A folyosón ébredtem fel.. A többiek már elmentek, szóval egyedül voltam. Óvatosan feltápászkodtam, majd elindultam egyenesen. Csak bolyongtam és bolyongtam a gondolataimba mélyedve. Kezdtem már nagyon hiányolni a barátaimat...
-Rachel? -sétált elém Foxy. Amint megláttam felé rohantam és megöleltem.
-Foxy! Mi történt? Hol vagyunk? -bújtam szorosan hozzá.
-Rachel... -szedte le a kezeimet magáról, majd ellépett tőlem. -Foxy? -néztem fel rá meglepődötten.
-Hogy mered kimondani a nevem? -kezdett el kiabálni.
-Én....- akadt el a szavam.
-Azok után, amit tettél velünk! -teljes megvetéssel.
-De. De.. Mi?- semmit sem értettem.
-FOGD MÁR FEL, HOGY MINDEN A TE HIBÁD! VINCENT HALÁLA, AZ, HOGY FÉLIX MÁR NINCS VELÜNK ÉS MÉG BŐVEN SOROLHATNÁM!- vágta a fejemhez.
-Mi... Mi történt veled???- kezdtem el sírni és automatikusan hozzábújni segítségért, de nekilökött a falnak. Az amúgy is szar gerincem hangos reccsenéssel újra eltört. A könnyeim még jobban potyogni kezdtek.. Ekkor megérkeztek a többiek.
-Kérlek... Segítsetek... Valami.. Történt... Foxyval..- nyögtem nagy nehezen ki. Erre Chica odajött és szó nélkül egy hatalmasat sózott a koponyámra, amitől (megint) elájultam.... Egy meghatározhatatlan térben ébredtem fel. Mindössze két szék volt, de az egyikben már ült egy fiú. A haja sötét volt és a tekintete.... Már láttam valahol... Kissé barátságtalanul méregetett és erről eszembe jutott.... Ő CSAKIS FÉLIX LEHET!!
-Szia Rachel! Rég láttuk egymást...- mondta a saját stílusában.
-Ez most egy álom?- kérdeztem.
-Én inkább úgy mondanám, hogy megszálltam az agyad egy részét, így tudunk beszélgetni... Viszont csak pár percig maradhatok, utána egy időre elmegyek innen, a Földről..- válaszolt nyugodtan.
-Oh értem. És miért akartál beszélni pont velem? Nem gyűlölsz?- tudakoltam nyersen.
-Hmmm.. Mert csak téged tudlak megszállni, mert csak neked van igazán tested.. És amúgy nem utállak. Már.. De azért remélem az álom, amit küldtem tetszett.- vigyorgott gonoszan. Gondolkoztam, hogy mire célozhat, de semmi sem jutott eszembe...
-Na mindegy. Annyi a fontos, hogy néha megjelenek majd a fejedben, szóval ne lepődj meg majd. Viszont mennem kell. Majd még találkozunk!- nevetett, majd eltűnt...