48. rész
*Vincent szemszöge*
Wow, mi a fasz.. Még élek? Bonnie belémharapott.. Most akkor kórházban vagyok? Vagy meghaltam? Vagy mi? Inkább még pihenek egy picit, nagy baj nem lesz belőle...
-Vincent! Ugye élsz? Kérlek...- szólongatott halkan Chica, valahonnan mellőlem. Akkor ezek szerint nem vagyok a kórházban.. -Hahó.. Kérlek, ha hallasz.. Szólalj meg... Vagy csak nyisd ki a szemed, vagy akármi..- könyörgött. Eszem ágában sem volt megrémiszteni szegényt, ezért rögtön megszólaltam.
-Azt hiszem élek.- válaszoltam neki.
-Vinceeeent!- rohant oda és ölelt meg. Erre bezzeg rögtön kinyitottam a szemeim.. És kurvára meglepődtem. Egy: amikor megölelt, a karja fémes csattanással záródott össze a nyakam körül. De a húsban nem csattanhatna a fém ekkorát.. Vagy de? Kettő: A karjaim kékek voltak és inkább robotkézre hasonlítottak.. -Mi a fasz történt? Most robot vagyok vagy mi?- toltam el gyengéden Clarat, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Sajnálom.. De nem veszíthettelek el.. Mostmár Bonnie vagy.- nézett rám, bűntudattal a szemében.
-Oh értem.. Akkor kvittek vagyunk.. Nem?- mosolyodtam el.
-De.. És.. Tudod amiről beszéltünk.. Mostmár nem áll semmi útban.- jött zavarba. Én talán elvörösödtem volna, ha képes lennék rá.. -Akkor igent mondasz? Vagy tőlem vársz igent?- néztem mélyen a szemébe.
-Mindkettő. De szerintem tőled megkaptam már.. De.. Nem csak én vagyok itt. Más is szeretne beszélni veled. Például a húgod.- mutatott rá Rachelre, aki a szoba egyik sarkában feszülten várakozott. Óvatosan felálltam. Kurvára fura volt így robotként először felállni. De végül sikerült odabotorkálnom a testvéremhez, aki rögtön sírva átölelt. -Sajnálom!!! Egy fasz voltam! Nagyon szeretlek!- mondta, a könnyektől akadozva.
-Semmi baj! Mindenki így reagált volna.. Ne sírj!- csitítgattam viszonozva az ölelést. -Nem akarod megnézni magad?- nézett engem vidáman Foxy. -Minek? Már vagy ezerszer láttam Bonniet..- nevettem.
-De egy kicsit átépittettünk. Nem akartuk, hogy a gyilkosodra meg Rachel bántalmazójára emlékeztess..- szólt közbe Chica.
Ennek kurvára örültem. Nem akartam úgy kinézni, mint ő. Elindultam, majd az első utamba érkező tükörbe belebámultam.. Meglepett, de nem volt rossz... Sőt.. Tetszett...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro