*Jó pár hónappal később*
-Pfff.. Valamikor elkezdünk már szaglászni Ed után?- kérdeztem unottan. Nora pár hónappal ezelőtt elutazott a családjával kerek egy évre egy munka miatt, szóval megakadtunk.
-Tudod, hogy nincs itt Nora.- nézett rám Foxy. Ekkor berobogott Vinci is.
-Gyerek! Van egy jó hírem!!! Mostmár megpróbálhatsz felállni. Most fog eldőlni, hogy mi lesz..- mondta izgatottan.
-Wow ezaz!!!!- örültem meg és már pattantam volna fel, de a gerincembe valami kurvaerős fájdalom csapott. Azonnal visszaestem a székbe.
-Ezt nem lehet így... Várj, segítek. Csak szép lassan..- jött oda Foxy és megfogta a kezem, hogy segítsen. Teljesen elvörösödtem, de óvatosan és lassan tettem amit kért. Nemsokára már kissé bizonytalanul, de a saját lábamon álltam. Josh csigalassúsággal elengedett, én pedig tettem pár lépést. Eléggé fájt, de legalább jártam!!!
-Idenézz!! Járok!!- néztem Foxyt boldogan.
-Látom. Nagyon ügyi vagy!- viszonozta a mosolyom.
-Mostmár én is mehetek kémkedni! Mindenki tudja, hogy ennek az ásza vagyok!- vihogtam.
-Még nem kellene....- kezdte Vincent és Foxy aggódva, de közbevágtam.
-Szorít az idő! És megvédtek engem amúgy is.- vigyorogtam rájuk, mire csak beletörődve bólintottak.
-Rachel ezt hallga... Úristen jársz??- jött be Chica és rögtön boldogan a nyakamba borult.
-Uh igen, de... Nem bírlak el...- fuldokoltam nevetve az ölelésében.
-Juj bocsi!! Ezt hallgassátok!! Ed lehet, hogy eladja a pizzázót!!! Most hallottam, hogy erről beszélt telefonon... MEG KELL VÉDENÜNK EZT A HELYET!!- mondta, mire mindannyian lefagytunk...