Csend. Néha igazán jól tudott esni az egész napos hangzavartól megszabadulni és élvezni, hogy semmi sem mozog körülöttem, de néha frusztráló és ijesztő is tudott lenni. Most sem volt másképpen megrémített, ahogy belülről falt az üresség. Szétterültem a puha matracon amin Levivel osztoztunk, s nagyot sóhajtottam miközben az üres helyen húztam végig a tenyeremet érezve a hideg, mégis lágy pamut anyagot. Miért? Miért nem tudom egyszerűen csak megállítani a gondolataimat attól, hogy folyamatosan a fejemben cikázzanak és kínozzanak? Egy perce még semmi bajom nem volt egy könyv társaságában próbáltam elütni az időt, mivel a gyerekek Erwinéknél voltak, Levi...Levi pedig kitudja hol lehetett. Napok óta nem jelentkezett sőt történetesen másfél hete és még mindig senki nem tud róla semmit. Amióta kilépett az ajtón kizárólag csak körülötte forogtak fájó képzeteim mintha csak egy lidércálomban lettem volna. A tenyerem még mindig az ő helyén pihent, lehunytam (e/c) íriszeimet s azt képzeltem, hogy erős kezeivel átölel majd lágy csókokkal árasztja el az arcomat. Egészen kis golyó formára húztam össze magamat a tágas ágyon a gondolattól. Mindent értünk tesz, hogy megvédjen minket, de mégis őt vajon ki fogja megvédeni? Könnyek szöktek ki szemeimből ahogy újra és újra feltettem magamnak a kérdést. Úgy éreztem ez a sok gondolat megőrjít, töméntelen mennyiségben halmozódtak fel bennem a kérdések és az aggodalmak Levi iránt.

A végtelennek tűnő némaságot a csengő hangja törte meg s bejárta az élettelen lakást. Rögvest fel kaptam a fejemet a zajra s az ajtóhoz csoszogtam reménykedve, hogy Levi fog várni rám a vastag fa lap másik felén.

- (Név)! Annyira örülök, hogy épségben vagy! Húzott közel magához a férfi épphogy csak az ajtót sikerült kinyitnom.

- Mit keresel itt? És mi ez a hirtelen aggódás? Löktem el magamtól a volt barátomat.

- Nincs sok időm magyarázkodni, a lényeg, hogy el kell tűnnöd innen minél előbb. Komorodott el a hangja szinte már parancsoló volt.

- Hogy mi? Miért? Fontam össze testem előtt karjaimat s egy lépésnyi távolságot tettem a fekete hajú férfitól.

- Mondom, hogy erre most nincs időnk! Nyújtotta felém a kezét.

- Kizárt! Szorítottam össze fogaimat dühömben. Amíg nem mondod el, hogy mi a francért vagy így bepörögve!

- A kocsiba mindent elmondok ígérem, de el kell hagynod a házat nem vagy biztonságban és Mikasa sem! Eric szemei afféle kétségbeesést tükröztek. Kérlek bízz bennem (Név)! Nem akarnék neked rosszat hiszen megváltoztam még tapasztalhattad is. Hozd Mikasát és elviszlek titeket a lakásomra ott biztonságban lesztek.

- Mikasa nincs itt egy barátomnál van.

- Akkor később érte is elmegyünk. Eric türelmetlenül topogott, viszont nem igazán tudtam, hogy mi lenne a helyes lépés. (Név), ha nem jössz velem akkor komoly bajod eshet. Az a törpe bele rángatott a szaros ügyeibe. Mormogott a férfi miközben a vállaimat ragadta meg.

- Mit tudsz Leviről? Tágultak ki (e/c) szemeim s erős ráncokba szaladt az arcom.

- Mindet elmondok csak gyere már az isten szerelmére! Emelte fel a hangját a magas férfi.

- Rendben. Hozom a táskámat és mehetünk. Muszáj lesz bíznom benne, valamit biztosan tud Leviről esetleg azt is, hogy merre lehet. Két percen belül elkészültem s sietve csaptam be a bejárati ajtót majd kulcsra zártam.

- Menjünk! Adta ki az utasítást Eric, aki a lift felé vette az irányt. Hideg levegő csapott meg ahogy kiértünk az utcára a fekete kabátomat összébb húztam magamon s követtem a volt barátomat a kocsijához.

- Szállj be! Utasított megint miután villant egyet az autó jelezvén, hogy most már nyitva vannak az ajtajai. Nem sokkal, hogy beszálltunk Eric némán mutatott a lakóház bejárata felé. Két férfi haladt sietős léptekkel az épület felé majd a bejárat előtt álltak meg. Először hezitáltak majd végül az üvegajtóhoz léptek.

- Ezek biztosan, téged keresnek. Eric elfordította a kulcsot a kormány alatt és a motor felbőgött. Látod mondtam, hogy bízz bennem segíteni akarok (Név). Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy a két idegen túljut az első akadályon, ilyen könnyen be lehet törni egy lakóházba? Nagyot nyeltem szinte perceken múlott minden, netalántán az életem is?

- Mit tudsz Leviről? Ismételtem meg korábbi kérdésemet miután magamhoz tértem a sokkból.

- Az a szardarab olyanba ütötte bele az orrát amibe nem kellett volna. A fekete hajú férfi flegma és undorodó stílusban beszélt a másikról mintha fizikai fájdalmat okozna neki a megemlítése.

-Hé ne beszélj így Leviről! Vicsorítottam rá akár egy barátságtalan kutya.

- Veszélybe sodorta az életedet és a lányomét is! A sötét szempár mereven az útra tapadt.

- Ó szóval most már a lányod ? Kaptam fel egyből a vizet a kijelentésén.

- Mint már mondtam megváltoztam. Kérlek higgy nekem (Név)! Sóhajtott megadóan Eric.

- Szeretnék, de nem egyszerű. Hajtottam le a fejemet.

- Hol van Mikasa? Váltott témát az apa.

- Ha tényleg olyan nagy a baj, mint azt állítod akkor jobb, ha Erwinnéknél marad. Haraptam be a szám szélét. Írok is egy SMS-t neki. Vadásztam elő táskámból a mobilomat.

- Ahogy gondolod. Szorította meg a kormányt a mellettem ülő.