foglalkozni. 10 perc múlva kész is volt.
-Tessék! Jobb, mint új korában.- mondtam, amikor vissza sikerült szerelni Foxyra a lábat.
-Köszi!- hálálkodott.
-Semmiség. Várj még egy percet!- vigyorogtam, majd felkaptam egy adag maradék anyagot. 5 perc múlva pedig már át is adtam.
-Íme! Egy teljesen új szemkötő!- mutattam fel a munkám.
-Wow de jó.- nézte boldogan. -Na de a többiek várnak! Gyere!- álltam fel, majd rögtön össze is estem.
-Rachel!! Ennyire megerőltetted magad miattam? Inkább viszlek. Pihenj!- utasított, mire szótlanul hagytam, hogy felvegyen a karjaiba. Majd amikor kényelmesen elhelyezkedtem, Foxy elindult a konyhába..