-Hogy tudsz így aludni ? Böködtem a mellettem ülő férfit.
- Sehogy, hogyha folyton hozzám beszélsz ! Csengett nyers őszinte hangja.
- Nem lehetsz örökké mérges rám... Húztam össze magamat kis gombóccá.
- Azért teszek egy próbát. Csakhogy az övé legyen az utolsó szó. (E/c) szemeimet a pattogó tűz felé fordítottam s lassan elvesztem a narancs és piros nyalábokban.
- Szerinted megvannak ? Szólaltam meg ismét.
- Biztosan. Fölösleges ezen aggódnod, Erwinék velük vannak. Hiába győzködött, a gondolat, hogy Mikasa nélkülem van és valószínűleg puha kis arcát könnyei áztatják...iszonyúan kínzott a bűntudat.
- Levi ? Fordítottam felé arcomat.
- Mi van ? Nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Vissza találunk ugye ? Csuklott el a hangom mondandóm végére.

- Már hogyne találnánk vissza, ne idegesíts (Név) ! Hangzott ingerült hangszíne.

- Hmph ! Sértődötten húzódtam távolabb tőle, nem fért a fejembe, hogy hogy lehet valaki ennyire tapintatlan. (E/c) íriszeimmel lomhán kémleltem az éjszakai erdőt. A fák csúcsai lassan ringatóztak a hűvös nyári szélben, a holdfény nehezen tört utat magának a sűrű lombkoronák tengerei közt, elvétve a távolban apró reccsenésekre lettem figyelmes sejthetően néhány vadállat csörtetett végig az erdőségen, majd ismét síri csend honolt a környéken. Amennyire kényelmesen lehetett elhelyezkedtem, szemeimet lehunyva próbáltam meg ellazulni.

- (Név) ?

- Hm ? Morogtam halkan.

- Miért hagytad ott Tambát ? Az elhangzó kérdés után egyből kipattantak szemeim.

- Miért érdekel ? Pillantottam rá gyanúsan.

- Csak valamiféle beszélgetést akartam kezdeményezni. Vonta meg vállait.

- Túl sok volt ott a problémám. Sóhajtottam.

- Például ? Váltott kíváncsiskodó hangnemre. Hogy valaha is kész leszek-e erről bárkinek is beszélni ? Nem, nem hinném. A sebek túl mélyek voltak az idő pedig túl lassan gyógyította őket. A sok évnyi hallgatásnak is meglett az ára, szép komótosan falt belülről nem hagyva maga után mást csak az ijesztő űrt. Talán még is itt az ideje megnyílásnak ?

- Azután, hogy a barátom meg tudta, hogy terhes vagyok elhagyott. Azonban nem csak egyszerűen szakított hanem mindenki előtt megalázott, egy rossz ribancként kezelt. Tekintetem fokozatosan sötétült. A szüleimmel is muszáj volt közölnöm, akik egyáltalán nem voltak megértőek. A saját apám, aki fontos személy volt Tambában, elüldözte a saját lányát a házától, mert én csak szégyent hozok rá. Még mielőtt kidobott volna, meg is vert... elég csúnyán. Még sohasem féltem úgy, mint akkor. Suttogtam magam elé. A legrosszabb pedig az volt, hogy az anyám végig nézte viszont a kis ujját se mozdította, csak sírt a sarokban. A francba is csak 17 voltam, támogatniuk kellett volna, nem pedig az utcára rakni.

- (Név)...én...nem...sajnálom ! Csúszott mellém a felnyírt hajú.

- Nem... semmi gond Levi. Tudod te vagy az első akinek erről beszélek, és jobban érzem magam attól, hogy végre el tudtam mondani valakinek. Mosolyodtam el alig észrevehetően.

- Lehet nehezedre esik elhinni, de át tudom érezni a helyzetedet, jobban mint hinnéd. Fürkészett jéghideg szemeivel. Ahogy teltek a másodpercek egyre közelebb kerültünk egymáshoz, Levi idegesen harapdálta alsó ajkát. Végül homlokaink koccanására lettünk figyelmesek, de ez sem tántorított el minket. Szinte teljes egészében elvesztem Levi acélszürke szemeiben, minden más megszűnt létezni számomra. A férfi egyik keze felkúszott a nyakamhoz, a hűvös ujjak érintésébe bele borzongtam. Hangos reccsenés szakított félbe minket, egy sötét alak rajzolódott ki a fák közül, akit követett még egy.
- Nocsak nocsak... kit látnak szemeim. Lépett közelebb az első alak, akit lassan  meg világított a hevesen lobogó tűz. Levi nyomban elhúzta magát tőlem s tekintetét a váratlan vendégekre emelte. 
- Fogadják őszinte sajnálatomat, amiért megzavartuk ezt a bájos kis enyelgést azonban kérnénk a társammal egy kis szívességet. Vigyorodott el a sebhelyes arcú.
- Mi lenne az ? Éreztem, ahogy egyre jobban nő bennem a feszültség.
- Adjátok oda az összes holmitokat ! Mordult fel türelmetlenül a másik férfi.
Nagyot nyelve fordítottam tekintetemet  Levire, aki rezzenéstelen arccal hallgatta a furcsa párost.
- És ha...ha nem ? Dadogva tettem fel a kérdést.
- Nos. Tette mutató ujját a sebhelyes az állára. Akkor erőszakkal kell, hogy elvegyük. Hirtelen egy pisztolyt rántott elő far zsebéből,  társa követte a példáját.
- Mondtam, hogy valami nincs rendben ezzel a kettővel. Nézett rám szemrehányóan a fekete hajú.
- Ennek most nincs itt az ideje ! Fakadtam ki. Csak add oda a táskákat. Nyöszörögtem.
- Tch. Még mit nem ! Majd pont ennek a két rohadéknak fogok bármit is adni ! Állt fel. A sebhelyes mögötti fickó pisztolya nyomban elsült, a golyó szinte láthatatlanul süvített végig a levegőben.
- Levi ! Kiáltottam fel rémülten.