Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

45. rész

-Mi? -kerekedtek el a szemeim. Vincent lehajtotta a fejét.
-A testvérem vagy. -ismételte újra. Szívem hevesen dobogott, mintha maratont futnék.
-Ne hülyéskedj. -nevettem el magam, de látva Vinci komoly arcát, lehervadt a mosoly az arcomról.
-Nem hülyéskedem. Ez az igazság. -felém lépett egyet, de én feltartottam a kezem.
-Ne! Nem. Nem tudom, hogy mit szívtál, de ez képtelenség. -grimaszoltam.
-Már hogy lenne az? -tette karba a kezét.
-Majdnem húsz év van köztünk. -adtam a logikus választ. -És én nem vagyok.... -az ajkamba haraptam. Nem akartam kimondani, hogy aztán megsértődjön Vinci.
-És? Ötvenéves embernek már nem születhet gyereke? -vonta fel a szemöldökét.
-Megfenyegettél. -mutattam rá vádlón.
-A nagytesók gyakran csinálnak ilyesmit. -vont vállat.
-Inkább a kicsik. -szállt be Chica is. Vincivel egyszerre néztünk rá.
-Befogom. -tette a szájára a kezét. Helyeslően bólintottam, majd visszanéztem.
-Hazudsz! -kiáltottam rá fájdalmasan.
-Miért tenném? -vette feljebb ő is a hangerejét.
-Azt én honnan tudjam? -borultam ki.
-Mond mi ebben a rossz? -lépett közelebb. Testartása fenyegetővé vállt. Foxy autómatikusan a vállamra tette kezeit.
-Az, hogy.... -nyeltem vissza a torkomból feljövő gombócot.
-Mond el! -parancsolta megkínzott arcon.
-Az, hogy nem lehet...nem lehet egy.... -nem akartam kimondani. Nem akartam megbántani.
-Egy? -nézett a szemembe.
-Nem lehet egy gyilkos a testvérem! -fakadtam ki. Az arcomat kezeim közé temettem, így elrejtve az óceánmennyiségű könnyeimet.
-Egy gyilkos. -köpte felém keserűen a szavakat.
-Ezt nem lehetne máskor befejezni? -szólt közbe Freddy. -Éppen egy fontos dologban voltunk benne. Tudjátok, bosszú meg minden. -intett a többiek felé.
-De, persze. -váltottá át az arcát Vinci kifejezételenre.
-Szóval? Mit tudsz, amit mi nem? -lépett mellé Chica mosolyogva.
-Ed, a mostoha tesóm. Hat éves voltam, amikor hozzánk került. Ő akkor töltötte a tizanhatot. Amióta ismerem, mindig csak a bosszún járt az agya. -a hajába túrt és rámnézett. -Épp, ahogy neked is. -Nem szóltam semmit, csak értetlenül pislogtam.
-Jó, de miért került hozzátok? -kérdezte Foxy.
-Mert a szülei megkérték a szüleimet, hogy fogadják be. Ők nem tudták eltartani. Magukat sem..

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro